16. fejezet

16. fejezet

-De mi van ha ő már nem is szeret? Akkor azt tuti nem élném túl.- feküdtem el az ágyon.

-Hidd el, hogy ugyanúgy érez mint te. Látni lehet rajta.- mosolygott rám Liam.

-Rendben. Megpróbálom.- ugrottam fel.- Egy kicsit később.- változtattam meg a döntésem, amint gatyámra nézve észrevettem, hogy nem ártana előtte lehiggadnom.

-Kell egy újság?- vigyorgott Zayn. Nevetve megráztam a fejem. Kicsit dumáltunk. Elindultam Harryhez. Remegő kézzel kopogtam be a szobájába.

-Gyere be.- hallottam meg mély hangját. Óvatosan beléptem a szobába. Már fel volt öltözve.

-Csak szeretnék valamit mondani.- álltam meg félszegen az ajtóban.

-Louis, gyere már ide!- paskolta meg maga mellett az ágyat. Félve leültem mellé.

-Hazza. Azt szeretném mondani, hogy... Nem tudom mi van velem és nem tudom, hogy te mit érzel, de azt hiszem én nem tudok még egyszer valaki más felé ilyen érzelmeket táplálni és tudod, hogy van ez!- hadartam.

-Lulu!- simogatta meg az arcom.- Nyugi! Egy szót sem értek.

-Harry, az Isten szerelmére! Én szeretlek!- néztem a szemébe. Feje elkezdett közeledni az enyémhez. Ajkaink már szinte súrolták egymást.

-Én is szeretlek téged.- mosolyodott el. Lágyan összeérintette száját az enyémmel. Ennél érzelmekkel telibb, finomabb csókban még soha nem volt részem. Kipirult arccal váltunk el egymástól.

-Végre!- rontottak be a srácok. Nevetve néztünk össze Harryvel. Ekkor az ajtóra néztem és megállt bennem az ütő. Eleanor. Mosolyog? 

-Sziasztok.- jött be közénk. 

-Sz... szia.- dadogtam.- Figyelj El...

-Nyugodj meg Lou! Liam mindent elmondott.- vigyorgott. 

-Ó... Értem. Sajnálom.- vakartam a tarkóm.

-Sajnálod? Végre van egy meleg barátom! Ugye maradhatunk barátok? Esetleg 2 meleg barátom?- nézett félve Harryre. 

-Persze.- öleltem át ex barátnőmet. Hazza is csatlakozott az öleléshez. Végül egy nagy ölelés lett, amibe mindenki csatlakozott. Nevetve terültünk el Harry ágyán. Végre megint minden rendben van! 

-Éhes vagyok.- ültem fel hirtelen.

-Csinálok valami kaját.- indult el Harry miközben belecsípett a fenekembe. Halkan kuncogva figyeltem. Mind lementünk a nappaliba. 

-Sziasztok.- nézett végig rajtunk mosolyogva Lou Luxxal a kezében. 

-Hello.- döbbentem le.- Mikor jöttetek?

-Nem rég. Lux unatkozott, így gondoltam áthozom, mivel itt nem lehet unatkozni.- puszilta meg a kislányt.

-Szuper!- kaptam az ölembe a kis csajt. 

*Harry Styles*

Meghallottam, hogy itt vannak Luxék. Bementem a nappaliba. Louis éppen a fotelben ült és a térdén ugráltatta a kicsit. 

-Szia Lou!- öleltem meg a stylistunkat. 

-Hali Harry.- mosolygott. Figyeltem Louisékat. Olyan jó apa lenne! Egyszer csak elkomorult az arca. 

-Valaki megfogná?- emelte föl Luxot. Liam fölkapta.- Vidd ki egy kicsit a szobából.- harapta be az alsó ajkát. Istenem, de szexi! Mikor Li becsukta maguk mögött az ajtót Louis fájdalmasan rám nézett és elüvöltötte magát. 

-Jézusom!- rohantam mellé. Erősen magamhoz öleltem.- Mi a baj?

-Nagyon-nagyon "rossz" helyre ugrott.- szorította a kezeit gatyájára.- Harry.- nézett rám.- Fáj.- nyavajgott. 

-És mit akarsz? Adjak rá gyógyító puszit?- nevettem. A többiek egyszerre röhögték el magukat. 

-Hát...- vigyorodott el perverzül.

-Hülyültem!- löktem meg a vállánál. Egy apró puszit adtam az ajkaira.

-Látom szent a béke.- ölelt át minket Lou. Hiszen ő nem is tudta, hogy kibékültünk! Mindegy. 

-Lou.- suttogtam.- Én úgy szeretnék egy gyereket.

-Hazza! Tudod, hogy az életemnél is jobban szeretlek és akármit megtennék érted, de szülni nem fogok.- mosolygott. Elnevettem magam.

-Nem is akartam.- csókoltam meg gyengéden.- Mi lenne ha fogadnánk egy béranyát?- dobtam fel az ötletem.

-Kicsim. Ezt majd megbeszéljük később.- simogatta meg a felkarom. Aprót bólintottam. 

15. fejezet

15. fejezet

*Reggel*

-Ne!- nyögtem, mikor megéreztem, hogy Harry mocorog alattam.- Álmos vagyok.

-Talán máskor nem hajnali 4-ig kellene horrort nézni.- hallottam meg Liam hangját mellőlem.

-Louis! Nyomod a hasam a könyököddel!- fészkalódott Hazza.

-Sajnálom.- simítottam végig boxere fölött. Érintésem nyomán megfeszültek az izmai. Lemásztam róla és mellé ültem.

-Louis, az isten áldjon meg!- ugrott föl Liam.- Azzal a nagy seggeddel ráültél a karomra! Visszahajlott a csuklóm!- masszírozta a fájó pontot.

-Nincs is seggem! Nekem formás popóm van.- kértem ki magamnak. Harry elröhögte magát.

-Igen, persze! Pont olyan formás, mint egy vízilónak!- ment el a konyhába.

-Én is kérek reggelit!- kiáltottam még Li után.

-Akkor kijössz ide a formás popóddal együtt és ügyesen csináltok magatoknak reggelit.- humorizált.

