59. fejezet

*Másnap reggel*

Tegnap Alice felébredt ránk, de Harry meg sem mozdult, így a kicsit felvittem és leraktam és én is lefeküdtem, de reggel sehol nem találtam szerelmemet, nem volt a házban. Idegesen keltettem fel Zaynt, aki elaludt a fotelben. 

-Tegnap elmentek Liammel sétálni miután felmentetek és szerintem nem is jöttek vissza.- rántotta meg a vállát és felment a kislányunkért, majd vele együtt tért vissza. Tisztába tette, megetette, majd játszott vele. 

-Elmegyek Liamhez, megnézem ott vannak-e.- kaptam fel a kabátomat.- Vigyáznál rá egy kicsit?- rohantam, meg sem vártam a válaszát, féltettem Hazt. Futva 2 perc alatt elértem a srácok házát. Liam nyitott ajtót, de sokkot kaptam arcától. Szemei teljesen vörösek voltak, arcán látszottak a megszáradt könny csíkok. 

-Louis!- ölelt magához. 

-Mi van Harryvel? Hol van? Ugye nem esett baja?- hadartam és csak simogattam társam hátát. Ekkor megjelentek a göndör fürtök látóteremben, így boldogan engedtem ki az eddig benntartott levegőmet. 

-Annyira hiányzik Niall!- suttogta a nyakamban Li, így még erősebben tartottam.

-Nekem is.- toltam el óvatosan és gyengéd puszit nyomtam arcára, mire halvány mosoly jelent meg ajkain.
-Arra gondoltunk Zaynnel tegnap amikor még nem értetek haza, hogy el kéne mennetek valahova kettesben, mi meg addig vigyáznánk a kicsire. Csak egy hétvégére, hogy végre kiélhessétek magatokat, mert a gyerekre is kezd átragadni ez a frusztráltság.- veregette meg a vállam és odatolt szerelmemhez, aki édes csókkal köszöntött.
-Köszönjük.- fordultam újra felé.- De nem lenne baj?- néztem félve Li szemébe, de Ő csak kedvesen megrázta a fejét.
-2 és fél napig csak kefélni foglak, de ha szeretnéd akkor néha le is szoplak.- suttogta hátulról a fülembe Harry, mire szinte egy pillanat alatt nőtt tekintélyes dudor nadrágomban és haraptam be alsó ajkamat.- Vagy kezdjük már ma?- fedte le hatalmas tenyerével egész ágyékomat.
-Inkább menjetek haza!- lökött minket ki az ajtón Liam nevetve és gyorsan becsapta utánunk, így hazasétáltunk, de nekem elég nehezen ment. Otthon senkit nem találtunk, így Haz idegesség nélkül esett nekem és meg sem álltunk a hálóig. Tudtam, hogy Zayn elment Aliccel sétálni, mert a babkocsi sem volt itthon. Berúgtam a szobánk ajtaját és egyszerre ugrottunk el egymástól riadtan, ugyanis Eleanor nézett velünk farkasszemet. Lihegve igazítottam el merevedésemet, hogy ne nyomja a nadrág annyira, de barátom észrevette és nyüszítve adta a tudtomra, hogy hagyjam abba, pedig igazán kellemes volt érezni saját érintésemet.
-Sziasztok!- vigyorgott El mindentudóan. Olyan ideges voltam, hogy egész testem remegett és nem csak a vágytól. Nem igaz, hogy nem lehet egy nyugodt percem kettesben Harryvel!- Nem baj ha áthívtam pár ismerősötöket egy csajos délutánra? Csak néhány órára!- húzott le mindkettőnket maga mellé az ágyunkra, majd lerohant és beengedte a lányokat. Összesen csak öten ültünk a szobában és kitalálták, hogy felelsz vagy merszezzünk. Persze, mert mi mást is csinálhatnánk!
-Harry!- pörgetett egy 10 perc után Jessica, az egyik ismerősünk.- Te már csak merhetsz, így cserélj ruhát Eleanorral.
-Oké.- kelt fel az említett srác és indult kifele a mosdóba, de Jess elkapta a lábát.
-Itt, mindenki előtt és MINDENT át kell vennetek!- vigyorgott gonoszan a nőszemély, mire kicsit feldobódtam.
-Nem!- ellenkezett Harry, amitől meglepődtem, mert nem az a szégyenlős típus.

