20. fejezet

20. fejezet

Szemei vörösek voltak, így tudtam, hogy sírt. Lehet, hogy egy kicsit túl dramatizáltam a dolgot, de nagyon szarul esett. Csak néztük egymást.

-Csináltam ebédet.- suttogta.- Rántott hús. Kérsz?- mutatott a tálra. Aprót bólintottam, mire feltápászkodott és rakott nekem egy tányérra.

-Köszi.- vettem el tőle. Némán ettem, miközben éreztem, hogy Harry engem bámul. Mikor végeztem beraktam a mosogatóba a cuccom és visszaültem az asztalhoz.- Finom volt.- mosolyogtam rá.

-Köszi.- sóhajtott. Felkelt és becsoszogott a nappaliba. Bementem utána. A fotelben összekuporodva zokogott.

-Haz. Nyugodj meg!- simogattam meg a hátát.- Nem lesz semmi baj!

-Persze, hogy nem lesz, mert már van.- szipogta.- Annyira egy szerencsétlen tapló vagyok. Nagyon sajnálom, hogy ilyen barátod van. Az lenne ha legjobb ha meghalnék.- markolt göndör tincseibe.

-Ne mondj ilyet! Te nagyon jó ember vagy! Én voltam az, aki kissé elvetette a sulykot. Remélem meg tudsz bocsátani.- pusziltam meg az arcát.

-Nem Louis. Én nem érdemlem meg, hogy ilyen barátom legyen. Jobb lesz nekünk külön és ezt te is tudod.- ment fel a szobájába és bezárta az ajtóját. Elordítottam magam, majd összerogytam. Miért nem jön össze nekünk semmi? Itt elborult az agyam és berúgtam Harry ajtaját. Riadtan figyelt, de ekkor összeestem és csak sírtam. Odaugrott mellém és csöndben simogatta a hátam.

-Miért mindig mi? Miért nem lehetünk boldogok?- néztem fel rá.

-Nem lesz semmi baj.- csókolt meg lágyan.- Mostantól minden máshogy lesz! Vigyázni fogok rád. Ígérem.- mosolygott. Boldogan húztam nagyon közel magamhoz.

-Nagyon szeretlek és soha nem akarlak elhagyni!- csüngtem ajkain.

-Nem is engedném.- simogatta a hasam a pólóm alá benyúlva. Aprót kuncogtam mire óvatosan alsó ajkamba harapott, ami egy apró nyögést eredményezett. Végigsimította az arcomat hatalmas tenyerével, majd homlokunkat összenyomva csak figyeltük egymást ahogy a másik lélegzik.

-Örülök, hogy a barátod lehetek.- suttogtam ajkaira.

-Nem vagy a barátom.- vigyorgott.- Te annál sokkal több vagy nekem, mint egy egyszerű barát. És egy baráttal soha nem csinálnám ezt.- döntött le az ágyára és hihetetlen csókcsatába kezdtünk. 10 perc múlva zilálva keltünk föl és egymást átkarolva mentünk le a többiekhez. Mosolyogva figyeltek minket.

-Elmegyünk sétálni?- dobta fel az ötletet Niall. Mindenki belement, így felöltöztünk és célba vettük a parkot. Egymást ugratva értük el a hatalmas zöld területet. Mosolyogva összenéztünk és berohantunk a puha pázsitra  ahol elterültünk a földön. Csöndben figyeltük a felhőket.

-Elegem van.- kelt fel Niall és elindult egy hot-dogos bódéhoz. Nevetve néztünk utána.

-Van egy kis meglepetésem.- suttogta a fülembe szerelmem.

-Mi?- néztem rá csillogó szemekkel.

-Lou.- nevetett.- Mi lenne benne meglepetés ha elmondanám?- simogatta az arcom. Szerencsére nem sok ember járkált a parkban, de akik mégis, általában idősebbek voltak. Ezért volt ez a törzshelyünk. Az öregek pedig nem zavarnak. Vagy nem ismernek minket, vagy el sem látnak idáig.

-De Haz!- másztam a mellkasára.

-Csukd be a szemed.- mosolygott. Becsuktam és éreztem, hogy valami hideg ér a nyakamhoz. Óvatosan kinyitottam a szemeim. Megfogtam az ezüstláncot és tenyeremben egy apró H betű pihent.

-Haz.- mondtam halkan csodálattal a hangomban.

-Csak, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy.- lehelt egy apró csókot ajkaimra.

-Köszönöm. De mivel érdemeltem ezt ki?- bújtam izmos mellkasához.

-Azzal, hogy vagy nekem. Nálad tökéletesebb társat az univerzumban nem találnék. Remélem tudod, hogy szeretlek.- vigyorgott.

-Az nem szeretet amit irántad érzek. Az annál jóval több.- tapadtam mézédes szájára. Egyszer csak a srácok elkezdtek éljenezni. Kuncogva néztünk rájuk.

-Bezzeg te nem vennél nekem még egy fagyit se.- bökte oldalba Niall Zaynt mérgesen.

-Még jó, hogy. Nem vagyok beléd szerelmes.- nézte riadtan őt a pakisztáni.