-Nem szeretlek!- nyújtottam ki rá a nyelvem, mikor visszanézett a nappaliba.

-Azt akarod, hogy levágjam?- mutatta fel a kezében lévő kést. Gyorsan visszahúztam a nyelvem.- Én is így gondoltam.- ment vissza.

-Reggeli nélkül maradtunk.- néztem szomorúan Harryre. Mosolyogva átölelt.

-Megoldom.- követte Liamet. Ahogy ment akaratlanul is a fenekét néztem. Istenem, milyen formás! Egyedül maradtam. Levettem az alsógatyám és eldobtam a szoba másik sarkába. Meztelenül üldögéltem és benyomtam a TV-t. Pont rólunk ment egy hír.

"A One Direction legidősebb tagja nem magányos többé. Louist tegnap egy vendéglőben kapták lencsevégre, miközben egy ismeretlen lánnyal ebédelt. Louisnak láthatóan bejött a lány. Ábrándos pillantással figyelte párját. Lehet, hogy komolyabbra is fordul majd idővel a dolog? Mi szurkolunk."

Ez aztán gyors volt. Az ominózus eset tegnap történt. Ekkor belépett a szobába Harry. Már volt rajta egy póló, de gatyát még mindig nem talált. Ledöbbenve bámult rám.

-Louis...- nyelt egy hatalmasat.

-Igen?- keltem föl. Elé álltam. Idegesen igazgatta a fölsőjét.

-Hol van az alsógatyád?- próbált az arcomra koncentrálni, de mindig letévedt a pillantása.

-Valahol a sarokban. Miért? Tőled tanulok!- mosolyodtam el.

-Aha. Én... aszt hiszem elmegyek... mármint... mosdóba.- nyújtogatta a pólót. tiszta vörös volt a feje.

-Ne már. Éhes vagyok! Kész a reggeli?- fogtam meg a vállát. Az ajkát rágva nézett végig a testemen. Mi van vele? Lekoptattam, de mégis próbálkozik? Ez megbolondult? Ekkor megláttam az alsóját. Durván szűk volt rá.- Hm... Hazza.- nevettem el magam.- Lehet, hogy előbb tényleg mosdóba kéne menned.

-Kösz Lou! Én is imádlak.- takarta el magát gyorsan.

-Ugyan. Mint mindenki.- indultam alsóm keresésére. Á! Meg is van. Harry egyik lábáról  másikra állva méregetett.- Igen?- vigyorogtam rá.

-Semmi.- fordult el gyorsan.- Csak megpróbálom elraktározni a képed a fejemben, hogy legyen mire kivernem, mert jelenleg nincs egy újságom sem. Zayn elcsórta mindet.- indult kifele. Hatalmasat röhögtem. Mosolyogva visszafordult hozzám.- A reggelid ott van az asztalon, ha Niall még nem jött le.

-Köszi.- rohantam be a konyhába. Há! Érintetlen a kajám! Siker! Gyorsan magamhoz vettem a tükör tojásokat. A TV előtt benyomtam mind a hatot. Harry visszajött.

-Te meg mit csináltál?- röhögte el magát.- Az nem...- kezdte volna de...

-Louis!- üvöltött Liam.- Megöllek! Az hármunk reggelije volt!

-A miénk a tejbedara volt, te majom! Most bezabáltad a 3/5 One Direction reggelijét.- vetette le magát mellém.

-Hoppá.- néztem le az üres tányérra.

-Te barom!- rohant be Niall.- Most mit fogok enni?

-Ott van a tejbedara?- ajánlottam. Kicsit lenyugodott.

-Szerencséd.- ment ki és az én kajámmal jött ki. Kopogtak.

-Nyitom.- ugrottam, de Liam lefogott a vállaimnál.

-Inkább majd én. Lehet, hogy elijedne.- célzott fedetlen testemre. Harry vigyorogva figyelt. Hova lett az alsóm? Fel akartam venni, de aztán ettem, majd most nem tudom hol van.

-Louis! Téged keresnek!- jött vissza Liam, mintha egy szellemet látott volna. Felkaptam egy párnát és azt magam elé rakva mentem az ajtóba.

-Öhm... Szia.- mosolyogtam Eleanorra.

-Hello.- nevette el magát.- Csak gondoltam szólok, hogy tegnap nálam maradt a telefonod. Tessék.- nyomta a kezembe.

-Köszi.- néztem a készülékre.- Nincs kedved bejönni?

-Hát... nem is tudom. Sietek. Talán majd máskor. Amúgy tetszik a párnád.- kuncogott.

-Ja.- néztem le rá.- Amúgy asszem Zayné.

-Louis!- ordított pakisztáni barátom.- Jól gondolod.- rohant hozzám.

-El ne merd venni!- néztem rá mérgesen. Nyúlt érte.- Zayn!- szóltam rá erélyesen.

-De bazd meg Louis! Azon én aludni szoktam!- röhögött.

-Jó. Akkor szólj ha megvan az alsógatyám és visszaadom.- fordultam vissza Eleanorhoz. Halkan nevetett.

-Azta!- állt meg Niall mögöttem.

-Szia.- integetett neki El. Mit csinál ez a barom szőke? Csúnyán néztem rá.

-Niall.- fogott vele kezet.

-Örülök. Eleanor. Látom csak neked nincs ruhád.- nézett rám.

-Tessék.- jött oda hozzám Harry kezében a boxeremmel.- Megfázol.- csapott a fenekemre.

-Hazza!- lepődtem meg. Eleanor majd megfulladt a röhögéstől.- Bocsi.- mentem a konyhába és felkaptam a fekete ruhaneműt. Addigra El már elment. Mérgesen mentem be a srácokhoz, akik a TV-t bámulták.- Kösz, hogy mindent elszúrtatok!- néztem végig rajtuk.

-Hol szedtél fel egy ilyen csajt?- ugrott fel mellém Niall.- Nincs testvére?

-Semmi közöd Horan!- ültem le Harry mellé. Ölébe hajtottam a fejem. Gyöngéden simogatta a hajam. Apró köröket írtam le meztelen combján. Kirázta a hideg. Aprót nevettem.

-Ne szórakozz velem Tomlinson.- vigyorgott rám.

