35. fejezet

35. fejezet

-Nem.- éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig eddig száraz arcomon.

-Sajnálom.- ment vissza Harryhez. Megrökönyödve álltam az ajtóra meredve. Gyomorrák? Nem sokat tudok róla, de RÁK!!! És az általában halálos, vagy nem? Semmit nem tudok! Magamba zuhantam és csak hallgattam az élet apró neszeit. Mindent kizártam, a beszédből nem a szöveget figyeltem, hanem a dallamosságát. Jó érzés volt.

-Louis!- hallottam meg egy mély hangot. Hirtelen zuhantam vissza a szörnyű, valódi életbe.

-Harry!- rohantam oda hozzá és erősen magamhoz szorítottam.- Mit mondtak?

-10%.- suttogta fejét lehajtva. Kezeimet a szám elé kaptam.- Kiműtik a rákos daganatot a gyomromból, de már nagyon késői stádiumban van és nagy az esély rá, hogy újra kialakul.- kezdett könnyezni.

-Nem! Biztos, hogy van más mód arra, hogy felépülj! Kell, hogy legyen!- néztem könnyektől csillogó szemeibe. Halvány mosoly jelent meg ajkain, majd picit megrázta a fejét. Erőtlenül összeestem.

-Ugyan már Lou! Van 10% esélyem!- húzott fel és maga elé állított.

-Az tudod mennyi Harry? Semmi!- akadtam ki ordítva.

-Inoperábilis.- jött ki egy orvos.- Megjöttek a leletek. Nagyon sajnálom Styles. Kemoterápiára lesz szükség.

-Miért?- túrtam a hajamba.- De az fájdalmas!

-Igen, de nagy kiterjedésű a daganat és átterjedt a belekre is.- sóhajtott. Harry szomorúan átölelt.

-Gyerünk már Tommo! Még nem haltam meg!- bökött meg vigyorogva az orrával. Olyan törékenynek láttam. Törékenynek és sebezhetőnek.

-Tudom.- erőltettem magamra egy nagyon gyenge mosolyt.

-Bízz bennem! Felépülök!- vezette kezét gatyámra és óvatosan bele markolt.- Már csak emiatt is!- suttogta csak nekem.

-Haz!- néztem rá kuncogva. Hihetetlen, hogy kiderül, hogy halálos beteg, ő meg ugyan olyan perverz!

-Mondd szépen Lou! "Sok szerencsét Harry!"- húzta el kezét.

-"Sok szerencsét Harry!"- nevettem el magam, majd egy gyors csókot adott és el kellett mennie további vizsgálatokra. Kicsit jobb kedvem volt, de letörten értem haza. A srácok mindent tudtak, mivel írtam nekik még a kórházból. Nagyon csendes este volt. Mindenki a szobájában gondolkozott. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt valaha is át kell majd élnem!

*2 hónap múlva*

-Lou!- mosolygott rám Harry a kórházi ágyról. Boldogan befeküdtem mellé.- Szeretlek.- suttogta, de valami hiányzott. Nem éreztem göndör fürtjeinek csiklandozását és ez már hosszú hetek óta így van. Sajnos a kemoterápia Harrynél sem történt máshogy. Hatalmas fájdalmakat élt át és kihullott az összes haja. Az elmúlt időszakban többet sírtam, mint eddigi életemben összesen. Pedig az sem kevés.

-Én is nagyon szeretlek.- bújtam közel hozzá. 2 nappal ezelőtt megjöttek e leletek, miszerint sikerült eltávolítani a rákos daganatot, de sajnos csak akkor lesz egészséges szerelmem ha 5 éven belül nem újul ki. Így most csak várunk és reménykedünk.

-Holnap hazamehetek.- csókolt meg gyengéden. Örömömben magamra húztam és csak puszilgattam. Nevetve viszonozta gesztusomat.

*Fél év múlva*

Egyszerűen nem hiszem el ami történt. Nem vagyok rá képes! Nem, Harry azóta is jól van. Szerencsére nem újult ki a betegsége, de azért még félek. Mindenki fél. De ami furább, amit nem tudok felfogni. Egyik napról a másikra történt és mindenki csak döbbent arccal kommentálta. Liam összejött Niallel. Igen, Niallel. Senki nem gondolta volna, de egy nap megmondták az igazságot. 3 hónapon át titkolták. Mindenki örült nekik, nem ezen akadtunk fent. De ki tudta, hogy Niall meleg? Senki! Nagyon aranyosak együtt.

-Louis.- hallottam meg szerelmem hangját, majd kezeit megéreztem derekam körül. A kórházban töltött 3 hét óta sokat hízott és göndör fürtjei is visszatértek.- Tudod, elég rég voltunk együtt.- suttogta a fülembe.

-De hisz egész nap együtt vagyunk!- lepődtem meg.

-Nem úgy! Butus!- vezette be fürge ujjait melegítő alsómba.- Az izgibb módon.- kezdett el simogatni boxeren keresztül.

-Ó...- mosolyodtam el kanosan.

-Ugye?- puszilt bele fülembe, mire felé fordultam és rátapadtam hibátlan rózsaszín ajkaira.

-Ezt gyorsan be kell pótolnunk.- nyaltam meg az alsó ajkam, majd felvonszoltam a szobánkba és hatalmas lendülettel érkeztünk meg az ágyra....