-Jó, de attól még kedvességből megtehetted volna.- mondta a szöszi hot-doggal teli szájjal.

-Rosszabbak vagytok, mint az ovisok.- forgatta meg a szemeit Liam. Majd ránk nézett.- Ti meg ne mosolyogjatok! Mr. Szappanoperába élő élet 1 és 2.- nevette el magát. Egymásra néztünk Harryvel.

-Igaza van.- vallottam be grimaszolva. Mindenki röhögve fetrengett a fűben. Nyakláncomat féltve pólóm alá bújtattam. Harry mosolyogva figyelte az apró mozdulatot. Lassacskán haza indultunk. Fáradtan dőltünk be a nappaliba. Mindenki némán nézte a TV-ben leadott sorozatot. Az a jó ezekben a sorozatokban, hogy annyira egyszerűek, hogy ilyen kimerült aggyal is simán tudod nézni. Szépen sorjában mindenki bealudt. Egy hatalmasat ásítottam, majd Hazza vállára döntöttem a fejem. Gyöngéden elkezdte simogatni a combomat. Megnyugtató érzés volt és igazán kellemes. Mikor elkezdte egyre feljebb húzni a tenyerét rájöttem, hogy nem az a célja, hogy a figyelmes mozdulatoktól elaludjak. Mikor elérte az érzékeny területet óvatosan belemarkolt a dudorba. Aprót nyögtem. Mosolyogva lenézett rám. Elvesztem gyönyörű zöld szemében.

-Srácok, légyszíves.- hallottuk meg Zayn hangját. Szóval ő még nem alszik.- Vajon miért nem pornót nézek?

-Mert Lou letiltotta a csatornákat?- kérdeztem rá.

-Nem. Mert nem érdekel!- vágott hozzánk egy párnát.- Szóval ti se kezdjétek! Köszi.- nézte tovább a TV-t. Hazza vággyal teli tekintettel pillantott rám. Lassan megráztam a fejem és elhelyezkedtem a vállán kényelmesen majd szememet becsukva megpróbáltam elaludni. Egy idő után éreztem, hogy elalszok.

-Lou!- böködte a vállam szerelmem.- Légyszíves Louis!- csapkodta az arcom.

-Mi az?- dörzsöltem meg álmosan a szemem.

-Csak vedd le a kezed a gatyámról.- sziszegte. Észrevettem, hogy kezemet egyre merevebb férfiasságán pihentetem. Elpirulva elhúztam a karomat.

-Bocsi.- mondtam lehajtott fejjel. Visszahúzta a fejemet magára és visszaaludtunk.

19. fejezet

19. fejezet

*Reggel*

-Ne!- ébredtem fel ordítva. Teljesen leizzadtam. Ez nem lehet igaz! Megálmodtam a saját halálomat, sőt Harryét is!

-Mi a baj Boo? Jól vagy?- ült fel mellém Haz és szorosan magához ölelt. Nagyon rosszul voltam.

-Nem.- rohantam ki a mosdóba és kiengedtem, aminek jönnie kellett.

-Kicsim!- rohant hozzám Harry és átölelte a derekam.- Mi a baj?

-Semmi.- öblítettem ki a számat.- Szörnyűt álmodtam.- legyintettem.

-De az nem mentség arra, hogy miért hánytál?- puszilt meg. Ekkor valami eszébe juthatott, mert a szájához kapta a kezeit.- Mi van ha mégis terhes lettél?

-Mi?- nyögtem ki és elnevettem magam.- Nyugi Babe! Egyszerűen lehetetlen!- öleltem át és lágyan megcsókoltam.

-De azért figyelni fogom a jeleket!- szögezte le. Aprót bólintottam, hogy megértettem, de nehezen tudtam visszafojtani a feltörni készülő röhögésemet. Hihetetlenül valóságos volt az álom. Ahogy láttam a saját halott testem, majd éreztem Harry érzéseit és a vonatot közeledni... Elkezdtek folyni a könnyeim.

-Boo!- ijedt meg Harry és mellkasához vont.- Mit álmodtál?

-Meghaltam.- suttogtam.- Láttam magamat meghalni a te szemszögedből.- fúrtam fejem pólójába, egyre csak sírva.- Aztán öngyilkos lettél, de én a te szemszögedből láttam.

-Nyugodj meg!- simogatta a hátam.- Ilyen soha nem lesz.- feküdtünk le az ágyra. Sokáig csak szótlanul simogatott.

-Fiúk.- nyitott be hatalmas mosollyal Zayn. Kérdőn ránéztünk.- Csak gratulálni szeretnénk az estéhez, meg a gyerekhez.- kuncogott. Azt várta, hogy kiakadunk és megdobáljuk valamivel.

-Ezt majd inkább később.- adott egy puszit Hazza. Lehunytam a szemeimet, de Zayn értetlen pillantását még láttam.

-Sajnálom.- csuklott el a hangja. Ő is tudta, hogy ha Harry ilyen téren komoly, akkor baj van.- Segítsek valamit?

-Nem tudsz, de köszi.- erőltettem magamra egy mosolyt. Bólintott és kiment.