-Miért ne? Szeretlek.- néztem gyönyörű zöld szemibe.

-Én is téged.- sóhajtott egy hatalmasat.- Klassz csajt fogtál ki.- nézett ki az ablakon.- Mit keres Zayn a medencében?- ugrott fel ezáltal én leestem a földre. Fájdalmasat nyögve felkeltem.

-Na!- nyavajogtam.- Megütöttem a fejem!- simogattam a fájó pontot.

-Mindjárt megfullad!- rohant ki a kertbe. Követtem őt egészen a medencéig.- Zayn!- üvöltött neki. Ő éppen megfulladni készült. Csapkolódott és köhögve nyelte a vizet.

-Figyelj már te barom!- néztem rá mérgesen.- Nyakig ér a víz!

-Óh...- állt meg normálisan.- Tényleg. De azért még megölöm Niallt. Fuss szőke vagy estére eggyel kevesebb végtagod lesz!- mászott ki a vízből. Úgy nézett ki, mint egy vízi szörny. Hatalmas léptekkel vette üldözőbe az ír manót. Ezzel ellesznek egy darabig. Harryvel bementünk és egymás mellé leültünk. Mosolyogva nézett rám és elkezdett mesélni egy tök jó új filmről és, hogy megnézhetnénk. Szégyellem magam, de nem nagyon figyeltem arra amit mond. Az arcát néztem.

Néha benyögtem, hogy aha, de csak azt figyeltem ahogyan néz rám a hihetetlen zöld szemeivel. Én még mindig szeretem!

-Szerinted?- kérdezte, mire visszazuhantam a valóságba. 

-Mi?- ráztam meg a fejem.

-Te figyelsz egyáltalán rám?- nevette el magát.

-Persze.- vágtam rá.

-Akkor melyik filmről beszéltem?- kulcsolta össze a karjait mellkasa előtt. Nehéz kérdés...

-Hát... Másnaposok 3?- próbálkoztam.

-Ja, végül is csak 1 hete láttuk.- kuncogott.- Nagyfiúk 2. Nem nézzük meg? 

-De, persze.- egyeztem bele rögtön. 

-Akkor holnap elmehetnénk. Csekkolom mikor adják.- ment fel a szobájába. 10 perc után eluntam magam. Mit csinál ennyi ideig? Felfutottam utána.

-Harry!- kiáltottam, mikor a szobájában nem találtam.

-Fürdőben vagyok, gyere be.- hallottam meg a hangját a nagy, fehér ajtó mögül. Berontottam hozzá. Lesokkolva álltam meg az ajtóban. Harry meztelenül állt a szoba közepén a tükör előtt és a haját csinálta. Apró lépésekkel hátráltam az ajtóig, majd kinyitottam.- Nem kell kimenned.- mosolygott.

-De! Most ki kell!- rohantam a szobámig. Nem hiszem el! Felizgultam a saját barátomra! Pedig elhihetném, mivel a gatyámból kitörni készülő férfiasságom bizonyítja is ezt. 

-Mit láttál?- röhögte el magát Zayn, aki az ágyamon ült Liam társaságában. Halálra vált arccal bámultam őket. 

-Nyugi már Louis!- nevetett Li.- Megtaláltad Zayn újságait?

-Hé!- lökte meg Liam vállát az említett srác.

-Nem.- nyeltem egy hatalmasat.

-Srácok, ezt nem fogjátok elhinni.- jött be röhögve Niall.- Louis az előbb Harry szobájából rohant ki álló far... Ó!- ért be.- Szia Louis!- vakarta idegesen a tarkóját. 

-Harry, mi?- nézett rám Zayn. 

-Én ezt nem bírom!- vágódtam be közéjük.- Én szeretem őt! És ezen nem tudok változtatni! De sajnos bízni már nem annyira vagyok képes. Annyira hiányzik! Az érintése, a csókjai, a...

-Jó! Értjük!- állított le Niall.- Vissza kell szerezned! Ő is szeret téged! Azok a bakik véletlenek voltak! Mindenkivel előfordul! Bízz benne!

14. fejezet

14. fejezet

*Reggel*

Idegesen ültem az ágyamban. Most felhívjam vagy még túl korán van? Esetleg ha ilyen korán hívom rámenősnek tart? Egyáltalán hány óra van? Á, itt a telefonom. 8:43. Jesszusom! Már egy órája ezen gondolkozok! Jó, lemegyek, megreggelizek majd utána felhívom. Ez így korrekt. Szép nyugodtan összekészülődtem, majd a többiek társaságában elfogyasztottam a reggelim.

-Figyelj Lou. Elmehetnénk ma valahova. Mozi?- nézett rám Harry.

-Bocsi. Dolgom van. De majd valamikor bepótoljuk.- mosolyogtam rá. Nem vagyok olyan köcsög, hogy az orra alá dörgöljem, hogy randim lesz.

-Oké.- látszott, hogy egy kicsit letört. Visszamentem és bezárkóztam a szobámba. Bepötyögtem a számot. Kicsöng. Még mindig csöng.

-Halló. Itt Eleanor Calder.- istenem! Milyen gyönyörű hangja van.

-Szia Eleanor! Louis vagyok!- szóltam bele a készülékbe enyhén ideges hangon.

-Ó! Szia! Már vártam, hogy hívj!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma valahova. Mondjuk ebédelni. Ismerek egy hangulatos helyet.- hadartam. Mindig ezt teszem ha ideges vagyok.

-Persze, szívesen.- Ez az! Akkora kő esett le a szívemről!

-Rendben. Szuper. Akkor 12-re érted megyek. Szia.- raktam volna le.

-Várj Louis!- nevette el magát.- Hova jössz értem? Nem kéne a címem?- kuncogott.

-Tényleg! Bocsi.- lediktálta majd ismét elköszöntem. Hihetetlen jókedvvel mentem le a nappaliba. Csak Liam volt ott.

-Mitől virul ennyire a fejed?- fordult felém vigyorogva.

-Randim lesz. De ne mondd el Harrynek! Nem szeretném megbántani.- mosolyogtam.

-Persze. És? Jó pasi?- böködte az oldalam.- Mi a neve?

-Eleanor.- röhögtem.

