36. fejezet

36. fejezet

-Imádom ezt.- hajtotta hátra fejét, miközben gatyán keresztül izgattam.

-Azért csinálom.- húztam nyelvemmel egy csíkot mellkasán lefele egészen farmerja széléig.

-Fiúk.- nyitott be az ajtón Liam. Mikor meglátta, hogy mit csinálunk aprót nyögött és gatyájára markolt.- Basszátok meg!

-Azt csináljuk.- tapadtam ajkaimmal Haz V vonalára.

-Nem... akarjátok...- köhögött piciket.- Esetleg... négyesben.- vakarta a tarkóját. Elkerekedtek a szemeim. Ijedten Harryre pillantottam, aki alsó ajkát rágva figyelt.

-Te akarod?- néztem zöld íriszeibe.

-Hát... igazából már beszéltünk róla Livel. És Mindenki benne lenne, csak rólad nem tudunk.- hajtotta le fejét. Egy ilyen lehetőséget nem utasíthatok vissza!

-Hívd Niallt!- pillantottam Liamre, aki már el is tűnt. Újra Harryvel kezdtem foglalatoskodni. Morogva tűrte, ahogy lehúztam gatyáját, de direkt jó sokáig szórakoztam vele. Ekkor megjöttek a srácok. Liamnek már volt egy szépen látható dudor a gatyáján. Harry kezelésbe is vette én pedig a szöszit kaptam el. Mosolyogva figyelte, ahogy lerántom pólóját. Niall nem olyan izmos, de egyáltalán nincs is pocakja. A legmegfelelőbb szó rá a vézna! De nagyon édes! Vigyorogva pusziltam végig mellkasát, miközben kezemmel már merevedő férfiasságát simogattam.

-Lou.- nyögött a szemembe nézve. Kuncogva lerántottam melegítőjét, amivel együtt alsója is távozott. Lassan végignyaltam hosszán, mire elkezdett mocorogni.

-Mi van Nini?- markoltam rá óvatosan egyik heréjére.- Liam nem szokott kínozni?

-Nem.- túrt a hajamba. Elnevettem magam, mire mosolyogva megemelte csípőjét a szám felé. Nem szívattam tovább, tövig bekaptam, mire boldogan kezdett nyöszörögni. Nagyobb köröket írtam le büszkeségén, majd mikor már éreztem, hogy közel van kézzel is elkezdtem dolgozni rajta. Hatalmasat üvöltve élvezett a számba. Vigyorogva figyeltem, ahogy kapkodja a levegőt a hátán fekve.- Kurva jó vagy!- húzott fel magához egy csókra. Liam éppen ekkor élvezett el, hatalmasat nyögve.- Megtartom a pasid Hazza.- nézett Niall Harryre.

-Na meg még mit nem!- mászott hozzám szerelmem és ajkaimra tapadt. Előhúzta a síkosítót és bekent vele engem, majd magát is, majd áttért Niallre és Lire.

-Mire készülsz?- szívtam ki mosolyogva a nyakát.

-Mindjárt meglátod.- súgott valamit Liamnek, mire ő beállt Harry mögé és lassan belé csusszant. A szöszivel egyszerre nyögtünk fel. Niall beállt Liam mögé, ő erőteljesen tolta a srácba magát. Hazza halkan szenvedett, de Li meg se nyikkant. Mennyit csinálhatták ezek ketten, ha már meg sem érzi! Tudtam mit kell tennem így már Niall mögött is voltam.

-Bocsi, ha fájdalmat okozok.- szabadkoztam.

-Csináld már az Istenért!- markolt a fenekembe Nini. Ahogy tövig benne voltam egyszerre nyögtünk fel mind a 4-en. Hihetetlen érzés volt, ahogy a testünk egyszerre mozgott.

-Liam, segíts!- nyöszörgött Haz. Mikor éreztem, hogy már nincs sok, Niall rátett még egy lapáttal. Heréimet kezdte el felváltva simogatni. Ordítva értem fel a csúcsra és kicsusszantam a szösziből. Mámoros állapotban terültem végig az ágyon, ahova sorba követtek a fiúk.

-Ezt muszáj lesz egyszer megismételnünk!- mondtuk egyszerre, mire mindenki elnevette magát. Ekkor nyílt az ajtó...

-Ti meg mi a halált csináltok?- üvöltött Zayn. Mindenki elvörösödve nézte őt.

-Nem találjuk a távirányítót.- mosolyogtam. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Egy takarót kaptak magukra. Én meztelenül feküdtem.

-Értem. És ruhában nem lehet keresni?- fonta össze karjait mellkasa előtt.

-Nagyon meleg volt.- töröltem meg a homlokom.

-Aha. Akkor az ott mi?- mutatott Harry takarójára. Eléggé dudorodott az ágyéka környékén.

-Megvan a távirányító!- fogtam rá Haz merev férfiasságára.- Köszi Zayn!- vigyorogtam, majd odamentem hozzá és adtam neki egy puszit. Itt már senki nem bírta. Röhögve fetrengtek egymáson, még Zayn is nevetett.

-Öltözzetek fel! Majom banda, aztán kész van a vacsora.- ment el a fejét fogva.

-Te beteg vagy!- húzott a mellkasára szerelmem.

-Én? Kinek állt fel Zayn jelenlétére?- húztam az agyát.

-Hidd el, hogy nem miatta volt.- súgta a fülembe. Beleborzongtam lehelete csiklandozásába.

-Akkor jó.- hintettem egy apró puszit orrára. Felöltöztünk és lementünk Zaynhez.

-Megjöttetek? Működik a távirányító?- vigyorgott Harryre.

-Tökéletesen.- ültem le mellé és elkezdtem enni. Nevetve összekócolta a hajam.

-Egyszer majd kipróbálom.- dőlt a vállamnak.

-Azt próbáld meg!- szegeztem neki a kanalam. Mosolyogva magához ölelt.

-Örülök nektek.- mondta halkan.

-Köszi.- bújtam mellkasához.

-Csak óvatosan!- nézett ránk összeráncolt szemöldökkel Haz.- Féltékeny típus vagyok!

-Értetettem.- tolt el magától a pakisztáni. Hazza figyellek pillantással leült Zayn elé. Jó nap volt.

*Lefekvés*

-Én nem alszok nélküled!- toporzékoltam.

-De Lou! Muszáj a kórházban maradnom estére! Vizsgálatok lesznek!- adott egy puszit.- Holnap már haza is jövök.

-De akkor sem! Én nem fogok nélküled aludni! Akkor megyek veled!- nyavajogtam.

-Sajnálom Boo, de nem lehet. Tudod, hogy szeretlek.- ment el mosolyogva. Morcosan néztem utána. Becsattogtam a házba és felkaptam egy alsógatyát, majd a nappaliban átöltöztem és ott hagytam a ruháimat. Bevonultam Zaynhez és befeküdtem mellé az ágyba.

-Louis...- ült fel.

-Kussolsz!- szóltam rá.- Jó éjt!- húztam magamra a takarót. Békén hagyott és egymásnak háttal aludtunk, de mielőtt elaludtam volna még éreztem, hogy óvatosan végigsimítja az oldalamat.

35. fejezet

35. fejezet

-Nem.- éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig eddig száraz arcomon.

-Sajnálom.- ment vissza Harryhez. Megrökönyödve álltam az ajtóra meredve. Gyomorrák? Nem sokat tudok róla, de RÁK!!! És az általában halálos, vagy nem? Semmit nem tudok! Magamba zuhantam és csak hallgattam az élet apró neszeit. Mindent kizártam, a beszédből nem a szöveget figyeltem, hanem a dallamosságát. Jó érzés volt.

-Louis!- hallottam meg egy mély hangot. Hirtelen zuhantam vissza a szörnyű, valódi életbe.

-Harry!- rohantam oda hozzá és erősen magamhoz szorítottam.- Mit mondtak?

-10%.- suttogta fejét lehajtva. Kezeimet a szám elé kaptam.- Kiműtik a rákos daganatot a gyomromból, de már nagyon késői stádiumban van és nagy az esély rá, hogy újra kialakul.- kezdett könnyezni.

-Nem! Biztos, hogy van más mód arra, hogy felépülj! Kell, hogy legyen!- néztem könnyektől csillogó szemeibe. Halvány mosoly jelent meg ajkain, majd picit megrázta a fejét. Erőtlenül összeestem.

-Ugyan már Lou! Van 10% esélyem!- húzott fel és maga elé állított.

-Az tudod mennyi Harry? Semmi!- akadtam ki ordítva.

-Inoperábilis.- jött ki egy orvos.- Megjöttek a leletek. Nagyon sajnálom Styles. Kemoterápiára lesz szükség.

-Miért?- túrtam a hajamba.- De az fájdalmas!

-Igen, de nagy kiterjedésű a daganat és átterjedt a belekre is.- sóhajtott. Harry szomorúan átölelt.

-Gyerünk már Tommo! Még nem haltam meg!- bökött meg vigyorogva az orrával. Olyan törékenynek láttam. Törékenynek és sebezhetőnek.

-Tudom.- erőltettem magamra egy nagyon gyenge mosolyt.

-Bízz bennem! Felépülök!- vezette kezét gatyámra és óvatosan bele markolt.- Már csak emiatt is!- suttogta csak nekem.

-Haz!- néztem rá kuncogva. Hihetetlen, hogy kiderül, hogy halálos beteg, ő meg ugyan olyan perverz!

-Mondd szépen Lou! "Sok szerencsét Harry!"- húzta el kezét.

-"Sok szerencsét Harry!"- nevettem el magam, majd egy gyors csókot adott és el kellett mennie további vizsgálatokra. Kicsit jobb kedvem volt, de letörten értem haza. A srácok mindent tudtak, mivel írtam nekik még a kórházból. Nagyon csendes este volt. Mindenki a szobájában gondolkozott. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt valaha is át kell majd élnem!

*2 hónap múlva*

-Lou!- mosolygott rám Harry a kórházi ágyról. Boldogan befeküdtem mellé.- Szeretlek.- suttogta, de valami hiányzott. Nem éreztem göndör fürtjeinek csiklandozását és ez már hosszú hetek óta így van. Sajnos a kemoterápia Harrynél sem történt máshogy. Hatalmas fájdalmakat élt át és kihullott az összes haja. Az elmúlt időszakban többet sírtam, mint eddigi életemben összesen. Pedig az sem kevés.

-Én is nagyon szeretlek.- bújtam közel hozzá. 2 nappal ezelőtt megjöttek e leletek, miszerint sikerült eltávolítani a rákos daganatot, de sajnos csak akkor lesz egészséges szerelmem ha 5 éven belül nem újul ki. Így most csak várunk és reménykedünk.

-Holnap hazamehetek.- csókolt meg gyengéden. Örömömben magamra húztam és csak puszilgattam. Nevetve viszonozta gesztusomat.

*Fél év múlva*

Egyszerűen nem hiszem el ami történt. Nem vagyok rá képes! Nem, Harry azóta is jól van. Szerencsére nem újult ki a betegsége, de azért még félek. Mindenki fél. De ami furább, amit nem tudok felfogni. Egyik napról a másikra történt és mindenki csak döbbent arccal kommentálta. Liam összejött Niallel. Igen, Niallel. Senki nem gondolta volna, de egy nap megmondták az igazságot. 3 hónapon át titkolták. Mindenki örült nekik, nem ezen akadtunk fent. De ki tudta, hogy Niall meleg? Senki! Nagyon aranyosak együtt.

-Louis.- hallottam meg szerelmem hangját, majd kezeit megéreztem derekam körül. A kórházban töltött 3 hét óta sokat hízott és göndör fürtjei is visszatértek.- Tudod, elég rég voltunk együtt.- suttogta a fülembe.

-De hisz egész nap együtt vagyunk!- lepődtem meg.

-Nem úgy! Butus!- vezette be fürge ujjait melegítő alsómba.- Az izgibb módon.- kezdett el simogatni boxeren keresztül.

-Ó...- mosolyodtam el kanosan.

-Ugye?- puszilt bele fülembe, mire felé fordultam és rátapadtam hibátlan rózsaszín ajkaira.

-Ezt gyorsan be kell pótolnunk.- nyaltam meg az alsó ajkam, majd felvonszoltam a szobánkba és hatalmas lendülettel érkeztünk meg az ágyra....