-Mivel érhetném el, hogy jobb kedved legyen?- fordított maga felé és elvesztem gyönyörű zöld szemeibe.

-Hát...- nyaltam meg az ajkaim.

-A perverz mindenedet!- csapott meg egy párnával röhögve. Hangosan nevettem és láttam ahogy Haz boldogan figyel. El akartam indulni a szobámba.- Hé!- kapta el a karomat.- Ellenkezni nem ellenkeztem!- nyalta végig az állam vonalát. Libabőrös lettem tőle, mit észre is vett, mert halkan nevetett.

-Én most inkább megyek öltözni.- indultam el.

-Várj!- kapta elő az aznapi ruháit.- Megyek veled.- mentünk át ketten a szobámba. Rátapadtam ajkaira, majd letérdeltem elé és foggal lehúztam az alsóját. Kezembe nyomta a gönceit, amiből kihámoztam a boxerét. Lassan húztam fel rá, közben levettem magamról is az egyetlen anyagot. Nagyot sóhajtott. Gatyáját kezdtem ráadni, de a gombbal meggyűlt a bajom. Ahogy bénáztam vele, éreztem, hogy Hazza keményedik.

-Ha még sokáig nyúlkálsz ott, bajok lesznek!- nézte a plafont.

-Bocsi.- pirultam el és gyorsan begomboltam. Pólóját lehúztam fején keresztül tökéletes felsőtestére. Mosolyogva megcsókolt majd leguggolt elém és rám adta az alsómat. Miközben gatyámat húzta fel megállt egy pillanatra.

-Lulu.- kuncogott.- Nem fogom tudni felhúzni a slicced.- simított végig ágaskodó férfiasságomon a vékony anyagon keresztül.

-És szerinted ettől jobb lesz?- sziszegtem.

-Megoldom.- rántotta le hirtelen a boxerem. Figyeltem ahogy mutató ujját végig húzza egész hosszomon. Kínzón lassan mozgatta a kezét és csak a mutató ujját használta.

-Csinálj már valamit!- akadtam ki. Csak megrázta fejét és folytatta. Kezdtem megőrülni.- Az isten szerelmére Haz!- markoltam rá magamnak.

-Nem!- húzta el a kezemet.- Légy türelmes!

-Nem vagyok az! Tudod mi vagyok? Kanos!- ordítottam.

-Gyere Harry!- nyitott be Zayn.- Niall rosszul van!- nézte őt ijedt arccal.

-Megyek!- rohantak ki, de hallottam, hogy az ajtó mellett összekuncognak és le is pacsiztak.- Szép volt.

-Megölöm.- sziszegtem a fogaim között, majd felöltöztem. Mérgesen lementem a nappaliba. Niall ott nézte a TV-t.- Jobban vagy?

-Mi?- lepődött meg.- Nem is volt semmi bajom.- nézett rám furán. Legyintettem és leültem mellé. Ekkor bejött Hazza és Zayn.

-Csak nem őt keresitek?- mutattam a szöszire. Harry ijedten nézett rám.- Ez szemét húzás volt!- keltem fel és felvettem a cipőimet.

-Bocsáss meg Boo!- fogta meg a vállamat.

-Louis a nevem!- söpörtem le tenyerét és edzőcipőmet felvéve elmentem futni. Nagyon jó érzés volt. Csak én és a beton. Megpróbáltam feszegetni a határaimat és egyre csak gyorsítottam. Leizzadva, elfáradva ültem le egy padra. Mosolyogva néztem fel az égre. Legyőztem önmagamat! Hazakocogtam. Az ajtóban Harry fogadott.

-Hol voltál? Halálra aggódtam magam.- borult a nyakamba.

-Futottam.- mondtam semleges hangon.

-Ne csináld velem ezt Lou!- simogatta a kezem.- Csak hülyéskedtünk.

-Mondtam már, hogy neked Louis!- löktem el magamtól.- És marhára nem volt vicces. Ha ennyire egy hullámhosszon vagytok Zaynnel, majd ő kielégít!- mentem fel a szobámba. Erősen becsaptam az ajtót, majd levettem a ruháimat és egy törölközővel a vállamon kiléptem a szobámból.

-Mit csinálsz?- lepődött meg "barátom".

-Zuhanyozok. Zavar?- néztem rá közömbösen.

-Nem, csak nem szoktál meztelenül mászkálni a házban.- takarta el a gatyáját. Felizgult. Tudtam.

-Ilyen kedvem van. Van még mondani valód vagy mehetek?- kulcsoltam össze a karjaim mellkasom előtt.

-Mehetek veled?- nyelt egyet. Hatalmasat nevettem.

-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?- néztem rá lenézően.- Inkább magadban álmodozz.- mentem a fürdőbe. Beálltam a zuhanykabinba és sokáig csak folyattam magamra a vizet. Jól esett.

-Kicsim!- állt be mellém Haz.- Nagyon sajnálom. Nem kellet volna.