-Szóval...- meredt rám nagy szemekkel.

-Igen, Liam, lány.- dőltem hátra elégedetten.

-Akkor te most...?- értetlenkedett.

-Nem. Még mindig inkább a férfiak vonzanak, de Eleanor más. Nagyon megfogott benne valami.- gondolkoztam el. Nem, biztos, hogy nem vagyok heteró. Biszex lennék? Nem hiszem. Csak El az egyedüli csaj, aki levett a lábamról. Lehet, hogy Eleanor férfi? Istenem, de hülye vagyok! Hány óra van? Basszus, már fél 12 van! Készülődnöm kell! Nem vittem túlzásba. Egy sima fehér pólót vettem fel, fekete zakóval és fekete nadrággal. Belőttem a hajam és elindultam Eleanor-ért. Nagyon csinos volt.

-Szia.- mosolygott és megölelt. Beszívtam finom parfümjének illatát.

-Jól nézel ki.- nyitottam ki neki a kocsi ajtót.

-Köszi.- indultunk el. Hihetetlen mennyi mindenről beszéltünk. Mindig volt valami közös témánk és ez az ebéd közben is folytatódott.

-Nekem lassan mennem kell.- nézte meg a telefonját. 

-Persze. Hazaviszlek.- rendeztem a számlát és elindultunk haza. Odaértünk a házuk elé.

-Köszönöm Louis. Nagyon jó volt veled. Meg kéne ismételnünk valamikor.- adott egy puszit az arcomra. Kicsit belepirultam.

-Igen, természetesen. Én is jól éreztem magam.- dadogtam.- Szia.- mentem vissza a kocsihoz, amibe beülve hatalmasat sóhajtottam. Istenem, de jó ebéd volt! Hihetetlen mennyi közös van bennünk! 

-Szia Lou!- köszöntött Harry az ajtóban mikor hazaértem.

-Szia Haz. Mizu?- öleltem át a vállát.

-Csak gondoltam mikor hazaérsz megnézhetnénk egy filmet.- nézte a földet. 

-Oké. Klassz ötlet.- dobtam le a ruháim és alsógatyában beültem a kanapéra. Harry is követte a példám. Furán néztem rá.- Mi ez a túlöltözöttség?- utaltam arra, hogy általában meztelenül lófrál egész nap a házban. 

-Semmi. Ilyen kedvem van.- sóhajtott. Valami nem oké vele.

-Mi a baj? Miért sírtál ma?- láttam rajta, hogy sírt. Túl jól ismerem őt.

-Mi van? Én nem sírtam!- nem nézett a szemembe. 

-Harry. Ismerlek. Nekem nem tudsz hazudni!- simogattam meg a haját. Rám emelte tekintetét. 

-Milyen volt Eleanorral?- kérdezte halkan. Szóval ez a baj.

-Liam mondta?- tértem át háta simogatására.

-Nem. Hallottam mikor mesélted neki.

-Értem. Jó volt. De nem olyan, mint veled. Az utánozhatatlan.- néztem a TV-re, ami halkan szólt. A Fűrész 5-öt néztük. Semmi extra. Néhány liter vér, pár halott és a kirakós gyilkos. Örök kedvenc. 

-Értem.- megláttam egy halvány mosolyt az ajkain. Örülök, hogy egy kicsit feldobtam. Folytattuk a filmezést. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry keze lecsúszott az ágyékomra. Azt hittem, hogy elaludt, de megéreztem, hogy elkezdett simogatni. Mivel tenyere igen érzékeny területet fedett le, aprót nyögtem, mire Hazza egy kaján vigyorral a képén rám nézett. 

-Nem lehet!- húztam el a kezét. Megijedt és kicsit arrébb húzódott tőlem. Csöndben bámultuk a filmet. Nem emlékszem mikor, de elaludtam. 

13. fejezet

13. fejezet

-Gyere.- nyújtottam neki a kezem.

-Miért vagy velem kedves?- nézett le a földre.- Megcsaltalak.

-Tudom. De én attól még a barátod maradok.- húztam fel az üléséből. Fájdalmasan rám emelte a pillantását.

-Nagyon nyomja.- markolt gatyájára és megpróbálta tűrhetőbbé tenni.

-Hazza. Gondolj már valami lelohasztóra.- nevettem el magam.

-Nagyon vicces vagy ma Tomlinson.- rázta meg göndör loboncát.

-Most meg mi a bajod?- lepődtem meg.- Csak segíteni próbálok. Nem igaz, hogy nem bírsz el magaddal!

-Louis, a rohadt életbe! Minden miattad van!- üvöltött rám a szemembe nézve.- Szerinted miért állok mióta elindultunk? Kellett neked a gatyádban matatnod! Most nem lennék ilyen kurva szar helyzetben!- ment le lassan és a szobája felé vette az irányt.- Mert szeretlek!- suttogta. Azt hitte, hogy nem hallom. Mi van? Miattam van merevedése? Nem is csináltam semmi olyat. Én nem értem Harryt. Szeret? Akkor miért feküdt le azzal a csajjal? Mindegy! Kit érdekel! Ő csak a barátom. Bementem a szobámba és nem hittem a szememnek! Mi a franc? Na most megölök valakit! Egy kép volt az. Én és Hazza voltunk rajta.

Melyik köcsög volt ez? Egy üzenet is van alatta. 

"Kedves Louis! 

Elhiszem, hogy utálsz és meg is értelek. Én voltam akkora fasz, hogy lefeküdtem mással. Csak annyit szeretnék, hogy tudd én még mindig szeretlek. Lehet, hogy most még mélyebbre süllyedtem a szemedben, de nem érdekel. Én szeretlek és ezen semmi és senki nem változtathat! Tudom, hogy mindent elbasztam. Hidd el, hogy soha nem fogom feladni és küzdeni fogok érted akár az életem végéig is, mert tudnod kell Lou, hogy nekem Te vagy a mindenem! Remélem megértesz.

                                                                                                Puszi: Hazza."