*Harry szemszöge*

Biztos, hogy nem fogom megtenni, mert farkam még mindig keményen feszült combomnak a farmer szorítása végett.
-Hang vagy!- nézett rám Beca, Eleanor barátnője.
-Hang?- lepődtem meg.
-Aha. Aki csak dumál, de nem cselekszik.- segített ki a magyarázattal. Idegesen doboltam a lábammal, de sehogy sem lohadtam le.
-Nem vagyok hang, de ezt nem fogom megcsinálni!- ellenkeztem és próbáltam semleges dolgokra koncentrálni. Jessica körömlakkjának színe, hogyan fogja lemosni, Louis szeméhez illik az a szín, Louis gatyája is olyan színű, Louis gatyáján a visszafogott dudor... Bassza meg! Ez biztos, hogy nem fog sikerülni! Faszom bele, hogy nem lehetek végre Louisval kettesben!
-Mondtam, hogy hang vagy!- röhögött a csaj idiótán, én pedig kezdtem bepöccenni. Nem szerettem volna ennyire lejáratni magam, akkor sem ha mindenki bátornak tart.
-Mi történik ha nem csinálom meg?- jutott eszembe hirtelen.
-Vetkőznöd kell. Teljesen!- vigyorogtak gonoszul, Louis pedig csak elpirulva nézegette a földet. Ebből sehogy nem jövök ki jól. Hirtelen szemembe nézett szerelmem és láttam tekintetén, hogy akkor esett le neki minden, ezt igazolta is, hogy rögtön utána ágyékomra tévedt pillantása. Alsó ajkamat beszívva figyeltem Őt, de Ő csak a kitörni készülő röhögésével volt elfoglalva.
-Szerintem ez unalmas feladat. Találj ki valami mást!- szedte össze magát Lou és megpróbált segíteni. Hálás voltam neki, de a csajok nem tágítottak.
-Jó, rendben, megcsinálom!- adtam be a derekam és mérges tekintettel figyelve őket gomboltam ki a nadrágom, majd húztam le a sliccem. Mikor letoltam a farmer anyagot éreztem, hogy ágyékom kellemesen lüktetett, nehéz volt megállnom, hogy ne érjek magamhoz. Rohadtul látszott, hogy valami nem oké az alsómban, ugyanis az összes közül ma kellett felvennem a legtesthezállóbb darabot! A pólómat nyújtogatva egyenesedtem ki, de tudtam, hogy most azt kell levennem. Egy mozdulattal eldobtam az anyagot és abban a pillanatban rámarkoltam büszkeségemre.
-Ugyan már! A nagy Harry Styles szégyenlősködik? Ez valami párhuzamos univerzum?- röhögött Eleanor.
-Az! Na passzold a ruháid!- morogtam és egyre csak takartam magam.
-Hé, nagyfiú! A feladat az összes ruha volt!- vigyorgott gonoszan a három lány, mire idegességemben letoltam a boxerem és széttárt karokkal megálltam előttük.
-Megfelel?- vesztettem el a fejem teljesen. Akkora nevetés tört ki az összes csajból, hogy beleremegett a ház.- Remélem boldogok vagytok!- rángattam magamra Eleanor ruháit, természetesen a cicagatyával együtt.
-Baszod, Harry!- dőlt nekem Jessica könnyeit törölgetve.- Erre aztán nem számítottunk! Nem akarsz esetleg kimenni a mosdóba, hogy rendbe szedd magad?- böködte a hasamat, de már kezdtem érezni, hogy lassan lenyugodok.
-Nem, mindjárt oké vagyok.- hajtottam le a fejem szégyenkezve.
Egy fél óra múlva meguntuk, így vissza öltözhettem a saját gönceimbe. Leültünk a TV elé, azonban akkor már szarul éreztem magam, szédültem és hányingerem volt. Louis nyakába nyomtam az arcom, de sehogy nem lett jobb és egyszer csak minden elsötétült.

