21. fejezet

21. fejezet

-Bassza meg! Segítsetek már!- üvöltött valaki az emeletről. Kómás fejjel néztünk össze Harryvel, majd felpattantunk és felrohantunk a lépcsőn.

-Hol vagy?- kiáltottam.

-Fürdőben.- hallottuk meg megint a hangot, de most már tudtuk emberhez kötni. Ez Liam volt. Nagy hévvel törtünk be az említett helységbe.

-Bazd meg!- kaptam a számhoz, mikor megláttam a pillanatképet, ami a mosdóban játszódott.

-Este bulizni volt.- avatott be minket Li Zayn fejét tartva, aki csukott szemmel feküdt éppen, de körülöttük minden tele volt hányással. Undorodva csuktam be a szemeimet. Harry elszörnyedve nyitotta ki az ablakot, majd Zaynt felemelte Liamről és a csaphoz vezette. Eközben mi ketten hoztunk felmosókat és feltakarítottuk Zayn mocskát. Hazza kiöblítette a száját, majd a víz alá nyomta a fejét. A pakisztáni riadtan nyitotta ki szemeit és rám nézett.

-Hiányoztál.- nyögte elfúló hangon.- Kibaszottúl fáj a fejem.- kapott homlokához.

-Hidd el, hogy egy ilyen éjszaka után bárkinek fájna.- rázta meg a fejét Li lesajnálóan. Harry átvitte Zaynt a saját szobájába és lefektette aludni.

-Kösz srácok.- sóhajtott Liam, majd lementünk a konyhába. Niall jókedvűen falatozott. Megrökönyödve néztünk rá és éreztem, hogy felfordult a gyomrom. Szerintem egyet értenek velem a srácok, ha azt mondom, hogy ma reggel a reggelit kihagyjuk. Kopogtak és mosolyogva nyitottam ki az ajtót. Eleanor állt az ajtóban egy kis sráccal.

-Sziasztok.- néztem furán őket.

-Szia Louis.- jöttek be.- Ő itt Zack.- mutatott a kisfiúra, aki mosolyogva figyelt engem.

-Zack, ő Louis.- simogatta meg a fejét.- Az apukád.- mondta halkan. Lefagytam. Mi a halál? Ez nagyon hülye vicc! Eleanorral maximum 3 hete, hogy együtt voltunk. Ennyi idő alatt, hogy tudott szülni nekem egy 5 éves gyereket? 

-Szia.- nyújtotta a kezét Zack. Lesokkolva megráztam apró karját. Eleanor felé fordult. 

-Menj be a nappaliba és köszönj a fiúknak, akik ott vannak és ülj le a kanapéra.- küldte be a srácot.- Figyelj Lou! Nagyon komoly témát kell megbeszélnünk.- mentünk a konyhába.

-Na ne mondd!- ültünk le.

*Harry Styles*

Valami baromság ment a TV-ben. 

-Ki volt az Louis?- üvöltöttem szerelmemnek, aki még nem jött vissza. 

-Sziasztok.- állt meg előttünk egy 5 év körüli szőke kisgyerek. Liammel értetlenül egymásra néztünk. 

-Szöszi!- kiáltottam Niallnek.- Neked van egy kölyköd? 

-Mi van?- jött be jóllakva az ír manó. Kikerekedett szemekkel figyelte a fiút, aki nyugodtan üldögélt a kanapén. 

-Nem a tiéd?- mutattam rá.

-Attól mert szőke nem kell, hogy az enyém legyen!- rázta meg a fejét, majd leült a fotelbe. 4 ültünk csöndben és figyeltük egymást.

-Mi a neved?- kérdeztem a kis jövevényt.

-Zack.- mosolygott. Jó fej srácnak tűnik. 

-És ki vagy?- nézte furán Niall. Szerintem kicsit az is irritálta, hogy most már nem ő az egyetlen szőke. 

-Zack.- jelentette ki újra.

-Jó, de ki az anyukád?- kérdezgette tovább Liam.