Ez jól esett. Erősen mellkasomhoz szorítottam a levelet. Egy könnycsepp indult el a szememből. Miért sírok már megint Harry miatt? Miért? MERT SZERETEM!!! De ezek után nem vagyok képes megbízni benne. Sajnálom. Lesétáltam a nappaliba. Harry a kanapén félig fekve kockult a telefonján. Érkezésemre felpillantott a készülékből. Feszülten figyelte, hogy mit teszek. Aprót bólintottam, hogy tudomásul vettem. Azt hittem abban a pillanatban elsírja magát. Bassza meg! Felnőtt férfiak vagyunk és itt sírunk a nap 23 órájában! Kurvára elegem van! Hihetetlenül komoly elhatározásra jutottam. Ma este... felszedek egy CSAJT! Igen, egy nőnemű lényt. Leszarom, hogy buzi vagyok, leszarom az érzelmeimet, egy éjszakán csak a kielégülést fogom hajszolni. Lehet, hogy nem is egy lány lesz. Még nem döntöttem el. Majd lesz ahogy lesz. Készüljünk! 

*Este*

Már amikor a buliba értem dolgozott bennem egy fél üveg vodka. Elég gyorsan kiütöttem magam. Az első lányra még emlékeztem. A többit szürke homály fedi. Mert az biztos, hogy nem egy volt! 

*Reggel*

Azt a kurva! Kibaszottúl fáj a fejem! Hol a halálban vagyok? Ki ez? Ahogy lepillantottam magam mellé egy elég hiányos öltözetű csaj nézett vissza rám. Édesen mosolygott. Basszus de gyönyörű! Részegen is megmarad az ízlésem! Jó tudni. Milyen ízlésről beszélek bazd meg! Egy buzinak nincsen ízlése a nők között. Mindegy. Viszont ez a lány aztán elsőosztályú! 

-Szia.- köszöntött egy csókkal.- Öhm... L...

-Louis.- segítettem ki.- Te pedig...

-Eleanor.- kuncogott. Istenem de szép! Lehet, hogy a nap végére visszaalakulok heteróvá? Lehetetlen!- Köszi az estét.- adott egy puszit. Magunkra kapkodtuk a ruháinkat. 

-Figyelj Eleanor. Meg adnád a telefonszámod? Ha nincs ellenvetésed igazán meg szeretnélek ismerni.- éreztem, hogy az arcom felveszi egy paradicsom színét. 

-Persze, szívesen.- vett elő egy papírt és gyorsan felfirkantotta majd a kezembe nyomta. Mosolyogva figyeltem a cetlit. 

-Amúgy köszi az estét.- öleltem magamhoz, majd kimentünk. Még a buli helyszínén voltunk.- Ha szeretnéd hazaviszlek.- ajánlottam fel.

-Köszi, de nem lakok messze.- legyintett és elindultunk.

-Ragaszkodom hozzá. Egy ilyen csinos lány nem mászkálhat egyedül.- na de jó! Megint égett az arcom. Mi van velem? 

-Köszi.- adott egy apró puszit. Besegítettem a kocsiba és elindultunk. Mondta az utat. Tényleg nem lakott túl messze. Leparkoltam a házuk előtt.- Kedves, hogy elhoztál.

-Holnap...- kezdtem bele, de elhallgattam. Miért akarna akármit is egy ilyen lány tőlem?-...lesz Barca meccs.- "Azaz Tomlinson! Ezt aztán jól megmondtad! Mekkora egy szerencsétlen vagy!"- Te szereted a focit? 

-Hát... aha.- látszott, hogy nem erre a kérdésre számított. 

-Az jó. Akkor majd hívlak.- húztam el gyorsan a csíkot. Basszus! Ekkorát még az életben nem égtem! Inkább gyorsan hazamentem. Holnap felhívom. Tudom, hogy semmi esélyem nála, de barátok lehetnénk. Meg amúgy is! Én csak egy szerencsétlen homokos vagyok! 

12. fejezet

12. fejezet

*Reggel*

Mikor felkeltem fura érzésem volt. Nem olyan, mikor tudod, hogy valami jó fog történni, hanem olyan, mint amilyen a rossz dolgok előtt szokott lenni. Kinyitottam a szemem. Meg is találtam az okát. Harry a fotelben ült összegömbölyödve és sírt. Mi történt?

-Akkora egy fasz vagyok!- szipogott. Gondolom azért nem üvöltözött, hogy ne ébredjek föl.

-Harry. Ne mondj ilyet! Egyszerűen férfiból vagy!- simogatta a hátát Liam.

-Mi történt?- néztem ijedten szerelmemre. Vörös szemeivel rám nézett. Felkelt és odajött hozzám. Karjaiba zárt és némán ölelt egy darabig.

-Louis.- suttogta.- Lehet, hogy most egy életre megutálsz. És igazad van! Akkora egy paraszt vagyok, hogy az hihetetlen! Nagyon sajnálom!

-Hazza! Nyögd már ki, hogy mi van!- fordítottam magam felé az arcát.

-Jó reggelt.- lépett be egy fekete hajú lány a szobába. Lemerevedtem. Csak bámultam őt. Harry pólója volt rajta. Az, amiben este elaludt. Lelöktem magamról Hazza kezeit és felrohantam a szobámba. Még hallottam, hogy "szerelmem" levágódik az ágyra és üvölt. Hogy tehetett ilyet? Este még mellettem szuszogott. Egyáltalán, hogy történt? Rajta aludtam el. Mikor történt? Lefeküdtem az ágyamra. Nem sírtam. Miért tenném? Nem ez az első, hogy Harry összetöri a szívem. Kopogtak.

-Gyere be.- sóhajtottam. Az sem baj ha Hazza az. Leszarom! Nem érdekel a nyomora!

-Jól vagy?- lépett be Zayn.

-Kitűnően. Végül is csak annyi van, hogy amíg alszok az állítólagos szerelmem összefekszik fűvel-fával. Baromi jó érzés.- nézem a plafont.

-Sajnálom. És hidd el, hogy Ő is sajnálja.- ült le mellém és átölelte a vállam.

-Ja. Persze. Tudod mi fáj a legjobban Zayn?- fordultam felé.- Az, hogy teljesen józan volt és előtte én még a vállán aludtam. Szóval amikor felkelt látott engem és így is képes volt megtenni!