-Én is.- léptem ki mellőle és megtörülköztem. Kijött ő is és átölelt. Legszívesebben bevertem volna neki egyet, de hagytam, és nem öleltem vissza. Megéreztem, hogy kicsit nekem löki csípőjét. Azt akarta elérni, hogy beinduljak rá. Eltoltam és képen csaptam. Szomorúan a szemembe nézett. Lenézően megráztam a fejem és a szobámba mentem. Elterültem az ágyon és nem gondoltam semmire. Kiürítettem a fejem és csak bámultam a plafont. Nagyon jól esett. Lassan elaludtam.

*Délután*

-Hogy bírtam elaludni délelőtt?- keltem fel kómásan. Lementem a nappaliba.

-Beszélhetünk?- nézett rám Zayn.

-Felőlem.- ültem le mellé.

-Nem lehetne, hogy előbb felöltözöl? Kissé irritáló.- nézte a falat.

-Nem. Ha mondani akarsz valamit nyögd ki!- vesztettem el az önuralmamat.

-Bocsáss meg Harrynek. Ő nem tehet semmiről. Én találtam ki ezt a hülyeséget.- kérlelt.

-Kurvára elegem van Harry hülyeségeiből! Belement nem? Akkor nincs miről beszélnünk!- keltem fel és felrohantam felöltözni. Lementem, hogy kajáljak valamit, de a konyhában összetalálkoztam Harryvel. Felnézett rám. Csak néztük egymást.

18. fejezet

18. fejezet

-Jó reggelt Babe!- simogattam óvatosan Harry fedetlen felsőtestét. Elmosolyodott és magára húzott.

-Álmos vagyok.- súgta a fülembe rekedt, reggeli hangján.

-Hidd el, hogy én is, de megyünk interjúra.- játszottam a tincseivel.

-Nem maradunk itthon?- vigyorgott.

-Nem tehetjük.- szálltam le róla és ő is kimászott az ágyból. Elindultam a saját szobámba.

-Hova mész?- lepődött meg.

-Emlékszel olyanra, hogy összeköltöztünk volna?- gondolkozott.

*Louis Tomlinson*

Harry elgondolkodva nézett rám.

-Az jó, mert én sem, így nem tudom mit keresnének a ruháim a szobádban.- adtam neki egy gyors puszit, majd átmentem a barlangomba. Felkaptam magamra valami normálisabb ruhát majd lekocogtam a nappaliba és óvatosan Niall mögé settenkedtem. Tudtam, hogy este horrort néztek, Niall pedig rettentő ijedős.

-Meghalsz!- üvöltöttem elmélyítve a hangom.

-NE!- ugrott fel szabályosan sikítva a szöszi a konyhapultra. Hasamat fogva röhögtem.

-Louis!- csapott a tarkómra Liam.- Most miért vagy ilyen? Tudod, hogy Niall nem bírja az ilyet.- segítette le őt menedék helyéről.

-Jó, jó. Bocs tesó.- öleltem át.

-No para. Amúgy nem is ijedtem meg!- húzta ki magát.

-Ja, persze.- mentünk a nappaliba és leültünk, amíg elkészül Zayn és Harry. Az előbb említett már lépkedett is le a lépcsőn.

-Reggelt.- ásított, majd levetette magát mellém.

-Figyu Zayn.- fordultam felé.- Majd lehet, hogy beszélnünk kéne.- keltem fel.- Mondjuk most.- ugrottam fel. -Persze, gyere.- mentünk ki a mosdóba.- Mi a baj?

-Kurvára fáj.- szisszentem fel.

-Mégis mi?- nézett rém kérdőn.

-Hát tudod, gondolom emlékszel az estére, mikor mind a ketten részegek voltunk... és hát megesett ez meg az...- vezettem fel kissé homályosan.

-Igen.- gondolt vissza elborzadva.- Nem mondod, hogy tegnap este...?

-De.- vallottam be.- Te mit csináltál, hogy ne fájjon ennyire?

-Semmit. Egy idő után el fog múlni.- nyugtatott meg, majd kimentünk a többiekhez. Mosolyogva indultunk el és egész úton hülyültünk. Mikor odaértünk hatalmas tömeggel álltunk szemben és megrökönyödve néztünk végig az embertömegen.

-Meg fogunk halni.- nyögte fájdalmasan Niall.

-Ugyan már srácok! Maximum a hajunkat tépik le!- vigyorgott Zayn.

-Igazán megnyugtató Malik.- túrt göndör hajába barátom. Kissé félve léptünk ki a kocsiból, de hihetetlen dolog történt!

*Harry Styles*

Halálra rémülten álltam a gigantikus tömeg előtt és bámultam a földön fekvő Louisra.

-Harry! Segíts már!- üvöltött velem Liam. Sokkot kaptam. Mi történt? Óvatosan visszarakták a kocsiba és visszaültünk. A rajongók néma csendben figyelték az eseményeket.

-Louis.- simogattam az arcát.- Louis! Kelj fel! Louis!- elkezdtek potyogni a könnyeim.

-Haz! Azzal nem segítesz ha kiakadsz! Nyugodj le és inkább hívd ki a mentőket!- simogatta meg a kezem Li. Előkaptam a telefonom, de a nagy lendület miatt kiejtettem az emberek közé.