*Louis szemszöge*

Riadtan vettem észre, hogy Harry elájult, leesett volna az ágyról, ha nem kapom el.
-Hívjátok a mentőket!- ordítottam a lányokra, akik csak bámultak minket.
-Csak egy ájulás. Nem hiszem, hogy ezért mentőt kéne rögtön hívni.- legyintett Jessica.
-Kibaszott módon kell, mivel rákos és a szíve is rossz!- fektettem el a kanapén óvatosan és azonnal tárcsáztam. Gyorsan kiértek szerencsére és hordágyra tették Harryt, de akkor már magánál volt és sírva nézett rám. Egész úton gyenge testét figyeltem és ahogy engem néz átható, zöld szemeivel. A könnyei nem álltak el, folyamatosan potyogtak.
-Vége.- formálta az egyetlen, fájdalmas szót némán, de értettem. Olyan hevesen ráztam a fejem és egyre csak azt hajtogattam, hogy nem, hogy az orvos megkérdezte, hogy jól vagyok-e.
-Igen, remekül vagyok. Végül is csak a szerelmem haldoklik, de semmi gáz. Maga?- néztem idegesen a mentősre. Ekkor Harry halkan elnevette magát, mire boldogan kaptam rá a tekintetem, de látszott, hogy hatalmas fájdalmai vannak. A következő néhány órára azonban nem emlékszem tisztán, leginkább a kórház folyosóján ültem, könnyeimet visszatartva, mivel nem szerettem volna kislányunk előtt sírni, akit behoztak utánunk a srácok.
-Louis Tomlinson?- fordult felém egy orvos, aki Harrytől lépdelt ki.
-Igen, én vagyok.- ugrottam fel és kezet fogtam vele.
-A barátja visszaesett. Kiújult a rák, de még van remény, ha nem is sok.- mosolygott biztatóan.- Egy jó ideig biztos, hogy bent fog maradni és készüljön fel, Mr. Tomlinson. Nehéz időszak vár magukra! Nyugodtan menjen be hozzá, még nem kötötték infúzióra.
-Köszönöm.- töröltem le vizes arcom és halkan nyitottam ki az ajtót. Harry az ágyon ült, nem vette észre, hogy Őt nézem. A falra meredt könnyes szemekkel, majd lehajtotta fejét és válla rázkódásából láttam, hogy elkezdett zokogni. Észrevétlenül lépdeltem mellé, leültem közel hozzá és gyengéden magamhoz szorítottam.
-Nálam nagyobb balfasz nincsen!- szipogott és arcát nyakhajlatomba fúrta, mélyen szívta magába a levegőt.
-Ilyet még csak ne is gondolj! Van egy gyönyörű, egészséges kislányod, szerető családod és rengeteg igaz barátod! Kell ennél több Haz? Mindened megvan, ami kell! Egy hihetetlenül mázlista srác vagy, de gondolj bele, hát még én! Ilyen barátom van, Harry! Nálam boldogabb embert sehol nem találnál! Te vagy az oka, hogy én ennyire szerencsésnek érzem magam, ugyanis Te vagy az én mindenem! Az életemet is odaadnám Érted, ha tudnám. Kérlek ne veszítsd el a hited, oké Haz?- csókoltam meg hatalmas szenvedéllyel a beszédem végén és könnyeink egybefolytak.
-Nem fogom.- csuklott el a hangja.- Érted küzdeni fogok a végsőkig.- fogta meg a kezem és lágyan simogatta a kézfejem.
-Istenem, fiúk!- nyelte a sós cseppeket Liam és Zayn egyszerre, majd egy hatalmas ölelésben forrtunk össze mind.
-Elnézést, de most ki kell menniük. Holnap természetesen újra jöhetnek látogatni.- mosolygott kedvesen Harry orvosa.- Készen áll, Mr. Styles?- fektette le az ágyra a doki barátomat és rögtön be is szúrta neki az infúziót. Leültem a folyosón és rögtön karjaimba vettem Alicet. Ölelve apró kis testét gyorsan megnyugodtam és sikerült hazamennünk, de egész este csak forgolódtam és hallgattam a pici lány lélegzetvételeit. 