-Elismerem, hogy Harry nagyon szemét volt. Nem is értem a srácot. Liam is mondta, hogy igen, persze, férfiból van, de a rohadt életbe! Ha van már valakije akkor nem kéne mással hemperegnie!- adott egy puszit.

-Ja.- ennyit tudtam kinyögni és elsírtam magam. De most miért? Én nem akarok Hazza miatt sírni egy percet sem! És mégis. Hihetetlenül fáj.

-Gyere le.- kelt fel pakisztáni barátom. Lementünk. Harry nem volt ott.

-Minden oké?- ölelt át Niall és Liam.

-Minden szuper.- éreztem, hogy megint könnyezni kezdek. Sírva borultam a nyakukba. Egy ideig így álldogáltunk. Mikor elengedtem őket, megláttam őt. Kisírt szemekkel bámult maga elé. A kanapén ült.

-Annyira sajnálom.- nézett föl rám.

-Kérlek, csak annyit mondj el, hogy hogyan történt.- néztem őt könnyeimen keresztül.

-Hajnalban kopogásra ébredtem. Az a lány állt az ajtóban. Azt mondta, hogy eltévedt. Itt lakik valahol Londonban, csak nem találja az utcát. Behívtam, hogy segítsek neki. Kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy pornósztár.- csuklott el a hangja.

-Elég!- üvöltöttem rá.- Akkora egy seggfej vagy!- futottam ki a konyhába. Kirántottam a hűtőt és egy whisky-s üveget vettem magamhoz. Nem a legjobb megoldás, de pillanatnyilag megteszi. Nagy kortyokkal nyeltem az italt, ami végigmarta a torkom. Liam kikapta a kezemből.

-Louis! Ettől semmi nem lesz jobb!- ölelt át szorosan. Sírtam. Sőt, üvöltöttem. Én szeretem Hazzát! Vagyis... szerettem. Összeestem a konyha hideg kövén. Elsötétült minden.

*Délután*

Párnákat éreztem a fejem körül. Hol vagyok? Óvatosan kinyitottam a szemeim. Ez az én szobám. Meg akartam fordulni, hogy a hátamon feküdjek, de valakibe beleütköztem. Megláttam a békésen alvó Harryt. Átjárta a testem a düh. Lelöktem az ágyról. Nagyot koppanva ért földet. Nyöszörögve tápászkodott fel.

-Normális vagy?- nézett rám mérgesen.

-Oh... szóval én nem vagyok normális?- álltam fel az ágyon.- Az normális, hogy te lefekszel egy pornósztárral, majd befekszel mellém az ágyba, mintha mi sem történt volna? Ez szerinted normális?- ordítottam vele.

-Sajnálom.- láttam, hogy megint ellepik a könnyek a szemét, ahogy nekem is. Kisétált én pedig az immáron csukott ajtóhoz vágtam egy párnát.

-ELEGEM VAN BELŐLED!- kiáltottam még utána, majd lerohantam a nappaliba és Niall karjaiba vetettem magam. Tudta, hogy most nem kell semmit mondani, csak ölelt és nekem ez pont elég volt.

-Megyünk srácok.- hallottam meg Zayn hangját. El is felejtettem, hogy ma felvétel van. Beültünk a buszba. Mindenki nevetett és próbáltak engem is bevonni, meg Harryt, de nem sikerült nekik. Én csak bámultam ki az ablakon, Hazza pedig engem nézett. Leszartam. Végre odaértünk. Leszálltunk és amint beértünk, nekiálltunk a munkának. 4 órán keresztül nyomtuk, mikor kaptunk egy kis szünetet. Rögtön kimentünk az udvarra.

*Harry szemszöge*

Kimentünk. A srácok fociztak. Én csöndben üldögéltem egy arrébb lévő padon. Louis Zaynnel dumált. Hirtelen benyúlt a gatyájába. Mit csinál? Tudja, hogy őt nézem? Dehogyis! Hiszen le sem szar! De ah... Mi a szar? Nagyon szűk a gatyám! Ez a majom meg még mindig a gatyájában matat! Ha nem hagyja abba fél percen belül le fogom támadni! Bassza meg! Zayn meg le sem szarja! Na jó! Elegem van! Miért használom ennyiszer azt, hogy szar? Kivagyok! Louis, az isten áldjon meg! Kibaszottúl fáj. Nagyon szorít! Végre abbahagyta! De ettől én még igen kellemetlen helyzetben vagyok. Komolyan mondom, fizikai fájdalmat okoz a merevedésem. Nem fogok tudni menni! Indultunk haza. Ekkor Niall is elkezdte! Mi van ma mindenkivel?Otthon akarok lenni! Most! A buszon takarva a gatyámat üldögéltem. Nem igaz, hogy sehogy sem lohadok le. Ahogy nézem Louist, nem tudok másra gondolni, csak arra, ahogy kényeztetett. Ah... Ez egyre rosszabb és rosszabb! Ki fog szakadni a farmerom. Nekem ez túl sok! 

*Louis*

Mi baja van Harrynek? Egész úton csak bámul engem és olyan mintha fájna valamije. Furcsa nekem ez a srác. Nem lehetek vele rosszban örökké. 

-Mi a baj Haz?- ültem mellé.

-Semmi.- néz ki gyorsan az ablakon.

-Nem lehetne, hogy barátok maradjunk?- mosolygok rá.

-Én örülnék neki a legjobban.- suttogja rám sem nézve. Fura. Nagyon. 

-Mi van veled?- próbálom magam felé fordítani. Sikerül is. Nagyon takargatja a gatyáját. Csak nem...?

-Semmi Lou! Hagyjál!- sóhajt egy hatalmasat. Szóval de. 

-Nem kell, hogy takard. Tudom mi a baj. Csak nem mocskos dolgok mászkálnak a pici Hazza fejében?- kócoltam össze nevetve a haját. 

-Louis.- suttogja, hogy csak én halljam.- Fáj. Szörnyen. 

-Úh... Az kellemetlen.- vakarom a tarkóm.- Menj ki a WC-re.

-De nem tudok. Nem bírok.- sziszeg. 

-Takarjalak?- ajánlom fel.

-Nem, köszi.- néz rám hálásan. Hazaértünk.