-Istenem, ne!- fehéredtem el.

-Harry!- ordított egy lány kint és a kezembe nyomta a készüléket.- Siess!- nézett riadtan. Nem hittem a szememnek! Máskor ilyenkor vehetnék egy új telefont. Gyorsan tárcsáztam a mentőket. 10 perc múlva itt is voltak. Hordágyra rakták Louist, de én nem bírtam felfogni. Mi történt?

-Harry! Ha menni szeretnél vele most kell, vagy itt maradsz!- rázott meg Zayn. Gyorsan beugrottam a kocsiba. Lemerevedve bámultam őt. Őt, aki az életet jelentette nekem, őt, aki fontosabb számomra a levegőnél, őt, aki olyan hatással van rám, mint senki más. És ő most éppen itt fekszik előttem és nem képes magától levegőt venni. A lélegeztető maszkkal az arcán olyan gyöngének tűnik. A fájdalom belemart a szívembe. Mi van a szerelmemmel? Beértünk a kórházba. Eltolták és nem engedtek be a szobába ahová vitték. Lerogytam a földre, mert nem voltam képes állni az érzéstől, fájt! Nagyon sokáig vártam így ülve, mire megjöttek a srácok.

-Mi van Harry?- húzott fel Niall és leültetett egy székre.

-Nem tudom.- csuklott el a hangom. Miért mindig velünk történik valami? Mi miért nem lehetünk boldogok ketten? Fáradtan dőltem Zayn vállának. Ekkor kijött egy orvos. Vörös szemekkel néztem fel rá.

-Mindent megtettünk amit tudtunk.- sóhajtott hatalmasat. Ne! Ez lehetetlen! Nem akarom hallani!- Nem volt elég.- fejezte be. Nem bírtam. A padlóra rogyva elkezdtek ömleni a könnyeim. Nem lehet! Mégis hogyan? Csak elesett! Nem halhatott meg! Arcomat kezeimbe temetve hagytam, hogy a srácok rám boruljanak. Zokogtam. Tudod miért? Mert meghalt az életem. Többé én sem élek! Minek is élnék, ha nincs kiért? Felpattantam és elkezdtem rohanni. Nem tudtam hova megyek, de tudtam, hogy ott mit fogok csinálni. Egy sínpár jelent meg előttem. Összerogytam rajta és nem néztem fel. Sírtam, mert többé nem látom azt, aki miatt léteztem. Nem érezhetem többet az érintését, a csókjait, nem hallhatom a hangját, nem láthatom a mosolyát, a gyönyörű kék szemeit és soha többé nem beszélhetek vele. De miért? Mi történt vele? Ekkor meghallottam a hangot. Egy sípszó. Jön a vonat. A sok utas nem tudja, hogy mi fog történni másodperceken belül. Mit sem sejtve ülnek a puha székükben és egymással cseverésznek. De én nem. Én megyek a szerelmemhez! Egy kaján vigyorral a képemen felnéztem a járműre.

-Mindig is szerettelek, és ezen senki nem tud változtatni!- üvöltöttem és éreztem, hogy a hatalmas jármű a testemnek csapódik. Irtózatosan fájt, de ami a szívemben volt, az ennél sokkal szörnyűbb volt. De hirtelen minden elsötétült. Mindennek vége! Újra együtt lehetünk Louis! Miért tettem ezt? Mert te vagy a mindenem és soha nem lennék képes többé mosolyogni nélküled. Úgy pedig mit ér az élet? Semmit. De most már minden más lesz! Senki nem fog bántani minket és boldogok lehetünk!

17. fejezet

17. fejezet

*Másnap*

-Szerelmem.- hallottam meg Harry mély, rekedt hangját a fülemnél. Elmosolyodtam és nyakát átkarolva magamhoz húztam.- Mit álmodtál Bébi?- nevette el magát.

-Miért?- még mindig nem nyitottam ki a szemeim.

-Bököd a combomat.- kuncogott. Kipattantak a szemeim és gyorsan odakaptam. Takarva a gatyámat másztam ki Hazza alól. Láttam ahogy végignéz egy alsógatya fedte testemen. Kínosan éreztem magam.

-Öhm... Haz.- köhintettem.- Kimennél egy kicsit?

-Miért is?- vigyorgott kanosan.

-Mert kissé szorult helyzetben vagyok.- nevettem el magam kínomban.

-Csináld előttem!- nyelt egy nagyot. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Óvatosan megráztam a fejem, mire mérgesen nézett rám.

-Nem fogom, Harry!- adtam határozottam a tudtára. Haragot láttam a szemébe ahogy közeledett felém. Szétrántotta a kezeim és mosolyogva nézett le igen szűk alsógatyámra. Próbáltam takarni a lábammal, de nem nagyon sikerült.

-Akkor majd én.- kezdte el csókolgatni a nyakamat, majd kezét lassan becsúsztatta boxerembe. Ahogy hideg kezével rámarkolt büszkeségemre felszisszentem. Nem mozdította a kezét. Kihúztam az alsómból, mire felmordult.