34. fejezet

34. fejezet

*Reggel*

Furcsa érzéssel a gyomromban ébredtem. Kellemes bizsergés volt, amit még soha nem éreztem. Kinyitottam szemeim és Harry szuszogó sziluettjével találtam szemben magam. Nagyon aranyos volt. Göndör tincsei kuszán terültek el minden felé. Gondoltam szórakozok vele egy kicsit. Lassan lehúztam róla a takarót. Nagy mázlista vagyok, mert Harry meztelenül alszik. Mosolyogva lemásztam lábai közé és mutató ujjamat végighúztam egész hosszán.

-Lou.- morgott csukott szemmel. Kuncogva puszit leheltem férfiasságára. Éreztem, hogy keményedik. Mikor már szépen ágaskodott egy hirtelen mozdulattal tövig bekaptam.- Baszki!- ült fel hirtelen a hajamba túrva.- Imádlak Lou!- hajtotta hátra a fejét.- Ilyen jó ébresztésben sem volt még részem.- nyögdécselt. Gyorsan mozgattam a fejem.- Állj le Boo!- suttogta szaggatottan.

-Miért?- keltem föl mellőle. Hatalmasakat sóhajtva feküdt előttem.

-Mert nem így akarok elmenni.- vigyorgott kajánul. Lekapta rólam a ruháimat és minden létező testfelületet végig puszilt rajtam. Csípőmet felemelve jeleztem, hogy kezdjen már valamit, amikor az ágyékomnál járt.

-Haz!- csuktam be a szemeim.- Félek. Fájni fog? Nagyon?- néztem zöld íriszeibe.

-Egyáltalán nem, mivel te leszel felül.- mászott fel hozzám és ajkaimat kezdte tépni.

-Nagyon szeretlek, de ezzel nem azt akarom elérni, hogy neked fájjon! Mi lenne ha ma kipróbálnánk a száraz szexet?- simítottam végig kockás hasán. Harrynek hihetetlenül jó teste van.

-Ah...- nyögött aprót, majd egyik lábát átrakta az enyém fölött. Hátra fektetett, ő pedig fölöttem támaszkodott. Amint merev férfiasságaink egymáshoz értek valami hihetetlen érzés söpört végig egész testemen. Egyszerre morogtunk és nyögtünk. Erőteljesen nyomtuk egymáshoz büszkeségünket.

-Haz!- haraptam óvatosan nyakába. Mikor megéreztem heréit az enyéimhez csapódni, nem bírtam tovább és hatalmas nyögéssel felértem a csúcsra, rögtön követett Hazza is.

-Ez így volt tökéletes.- lopott egy gyors puszit, majd felöltöztünk és lementünk a nappaliba.

-Éjjel-nappal egymás farkával vagytok elfoglalva!- nézett mérgesen Zayn.- Nem lehetne, hogy tiszteletben tartjátok bandatársaitok életét.

-Bocsi.- hajtotta le a fejét Haz. Mosolyogva figyeltem, ahogy elpirult.

-Oké.- néztem Zaynre.- Menjünk el ma valahova. Mondjuk moziba.- ajánlottam fel. Mindenki beleegyezett. Valami vígjátékot néztünk. Elég jó volt és sokat röhögtünk. Már hazafelé mentünk, mikor Harry hirtelen megállt az autóval az út szélén és fájdalmasan összegörnyedt.

-Mi történt?- bújtam hozzá és halálra rémülten simogattam.

-Nyugi Lou.- mosolygott rám, de látszott, hogy szenved.- Csak rám esett az igazolvány tartóm.- sziszegett.

-Te kis béna!- adtam neki egy puszit és elhúztam onnan kezét, majd rávezettem az enyémet. Óvatosan simogattam ágyékát.

-Ne csináld!- nyalta meg a nyakam.

-Srácok!- hajolt előre Liam.- Valamit ígértetek! Tudom, dúl a szerelem meg a hormonok, de akkor is! Nem vagyunk kíváncsiak a nemi életetekre.- veregette meg a vállunkat.

-Bocs.- sóhajtottam és visszaültem normálisan.- Jobb?- néztem szerelmemre.

-Nem.- harapott alsó ajkába. Kuncogva figyeltem immáron dudorodó farmerját. Hazamentünk és elmentem futni. Nagyon jól esett.

 *Másnap délután*

-Louis!- hallottam meg Harry kiáltását fentről. Felrohantam, szerelmem összegömbölyödve feküdt a földön.

-Haz!- rohantam hozzá.- Tegnap sem az igazolvány tartó volt!

-Nem.- mondta összeszorított fogakkal.- Hihetetlenül fáj a hasam.

-De miért hazudtál? Megyünk az orvoshoz!- húztam fel és lesegítettem majd beültettem a kocsiba és elmentem vele  kórházba. Bevitték a röntgenbe.

-Nem vett észre semmit a barátján mostanában?- jött ki egy orvos Harrytől.

-Nem. Talán kevesebbet eszik. Miért?- ijedtem meg.

-2 hónapja hány kiló volt?- folytatta a kérdezgetést.

-Mit tudom én! 70 kg körül.- akadtam ki.

-Csak, hogy tudja, most 61.- nézegette a papírjait. Kikerekedtek a szemeim. Mi? Az nem lehet! Valamit félre nézett! Az nagyon kevés!- Haroldnak minden bizonnyal gyomorrákja van!- nézett rám.

33. fejezet

33. fejezet

-Haz!- nyitottam be halkan a szobájába.

-Igen?- nézett fel rám kifújva a levegőt.

-Én nem szerettelek volna ilyen helyzetbe hozni. Nagyon sajnálom.- vakartam meg tarkóm.

-Semmi baj.- mosolygott.- De kérlek inkább kerüljük egymást, amennyire csak lehet!- nézett maga elé.

-Mi?- lepődtem meg.

-Jól értetted! Nem akarlak látni!- csukta le szemeit.

-De Harry!- kezdtem könnyezni.

-Nyugodj meg Lou! Nem arról van szó, hogy utállak. Csak már az illatodra beindulok és kurva szar, hogy nem tehetek veled semmit. Csak próbáljunk meg egymás mellett élni úgy, hogy elkerüljük egymást.- sóhajtott.

-De Haz!- próbáltam ellenkezni.

-Nincs semmi de. Azt szeretnéd, hogy nekem fájjon?- nézett rám idegesen.- Mert akkor nyugodtan! Sztriptizelhetsz is nekem!- harapott az ajkába. Láttam ahogy lelki szemei előtt megjelennek a képek a vetkőzésemről.- Menj innen!- nyögött aprót.- Most!- mondta kicsit idegesebben.

-Nem szeretném, hogy neked rossz legyen.- simítottam végig kezem combján, nyugtató jelleggel.

-Takarodj!- kelt ki magából és szemei szikrákat szórtak.- Menj a picsába Tomlinson!- csapott ököllel a falba.- Húzz már el a kurva életbe!- üvöltött. Ijedten menekültem ki a szobából. Becsuktam az ajtót, de még utoljára láttam Harry szemeit. Mindenféle érzelem kavargott tekintetében. Sajnálat, keserűség, magány, fájdalom, de harag nem, se düh. Mint egy kisgyerek, aki rosszat tett és sajnálja azt. Lekullogtam a nappaliba. Utálom magam! És Harry is utál! Mindenki utál!

*1 hét múlva*

Egyszerűen ez volt életem legszörnyűbb hete! Általában, mikor én lent voltam, Harry az emeleten. Meg fordítva. Próbáltuk megoldani, hogy soha ne legyünk egy légtérben. Esténként általában álomba sírtam magam, de Hazza ajtaja előtt elsétálva, tőle is hallottam szipogást. Tudom, hogy magamnak csináltam, de nem miattam történt minden.

*1 hét múlva*

-Elegem van!- öleltem át Liamet.- Érted? Nem bírom tovább! 2 hete szinte rám sem néz! Nem is szól hozzám! Koncerteken is csak elsétál mellettem! A felvételeken sem pillant rám!- kezdtem sírni.

-De azt nem kérdezted egyszer sem, hogy miért.- hallottam meg az utánozhatatlan, rekedtes hangot hátam mögül. Félve Harryre pillantottam. Arcán semmilyen érzést nem tudtam felfedezni.- Érdekel?- mosolyodott el halványan. Ez tudom mit jelentett. Éreztem. Ennek az egyetlen szónak sokkal nagyobb jelentése volt. Ez a kérdés nem csak ennyi jelentéssel bírt. Ez a kérdés, arról szólt, hogy képes vagyok-e újra bízni benne?

-Nagyon.- vigyorogtam és nyakába vetettem magam.- Mintha egy éve nem láttalak volna.- suttogtam nyakába.

-Felvihetlek?- kérdezte félénken.

-Már alig várom.- haraptam gyengéden nyakába.

-Lou!- markolt a fenekembe erősen.- Kérlek az igazat mondd! Akarod? Mert most nem leszek képes leállni! 2 hete nem csináltam. Még kézzel se!- nyalta meg a kulcscsontom. Kikerekedett szemekkel néztem a szemébe.

-Kézzel se?- nyeltem egy nagyot. Megrázta a fejét.- Majd én!- markoltam óvatosan gatyájába. Hatalmasat nyögött.

-Akkor biztos vagy benne?- túrt erőteljesen hajamba.

-Teljesen.- húztam meg alsó ajkát.

-Imádlak.- kapott az ölébe és felvitt a szobájába. Gyöngéden lerakott az ágyra.- Szerintem várnunk kéne még.

-Nem tudom. Lehet.- hajtottam le fejem.- Nem így kéne újrakezdeni a kapcsolatunkat.

-Szerintem sem.- markolt dudorodó farmerjára. Aprót morogtam, mire felkapta a fejét.- Ez tetszett?- vigyorgott kajánul. Elpirulva bólintottam.- Nagyon édes vagy, mikor zavarban vagy!- emelte fel fejem állam alá nyúlva és egy apró csókot hintett ajkaimra.- De ne szégyenkezz. Engem mikor levegőt veszel, már felizgat! Ha tudnád mennyi merevedésem volt az elmúlt 2 hétben! Nem láttad, hogy mindig kosaras gatyában voltam? Mert a farmer folyamatosan szorított! Egyáltalán nem szégyen ez! Ez csak azt jelenti, hogy szeretjük egymást!- ült mellém és egymást átölelve beszélgettünk. Nem volt olyan, hogy tabu téma.

-Miért nem verted ki?- kérdeztem félénken.

-Mert úgy éreztem, hogy akkor veled tennék rosszat. Nem tudom miért, akkor úgy éreztem.- rántotta meg a vállait.

-És én kiverhetem? Mármint neked!- néztem fel esetlenül az arcára. Hirtelen elkapta tekintetét és mereven figyelte gatyáját. Elkezdett megint növekedni a dudor a farmer anyag alatt.

-Bazd meg!- suttogott.- Hogy csinálod azt, hogy egy szóval beindítasz?- mosolygott rám vágyakozva. Kuncogva elterültem az ágyán, Harry pedig mellém dőlt.

-Haz. Segítsek?- vezettem kezem ágyékára.

-Ne.- csóválta meg a fejét és elhúzta kezem. Kérdőn néztem rá.- Csak beszélgessünk.- tapadt ajkaimra. Sokáig csak feküdtünk egymással szemben és minden lényegtelen témát kiveséztünk. Éreztem, hogy megint jó úton haladunk afelé, hogy egy pár legyünk. Remélem minden jól alakul!

32. fejezet

32. fejezet

*Reggel*

-Louis!- hallottam meg Harry hangját a folyosóról. Engem keresett.

-Igen?- néztem ki félve az ajtón.

-Hát te mit csinálsz itt?- mosolygott, majd odalépett hozzám, de én elkezdtem hátrálni. Félek tőle.- Mi a baj?- lepődött meg.

-Semmi. Hagyjál!- csuktam be az ajtót és lihegve neki nyomtam a homlokom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám puszta jelenléte. Rettegek tőle! Mikor hallottam, hogy lemegy kilopóztam és a lépcsőn állva hallgattam őket, ahogy a konyhában beszélgettek.

-Mi van Louisval?- fordult Haz Liamhez.- És mit keres a szobádban?

-Nem emlékszel semmire?- sóhajtott Niall.

-Nem sok mindenre. Este bulizni mentem, de utána minden kiesett.- rántotta meg a vállait.

-Harry.- nézett a szemébe Li.- Te megerőszakoltad Lout!

-Mi?- kerekedtek ki barátom szemei.- Jó vicc!- nevetett erőltetetten.- Ezt nem fogom bevenni.