11. fejezet

11. fejezet

-Zayn, kérlek mondd el az igazat! Szerelmes vagy Louisba?- hallottam Harry hangját reggel. Sírt.

-Rohadt életbe Harold! Mondtam már, hogy heteró vagyok!- akadt ki Zayn.

-Persze! Akkor miért úgy aludtál, hogy Louis farkát fogtad?!- bömbölt Hazza.

-Nem fogtam, fog már föl! Egyszerűen alvás közben odaesett a kezem! Soha az életben nem kezdenék ki Louisval!- csapkodott.

-Na persze! Egyáltalán miért aludtál vele?

-Mert este féltem! Emlékszel rá, hogy megnéztük a Sinistert? Beszartam rajta! Bocs. Miért nem bízol bennem?- csapta be az ajtót Zayn ebből tudtam, hogy elhagyta a szobát.

-Harry.- suttogtam, miközben kinyitottam a szemeim. Vörös, kisírt szemekkel rám nézett.

-Louis.- bújt hozzám.- Nem fogom engedni, hogy Zayn elvegyen téged tőlem!- simogatta mellkasom. Értetlenül néztem a göndörkére.

-Miért venne el? Zayn mindig is a lányokat szerette.- gondolkoztam el.

-Igen, de reggel úgy találtam rátok, hogy elég intim helyen volt a keze rajtad. Kiakadtam!- csókolt meg.

-Hidd el, hogy rajtad kívül senki nem nem érdekel.- simogattam puha arcát. Olyan fura, hogy Harry nem borostás. Olyan puha az arca, mint egy babapopsi. Bezzeg az én arcom! Végighúztam rajta a kezem. Szúrok.

-Mi a baj?- figyelte, hogy mit csinálok.

-Meg kéne borotválkoznom.- mosolyogtam szerelmemre. Elnevette magát.

-Szerintem borostásan nagyon szexi vagy!- bújt a lehető legközelebb a mellkasomhoz.

-Jó, de kezdem úgy érezni magam, mint egy csövi.- szálltam ki alóla és bementem a fürdőbe. Harry, mint egy kiskutya követett. Megborotválkoztam majd levetkőztem. Éreztem Harry tekintetét, ahogy végignéz testemen.- Ahelyett, hogy bámulsz, te is fürödhetnél!- vigyorogtam rá.

-Ó, bocs. Azt hittem nem veszed észre!- kezdett ő is vetkőzni. Beálltunk a zuhanyzóba és Haz mosolyogva rátapadt az ajkaimra.

-Légyszíves Harreh!- nevettem el magam.- Le kell zuhanyoznunk, mert jön Paul megbeszélésre.

-Kit érdekel?- folytatta a csókolgatást.

-Hazza!- toltam el magamtól.- Legszívesebben itt letepernélek, de gondolkodjunk racionálisan. Max negyed óránk van és nem is lenne túl kényelmes itt. Ígérem, hogy este bepótoljuk, ami most a napokban kimaradt. És bezárjuk az ajtót!!!- szappanoztam be magam, majd Harryt is. Kimentünk felöltözve a nappaliba. Már csak Zayn hiányzott.

-Hol van a pakisztáni kölyök?- érkezett meg Paul.

-Szerintem füstölög.- mutatott ki a teraszra Niall.

-Ja. Ott van.- helyeselt Liam.

-Szuper. Akkor menj ki Batman és hozd be!- küldte ki Lit.- Most, hogy mindenki megvan lenne egy fontos bejelenteni valóm. Mostantól kezdve egy héten keresztül mást sem csináltok csak koncerteztek.- csapta össze a tenyereit. Egyszerre nyögtünk fel. Ne már! 1 hét? Az baromi sok! Valahogy csak kibírjuk.

*Délután*

-Eljössz velem vásárolni?- ugrott a hátamra Harry.

-Persze.- dobtam le és megcsókoltam.- Mit szeretnél falatkám?- csaptam a fenekére.

-Nem ártana néhány rövidnadrág.- gondolkozott.- Meg aztán ingem sincs most.

-Nincs inged? Azok foglalják el a fél gardróbodat!- simogattam a mellkasát.

-Tudom, de nincs világoskék.- puszilgatta a nyakam.

-Jajj, te szegény.- húztam a kocsiba és elmentünk a plázába. Felraktunk egy-egy sapkát meg napszemüveget. Bementünk az első boltba. Én csak nézelődtem, miközben Hazza vásárolgatott. 

-Mehetünk? Megvannak a gatyák és inget is találtam.- mutatta a szatyrát.

-Persze.- indultunk vissza a kocsiba. Már az udvaron voltunk, mikor...

-Harry! Louis!- sikítottak néhányan. Egymásra néztünk és sóhajtva fordultunk meg. Kiosztottunk egy csomó aláírást és képekhez is pózoltunk. De a legjobb csak ezután jött. Egy riporter is elkapott minket.

-Van barátnőtök?- kérdezte a mikrofont az arcomba nyomva.

-Nem, jelenleg...- akartam válaszolni, de megéreztem Harry kezét a gatyámon.

-Értem. Addig pedig itt vagytok egymásnak.- vigyorgott a hapsi.

-Igen.- nézett rám Hazza. Szerencsére a rajongók ezt is betudták a Larry brománcnak. Persze ez kicsit sem így volt. Tisztára beindultam és nem értettem mit csinál ez a hülye! Legszívesebben itt rávetettem volna magam. Kezdtem érezni, hogy bizony szűkül a gatyám. Élő adásban!!!

-Nekünk mennünk kell, sajnálom.- húztam el szerelmem kezét és gyorsan ráfogtam én. Elsiettünk a kocsihoz. -Te teljesen meg vagy húzatva?- néztem a szemébe, mikor már az autóban ültünk.- Harry! És ha most leadják, hogy merevedésem volt a legjobb haverom miatt?

-Akkor elmondjuk mindenkinek az igazságot!- csókolt meg. De jól jönnek a sötétített ablakok!

-Rendben.- túrtam göndör hajába. Hazamentünk.

-Megöllek!- rohant el elöttünk Niall.

-Mi a halál van itt?- néztünk körbe. Mindenhol rajongók ugráltak Niall alsógatyáival.