58. fejezet

Mosolyogva figyeltem Harryt, aki Alicet etette, de a kislány több tejet prüszkölt Hazra, mint amennyit lenyelt. 

-Ne már, picur! Apád tiszta kaja lesz!- próbálkozott, de a kicsi csak nevetett rajta.- Úgy látom már nem is vagy éhes.- rakta le a cumisüveget és felvitte a szobánkba Alicet és lefektette. Kifáradva lépkedett mellém és kényelmesen leült ölembe, majd nyakamat átkarolva ajkaimra tapadt. 

-Csak nem elfáradtál?- markoltam hajába, hátradöntöttem fejét és erőteljesen kezdtem el szívni torkát, amitől hatalmas, férfias nyögések hagyták el száját. 

-A farkadat akarom, Lou!- nyüszített és keményen nyomta fenekét ágyékomba. 

-Mit ne mondjak, marha romantikus vagy!- forgattam meg a szemeim és felnevettem. 

-Ha akarsz akkor szerzek neked gyertyákat, rózsát meg minden nyálas szart, de először had basszalak már meg!- tépte le rólam a pólót és egyszerűen beleharapott mellkasomba. 

-Hé!- lepődtem meg.- Tudom, hogy még nem ebédeltünk, de azért ne egyél meg!

-Segíts, Louis!- lökte magát hasamnak fájdalmas arccal.- Felrobbanok, ha nem elégítesz ki!- nyalta és szívta mellbimbómat én pedig egyre jobban morogtam, lassan az őrületbe kergetett. 

-Hali srácok!- hallottuk meg Zayn hangját, mire egyszerre ugrottunk fel, de mindketten fájdalmasan görnyedtünk össze. Olyan erőteljesen lüktetett férfiasságom, hogy úgy éreztem spontán nadrágomban fogok elélvezni pusztán az anyag szorítása miatt. 