-Hazza. Ez az igazság!- veregette meg a vállát a szöszi.

-Nem!- ellenkezett a göndörke.- Soha nem tennék ilyet. Be voltam rúgva, de ennyire nem! Ez lehetetlen!

-Vajon miért fél tőled?- vett elő tányérokat Liam.

-Ne!- kezdett sírni Harry.- Miért vagyok ekkora köcsög?- markolt hajába. Nem bírtam tovább és lementem hozzájuk.

-Beszélhetünk?- néztem szerelmemre.

-Persze.- csuklott el hangja.- Menjünk a nappaliba.

-Nem.- ellenkeztem hevesen. Nem szeretnék vele kettesben maradni.- Itt is jó. Csak azt szeretném mondani, hogy szerintem szünetet kéne tartanunk.- néztem gyönyörű, zöld szemeibe.

-Louis.- suttogta könnyeit nyelve.- Tudod, hogy nem akartam. Tudod, hogy soha nem lennék képes rá!

-De mégis megtetted.- mondtam halkan. Ez volt számára a legszörnyűbb, amit mondhattam. Kivételesen nem én sírtam. Hazza felfutott a szobájába és bevágta az ajtót.

-Jól döntöttél.- ölelte át a vállam Liam.

-De akkor miért érzem magam szarul?- néztem fel barna szemeibe.

-Louis! Ha megint megbocsátasz neki, attól nem lesz jobb. Megint csinálna valami hülyeséget. Hidd el, akkor már teljesen összetörnél. Ez nem tesz jót neked!- adott egy puszit.- Ne engedj neki ilyen könnyen, mert úgy értelmezi, hogy akkor megint megteheti!

-Értem.- sóhajtottam és felmentem a szobánkba. Harry az ágyon ülve zokogott.

-Annyira sajnálom Lou. Én soha nem akartam, hogy neked fájjon!- nézett fel rám vörös szemeivel.

-Elhiszem.- mosolyodtam el halványan.- De ezt most muszáj feldolgoznom. Bocsi.- vettem elő tiszta ruhákat és bezárkóztam a mosdóba. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Kellemes volt.

-Nagyon fájt?- hallottam meg egy mély hangot a zuhanyfülke mellől.

-Hazza! Nem használtál síkosítót!- csuktam be szemeimet, mivel már az is fájdalmat okozott, ha visszagondoltam a tegnap estére.

-Én nem akartam. Be voltam rúgva.- kezdett szipogni.

-Tudom Haz. Érts meg, hogy ez nekem nagyon nehéz. Tegnap este sírva ordítottam, de te az ágyékomba térdeltél és folytattad.- Elkezdett bömbölni.

-Lou! Én nagyon imádlak és az életben nem tudnám ezt megtenni! Szeretlek.- lépett be mellém ruhástól.

-Harry, még is te voltál az, aki ezt tette!- fordultam felé. Nem zavarta, hogy tiszta víz lett.

-De Louis! Az nem én voltam! Csak a pia!- ölelt magához. Meztelen férfiasságom az ő ágyékához nyomódott, mire felnyögött.- Sajnálom!- tolt el magától ijedten.- Véletlen volt! Csak ösztönösen jött!

-Nyugi.- simítottam végig arcát.- De most kérlek menj ki és szárítkozz meg, nehogy megfázz! Egyszerűen biztos, hogy még nem leszek képes veled aludni, sajnálom! Ahhoz túl frissek az emlékek!- léptem ki vele együtt. Magamra csavartam egy törülközőt, egyet pedig Harry vállára terítettem.- Tudom, hogy szeretsz, de akkor kérlek érts meg! Ez muszáj lesz és mindkettőnknek jót fog tenni!- kezdtem el öltözni, ő pedig vetkőzni. Visszamentünk a szobába, ahol Hazza is felöltözött.- Akkor így oké?

-Igen.- sóhajtott.- És tényleg nagyon sajnálom!- szorított magához. Aprót bólintottam, hogy megértettem, majd lementünk a nappaliba.

-Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk a vízi parkba!- állt elő az ötlettel Liam. Semmi kedvem nem volt, így én inkább letettem az ajánlatról. Harry sem akart menni, így ketten maradtunk itthon. Én kicsit rendet raktam a nappaliban, mert mindenhol üres sörös és pizzás dobozok voltak. Nem vagyok tisztaság mániás, sőt, de akkor is! Már a szőnyeg színére sem emlékszek! Harry addig a szobáinkat tette rendbe.

-Louis!- üvöltött az emeletről.- Segítenél egy kicsit?- nézett rám a lépcsőről. Felfutottam, mire a szennyes kosárra mutatott. Hihetetlen mennyi koszos ruha magasodott benne.- Egyedül nem tudom levinni.- fogta meg az egyik oldalát, én pedig a másikat. Komolyan, honnan van nekünk tiszta ruhánk, ha soha senki nem mos?

-Köszi.- mosolygott, mikor leértünk a mosókonyhába.

-Nincs mit.- viszonoztam gesztusát és megtámadtam a konyhát. Itt valamivel gyorsabban végeztem, mivel ezt a helységet nem sokszor használjuk.- Mit kérsz ebédre?- kiáltottam fel a göndörkének.

-Amit te!- hallottam hangját. Na most, mivel főzni nem tudok, felkaptam a kocsi kulcsokat és felhúztam a cipőmet.

-Mindjárt jövök, elmegyek kajáért.- szóltam fel az emeletre.

-Oké.- jött a beleegyező válasz. Kikocogtam Harry fekete Range Roveréhez és elkocsikáztam a legközelebbi McDonald's- ba. 2 hatalmas szatyorral értem haza.

-Kész az ebéd!- mosolyogtam Harryre, aki immáron itt lent szorgoskodott.

-Isten vagy!- kapta ki a kezemből az egyiket. Csöndben megkajáltunk, majd ledőltünk a TV elé és kapcsolgattunk a csatornák között. Harry bealudt.

-Haz.- mormogtam fülébe, hogy megnézzem mennyire mélyen alszik. Semmire nem reagált. Tovább keresgéltem a TV-ben, mire egy pornó csatornához értem. A hatalmas nyögésekre, felkapta a fejét Hazza.- Bezzeg erre felébredsz!- kuncogtam és elkezdtem csikizni. Nevetve fordultunk és ő volt felül. Lefogta kezeimet, mire akaratlanul a tegnap este jutott eszembe. Riadtan néztem csillogó szemeibe. Nagyon megijedt és leugrott rólam.

-Sajnálom.- mentegetőzött.- Én nem akartam. Csak elragadott a hév.- ült le távolabb tőlem. Mikor normalizálódott a légzésem, közelebb húzódtam hozzá.

-Semmi baj Haz!- suttogtam közel hajolva hozzá. Becsukta a szemeit, majd rám pillantott. Íriszei majdnem feketén csillogtak.

-Ne csináld ezt velem Lou!- hajtotta le fejét. Ölébe ültem és csöndben figyeltem gyönyörű arcát.- Bazd meg Louis!- ugrott fel, így én a földre estem.- Időt kértél! Akkor meg mi a fasznak készítesz ki? Tudod, hogy baromi nehezen tudok neked ellenállni, de ha sikerül, akkor is fáj! De te direkt provokálsz! Te voltál, az aki azt mondta, hogy várjunk! Akkor meg ne izgass fel! Megértetted?- nézett rám dühösen. Farmerján hatalmas dudor bizonyította szavait. Felizgattam.

-Nem ez volt a célom.- mondtam halkan, de elrohant. Na most én rontottam el! Ma egyszerűen semmi nem jön össze! Nem is csak ma! Ezen a héten!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem szoktam ide írni, de most megteszem! Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm az összes olvasómnak, főleg, azoknak, akik mindig kommentelnek! Emellett ez volt életem legjobb napja! :D Egyszerűen imádom ezt a napot! Minden passzolt! Arra is rájöttem, hogy alig tudok rólatok valamit, így írhatnátok magatokról pár szót. Hányadikosak vagytok, kedvenc tantárgy, eddigi jegyek, suli, tanárok, család.... :D Bármit! Ismerkedjünk meg egy kicsit! :)

31. fejezet

31. fejezet

*Este*
*Louis Tomlinson*

Harry elment bulizni valahova, de nekem nem volt kedvem vele menni. Hallottam, hogy megérkezik. A szobánkban vártam.

-Boo!- esett be az ajtón.

-Harry! Te bűzlesz a piától!- fektettem le az ágyra.

-Kit érdekel? Hihetetlenül kanos vagyok!- tapadt ajkaimra. Kicsit beindított, de inkább megijedtem.

-Harry! Szállj le rólam! Ez fáj.- próbáltam térdét eltolni ágyékom közeléből. Nem volt kellemes érzés ahogy térdkalácsa férfiasságomba nyomódott.

-Engedd el magad és élvezd!- tért át nyakamra.

-Hagyj békén!- akartam szabadulni, de ő jóval erősebb nálam. Kicsit feljebb húzta a lábát.- Bazd meg!- csuktam be fájdalmasan szemeim.

-Ne állj ellent, vagy még jobban fájni fog!- suttogott.- Azt csinálod amit mondok! Megértetted?- tolt le lábai közé. Lerángatta magáról gatyáját és elővette már merev péniszét majd erőteljesen számba nyomta magát. Tarkómnál fogva diktálta az ütemet. Az elején öklendeztem, de a sírástól már azt sem tudtam. Ez még rosszabb, mintha valaki mással lenne. Miért bánt?- Azta kurva!- hajtotta hátra fejét és számba élvezett.- Nyeld le!- utasított. Nagy nehezen megtettem.- Jó fiú.- mosolygott, majd letépte gatyáimat. Beirányította magát bejáratomhoz.

-Harry!- töröltem le könnyeim.- Síkosító!- figyelmeztettem.

-Minek?- vigyorgott gonoszan. Hihetetlen félelem hatolt csontjaimba. Nem teheti! Hatalmas tolással hatolt belé.

-Ne!- ordítottam, sikítottam és sírtam egyszerre. Ilyen szörnyű fájdalmat még soha nem éreztem.- Hagyd abba!- üvöltöttem, de mintha nem is hallana folytatta eszeveszett gyorsasággal. Bömböltem, de nem érdekelte.- Miért teszed ezt velem?- csuklott el hangom a fájdalomtól. Összeszorított szemekkel kiabáltam, de nem hagyta abba.- Zayn! Liam! Niall!- ordítottam végső elkeseredésemben.

-Mi a baj?- jelent meg egy szőke fej.- Kurva élet!- nézett ijedten. Iderohant hozzánk.- Harry!- rántotta le rólam őt.- Louis! Menj ki innen!- fogta le a göndört. Alig bírtam állni a kíntól de kifutottam és lerogytam a folyosón.

-Jézusom!- ölelt át Liam.- Részeg?- kérdezte. Hüppögve bólogattam.

-Te beteg állat!- hallottam Niall hangját. Majd csönd lett és kijött.- Elaludt.- sóhajtott.- Reggelre semmire nem fog emlékezni!- csóválta a fejét.- Nagyon sajnálom, ami történt.- ment el a szobájába.

-Alszol velem?- húzott fel a földről Li. Némán bólogattam. Együtt mentünk a szobájába és nem szóltunk egymáshoz, csak lefeküdtünk aludni. Nem voltam képes lecsukni a szemeim. Csöndben szipogtam.- Nyugodj meg Lou!- simított végig az oldalamon nyugtatólag.

-Úgy sem fog menni.- temettem az arcom a párnába. Valahogy mindkettőnknek sikerült elaludnunk. Szörnyű éjszakám volt.

30. fejezet

30. fejezet

*Harry Styles*

-Akkor a tegnapit vehetem békülős szexnek?- loptam egy apró csókot Louistól, mikor felébredt.

-Nem.- sóhajtott.- Ezt veheted búcsú szexnek!- szállt ki az ágyból és felkapkodta a ruháit.

-Mi?- rökönyödtem meg.- De Lou!- pattantam fel és elkaptam a karját.- Miért teszed ezt velem?- suttogtam könnyeimmel küszködve.

-Mert mindkettőknek könnyebb lesz így és ezt te is tudod!- hajtotta le fejét. Kikerekedett szemekkel figyeltem.- Szerinted el tudnálak hagyni?- nézett fel rám apró mosollyal, majd ajkaimra tapadt. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Szeretlek és ígérem soha többé nem teszek ilyet.- karoltam át vékony testét. Ujjaival lassan elkezdte simogatni oldalam.- Lou!- szóltam rá kuncogva.