-Ez a szemét!- rohant Zayn után. Liam a hasát fogva röhögött. Elkaptam Niallt, Harry pedig Zaynt.

-Nyugodjatok le!- vigyorgott Hazza.- Csajok, visszaadnátok az alsókat?- fordult feléjük.

-Persze.- nyújtották mind oda a szöszinek. Az ír manó hálásan megölelte őket. Mindenkivel készült kép és aláírásokat is kaptak. Elmentek.

-Imádlak titeket.- bújt hozzám és szerelmemhez Niall.

-Ki nem?- néztem rá furán.

-Ego!- sóhajtott és felment a szobájába. Harry perverzen rám mosolygott.

-Hazza ne!- nyögtem.- Fáradt vagyok.- nyavajogtam.

-De Louis!- akadt ki.- Már 1 hónapja halogatjuk! Nekem nem elég, hogy magamnak csinálom! Kanos vagyok, mint az állat! Légyszíves!- kulcsolta össze a karjait. Mérgesen nézett rám. Nagyot sóhajtottam és elkaptam a kezét. Felvonszoltam a szobámba. Ajkainak estem. Hevesen csókolt. Nagyon ki volt, mert már éreztem is, hogy felizgult.

-Hazza, nincs kedvem.- keltem fel az ágyból. Úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni.

-Rohadj meg!- ment ki a mosdóba. Lefeküdtem az ágyamba. Nagyokat nyögött. Nem tudom, de nem indultam be. Nem érzem magam túl jól. Dühösen jött vissza. Befeküdt mellém.- Remélem te nem elégültél ki.- fordított nekem hátat. Sajnáltam, de semmi erőm nem volt. Elaludtunk. Az éjszaka közepén felébredtem. Hányingerem volt. Kicsoszogtam a fürdőbe. Csak térdeltem a WC fölött és egész este csak hánytam. Még soha nem voltam ilyen rosszul. Erőtlenül a mosdókagylóban megkapaszkodtam és felhúztam magam. Kiöblítettem a számat és visszamentem szerelmemhez. Halkan szuszogott.- Na mi van? Már nem bírtad?- röhögött fel gúnyosan.

-Hazza. Nem vagyok jól.- suttogtam, majd össze esetem.

-Louis!- az utolsó, amit láttam, az Harry volt ahogy felugrik.

*4 nap múlva*

-Harreh.- nyögtem halkan. Felébredtem. Nem tudom mióta fekszem itt, de egy kórházban keltem.

-Itt vagyok kicsim.- csókolt meg gyengéden. Belemosolyogtam a csókunkba.- Annyira sajnálom Lou.- simogatta az arcom.- Te mondtad, hogy fáradt vagy, de én szemét voltam. Nagyon sajnálom!- könnyek folytak le az arcán.

-Semmi baj.- fogtam meg a kezét.- Meg tudlak érteni. Én is kanos vagyok.

-Ezt muszáj itt?- hallottam meg Zayn hangját. Rávigyorogtam.

-Ha akarom itt megrontom.- öltöttem ki rá a nyelvem.

-Louis!- kerekedtek ki Harry szemei. Ránevettem, mire ő is elmosolyodott.

-Nagyon vékony vagy. Miért nem eszel rendesen? Az orvos szerint hetek óta éheztetve vagy.- nézett idegesen Liam.

-Én eszek. De mostanában nem vagyok éhes.- rántottam meg a vállam.

-Nem Louis. Ezt ne vedd fél vállról. Komoly bajod is lehet! Nagyon nagy volt a folyadék veszteséged. Miért nem szóltál Harrynek, hogy hányingered van?- ült mellém Li.

-Nem akartam ilyen apróságokkal zavarni.- legyintettem. Ekkor bejött az orvos.

-Tomlinson.- jött be egy orvos.- Hízókúrára fogom. Hihetetlenül le van fogyva. Nem hagynak magának ételt a többiek?- nézett gyanúsan a srácokon végig.

-Hát tudja nem telik mindenkinek ilyenekre.- játszottam a mártírt. Mosolyogva kiment. Már délután hazaengedtek.

-Gyere ide kicsim!- húzott magához Harry.- Menj föl és ülj be egy nagy kád forró vízbe. Én addig csinálok vacsit.- paskolta meg a fenekem. Vigyorogva sétáltam föl a lépcsőn. Ahogy Harry javasolta beültem a kádba. Unatkoztam. Kicsit énekelgettem. Ami eszembe jutott, minden volt. Kiszálltam és a derekamra tekertem egy törülközőt. Becsattogtam a szobámba és beálltam a szekrényem elé. Előkaptam egy pólót, amire az volt írva, hogy Have a nice day. :D Illik ma rám! Egy sima fekete farmert is letettem mellé. Legfelső fiókomat kihúzva szereztem egy fekete alsógatyát. Lassan magamra húztam a vékony anyagot. Mikor felöltöztem lementem szerelmemhez. A konyhában terítette meg éppen az asztalt.

-Pont jókor jöttél.- ölelt meg és egy gyors csókot nyomott ajkaimra. Mindenki leült az asztalhoz. Harry felszolgálta a vacsorát. A kedvencem! Rizs! Na meg persze rántott hal! Imádom ezt a srácot!

-Köszönöm!- fogtam meg Hazza kezét. Mindig tudja, hogy mit szeretnék. Csöndben ettünk. Mindenki engem bámult, hogy eszek-e rendesen. Irritáló! Mikor befejeztük elterültünk a nappaliban és mindenki bealudt.

*Éjszaka*

-Bassza meg!- üvöltött valaki, mire mindenhonnan álmos nyögések hallatszottak. Felkapcsoltam a villanyt. Mindenkinek kómás feje volt, kivéve Harrynek. Fájdalmasan markolta a gatyáját.

-Mi történt picim?- simogattam meg a hátát.

-Semmi Lou, csak tökön csaptál.- sziszegte.- Még álmodban is tökre pontosan célzol.- adott egy puszit.

-Sajnálom.- pirultam el.- Nem akartam.

-Nyugi. Nem is fáj annyira.- ölelt magához. Lassan mindenki újra álomba merült.