-Istenem!- sziszegtem és Harry karját markoltam erőteljesen, de nem sokat segített.
-Engem szólítottál hívem?- jelent meg a fekete hajkorona az ajtóban. Egyszerre egyenesedtünk fel, haraptunk az ajkunkra az érzés miatt és tettük magunk elé a kezünket.
-Nem.- nyújtottam ki a nyelvem és inkább visszaültem az asztal mellé, mert olyan kényelmetlen volt a szorító érzés, hogy alig bírtam visszafogni magam, nehogy letépjem magamról a farmeranyagot. Zayn csak beszélt és beszélt. Arra eszméltem fel, hogy Harry nem hogy nincs már felizgulva, de lassan el is alszik. Ekkor babasírás hallatszott fentről, így mindketten elindultunk és a fekete is követett minket. Gyorsan lenyomtuk a tisztába tévős procedúrát, így Alice boldogan játszott Zaynnel, aki kuncogva dobálta a levegőbe a picit.
-Nincs kedved elvinni sétálni?- csillantak fel Haz szemei és egyből megértettem, hogy miért is kell eltüntetni szegény kicsit.
-De, persze. Gyere tündérke, Zayn bácsi elvisz levegőzni.- rakta a babakocsiba és már el is mentek.
-Vedd a cipőd, Lou!- kapta fel a csizmáit Harry és már indult is a kocsikulcsért. Olyan ledöbbent fejet vágtam mint még soha.- Most miért nézel így? Megyünk vásárolni, nincs itthon semmi és farkas éhes vagyok.- vette fel pulcsiját és már kint is volt.
-Én azt hittem...- rohantam utána elvörösödve, cipőmet magamra rángatva.
-Hogy neked esek, ha elmennek?- kuncogott.- Baba, az üres hassal nem olyan jó.- húzott be a kocsiba én pedig még mindig lepetten pislogtam. Már a boltban köröztünk a polcok körül, de szerelmem minden egyes mozdulata kínzásként hatott. Voltak egész nyugis pillanatok is, mondjuk amikor elküldött tejért és így fél perig nem láttam, de voltak kemények is, például mikor két kígyóuborkával a kezeiben állt és kérdő tekintettel figyelt, hogy melyiket vegyük meg. Neki fel sem tűnt, mennyire szenvedek, de végül ráböktem a jobb kezében lévőre és folytathattuk a vásárlást.
-Harry.- nyöszörögtem, mert már egyszerűen nem bírtam tovább sétálni.
-Szerinted van otthon elég tojás?- gondolkozott.
-Nem tudom, nem érdekel, leszarom!- akadtam ki és idegesen markoltam a hajamba.
-Mi a baj, Louis?- ölelt magához Harry és lágyan simogatta a felkarom.
-Semmi, minden rendben van!- löktem el magamtól és simán leültem a földre, eldöntve, hogy megvárom amíg végez.
-Jó, akkor duzzogj itt, mindjárt jövök.- tolta el a bevásárló kosarat dühösen, majd 10 perc múlva visszajött hozzám.- Mehetünk, Őfelsége?- kérdezte gúnyosan és tovább is ment, de most követtem.
-Inkább fogd be!- rivalltam rá és teljesen feldúltan lépkedtem mellette.
-Nem tudom hirtelen miért lettél ilyen, de erre nem vagyok vevő. Mondd meg ha bajod van velem és akkor békén hagylak!- emelte fel a hangját, mire teljesen felhúztam magam.
-Te vagy az oka mindennek...- nem tudtam folytatni, mert Harry elment és beállt a pénztárhoz.
-Máskor szólj és akkor nem rontom el a napod!- nézett rám reményvesztetten, de ekkor elkaptam a kezét és ágyékomhoz szorítottam, mire kikerekedtek a szemei.
-Mióta elindultunk.- néztem mélyen íriszeibe.- A kabát eltakarja, de hihetetlen szar így menni és sehogy nem lett jobb, mert végig láttalak és...
-Sajnálom.- vágott közbe.- Teljesen félreértettelek. Hazamegyünk és este ha Alice elaludt megoldom minden gondod.- suttogta és gyengéden harapott fülcimpámra.
-Ezzel most viszont nem segítesz.- fordítottam a futószalag felé és elkezdtünk kipakolni.
-Milyet szeretnél? Epreset vagy simát?- hallottam hangját, de éppen lefele néztem a kosárba és amikor felpillantottam azt láttam, hogy két csomag óvszerrel a kezében mosolyog rám édesen.
-Haz!- vörösödtem el teljesen.
-Igaz is, mindegy, úgyis kell tartalék.- dobta a cuccunkra mindkettőt, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna, mivel sokan bámultak minket. Elég gyorsan kint is voltunk az autónál és Harry elpakolt én pedig visszatoltam a kocsit. Már úton voltunk és éppen egy piros lámpánál álltunk.
-Még mindig?- mosolygott rám kanosan barátom ágyékom felé pillantva.
-Igen, de Te csak ne stíröld a farkam!- csaptam a karjára gyengéden, mire felnevetett.
-Akkor mégis ki csinálja?- nyalta meg alsó ajkát, majd rá is harapott.
-Te láttad már a szemben lakó srácot?- ugrattam és álmodozó tekintettel bámultam a távolba.- Azok az izmok, az a felsőtest és az a V vonal, amit volt alkalmam nyáron jól megnézni, mivel a házuk előtt napozott.
-Igen?- fogta a kormányt egyre erősebben, majd egy mozdulattal combomra tette kezét és gyengéden kezdett simogatni. Jó érzéssel töltött el és már el is felejtettem, hogy mit mondtam az előbb. Azt hiszem Ő nem, mert olyan erővel markolt hirtelen büszkeségemre, hogy hatalmasat ordítva kaptam el kézfejét és próbáltam elhúzni, de nem tudtam.
-Harr...- néztem szemébe komolyan, de Ő csak huncutul mosolygott. Annyira keményen kezdett el masszírozni, hogy majdnem elmentem az első pillanatban, de szerencsére sikerült visszatartanom, így nem veszítettem el teljes méltóságomat.- Hagyd abba!- szorítottam a kocsi ajtaját és barátom egyre gyorsabban tevékenykedő kezét egyszerre. Minden pillanatban attól féltem, hogy robbanok, mivel tudtam, hogy akkor egy ideig nézhetném Harry önelégült fejét, de gonosz módon nem akartam.
-Engedd el magad. Érzem, hogy már nehezen tudod tartani, ha hagyod, akkor megkönnyebbülsz.- suttogta a legerotikusabb hangján a fülembe, így éreztem, hogy már nincs sok vissza és nem fogom tudni kontrollálni magam.- Gyerünk, Boo! Érezni szeretném, ahogy forró nedved elönti gatyádat és a tenyeremet.- nyalogatta nyakamat. Tudtam, hogy lassan itt a vég, de nagyon nem szerettem volna, hogy Hazz nyerjen, így szenvedtem.- Lou, ne csináld!