-Igen?- mosolygott ártatlanul.

-Semmi, de, hogy csak tudd ha ezt folytatod nagyon meg fogod járni.- suttogtam fülébe.

-Mégis hogy?- kekeckedett.

-Elég annyi, ha annyit mondok, hogy a nap további részében nem fogsz tudni járni?- nyaltam meg fülcimpáját. Hatalmasat nyelt.

-Bassza meg!- csukta be gyönyörű szemeit. Belemarkoltam alsógatya fedte büszkeségébe, mire rám emelte tekintetét.- Haz!- csókolt meg vadul. Éreztem, hogy keményedni kezd markomban, mire elmentem a mosóba és lezuhanyoztam.- Ne csessz már ki velem!- lihegett vágyakozva, mikor kimentem hozzá.

-Este majd lehetsz te felül.- vigyorogtam és lementem a srácokhoz.

-Kurva élet!- hallottam még ahogy magában szitkozódik. Leültem az étkező asztalhoz. Liam éppen reggelit csinált.

-Kérsz?- ásított a pirítósra mutatva.

-Aha. Mi van veled? Nem aludtál?- vettem elő egy tányért.

-Tőletek nem lehetett!- nézett mérgesen.- Hallottam kibékültetek.

-Igen.- pirultam el.

-Ennek örülök. És hol van a másik jómadár?- nézett az ajtóra, ahol éppen Zayn csoszogott be.

-Még fent.- köhögtem, mivel félrenyeltem a vizet. Na vajon mit csinálhat?- Jó reggelt!- köszöntem a pakisztáninak.

-Jobbat.- ráncolta homlokát.- Máskor nem lehetne halkabban baszni egymást? A szomszédok sem tudtak aludni.- ült le reggelizni. Vörösödve lehajtottam a fejem. Niall is mérgesen méregetett, de annak mindenki örült, hogy kibékültünk. Louis is lejött. Mosolyogva az ölembe ült. Így reggeliztünk meg. Evés közben éreztem, hogy lassan elkezd mozogni, férfiasságomat dörzsölve. Halkan nyöszörögtem.

-Boo!- markoltam fenekébe. Nem hagyta abba. Egyenletesen csúszkált ölemben.- Hagyd abba!- haraptam nyakába, mire kicsit megugrott.

-Srácok! Nem volt elég az este?- nyavajgott Niall.

-Nem.- mondtuk egyszerre vágytól elmélyült hangon. Nevetve egymásra néztünk, majd bementünk TV-t nézni a nappaliba.

-Liam! Most azonnal gyere ide!- hallottuk meg Paul üvöltését.

-Mi az?- nézte értetlenül Li a feldühödött testőrünket.

-Te egyszerűen biztos, hogy nem vagy normális!- fogta meg vállait és megrázta. Értetlenül összenéztünk.- Láttátok már ezt?- dobta elénk az újságot. A címlapon Harry volt ahogy éppen esik ki az ablakon.- Miért nem állítottad meg?

-Most ezért komolyan engem hibáztatsz?- lepődött meg Liam.

-Igen, mert mondjuk te voltál vele!- őrjöngött.- Most ezt, hogy magyarázzuk ki?

-Inkább menj haza és feküdj le, mi gondolkozunk rajta.- indult el vele kifele Zayn. Csöndben figyeltük egymást.

-Szerintem elég jó pillanat kép.- vette kezébe Lou az újságot. Mindenki halkan nevetett. Louis felment a szobánkba. De miért? Utána futottam.

-Minden oké?- léptem be a szobába félve. Mosolyogva figyelt engem. Éppen a laptopot nyomkodta, majd bejelentkezett twitterre.

"Ilyen jó estém sem volt még soha. Köszönöm @Harry_Styles :D" írta ki.

-Lou!- rohantam oda, de már késő volt. Elküldte.- Te beteg!- csókoltam meg durván.

-Hm... Jó betegnek lenni, ha ilyet kapok érte.- fogta meg két oldalról arcomat és végeláthatatlan csókcsatába kezdtünk. Ezrével jöttek a kommentek. A legtöbb ilyen fajta volt: "ÁÁÁÁÁÁ Larry Stylinson forever!!!! <3" 

-Nagyon imádlak.- nyúltam be pólója alá és hasát kezdtem simogatni. Tiszta libabőrös lett érintésemtől.

-Utállak Styles!- mormogta fülembe.

-Lefürdök.- mentem el és ma a változatosság kedvéért a kádba kezdtem vizet folyatni. Belefeküdtem a jó meleg vízbe. Nagyon jól esett. Becsukott szemekkel élveztem.

-Harry!- hallottam meg egy vékony hangot. Ijedten kaptam oda a fejem. Gemma állt az ajtóban és mosolyogva figyelt. Gyorsan magam elé kaptam a kezeim.

-Öhm.... Szia Gem. Hát te?- kérdeztem elpirulva.

-Louis mondta, hogy itt vagy.- ült a kád szélére. Kissé kínosan éreztem magam.- Ugyan már öcsi! Nem egyszer láttalak meztelenül!- kuncogott.

-Jó, de akkor még 5 sem voltam!- néztem a plafont kínomban.- Azóta talán változott a testem egy kicsit.

-Hazza! Nekem mindig is a taknyos kisöcsém maradsz.- vigyorgott.- De ha neked így jó... Nem vagyok kíváncsi a farkadra.- legyintett.

-Gemma!- szóltam rá nevetve.- Miért is jöttél?

-Csak szólni akartam, hogy anya meghívott holnapra téged meg az egész birka csapatot ebédre. Rá értek?- tért a lényegre.

-Persze, miért ne? Majd megkérdezem a srácokat.- rántottam meg a vállam.

-Oké. Akkor csörgess meg ha tudsz valamit. Holnap.- ment ki.- Louis elől is így bujkálsz?- kuncogott.

-Gemma!- lepődtem meg.

-Ugyan már Haz! Louis mindent elmondott. Talán kicsit többet is mint hallani akartam.- meredt megrökönyödve maga elé.

-Megölöm!- ugrottam ki a kádból.

-Na mi van óriás kígyó? Már nem is vagy olyan szégyenlős?- röhögött nővérem.

-Basszus Gem!- kaptam magamra egy törölközőt.- Menekülj!- kezdtem futni felé. Kergetőztünk a házban.

-Styles bunyó!- rohant le utánunk Louis. Elkaptam tesómat és elkezdtem csikizni. Hirtelen lerántotta az egyetlen anyagot, ami takarta testem. Megint kezemmel takartam magam.- Harry!- hallottam meg Louis mély, kanos hangját. Mikor rá néztem éreztem, hogy merevedek. Farmerja szörnyen szűk volt rá. Elkezdtem rohanni a mosdó felé.

-Basszus Harry!- röhögött Gemma a földön fekve.- Csak rá néztél!

-Fogd be! Pörsenés!- zárkóztam be a WC-be. Találtam egy alsógatyát. Asszem Zayné. Magamra kaptam, addigra lenyugodtam és visszamentem a többiekhez. Gemma még mindig nevetett, Louisban pedig társra talált. Együtt fetrengtek a kanapén.- Éretlenek vagytok.- ráztam meg a fejem. Felmentem a szobámba és felöltöztem.

29. fejezet

29. fejezet

*Liam Payne*

-Ez lehetetlen!- nyögtem teljesen lesokkolva.- Te egy akkora mázlista tapló vagy, hogy az hihetetlen!- üvöltöttem Harrynek, aki a medencéből nézett fel rám.

-Hihetetlen, hogy még egy rendes öngyilkosságot sem tudok végrehajtani!- csapott a vízbe, majd kimászott onnan.- A kurva életbe!- trappolt fel hozzánk.

-Harry!- ölelte át szorosan Louis a tiszta víz göndört.- Nem tudom mit csináltam volna ha...- zokogott.

-Nyugodj meg Lou!- húzta el tőle Niall.

-Tudjátok mit? Elköltözöm! Senkinek nem hiányoznék!- ment a szobájába és elkezdett pakolni.

-Liam!- nézett rám hihetetlen szomorúan Louis.- Ne engedd neki!- törölte meg arcát.

-Louis. Komolyan ezt akarod?- sóhajtottam. Aprót bólintott. Átmentem Harryhez.- Figyelj Hazza. Nem szeretnénk, hogy elmenj.

-Ezt te mondod vagy csak nem akarod, hogy feloszoljon a banda?- dobálta le vizes ruháit.

-Egyik sem. Ezt Louis kéri.- fordultam el, mivel meztelenül állt előttem. Nagyot nyeltem és megpróbáltam nem hihetetlen testére koncentrálni. Lemerevedve figyelt.

-L...Louis?- nyökögte.

-Igen.- néztem a szemébe.- Te tényleg nem vetted észre, hogy mennyire kiakadt, mikor azt hittük, hogy meghaltál? Harry! Ő szeret téged. Azoknak ellenére, amiket tettél nem képes nem szeretni!- figyeltem a plafont. Most tettem tönkre két barátom kapcsolatát, erre megint felizgulok rá. Óvatosan gatyámra vezettem kezem és elkezdtem gyengén dörzsölni.

-Fejezd be!- nézett rám feldühödve Harry.

-Nem megy.- nyúltam be az anyag alá és elkezdtem kényeztetni magam. Haz csak kikerekedett szemekkel figyelt. Láttam, hogy a kicsi Styles is kezd ébredezni.

-Liam.- nyögött aprót, majd kirohant a mosdóba. Mikor éreztem, hogy már nincs sok meghallottam Harry morgását, ami feljuttatott a csúcsra. Remegve figyeltem a fürdőszoba ajtaját. 1 perc múlva visszajött a göndörke. Még nem normalizálódott teljesen a légzése és egy kicsi örömnedvéből hasfalán volt. Óvatosan letöröltem, mire izmai megfeszültek érintésem nyomán. Lassan számhoz emeltem ujjam és lenyaltam róla a letörölt fehér anyagot. Harry visszafojtott lélegzettel bámult.

-Ne csináld ezt velem!- suttogta vággyal teli hangon.

-Annyira sajnálom.- mentem a saját szobámba. Anyám, milyen jó íze van Harrynek!

*Harry Styles*

Ezt nem hiszem el! Liam megint játszadozik velem!

-Haz.- hallottam meg egy erőtlen, halk hangot az ajtómból. Odanéztem. Louis mosolygott halványan, majd jó alaposan végigmért. Már pillantásától éreztem, hogy lassan, de biztosan merevedek. Lou aprót kuncogott. Szemébe néztem és elnevettem magam. Ő is csak vigyorgott és beharapta alsó ajkát, mire egy apró nyögés volt a válaszom.

-Annyira sajnálom.- motyogtam, miközben közeledett felém.- Nem gondol...- kezdtem volna magyarázkodni, de egy csókkal elhallgattatott. Kezeimet csípőjénél hátra vezettem és keményen fenekébe markoltam. Mosolyogva elkezdte harapdálni nyakamat. Hirtelen megéreztem kezét, ágyékomat simogatva. Morogva haraptam fülcimpájába. Aprót kuncogott. Lejjebb haladt és kezével körbe fogta férfiasságom.

-Nem tudlak utálni.- nézett fel rám őrjítő kék szemeivel, melyek most egy sötétebb árnyalatban csillogtak a vágy miatt. Lehúztam róla pólóját és tekintetemet végigfuttattam felsőtestén. Liam sokkal izmosabb, de nekem Louis a tökéletes. Van egy nagyon pici pocija, ami szerintem hihetetlenül cuki.

-Nálad tökéletesebb férfit még nem láttam.- leheltem puha csókot kulcscsontjára, amibe beleremegett.

-Pedig itt áll előttem.- engedte el büszkeségem és újra vad csókcsatába kezdtünk.

-Azt szeretném, hogy te legyél felül.- mondtam halkan, fejemet lehajtva, elpirulva. Ajkai kicsit szétnyíltak és szaporábban kezdte venni a levegőt. Hirtelen nagyon szűk lett farmerja.

-De Harry. Nem szeretnék fájdalmat okozni neked! Nem tudok!- markolt gatyájára. Azt hittem elélvezek apró mozdulatától.

-Én is megtettem veled! Nem fogok belehalni!- mosolyogtam biztatóan és orrommal megböktem állát.- Bármit kibírok érted.- tapadtam ajkaira.