-Van egy ötletem.- mosolyogtam és ágyékomat az övéhez nyomtam, mire felnyögött. Gyorsan levettem farmerját és alsóját is. Vággyal teli tekintettel figyelte ténykedésem. Mikor már meztelenül állt előttem rámarkoltam férfiasságára és hihetetlen lassúsággal kezdtem el mozgatni rajta a kezem. Éreztem, hogy egyre csak keményedik. Mikor már eleget kínoztam, elengedtem és lementem a konyhába. Harry értetlenül nyögött egyet.

-Látom jó reggeled volt.- vigyorgott Zayn.

-Még csak most jön a java!- vigyorogtam gonoszan.

-Louis William Tomlinson! Ma még tuti, hogy kinyírlak!- üvöltött fentről Hazza.

-Mit csináltál vele?- röhögött Liam is, aki most lépett be a szobába.- Meztelenül, álló farokkal ordibál a folyosón.

-Kicsit szórakoztam vele.- nevettem.

-Bazd meg! Én megálltam a fejlődésben!- jött le Niall halálra vált arccal.- Mi a francot csinál Harry?

-Reggel kissé kanos volt, túl kanos, így megleckéztettem.- rántottam meg a vállamat. Mind a négyen fetrengve röhögtünk, mikor lejött Harry, már felöltözve.

-Ezt még megkeserülöd.- suttogta a fülembe, hogy csak én halljam és óvatosan alsómba markolt, mire felnyögtem. Diadalmas arckifejezéssel ült le reggelizni. Mikor végeztünk, mindenki elterült a nappaliban. Harry meztelenül üldögélt mellettem. Próbáltam nem őt nézni, de néha azt vettem észre, hogy rajta ragadt a tekintetem. Azt vettem észre, hogy egyik kezével óvatosan rámarkolt férfiasságára és lassan mozgatta rajta. Azt hittem leütöm. Mindenki itt ül, ő pedig lazán kiveri. Dehogyis! Engem akar az őrületbe kergetni! Valami megmozdult a lábaim között és éreztem, hogy a vékony anyag nem fogja megállítani. Harry kaján vigyorral nyugtázta, hogy bizony beindított. Hát így állunk! Ha háború, akkor háború! Rávezettem tenyerem dudorodó gatyámra és gyengéden simogattam magam. Hazza kikerekedett szemekkel figyelt. Már el is felejtette magának csinálni. Láttam rajta, hogy ha ezt még folytatom egy ideig, spontán el fog menni. A gondolatra elmosolyodtam. Viszont lassan én is felérek a csúcsra, ezért inkább abbahagytam és karba tett kézzel néztem a TV-t. Harry nem hagyta abba a mocorgást mellettem. Elég kényelmetlenül érezhette magát, mivel rajta semmi nem volt.

-Gyere velem WC-re.- súgta a fülembe. Vigyorogva megráztam a fejem, mire felszisszent.- Louis!- könyörgött. Feladta volna? Elég kicsi az akarat ereje.

-Nem fogok.- csúsztattam kezem ágyékára és apró köröket írtam le rajta. Ekkor elborult az agya és kirohant a mosdóba.

-Jó sokáig bírta.- röhögött Zayn.

-Hidd el, hogy ennek itt még nincs vége.- sóhajtottam. Már éppen lenyugodtam, mikor visszaért Haz. Mérgesen ült mellém alsógatyában. Kimentem a mosdóba. Éppen a kezemet mostam, mikor megjelent Harry.

-Na mi van? Nem bírtad?- nevetett gúnyosan.

-Nem. Veled ellentétben nekem van önuralmam.- töröltem meg a kezem. Mikor ránéztem eldurrant az agyam. Lehetetlenül szexin nézett ki.

-Hazz...- nyeltem egy nagyot.

-Na mi a baj Lou?- simított végig mellkasomon. 

-Bazd meg Harry! Akarlak!- nyúltam alsómba és próbáltam segíteni magamon. 

-Sajnálom Boo, de ez most nem fog menni!- mosolygott.

-Miért nem, a kurva életbe!- gyorsítottam.- Látom, hogy te is kibaszottúl felizgultál!- mutattam igencsak szűk alsójára. 

-Tudom, de te is kicsesztél velem!- ment ki a többiekhez. Belenéztem a tükörbe. A vágytól szinte feketék voltak a szemeim. Én ezt nem bírom már sokáig! Hatalmasat nyögtem, de büszkeségemet elengedve beálltam a zuhany kabinba és megengedtem a hideg vizet. Hagytam, hogy testemen végigfolyva lehűtsön. 10 perc után lehiggadva mentem ki a srácokhoz. Vizesen levetettem magam Liam mellé. Hazza "Én nyertem!" pillantással nézett rám. Csak megforgattam a szemeim és hajamat megrázva próbáltam kicsit száradni.

-Louis!- lökött arrébb Liam.- Tiszta víz vagyok! Amúgy meg kurva hideg!- nézett mérgesen. Nagyot sóhajtva dőltem hátra. 