*Harry szemszöge*

Annyira lüktetett az ágyéka, hogy én biztos nem bírtam volna már az Ő helyében, de már sokáig az enyémben sem. Erőteljesen löktem a csípőmet előre, így a farmer piszkosul ingerlően szorított és tudtam, ha Louis elmegy, akkor nekem is végem, de lehet, hogy még előbb, ha ilyen makacs.
-Bassza meg!- fogtam meg magamnak szabad kezemmel. Lou nem látott, nem hallott, csak arra figyelt, hogy ne menjen el. Nem mertem vezetni, így egy elkerülő, elhagyott úton álltunk. Megpróbáltam más módon hatni rá.- Olyan keményen feszül farkam a farmeromnak, hogy minden egyes mozdulat, amit teszek egyre csak izgat és annyira mámoros érzés, hogy lassan elájulok.- nyöszörögtem nyakába és néha meg is haraptam a legérzékenyebb pontját, így olyanokat hörgött, hogy szerintem a srácok is hallották otthon. Ekkor nem bírtam tovább és teljes erőből nyomtam tenyeremet ágyékába, majd mélyet ordítva adtam át magam az élvezetnek. Olyan lehengerlő volt végre érezni az orgazmust ennyi idő után, hogy alig bírtam lenyugodni. Ilyen hosszan még soha nem élveztem, de hihetetlen élmény volt. Kapkodva a levegőt néztem Louisra, aki remegve görnyedt össze és gyengéden simogatta magát. Mikor végre kiegyenesedett az ülésben hatalmas mosoly kúszott az arcomra, ugyanis világos farmerén egy igen nagy folt éktelenkedett. Boldogan bújtam kulcscsontjához és magamba szívtam mámorító illatát.
-Köszönöm.- dadogta és hevesen tapadt ajkaimra, majd ölembe mászott, miközben egyre csak tépte a számat.
-Szállj le rólam, mert kezdhetjük előröl!- ültettem vissza a helyére és mély levegőkkel kordában tartottam magamat, igaz, már megint kellemesen bizsergett ágyékom. Elég gyorsan hazaértünk szerencsére.
-Én így nem megyek be!- kerekedtek ki szerelmem szemei, mikor meglátta Liam kocsiját és már Zayn is itt volt. Lepillantottam ölébe és elég durván látszott, hogy korábban mi is történt vele, azonban az enyémen egyáltalán nem volt észrevehető, hála a fekete anyagnak, de így is eléggé irritált a nedvesség.
-Pedig muszáj lesz, vagy bejöhetsz alsóban.- nyaltam meg alsó ajkam, mire kipattant a járműből és takarva a foltot ment be a házba, én pedig hűségesen követtem. Megpróbált észrevétlenül felosonni a szobánkba, de Liam elkapta és egyből kiszúrta, hogy valami nem oké.
-Öltözz át.- tolta a lépcső felé Louist egy sejtelmes mosollyal, mire barátom nem tétlenkedett, felrohant és bezárkózott a fürdőbe, így én csak átvedlettem tiszta ruhába. Alicel üldögéltem a kanapén és figyeltem, hogy Zayn és Liam milyen odaadással gyilkolják egymást, de lassan elnehezedtek a szemhéjaim és egy idő után nem tudtam nyitva tartani szemeimet, így oldalra fekve, gyengéden magamhoz szorítva, hasamon tartva a picit aludtam el.

*Louis szemszöge*

Mire leértem Harry elaludt a kislányunkkal az ölében, így mosolyogva nyomtam egy-egy puszit mindkettejük arcára és csatlakoztam a srácokhoz.