-De akármikor szólhatsz, ha azt akarod, hogy hagyjam abba, rendben?- kérdezte félve.

-Persze.- hagytam rá.

-Harry! Ígérd meg! Ha nagyon fáj, vagy valami nem jó, egyből szólsz!- puszilgatott féltően.

-Megígérem.- simogattam meg gyönyörű arcát.

-Köszönöm.- mosolyodott el. Hátamra fektetett és nedves puszikkal lepte el egész felsőtestem. Leérve ágyékomhoz apró csókot lehelt makkomra, ami egy morgást csalogatott elő belőlem.- Ez tetszik?- mosolygott fel rám.

-Nagyon.- túrtam dús, barna hajába. Még egyszer megcsinálta. Nagyon jó érzés volt. Köröket írt le farkam végén nyelve hegyével. Egész testemben remegtem.- Lo...Lou!- remegett hangom.

-Már is Drágám.- vigyorgott huncutul és végignyalta egész hosszomat. Hangosat nyögtem. Lassan kapta be teljes méretemet. Éreztem, hogy minden egyes mozdulatánál torkába ütközik férfiasságom, aminek már puszta gondolatára el tudtam volna élvezni. Egyre gyorsított a tempón. Éreztem, hogy már nem kell sok és ezt Louis tudtára is adtam.

-Louis!- suttogtam. Ekkor abbahagyta. Lihegve figyeltem további tetteit. Levetkőzött és előhúzott egy síkosítót az ágy alól.- Honnan tudod, hogy ott tárolom?- lepődtem meg.

-Ismerlek Haz.- mosolygott és jól bekente vele bejáratom. Ujjai nyomán kellemes bizsergés járta át testem. Kikaptam kezéből a tubust és markomba nyomtam belőle, majd Louis hatalmas péniszére kentem. Egyenletlenül mozgott mellkasa fel és le.- Ne szórakozz már! Elég lesz!- húzta el kezeimet.- Ne feledd! Szólj ha valami rossz!- nézett idegesen, majd lassan bejáratomhoz irányította magát. Becsukott szemekkel vártam.- Kész vagy?- nyelt egy nagyot. Aprót bólintottam. Nagyon lassan csúszott belém. Ilyen szörnyű fájdalmat még sosem éreztem. Hatalmasat ordítottam és egy könnycsepp is kicsordult szememből. De Louisért megérte.

-Sajnálom!- húzta ki magát Lou és felpattant mellőlem.- Annyira sajnálom! Én nem akarom, hogy neked fájjon!- rohant ki a mosdóba. Csöndben feküdtem és megvártam, hogy elmúljon a kellemetlen érzés, majd Louis után mentem. Háttal állt az ajtónak és magát kényeztette.

-Kicsim.- bújtam hozzá hátulról.- Te beteg vagy?- nevettem halkan. Szeretkezés közben kijössz és magadnak kezded csinálni?

-Azt mondtad szeretkezés?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Igen Lou. Mi szeretkezünk. Ez nem szex.- csókoltam meg lágyan, majd kezeit levettem férfiasságáról és óvatosan karjaimba vettem. Tudtam, hogy neki sokat jelent, hogy nem szexet mondtam. Igaz, hogy idősebb, de kisebb nálam és így könnyen vissza tudtam vinni az ágyra.- Én szeretném, hogy csináld!- adtam tudtára határozottan.- Nem érdekel, hogy fáj, majd jobb lesz!- puszilgattam vállát.

-Te olyan rossz látni, hogy fájdalmat okozok neked.- hajtotta le fejét bűnbánóan. Állánál fogva arcom felé fordítottam az övét.

-Nem is olyan szörnyű.- adtam egy puszit neki szája sarkába.- Elviselhető.- ültem lovagló ülésben ölébe. Lassan hátamra döntött és újra elhelyezkedett felettem.

-Sajnálom.- csókolt még meg, majd megint belém hatolt. Egy picit jobb volt de még most is szörnyen fájt. Erősen összeszorítottam szemeim.- Abbahagyjam?- kérdezte idegesen.

-Ne!- fogtam meg fenekét, hogy ne tudjon megint elmenekülni.- Csak ne mozdulj!- sziszegtem fogaim között.

-Rendben.- lihegett hangosan és a vágytól szinte feketék voltak szemei.

-Mehet.- suttogtam, mikor kicsit enyhült a fájdalom. A lehető leglassabban kezdett el mozogni. Megint előjött a fájdalom, de nem hagytam, hogy megálljon. Egyre kellemesebb és kellemesebb lett, majd végül elértem egy szintre, amikor már nagyon jó érzés volt. Nyögéseink és morgásaink betöltötték a szobát. Mikor heréim hasához csapódtak azt hittem elmegyek. Hihetetlen élmény volt.

-Annyira szeretlek.- mondta halkan a fülembe. Meleg lehelete cirógatta fülcimpám. Kellemes bizsergés járta át egész testem.- Harry!- nyögött hatalmasat és megéreztem, hogy büszkesége rángatózni kezd bennem.

-Engedd Lou.- simogattam meg V vonalát, mire nagyot ordított és belém élvezett. Ahogy éreztem, hogy meleg nedve teljesen kitölt felnyögtem.

-Annyira tökéletes volt.- lihegte, majd rám nézett.- Te nem mentél el?- lepődött meg még mindig merev péniszemet látva.

-Nem.- ráztam meg göndör hajamat.- De nekem elég volt, hogy láttalak téged elmenni.- csókoltam meg lágyan.

-De Harry...- értetlenkedett.

-Semmi de. Nekem ez így tökéletes volt.- simogattam csodaszép arcát. Mosolyogva feküdtünk egymással szemben. Lassan lelohadtam, majd mindketten álomba merültünk. Ez egy felejthetetlen nap marad emlékezetemben amíg csak élek!

28. fejezet

28. fejezet

*Reggel* *Louis Tomlinson*

Egész este sírva figyeltem a plafont. Valaki elrabolt! De ki a halál volt és minek? De ami ennél egy milliószor rosszabb, közben életem értelme nyugodtan szórakozott az egyik barátommal. És erről nem Liam tehet! Ez biztos! Hallottam, hogy le akarta állítani Harryt! Ebből sehogy nem tudja kimagyarázni magát.

-Louis.- hallottam meg egy halk hangot az ajtóm felől.

-Kurvára leszarom, hogy mit akarsz!- ordítottam, mivel felismertem a hangot. Ezer közül is felismerném. Egyetlen embernek van ilyen, mély, rekedtes mégis lehetetlenül izgató hangja.

-Csak annyit akartam mondani, hogy kész a reggeli.- csuklott el a hangja a sírástól. Igen, ő is sírt. De engem ez hol zavar?

-Akkor menj és edd meg Liammel kettesben! Biztos nagyon kellemes lesz!- nyomtam a fejem egy párnába és csak üvöltöttem.- Tudod Harry én hihetetlenül szerettelek! Nálad jobb pasit még elképzelni sem tudtam! Mindig is olyan akartam lenni, mint te! Tudod miért? Mert csodáltalak! Azért mert azt hittem te tökéletes vagy! És tudod mit Styles? Tévedni emberi dolog. Rájöttem, hogy te nem is szerettél engem. Teljes szívemet neked adtam, de te összetörted. Gyűlöllek, érted? Mikor volt, hogy megcsaltalak, Harold? Kihasználtál, majd, mint egy használt zsebkendőt eldobtál! Akkora egy érzéketlen tuskó vagy, hogy azt elmondani nem lehet! Bárcsak ne is ismertelek volna meg!- vágtam az ajtóhoz a párnámat. Hallottam, hogy Harry megállíthatatlanul zokog.

-Annyira sajnálom.- mondta elfúló hangon.- Annyira szeretlek!

-Na ja!- röhögtem fel erőltetetten.- Vagy nálad ez a szeretet? Akkor tudod mit? Én soha többet nem kérek belőle!- tört ki belőlem egy újabb sírás roham.

-Ne!- ordított az ajtó túloldalán és hangosan bömbölt.

-Magadnak csináltad és ezt te is tudod jól! Most húzz el innen a picsába!- húztam a fejemre a takaróm. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim.

-Kérlek Louis! Én nagyon szeretlek! Senki mást nem vagyok képes szeretni!- ütögette az ajtót. Odarohantam és kinyitottam. Vörös volt mindkét szeme és arca könnytől csillogott.

-Szeretsz? Tudod mit?- ordítottam képébe.- Én kibaszottúl utállak!- vertem be neki egyet, mire hátrahőkölt. Orrából dőlt a vér, ő pedig csak zokogott.

-Louis!- hüppögött.- Mindent sajnálok. Én is gyűlölöm magam!- rohant be a szobájába. Fáradtan csúsztam le a fal mentén a folyosón. Könnyeim rendíthetetlenül potyogtak, eláztatva mellkasom.

-Louis?- rohant hozzám Liam. Leült mellém és némán simogatta a fejem, amit mellkasára húzott.

-Miért nem szeret? Mit csináltam rosszul?- markoltam reményvesztetten pólóját.

-Semmit. Te tökéletes vagy!- suttogta.

-A faszt!- rivalltam rá.- Ki csalna meg egy tökéletes embert? Én sem tudtam!- ment el a hangom.

-Lou. Nyugodj le. Hidd el, hogy minden rendbe fog jönni.- bújt hozzám. Egy dalt kezdett el dúdolgatni.

"Érzed már, a szív szavát...." Lágy hangjától álomba merültem.

*Harry Styles*

Ordítva rohantam a szobámba és ami a kezembe került odavágtam egy falhoz. Tomboltam és sírtam. Hogy lehetek ennyire lehetetlenül szemét?

-Harry!- hallottam meg Niall hangját.

-Húzz el a fenébe! Nem érdekel senki és semmi! Meg fogom ölni magam!- az utolsó mondatot már csak magamnak suttogtam.

-Engedj be Hazza!- csapkodta az ajtót. Egy gonosz vigyorral a képemen letöröltem a könnyeim és kiálltam az ablakba. Visszanéztem és még láttam a szöszit, ahogy betöri az ajtót, majd Louis feje is megjelent.

-Ne!- kiáltott és láttam még riadt arcát, de akkor mér késő volt. Elrugaszkodtam az ablakpárkányról és csak zuhantam.

*Louis Tomlinson*

Kissé lenyugodtam már mire felkeltem. Liamen feküdtem még mindig. Mosolyogva figyelt.

-Harry!- hallottuk meg Niall üvöltését és eszeveszettül rohantunk a göndör szobájához. Mikor odaértem azt hittem elájulok. Harry az ablakban állt.

-Ne!- ordítottam, de késő volt. Láttam arcán a megbánást, miközben ugrott. Összetörve estem össze. Lehet, hogy már nem vagyok képes szeretni őt, de soha nem akartam volna, hogy meghaljon! Attól mert valami baromságot csinált még nem kéne megölnie magát! zokogva szorítottam Niallt magamhoz.

*Liam Payne*

Hát ezt nem hiszem! Ez hülye! Az ablakhoz rohantam és lenéztem...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A 3000 MEGTEKINTÉST!!!! :D :D :D

27. fejezet

27. fejezet

*Harry Styles*

-Figyelj, az egész azért volt, mert én meleg vagyok bassza meg!- akadt ki a szemembe nézve.- Semmit nem érzek Danielle iránt. Csak azért voltam vele, hogy ez ne derüljön ki. Gondolom már Perrie elmesélt mindent. Tudjátok, hogy rámásztam Zaynre és mindenki tudja, hogy mekkora egy tapló vagyok, mert lekoptatott, de tovább próbálkoztam és egész este rajta lógtam. Teljesen kiakadt, erre megfenyegettem, hogy ha nem lesz velem az este, megölöm Perriet. De én is részeg voltam. Ennél a pontnál teljesen kiakadt és inkább hazajött. Én követtem, de már teljesen ki volt és megvert. Annyira sokkolta az egész, hogy mikor Niall hozzászólt, őt is megtámadta. Nagyon sajnálom, de nem bírtam tovább. Én homokos vagyok!

-Azt a kurva!- nyögtem ki kikerekedett szemekkel. Beharaptam alsó ajkamat.

-Ezt ne csináld, kérlek!- sziszegett. Nem értettem magam és az érzéseimet. Eddig soha nem néztem Liamre, mint férfira. Eddig csak a testvérem volt. Egy gondoskodó bátyó. De most valami megváltozott. Most, hogy tudom, hogy lenne esélyem nála, ez elindított bennem valamit.