-Eleanor.- kezdett rugózni az ülő alkalmatosságon.- És Louis az apukám.- folytatta. Lemerevedtem. Mi van? Valamit biztosan félre értett. Vigyorogva konstallálta, hogy a kanapé nagyon rugós, így folytatta a pattogást. Megrökönyödve mentem ki a konyhába. 

-Ez a te fiad?- néztem barátomra, aki, mint arcán láttam éppen az idegösszeomlás közelében áll. 

-Igen. Ő Zack Tomlinson.- suttogta.- Nem vér szerinti, de a nevemen van.- Eleanor nem hozhatta volna el az árvaházból, ha nincs apukája. Így ráíratta a nevemre.- bámult maga elé.- De nekem kell felnevelnem. Eleanor elmegy.- nézett fel a szemeimbe.

-Mi van? Te komolyan meg fogsz halni?- fordultam El felé. Elröhögte magát.

-Nem, csak el kell költöznöm. Ausztráliába. De Zacket nem vihetem magammal, így az apjának ítélték a gyámsági jogot. Megkérdeztem, hogy elvállalná-e, mert ha nem visszaveszik az árvaházba.- a végére könnyes lett a szeme. 

-Nem tudom.- mondta halkan Louis. 

-Kérlek Louis! Imádni való gyerek és mindig jó. Nem lesz vele semmi baj és nagyon szeretett volna már megismerni.- kérlelte sírva őt Eleanor.

-Elvállalja.- feleltem Lou helyett. Hirtelen pillantott rám. Éppen kiborult volna, de egy csókkal lenyugtattam.- Segítünk Boo.- simogattam kézfejét.- Nem tehetjük meg vele, hogy visszakerüljön oda.- halmoztam el apró puszikkal nyakát. 

-Rendben.- sóhajtott, majd El a nyakába ugorva sírt örömében.- De először beszélek vele.- ment be a nappaliba. 

*Louis Tomlinson*

Nem értettem mi történik körülöttem. Minden olyan érthetetlen. Leültem Zack mellé.

-Figyelj kisöreg. Anyukádnak el kell költöznie, gondolom tudod.- aprót bólintott.- Eldöntheted, hogy szeretnél-e itt lakni velem és a srácokkal, vagy mész vissza a nevelő otthonba.- állítottam fel elé a nyers tényeket.

-Te szeretsz apa?- meglepődtem. Nem erre a válaszra vártam.

-Szeretlek, mert a fiam vagy.- mondtam.

-És te szeretnéd, hogy itt maradjak?- nézett félve a szemembe. Nagyon kedves egy gyerek. 

-Igen.- mosolyogtam rá és átöleltem. 

-És ők szeretnék?- mutatott a srácokra, akik lélegzet visszafojtva figyeltek minket. Végig néztem rajtuk. 

-Nagyon.- mondták egyszerre. Nagy közös ölelés lett a vége. 

*1 hét múlva*

El sem hiszem, hogy mi történt az elmúlt 1 hétben. Lett egy fiam. És ha ez nem lenne elég Harry hihetetlen jó apa. Úgy néz ki, hogy Zacknek 2 apukája van, és 3 nagybácsija. Éppen készülődtünk a lefekvéshez. Hazza mesét mondott neki én pedig a haját simogattam nyugtatólag. Lassan elaludt, így csöndben osontunk ki a neki berendezett szobából. Bementünk a Harryvel közös szobánkba, mivel az én szobám lett átalakítva Zacknek. Hatalmas csókcsata közepette érkeztünk meg a franciaágyra. 

-Akarlak.- nyögte Hazza.- Most!- markolt a gatyámba. Nagyot nyögtem. 

-Louis, Harry!- hallottuk meg Zack hangját. 

-Mi a baj?- néztem rá mosolyt erőltetve az arcomra.

-Nem tudok aludni. Had aludjak veletek!- nézett kiskutya szemekkel. Nem mondtuk neki, hogy apának szólítson és neki is jobban tetszett, hogy a saját nevünkön szólíthat minket. 

-Gyere.- mutattam neki a helyet magunk között. Elhelyezkedett, majd egy idő után elaludt. Vágyakozva néztem szerelmemre, aki ugyanúgy figyelt engem. Beletörődtünk, hogy ma este ebből nem lesz semmi és elaludtunk.