*Este*

-Én lefekszem.- raktam el a tejet a hűtőbe.- Jó éjt srácok!- üvöltöttem be a nappaliba. 

-Neked is.- kiáltottak egyszerre. Harry mosolyogva figyelt a pulton ülve. 

-Mit szeretnél?- néztem rá gyanúsan.

-Elég sok mindent.- nyalta meg az ajkát.- Kvittek vagyunk, most már nem hagyhatnánk abba ezt a kínzós szart?- kérdezte reménykedve. 

-Még átgondolom.- vigyorogtam és elindultam a szobámba. Hallottam, hogy Hazza követ.- Jó éjt Baby!- csuktam be előtte az ajtómat. 

-Louis!- kezdte el ütni a nyílászárót.- Ne csináld! Engedj be!

-Álmos vagyok!- mondtam kuncogva, majd az ölembe vettem a laptopot. "Larry Stylinson" pötyögtem be a keresőbe. Imádom a rajongóinkat és tudom, hogy hihetetlenül perverzek, így mosolyogva nyitottam meg egy ilyen oldalt. Az első történetet olvasni kezdtem. Nem kezdődik rosszul. 

"Harry vággyal teli szemekkel figyelte barátját, aki félmeztelenül nézte a TV-t. 

-Lou!- suttogta neki. Az idősebb kék szemeit a göndörkére meresztette. Elmosolyodott.

-Mi az?- kelt fel mellé.

-Azt hiszem Niall szeretne valamit.- bizonytalanodott el. 

-Köszi.- indult meg Louis a szöszi szobájának irányába, de ott senkit nem talált. Harry szobája elé érve nagy lendülettel lépett be a srác szobájába. Haz riadtan nézte őt.

-Bocsi.- nyelte egy hatalmasat Lou. Harry egy fényképpel próbálta eltakarni, hogy mit csinál. Véletlenül elejtette a papírt, ami Louis előtt landolt.- Te komolyan az én meztelen képemre vered ki?- lepődött meg a fotót észrevéve. Egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. Letelepedett fiatalabb barátja mellé és kezét óvatosan Harry ágyékára vezette. Miközben megmarkolta büszkeségét végig szemébe nézett."

-Bárcsak.- suttogtam magamnak. Sóhajtva néztem dudorodó gatyámra. 

*Harry Styles*

Kimentem a teraszra, ahonnan pont belátok Louis szobájába. Elkezdett laptopozni. Gondolom twitterezik. Mosolyogva figyeltem és aprókat kortyoltam a kakaómból. Észrevettem, hogy a gatyája egyre csak szűkebb és szűkebb. Lemerevedtem és nem tudtam levenni róla a szemem. Biztos, hogy nem twitterezik. 

*Louis Tomlinson*

Lassan végigsimítottam magamon a farmer anyagon keresztül. Tovább olvastam. 

"Harry férfias nyögéssel jelezte, hogy bejön neki, amit Lou tesz vele. Lassan kezdte el mozgatni a kezét, de Hazza többre vágyott."

Kiszenvedtem az övcsatomat és nyugodt tempóban lehúztam a sliccemet. Tenyeremet kemény férfiasságomra szorítottam, majd egy mozdulattal lehúztam az alsómat és ahogy a történetben én Harrynek, most magamnak is lassan kezdtem el verni. 

"Louis egy vad csókot nyomott Harry rózsaszín ajkaira, majd lejjebb kúszva ráérősen végignyalta a srác hosszát. Haz megfogta barátja tarkóját és megemelte a csípőjét. Többet akart! Lou nem szórakozott tovább, tövig bekapta, mire Harry hangos nyögéssel válaszolt."

Egyre gyorsítottam a tempón és éreztem, hogy lassan eljön a vég. 

*Harry Styles*

Ahogy megláttam, hogy elkezdte kényeztetni magát érzetem, hogy bizony feszít a gatyám. Egyre gyorsított én pedig gatyán keresztül dörzsöltem magamnak. Ki akartam szabadítani magam a farmeremből, de sehogy sem sikerült. Nem nyílt az övem!!! Bassza meg! Láttam Louis-n, hogy egyre csak közeledik a csúcshoz én meg az övemmel szarakodtam. Nem sikerült kicsatolnom ezért gatyán keresztül folytattam. Ennek nem lesz jó vége! Ah... Szorít a gatyám! 

*Louis Tomlinson*

"Harry hihetetlen közel volt a gyönyörhöz, ezért Louis gyorsított a tempón. 

-Kurva életbe!- hörögte a srác és meleg ondója Lou torkába lövellt. Az idősebb mosolyogva lenyelte."

-Azt a rohadt!- engedtem át magam a gyönyör érzésének. Lihegve feküdtem el az ágyon. Mindenemet beborította örömnedvem. Elég volt azt elolvasnom, hogyan kényeztetem Hazzt és máris kész vagyok. Imádom a Directionereket! Mikor megnyugodott a szívverésem és normálisan vettem a levegőt összeszedtem a koszos ruháimat és a lepedőmet és bevágtam őket a szennyesbe. 