-Liam.- suttogtam vággyal teli hanggal. Sokkolva figyelt engem.

-De Louis?- tátogott meglepetten.

-Most csak velem foglalkozz!- simítottam kezem combjára és egyre haladtam feljebb. Ledobta a pólóját így megcsodálhattam tökéletes felsőtestét. Egyszerűen biztos, hogy neki a legjobban kidolgozott a teste a bandából. Bámulatba esve figyeltem, majd másik kezemet végigvezettem kockáin.

-Akkor csinálsz is valamit, vagy csak a hasamat simogatod?- akadt ki.

-Bocsi.- kuncogtam és lehúztam gatyáját. Ahogy láttam előtörni készülő férfiasságát éreztem, hogy bizony az én büszkeségem sem tétlenkedik. Óvatosan letérdeltem Liam elé és apró puszikkal díszítettem alsógatyáját. Erősen markolta a kanapé szélét.

-Harry!- szólt rám eréjesen. Levettem utolsó ruhadarabját. Meghökkenve figyeltem. Hihetetlen mérete van. Mindenki előtt bevallom, Liamnek van a legnagyobb a bandából.- Harold, hogy rohadnál meg! Meddig fogsz bámulni, meg simogatni? Kezdj már valamit velem!

-Mi a szar?- hallottam meg mellőlünk. Bassza meg! Csak ne Louis legyen! Félve fordultam a hang irányába. Kávé folt díszelgett a fotelen és egy igen meglepődött szöszi fej mögötte.

-Niall!- ugrottam fel. Liam gyorsan felkapta az alsóját.

-Mi a faszt csináltok?- üvöltött magából kikelve.

-Niall! Nyugodj meg!- mondta halkan Li.- Kérlek ezt ne mondd el senkinek! Nem történt semmi!

-Nem? Akkor rosszul láttunk?- jött be hirtelen Paul. Na baszki! Úgy égtem, hogy az hihetetlen.

-Légyszíves, ezt ne mondjátok el Louisnak!- könyörögtem.

-Ugyan, minek ha úgy is látta?- jött be könnyes szemekkel szerelmem és a nyaka tiszta vér volt. Mi történt vele?

-Lou!- lepődtem meg.

-Hagyj békén! Nálad nagyobb taplót még nem láttam! Ne is szólj hozzám! Ebből az életben nem magyarázod ki magad és nem is érdekel az indokot! Dögölj meg!- rohant fel a szobájába.

-Mit tettem?- markoltam hajamba. Mindenki némán figyelt.

-Mi történt vele?- szólalt meg elsőnek Liam.

-Te is láttad? Tiszta vér volt!- kezdtem üvöltve sírni.- És ha baja lesz?

-Nyugodj már le!- kiáltott rám Niall.- Akinek joga van sírni az csakis Louis. Te voltál ekkora marha! Gondolkozz már a dolgok előtt, amiket megteszel!- indult fel Lou után.

*Louis Tomlinson*

Minden sötét, de már magamnál vagyok. Érzem, hogy a vér csöpög a nyakamba. Nem vagyok megkötözve és az ajtó is nyitva. Lehetetlenül gyorsan kiérek a friss levegőre. Mi a halálnak raboltak el? Hazáig rohantam. Berontottam és lemerevedtem az előszobában. Ez Harry... és Liam. Nem hiszem el! Komolyan ennyit érek a szerelmemnek? Könnyes szemekkel mentem a konyhába. Én ugyan nem zavarom meg őket. Meghallottam, hogy megjött Niall. Mikor elkezdett Harry mentegetőzni nem bírtam tovább és bementem. Ez sokkal jobban fájt, mint az eddigiek. Liammel. De miért? Bőgve feküdtem az ágyamba. Gyűlölöm Harryt! Teljes szívemből!

*Harry Styles*

Ezt nem hiszem el! Nem igaz, hogy mindig elkúrom az életemet! Sírva ültem a fotelbe.

-Bocs haver, de ezt kibaszottúl megérdemelted. Ezek után azt hiszed, hogy Louis majd megbocsát?- járkált idegesen a szöszi.

-Én kérdeztelek, de te leszartad. A szerelmed Harold! Képes vagy ezt felfogni?- nézett engem Liam.

-Kussoljatok már! Tudom, egy kibaszott nagy pöcs voltam és az is vagyok! Magamtól is tudom. Nem kell a fejmosásotok! Köszi!- zárkóztam be a fürdőbe és lezuhanyoztam. Ezt már megint elcsesztem!

26. fejezet

26. fejezet

-Liam soha nem tenné ezt meg!- néztem Zaynre.

-Ezt egyszerűen nem tudom elhinni.- túrt szőke lóboncába Niall.- Ez biztos?

-Egy kortyot nem ittam tegnap! Valakinek el kellett vinnie Zaynt.- ült le Perrie.

-Ne vond kétségbe a barátnőm!- nézett mérgesen Zayn.

-Akkor Liam még hazudott is nekünk.- nyökögtem. Mindenki magába zuhant. Senki nem gondolta volna ezt pont Liamről. De, hogy ezek után még a képünkbe is hazudik... Nem értem mi van vele.

-Hazamegyek.- rohantam ki az utcára és lélekszakadva rohantam vissza a lakásunkba.- Liam James Payne! Hol a francban vagy?- futottam az emeletre.

-Itt.- lépett elő a szobájából. Neki rontottam. A nyakánál fogva a falnak nyomtam.

-Te most komolyan ekkora paraszt vagy?- üvöltöttem a képébe. Riadtan figyelt, de láttam a szemében, hogy tudja miről beszélek.

-Harry! Meg kell értened!- próbált kiszabadulni.

-Legszívesebben betörném a képed, de Zayn már megtette. És tudod mit? Kurva jogosan!- lenézőn végignéztem rajta.- Hogy voltál képes a szemünkbe hazudni még ezek után? Akkora egy féreg vagy!

-Harry! Engedj el és megmagyarázom!- fulladozott.

-Szívem szerint megfojtanálak! És én még Zaynre voltam kiakadva!- engedtem el.

-Figyelj! Az egész azért volt mert...

*Louis Tomlinson*

Mikor kinéztem a folyosóra nagyon megijedtem. Üvöltést hallottam és nem is rosszul. Harry a falnak nyomta Liamet a nyakánál fogva. Riadtan húzódtam vissza a szobámba. Ezek meg mit csinálnak? Gyorsan felöltöztem és észrevétlenül kisurrantam a házból. Gondolkozva sétálgattam. Most akkor ki csinált és mit? Ezt muszáj megkérdeznem valakitől! Egy parkba értem és leültem egy padra. Figyeltem az embereket. Nekünk miért nem lehet olyan egyszerű és jó életünk mint nekik? Hatalmas csattanást éreztem a tarkómon, majd minden feketévé változott...

*Niall Horan*

Én már nem értek semmit. Hogy tehette ezt Liam? Én egyszerűen nem tudom elképzelni róla ezt. És egyáltalán kinek higyjek? Ki az aki hazudik? Fáradt vagyok! Lassan elindultam haza felé, de megálltam inni egy kávét. Igen, este 8 óra van, de én kávézok. Zavar? Lassan iszogattam a forró italt és haza fele sétáltam. Beszélnem kell Liammel. Mikor hazaértem bementem a nappaliba és a számban lévő kávét egyenesen a fotelre köptem. Mi a szar?

*Zayn Malik*

Mosolyogva tapadtam Perrie ajkaira.

-Ezek után még jobban imádlak.- tértem át nyakára.

-Babe! Ma csak én kényeztetlek!- vette át az irányítást és felülre került. Lehúzta a pólómat és végighintette puszikkal a felsőtestem. Mikor gatyám vonalához ért elkezdte bontogatni az övem, direkt jó sokszor hozzám ért. Hatalmasakat sóhajtva figyeltem, hogy mennyit szórakozik még vele.

-Kicsim. Bajok lesznek!- emeltem meg csípőmet. Bocsánat kérően rám nézett majd egy mozdulattal levette gatyám.

-Látom valaki készen áll.- simogatott alsón keresztül.

-Perrie!- nyögtem nagyot.- Kérlek!- Letépte az utolsó ruhát is rólam és mivel nem akart tovább kínozni rögtön szájjal kezdett dolgozni rajtam, amit egy morgással díjaztam. Nem kellett sok idő, már a csúcs kapuin kopogtattam.- Pezz! Most!- üvöltöttem. Gyorsan elhúzta fejét, így az ágyra élveztem. Tudom, hogy utálja, ha a szájába megy és én teljesen megértem és tiszteletben tartom. Leizzadva terültem el az ágyon.

-Köszönöm.- húztam magamhoz egy apró csókra.- Te biztos nem akarod? Mert én nagyon szívesen!

-Nem. Pihenj csak!- simogatta mellkasom. Mosollyal az arcomon aludtam el. Erre az időre legalább sikerült kizárnom Liamet a fejemből.

25. fejezet

25. fejezet

*Délután*

-Te meg mi a halált művelsz?- ültem fel Louis mellé. Valami barom videót nézett a laptopján és üvöltette.

-Ezt muszáj megnézned!- nyomta a képembe a gépet. Elindította újra az elejéről.

-Állítsd le!- csuktam le a laptop fedelét.

-Most meg mi bajod van?- kezdett el csikizni.

-Semmi, csak ez kurva idegesítő. Nem érdekel, hogy rajzfilm figurámat hogyan üti tökön a tiéd. Téged nem irritál?- dörzsöltem a halántékomat.

-Ugyan Haz! Csak egy mese! És nem tennék veled ilyet! Tudod, hogy imádlak!- adott egy apró csókot. Mosolyogva mellkasomra húztam, mire hatalmas üvöltést hallottunk lentről, majd valami csattant. Hihetetlen sebességgel rohantunk le.

-Mi történt?- futottam Liamhez, aki váza darabok között térdelt és a kezeibe temetve arcát hüppögött.

-Daniellel van valami? Összevesztetek?- találgatott Louis Li hátát simogatva.

-Nem. Zayn...- nézett fel ránk így megláttuk arcát. Hatalmas vérző seb húzódott állától kezdve végig az álla vonalán. Emellett orrából is lassan csöpögött a vér. Elkezdtem szédülni. Én nagyon nem bírom a vért!

-Sajnálom.- rohantam ki a mosdóba.

*Louis Tomlinson*

-Ezt Zayn csinálta?- kerekedtek ki szemeim, majd egy zsepivel letöröltem a seb mellett lévő területeket.

-Igen.- sírt. Hihetetlenül megijedtem. Zayn? Miért tenne ilyet? És miért pont Liammel?

-De miért?- kerestem elő az elsősegély dobozt a fiókból, majd lefertőtlenítettem a sebet és bekötöttem. Már az orrából sem folyt a vér. Viszont jobban megvizsgálva arcát feltűnt, hogy szeme alatt is van egy hatalmas vöröses-zöldes folt.

-Mert Perrie szakított vele azért, mert amikor tiszta részeg volt lefeküdt egy másik csajjal, de Perrie is a buliban volt és látta, erre Zayn még többet ivott és drogokat is használt, teljesen magán kívűl van. Le akartam nyugtatni, de elkezdett velem üvölteni, majd bevert egyet ide.- mutatott a szeme alá.- Le akartam fogni, akkor pedig az orromon csattant az ökle, majd mikor rá akartam szólni, hogy hagyja abba hozzám vágta a vázát és eltűnt. Egy szilánk végighasította az arcom. Segítség kell neki. De gyorsan!- törölte le könnyeit.

-De hova mehetett?- segítettem fel a földről. Ekkor ért vissza Harry baromi sápadtan.

-Tudom hol van.- nézett minket riadtan. Szóval hallotta a beszélgetésünket.- Elindult a lépcsőn fölfele, mi pedig követtük. Niall szobájába mentünk.

-Minek vagyok én? Hogy mindenki utáljon?- ordítozott Zayn egy késsel hadonászva a szöszi előtt, aki rettegve húzódott a lehető legközelebb a falhoz.

-Zayn.- szóltam neki nyugtatólag.- Légy szíves tedd le azt a kést!

-Ugyan miért?- üvöltött rám.- Egy nyisszantás a jó helyen és az ütőeret elvágva perceken belül elvérzek.- közelített a nyaka felé, majd újra Niall felé tartotta.

-Állj le!- szuszogott hangosan Niall.

-Kussolsz!- ejtett egy apró vágást meztelen felsőtestén, a kulcscsontjánál. A szőke felordított.- Azt mondtam, hogy kussolsz! Még többet szeretnél?- nyomta megint Niall testéhez, de most nem okozott vele sérülést.- És ez az összes kibaszottra vonatkozik!- fordult felénk.

-Zayn.- suttogtam.- Minden rendben lesz!- néztem a szemébe. Hihetetlen harag, fájdalom, kín és bosszú csillogott barna íriszeiben.

-Mit mondtam seggfej?- lépett elém és egy mély sebet ejtett alkaromon. Sziszegve átfogtam másik kezemmel. Nagyon erősen vérzett, de Harry kétségbeesetten ölelte a vállam.

-Nem tehetünk mást. Hozok nyugtatót.- mondta halkan nekünk Liam és el is tűnt. Ekkor váratlan dolog történt. Paul lökött félre minket az ajtóból és egy ügyes mozdulattal kiütötte Zayn kezéből fegyverét, majd lefogta a srácot. Nem hiába testőr!

-Ha nem engedsz el kibaszottúl megöllek!- rugdalózott Zayn.

-Vigyázzatok srácok!- taszigálta ki a mosdóba, majd letépte a ruháit és meztelenül beállította a zuhanykabinba és megengedte rá a hideg vizet. Elkezdett vacogni, de a tekintete tisztult.- Minden oké?- húzta ki a víz alól a srácot.

-Álmos vagyok.- dőlt Paul vállára és már aludt is. Ő becipelte a szobájába, majd egy alsógatyát rácibálva lerakta az ágyába és betakarta, majd lementünk a nappaliba.

-Mennyire súlyosan sérültetek meg?- nézett végig rajtunk testőrünk.- Liam látom, de elég durván. Lehet, hogy mindjárt beviszlek a kórházba. Niall?

-Csak karcolás.- mutatott a sebesült területre. Tényleg nem volt nagyon komoly.

-Szerencsére.- sóhajtott, majd Harryre vándorolt tekintete.- Elég sápadt vagy. Mennyire vágott meg?

-Semennyire. Csak nem bírom a vért.- mondta halkan szerelmem.

-Louis?- nézett a szemembe.

-Nem tudom.- vettem le kezem a sérülésről amiből még mindig ömlött a vér. Harry nem bírta tovább és kidobta a taccsot, a WC-re sem tudott kimenni.

-Bassza meg!- ugrott fel Paul.- Most azonnal indulunk!- vette fel a kocsi kulcsait.- Te is gyere Liam!- nézett rá, majd egy sálat vett elő az egyik szekrényről és erősen a kezemre kötötte.

-Szédülök.- kapaszkodtam a vállába.

-Na nem mondod! Miért nem szóltál te beteg gyerek? És ha elvérzel itt nekem?- kapott a karjaiba és rohant velem a kocsihoz, majd berakott hátra.- Li, vigyázz rá!- tolta be őt mellém.

-Én is menni akarok!- jött ki sírva Haz.

-Maradsz Styles! Addig takarítsd fel a mocskod!- húzta le az ablakot Paul. Egy biztató mosolyt küldtem felé, majd mikor láttam, hogy egy kicsit megnyugszik minden elsötétült.

*4 óra múlva*

-Louis!- hallottam meg egy ismerős hangot.

-Paul?- nyitottam ki szemeim, de az erős fény miatt rögtön vissza is csuktam.

-Hogy vagy?- éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy.

-Hasogat a fejem.- tapasztottam kezem fejemre.

-Kérlek Lou, nőj már föl! Akkora seb volt az alkarodon, hogy negyed órán belül elvéreztél volna, te meg nyugodtan üldögéltél. Az életeddel játszol!- rakta hatalmas tenyerét vállamra.

-De Paul! Zayn hogy van?- kérdeztem félve.

-Sokkal jobban. Tudatánál van, de nem emlékszik semmire az elmúlt napból. Arra sem amit veletek tett.- sóhajtott.- Most otthon TV-zik Harryvel. Liamet benntartották megfigyelésre, de ő még jobban megúszta, mint te. Ügyes voltál, hogy megtisztítottad a sebeit.- mosolygott.- Büszke vagyok rád!

-Köszi.- vigyorogtam.- Mikor mehetek haza?

-Amint aláírtad a papírokat.- nyomta a kezembe én pedig ráfirkantottam a nevemet, majd már indultunk is. Liamet is felvettük és hazamentünk. A kezemet erősen bekötötték.

-Megjöttünk.- kiáltott Paul.

-Itt vagyunk!- jött Harry hangja a nappaliból. Mindhárman bementünk. A váza és a hányás már el volt takarítva. Vér sem tarkította a szőnyeget.

-Hol voltatok?- kérdezte fájdalmasan nyögve Zayn. Durván másnapos.

-Kórházban.- állt meg előtte testőrünk, mi pedig kiléptünk mögüle és Zaynt figyeltük. Tátott szájjal nézett minket.

-Mi történt veletek?- kérdezte dadogva.

-Te voltál, Zayn.- mondta halkan Paul.

-Mi?- rökönyödött meg barátunk.- Nem! Én? Miért? Soha nem tennék veletek ilyet!- ordított az elkeseredéstől.

-Nyugodj meg. Mindenki jól van és senkinek nem esett komoly baja. Mindenkinek meg fog gyógyulni minden sebe.- ültette le a feketét a kanapéra Harry.

-Te is? Téged is bántottalak?- nézett rá nyökögve. Haz csak megrázta fejét. Zayn kérdőn Niallre nézett, aki nemrég csatlakozott hozzánk. A szöszi lejjebb húzta a pólóját és megmutatta a hosszú, de nem túl mély vágott sebet.- Nem!- üvöltött.- Én nem! Én nem tehettem! Ti a barátaim vagytok! Nem is! A testvéreim! Én nem csinálhattam! Lehetetlen!- kiabált, majd Paul szorításából kibújva, a haját tépve elrohant. Becsapta a bejárati ajtót maga után. Egymásra néztünk, majd Harry, Niall és Paul elkezdett rohanni utána. Én és Liam inkább nem mentünk, nehogy a sajtóban fél óra múlva mindenhol mi legyünk.

*Harry Styles*

-Hova megyünk?- kérdezte futás közben Niall.

-Perriehez.- válaszoltam és rohantunk tovább. Mikor odaértünk a két jómadár egymás ajkaival volt elfoglalva.

-Ti meg mit csináltok?- lepődtem meg.

-Miért is?- nézett furán a lány.- Baj, hogy megcsókolom a barátom?

-Na jó.- ült le a szöszi a földre.- Nekem ez magas.

-Mi van veletek?- nézett végig rajtunk Zayn. Elmeséltük, hogy mit mondott Liam mi történt tegnap este.

-Most gyertek be és üljetek le, mert ez kemény lesz, amit mondani fogok.- terelt be minket Perrie a házba.

*Fél óra múlva*

-És Zayn sem emlékezett ebből semmire.- nézett barátjára.

-Nem!- tátogtam, de hang csak nehezen jött ki a torkomon.- Valamit félre értettetek! Liam soha....

24. fejezet

24. fejezet

*1. hónap múlva*

Most már kezd megint minden visszaállni a megszokottra. A napokban már nem kap el a sírógörcs, amikor bemegyek volt szobámba. Vissza nem vagyok képes költözni, de nem is szeretnék. Sokkal jobb Harryvel.

-Lemegyünk a medencéhez?- simogatta a mellkasom Haz óvatosan.

-Persze.- mosolyogtam rá és elindultam nadrágot keresni. Mindenki azt hiszi, hogy Harry tisztaság mániás én pedig egy rendetlen disznó vagyok. Ez nem igaz. Mindketten a második csoportba tartozunk.

-Ne a szekrényben keresd! Utoljára az ágy alatt láttam.- hajolt le az ágy szélébe kapaszkodva. Vigyorogva húzott elő egy fekete pöttyös és egy kék csíkos gatyát. Leültem az ágyra és néztem ahogy Harry felkel.

-Te nem öltözöl?- adott egy puszit.

-Mindjárt. De kérhetek valamit?- hajtottam le a fejem. Érdeklődve figyelt.- Táncolsz nekem?- néztem csillogó, zöld szemeibe. Láttam ahogy a vágy fellobban egyre sötétedő íriszeiben.

-Örömmel.- nyalta meg az állam vonalát. Beállt elém és elkezdte. Hihetetlenül szexin mozgott, miközben egyre kevesebb ruha volt rajta, az én nadrágomban meg kevesebb hely. Mikor már csak alsógatya fedte testét leült az ölembe szembe velem és lassan ringatózott.

-Úgy érzem jól csináltam.- harapott a nyakamba.

-Tökéletesen.- nyögtem aprót mozgása hatására. Egyre lassabban csinálta és egyre csak csókolgatta hol a nyakam, hol a mellkasom.- Meg foguk így őrülni!- suttogtam fülébe.

-Nem fogsz, mert megyünk úszni.- szállt le rólam és átvette a gatyáját is. Kérdőn néztem rá.

-Ugye ezt most még te sem gondoltad komolyan?- akadtam ki.

-Bocs Lou!- csókolt meg lágyan.- Estére programot szerveztem kettőnknek és azt szeretném, hogy készen állj rá!- mondta halkan, miközben lehelete csikizte a fülcimpám. Hatalmasat sóhajtva csuktam be szemeimet.

-Szeretlek.- adtam egy puszit szája sarkába. Én is átöltöztem és lementünk a medencéhez. A többiek már benne baromkodtak. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, majd körülbelül 2 és fél óra múlva leültünk a kerti asztal köré egy-egy sörrel.

-Nézd Louis! Mögötted!- mutatott a hátam mögé Zayn. Megfordultam.

-Mit?- néztem vissza rá. Mindenki mögém bámult.

-Már elfutott. Mókus volt.- legyintett. Tovább dumáltunk. Ahogy megittam a sörömet valami nem volt okés. Meglepődve figyeltem, hogy teljesen felizgultam és legszívesebben itt és most letámadnám Harryt.

-Baby. Nem hozhatnánk előrébb az esti programot?- vezettem kezemet a gatyámban lévő dudorra és rámarkoltam. Kikerekedett szemekkel figyelt szerelmem.

-Nyugodtan.- rohantunk fel a szobánkba. Egymás szájára tapadva estünk be az ágyba.

*1 óra múlva*

-Louis! Állj már le! Nem bírom tovább.- nyüszögött Harry fáradtan.- Már 5-ször elmentél. Mi van veled?

-Kanos vagyok Haz!- puszilgattam hasát. Újra merev férfiasságommal Harry lábához löktem magam.- Állj már föl!

-Lou! Nem megy. Kivagyok!- feküdt el kimerülten.

-Legalább kézzel segíts!- markoltam rá magamnak. Reménykedve figyeltem szerelmem arcát, de elaludt. Mérgesen ráhúztam egy takarót és még játszadoztam magammal. Nem tudom mi van velem.

*Reggel* *Harry Styles*

Nyögve ébredtem fel. Hullának éreztem magam és a tükörbe nézve konstalláltam, hogy úgy is nézek ki. Louisra néztem és mellett volt vagy 3 összegyűrt zsebkendő. Hát ez tuti, hogy beteg! Annyiszor volt a csúcson, hogy az hihetetlen erre még magának is kiveri? Lecsoszogtam a konyhába.

-Na milyen volt az este Styles?- vigyorgott gonoszan Zayn.

-Hallottál mindent?- sóhajtottam és egy bögre kávét készítve leültem mellé.

-Hát... Mondhatjuk.- húzott elő egy kis üvegcsét a zsebéből. Méregtől fújtatva olvastam el a feliratot.

-Te barom állat!- ugrottam neki.- A mókus, mi?

-Nyugi már Haz!- röhögött.

-Ezt még megkeserülöd!- fogtam meg bögrémet és a dobozt kitépve kezéből felmentem a szobánkba. Louis még békésen aludt. Levetettem magam mellé és a kis műanyag tárolót figyeltem. Vajon mennyit adhatott neki ez a barom?

-Mi az Haz?- hallottam meg Lou rekedt, reggeli hangját. Túl késő volt, nem tudtam elrejteni.- Mi a halálnak kell neked Viagra?- nézett rám meglepődve.