*Harry Styles*

Láttam, hogy Louis a végét járja és én is nagyon közel voltam. Idegesen próbáltam kibontani az övem, de nem engedett. Mikor Lou egy hatalmas üvöltéssel felért a csúcsra megállt bennem az ütő. Hatalmasat nyögve a gatyámba élveztem. Ahogy a meleg folyadék szétáradt a farmeromban egy fura érzésem támadt. Nem tudom leírni, de nagyon kellemes volt. Mikor lehiggadtam kezdett irritálni a nedves gatyám. 

-Hát te?- nyílt ki hirtelen az ajtó. Annyira megijedtem, hogy majdnem leestem a teraszról.

-Csak nézelődök.- hazudtam a gyönyörű kék szemeibe. Mosolyogva átölelt. Hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly, mikor megérezte a foltot. 

-Te...- dadogott. Aprót bólintottam és szégyenlősen lehajtottam fejem. Hatalmasat nevetett én pedig kérdőn ránéztem. Azt hittem visszataszítónak fog tartani. 

-Ez valami új divat Haz?- röhögött a hasát fogva.- A teraszon csináltad, úgy, hogy le sem húztad a gatyád? Hogy tudtál a gatyádba élvezni?- kócolta össze a hajam. 

-Nem bírtam kikapcsolni az övem.- vallottam be szégyenkezve.- Amúgy amit láttam elég indok volt arra, hogy itt csináljam.- pirultam el.

-Te engem néztél?- kerekedtek ki a szemei. Mikor látta rajtam, hogy nem csak hülyéskedek ajkába harapott és végigmért. Nagy hévvel tapadt ajkaimra, majd belökött a szobámba. Hihetetlen gyorsasággal kapkodta le a ruhákat mindkettőnkről. Erősen szívta a bőrt a nyakamon, ami még jobban beindított. Ahogy mozgott egyre csak dörzsölte az ágyékomat és kezdtem érezni, hogy bizony bajok lesznek. Erősen markoltam a lepedőt, de nem segített. Fejemet hátrahajtva, csukott szemmel szenvedtem. 

-Louis!- nyögtem, majd fordítottam a helyzetünkön, így én tudtam kínozni. Lekúsztam lábai közé.- Mondd el, hogy mit szeretnél!- leheltem férfiasságára. Remegett a teste. 

-Harr...- csuklott el a hangja.- Csináld!- túrt a hajamba.

-Mit Lou?- nyelvemmel óvatosan hozzáértem makkjához. Hangosan felnyögött. 

-Gyer...gyerünk már!- emelte fel a csípőjét. Apró puszit hintettem büszkesége végére. Nem bírta tovább.- Azt szeretném, hogy bassz meg!- ordított. Kikerekedtek  szemeim. Nem erre a válaszra vártam.- Nem akarom a szádat! Azt akarom, hogy vezesd belém magad! Most!

-Biztos vagy benne Lou?- néztem gyönyörű arcát aggódva. 

-Semmiben nem voltam még ilyen biztos.- húzott közel magához és apró csókot lehelt számra. Lemásztam róla és elővettem a szekrényemből egy flakon síkosítót. Mosolyogva figyelte ahogyan bekentem vele magam, majd őt is. Alá másztam és magamra ültettem.

-Sajnálom Louis.- simítottam végig hasán és belé hatoltam. Hatalmasat ordított.- Kicsim! Annyira sajnálom.- ijedtem meg és ki akartam húzni magam. Térdeimen támaszkodott, hátrahajtott fejjel és szeméből könnyek folytak. 

-Nem!- sziszegte.- Csináld! Mindjárt jobb lesz!- mondta halkan, a fájdalomtól elfúló hangon. Hihetetlen lassan elkezdtem mozgatni őt magamon. Egy idő után láttam rajta, hogy már nem fájdalmában nyög, hanem az élvezettől és elkezdett ő mozogni rajtam. Szemembe nézve ugrált egyre gyorsabban és gyorsabban, közben puszikkal hintettem be nyakát. 

-Louis.- suttogtam.- Segítsek?- haraptam rá gyengéden fülcimpájára.

-Légyszí.- mosolygott. Rámarkoltam büszkeségére és lassan elkezdtem dolgozni rajta. Egyik kezemmel egyre gyorsabban vertem neki, míg a másikkal heréit izgattam. Éreztem, hogy lassan itt a vég és Louis is, mivel egyre lassabban és mélyebben mozgott. Leírt rajtam egy nyolcast, amitől felértem a csúcsra.

-Louis!- ordítottam és minden önkontrollt elvesztve bele élveztem. Láttam hogy Lou is a hasamra élvez, majd  kicsusszantam belőle és fáradtan feküdt mellém. Mikor a lélegzetünk normalizálódott mutató ujjával egy kicsit letörölt hasamról az örömnedvéből. Óvatosan ajkamhoz érintette én pedig lenyaltam róla a fehér folyadékot. Mosolyogva csókolt meg.

-Louis.- suttogtam.- Én beléd élveztem.- néztem rá félénken.

-Akkor reménykedjünk, hogy nem leszek terhes.- kuncogott. Majd egymás karjaiban elaludtunk.