-Nem az enyém.- raktam le az éjjeli szekrényre és a mellkasomra hajtottam Louis fejét.- Zayn adott neked tegnap.

-Így már minden tiszta.- kuncogott.

-Szerintem én még alszok.- ásítottam hatalmasat.

-Nagyon sajnálom.- nézett föl rám gyönyörű, kék szemeivel.

-Ugyan. Jó este volt. Hosszú és fárasztó, de jó.- adtam egy puszit a fejére, majd visszaaludtunk mindketten.

23. fejezet

*Reggel*

-Louis.- hallottam meg Zack erőtlen kis hangját. Hirtelen ugrottam ki az ágyból. Mi van vele? Tegnap ugrálással keltett, ma pedig ilyen gyenge? Odarohantam mellé és láttam, hogy valami nincs rendben vele. Nagyon sápadt volt és szemei alatt hatalmas karikák húzódtak. Féltve mellkasomhoz húztam.

-Harry!- rúgtam bele a lelógó lábába. Morogva hátára fordult és felült.- Zack rosszul van!- csuklott el a hangom. Lehet kicsit túlaggódom a dolgot, de nagyon megijedtem. Hirtelen pattantak ki szerelmem szemei és ránk nézett. Gyorsan mellénk ért és mindkettőnket átölelt.

-Felöltözök, te addig öltöztesd fel, utána cserélünk.- küldött ki minket a szobából és átmentünk a kisfiú szobájába ahol kerestem neki ruhákat és gyorsan ráadtam. Gyors léptekkel mentünk vissza a szobánkba és átadtam Harrynek majd én is összekészülődtem. Lélekszakadva rohantam utánuk. Útközben berontottam Liamhez.

-Most nem fog összejönni Lou!- vigyorgott, de mikor rám nézett lefagyott a mosoly az arcáról.- Mi a baj?

-Elmegyünk Zackkel az orvoshoz. Nincs jól. Majd jövünk. Mondd el a többieknek is ha keresnének!- futottam le a garázsba mert ők már a kocsiban ültek. Bepattantam és már indultunk is. Nem beszéltünk útközben, de Zack nagyon rosszul volt. Rettegve léptünk be vele a gyerekorvoshoz. Ölemben ült és vártunk a sorunkra. Amilyen szerencsénk volt egy directioner csaj is ült ott a barátnőjével. Elkezdtek sikítani. Puszta kézzel képes lettem volna megfojtani mind a 2-őt. Nem látják, hogy kurvára nem alkalmas?

-És ő kinek a fia?- mosolyogtak Zackre.

-Az enyém.- simogattam meg a kicsi arcát. Lemerevedve bámultak, majd elnevették magukat és visszamentek a helyükre. Mi következtünk. Rettegve álltam az orvos mellet, aki Zack meztelen mellkasát hallgatta.

-Hallom. Valami nagyon nincs rendben a szívével. Szörnyű hangja van. Írok egy beutalót a kórházba. Most akár be is vihetik. Nem tetszik ez nekem.- rázta meg rosszallóan a fejét. Hihetetlen pánik lett rajtam úrrá. Mi lesz vele? Siettünk vele tovább. A kórházban kevesebbet vártunk és elvitték meg ultra hangozni. 1 órát vártunk az eredményekre.

-Sajnálom.- állt meg előttünk az orvos.- Hatalmas lyuk van a szívén. Nem tudom egyik, hogy bírta, de nagyon gyenge a vérkeringése és bármikor összeomolhat. Muszáj lesz bent tartanunk.- Összedőlt bennem egy világ. Mi van? Nem! Biztos félre nézték! Biztos, hogy valamit rosszul néztek! NEM! Könnyeim elkezdtek hullani és a pólómat markoltam a szívem fölött. Harry átölelt és szorosan tartott. Nem szóltunk egy szót sem. Sokáig így álltunk.

-Louis, Harry.- hallottam meg a hangot, amire összeszorult a szívem. Gyorsan megtöröltem az arcom és Zackre néztem. Már kórházi ruha volt rajta. Felugrott a karjaimba. Mosolyogva nyomtuk össze a homlokunkat. Sápadt volt. Remegve tartottam, de jött egy orvos és be kellett vinnem a szobájába.

-Most el kell mennünk Zack, de hidd el, hogy holnap is be fogunk jönni és minden nap itt leszünk veled!- adtam neki egy puszit.

-Sok sikert kis harcos!- nyomott a fejére egy fejpántot a fejére Harry. Kuncogva figyeltem. Nagyon aranyosan állt neki.

-De azért még szerettek?- nézett fel ránk reményteli szemekkel.

-Persze, hogy szeretünk. Te vagy a világ legjobb kisfia és imádunk téged! Holnap jövünk és kapsz egy kis meglepetést!- kacsintott rá szerelmem. Nagyon nehezen tudtam tartani magam. Harry felém biccentett és kiment a kórteremből. Leültem Zack mellé.

-Ugye tudod, hogy akármi is lesz, mi mindig imádni fogunk téged?- simogattam szőke haját. Aprót biccentett.- Mi sem szeretnénk, hogy itt kelljen aludnod, de az orvosok nem engedik, hogy haza gyere.- mosolyodtam el. Nem tudom miért. Talán a hihetetlen fájdalom miatt. Legyél erős és vigyázz magadra!- bújtam hozzá.- Holnap találkozunk!- adtam neki egy puszit.- És ne felejtsd el soha! Szeretünk!- indultam el. Kissé letörten nézett utánam. Mikor kiértem sírva estem térdre és éreztem, hogy Hazza felsegít. Mikor már minden olyan jó volt, akkor kell megint belénk rúgni? Egyszerűen nem értem miért mindig mi vagyunk ilyen szerencsétlenek. Mit tettünk, hogy ezt érdemeljük? Zokogva mentem a kocsiig és némán figyeltem a tájat a haza felé vezető úton.

*1 hónap múlva*

Néztem Zacket hogyan alszik. A Harrytől kapott fejpánt még mindig a fején díszelgett. El sem hiszem, hogy milyen szörnyű volt ez az időszak. Minden nap jártunk a kórházba, de Zack állapota nem javult. Egyre rosszabbul lett. Sokszor egész éjszaka csak sírtam és Hazza csöndesen csitítgatott és ez általában megnyugtatott.

-Louis?- nézett rám a kisfiú. Nagyon gyenge és látszik rajt, hogy szörnyen fáj neki. A gyógyszerek, amiket szed szörnyű mellékhatásokkal járnak. Elszomorító, hogy miket kell kibírnia a kis testének.

-Igen?- sóhajtottam hatalmasat.

-Szeretni fogsz mindig?- mosolygott.

-Amíg csak élek!- simogattam hüvelykujjammal kézfejét.

-Akkor jó.- ült fel.- Kérdezhetek valamit?

-Persze.- hajoltam hozzá közelebb, mivel hangja erőtlen volt.

-Milyen a halál?- kérdezte szemembe nézve. Megrökönyödtem.

-Olyan mintha egy új házba költöznél. Egy nagyon szép, új, nagy házba. Olyan az a ház, amilyet csak szeretnél és tele van olyan dolgokkal amiket te szeretsz.- hívtam elő képzelőerőmet.

-Az én új házamban lesz egy hatalmas csúszda bent az emeletről fog indulni, hogy ne legyen unalmas lemenni a lépcsőn. És kirakom a te képedet is, meg Harryét is! Mellettetek pedig ott lesz Zayn, Liam és Niall bácsi is. És persze anyu képe is ott lesz!- gondolkozott. Egy kósza könnycsepp kicsordult a szememből. Miért pont ezt a kisfiút bántja Isten? Tele van szeretettel és olyan sok jóság van benne, mint az összes többi emberben együtt. Miért pont őt kell ilyen sorssal szembe állítani? Mi rosszat csinált? Ő csak boldog akart lenni és jó kedvű! Nála jobb gyereket még nem láttam és mégis őt veri a sors. Ez nagyon igazságtalan.

-Akkor biztos szép lesz a házad.- erőltettem arcomra egy mosolyt. Nevetve bólintott. Kilátszott foga helye, ami napokkal ezelőtt esett ki. Büszkén mutatta mikor bejöttünk. Mondtam neki, hogy tegye a párnája alá és kívánjon valamit. Másnap megint jöttünk be és hatalmas mosollyal várt minket.

-Teljesült a kívánságom!- kacagott fel boldogan.

-Miért? Mit kívántál?- vigyorogtam rá.

-Hogy ma is gyertek be.- ölelt magához. Nem tudtam elhinni amit mondott. A legtöbb gyerek már 5 évesen is a legújabb telefonokra vágyik, erre itt van előttem egy srác, aki semmi mást nem szeretne, mint szeretetet és törődést és mégis ő az, aki hatalmas fájdalmakkal fekszik a kórházban és mégis mosolyog! Nem tudtam elhinni és még mindig nem tudom!

-Holnap is bejövök, rendben? Szeretnéd ha bejönne Zayn bácsi is?- csikiztem meg óvatosan.

-Nem.- rázta meg a fejét. Nem értettem miért, de ráhagytam.

-Nagyon szeretlek.- pusziltam meg beesett arcát és lehúztam szemére a fejpántját, hogy ne lásson, mire nevetve vissza húzta. Elindultam kifele.

-Szeretlek apa.- mondta még utánam.

Csodálkozva néztem rá vissza. Kék szemeivel engem méregetett. 

-Azt mondtad, hogy apa?- éreztem, hogy szívem elszorul és a könnyek égették a szemem.

-Igen, apa. Szeretlek.- nézett komolyan, hogy tudjam nem hazudik. Kiléptem a szobából és előtörtek a könnyeim. Egyszer hívott apának, amikor találkoztunk, de akkor is azért mert Eleanor ezt mondta neki. Most magától hívott így. Hatalmas könnyek hullottak a pólómra. 

-Orvost!- hallottam meg egy üvöltést és egy éles sípolást. 

-Ne!- ordítottam Zack szobájába berontva, de láttam, hogy nincs szívhangja és mellkasa nem mozog. Ordítva terültem el a földön. Olyan fájdalom hasított szívembe, amilyet még soha nem éreztem. Egy hatalmas fekete lyuk volt szívem helyén. Egy lüktető lyuk.- Mentsék meg!- nyöszörögtem elfúló hangon. Két hatalmas kezet éreztem meg a mellkasomon összekulcsolódni. Felhúzott és kivitt a szobából. Rá néztem és láttam, hogy egy orvossal nézek farkasszemet. Megállíthatatlanul sírtam és köpenyébe fúrtam arcom. Miért? Miért pont ő? Ha nem ő volt a legjobb ember a világon, akkor olyan nem is létezik! Annyi szeretetet kaptam tőle, hogy el sem tudtam hinni, hogy egy ilyen fiatal fiú, hogy képes ilyenre. Vissza gondoltam az elmúlt 1 hónapra. 

"-Harry miért nem jött be?- nézett rám gyönyörű kék szemeivel. 

-Mert dolga van, de azt üzeni, hogy nagyon szeret.- simogattam. 

-Tudod Louis, az emberek érzik, hogy ha valaki szereti őket. És én érzem, hogy ti szerettek engem és ezért boldog vagyok.- mondta komolyan engem figyelve.- De tudod, mi az amit még jobban érzek? Azt, hogy szeretlek titeket! Mert az ember erősebben érzi a saját szeretetét.- mosolyodott el. Elképedve figyeltem. Hogy lehet egy kisfiú ilyen okos?"

Elordítottam magam és belecsaptam a falba. Megéreztem, hogy egy kéz elhúz az orvostól és egy másik kemény mellkason pihen tovább fejem. Éreztem az illatát és tudtam, hogy ki ő. Ez Harry. 

-Vége.- suttogtam felnézve rá.- Mindennek vége!- üvöltöttem. Megéreztem, hogy ő is sír és ennek tudtában erőtlenül rogytam a földre.- Ő volt a legjobb ember. És most elment. Elment örökre! Mindig mi! Minket utál Isten! Tudom! De miért? Ilyen rossz ember vagyok Harry?- dőltem vállára. 

-Nem tudom Lou.- csuklott el a hangja.

-Sajnálom uraim.- jött ki egy orvos. Ahogy felnéztem rá éreztem, hogy ennyi. A fejem üres volt, a testemet átvette a fájdalom. Ordítva markoltam a hajamba. Harry erősen szorított magához. Átkaroltam és szorítottam a pólóját. Nem tudom leírni azt a kínt, ami elborította egész lelkemet.