*Reggel*
Idegesen ültem az ágyamban. Most felhívjam vagy még túl korán van? Esetleg ha ilyen korán hívom rámenősnek tart? Egyáltalán hány óra van? Á, itt a telefonom. 8:43. Jesszusom! Már egy órája ezen gondolkozok! Jó, lemegyek, megreggelizek majd utána felhívom. Ez így korrekt. Szép nyugodtan összekészülődtem, majd a többiek társaságában elfogyasztottam a reggelim.
-Figyelj Lou. Elmehetnénk ma valahova. Mozi?- nézett rám Harry.
-Bocsi. Dolgom van. De majd valamikor bepótoljuk.- mosolyogtam rá. Nem vagyok olyan köcsög, hogy az orra alá dörgöljem, hogy randim lesz.
-Oké.- látszott, hogy egy kicsit letört. Visszamentem és bezárkóztam a szobámba. Bepötyögtem a számot. Kicsöng. Még mindig csöng.
-Halló. Itt Eleanor Calder.- istenem! Milyen gyönyörű hangja van.
-Szia Eleanor! Louis vagyok!- szóltam bele a készülékbe enyhén ideges hangon.
-Ó! Szia! Már vártam, hogy hívj!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma valahova. Mondjuk ebédelni. Ismerek egy hangulatos helyet.- hadartam. Mindig ezt teszem ha ideges vagyok.
-Persze, szívesen.- Ez az! Akkora kő esett le a szívemről!
-Rendben. Szuper. Akkor 12-re érted megyek. Szia.- raktam volna le.
-Várj Louis!- nevette el magát.- Hova jössz értem? Nem kéne a címem?- kuncogott.
-Tényleg! Bocsi.- lediktálta majd ismét elköszöntem. Hihetetlen jókedvvel mentem le a nappaliba. Csak Liam volt ott.
-Mitől virul ennyire a fejed?- fordult felém vigyorogva.
-Randim lesz. De ne mondd el Harrynek! Nem szeretném megbántani.- mosolyogtam.
-Persze. És? Jó pasi?- böködte az oldalam.- Mi a neve?
-Eleanor.- röhögtem.
-Szóval...- meredt rám nagy szemekkel.
-Igen, Liam, lány.- dőltem hátra elégedetten.
-Akkor te most...?- értetlenkedett.
-Nem. Még mindig inkább a férfiak vonzanak, de Eleanor más. Nagyon megfogott benne valami.- gondolkoztam el. Nem, biztos, hogy nem vagyok heteró. Biszex lennék? Nem hiszem. Csak El az egyedüli csaj, aki levett a lábamról. Lehet, hogy Eleanor férfi? Istenem, de hülye vagyok! Hány óra van? Basszus, már fél 12 van! Készülődnöm kell! Nem vittem túlzásba. Egy sima fehér pólót vettem fel, fekete zakóval és fekete nadrággal. Belőttem a hajam és elindultam Eleanor-ért. Nagyon csinos volt.
-Szia.- mosolygott és megölelt. Beszívtam finom parfümjének illatát.
-Jól nézel ki.- nyitottam ki neki a kocsi ajtót.
-Köszi.- indultunk el. Hihetetlen mennyi mindenről beszéltünk. Mindig volt valami közös témánk és ez az ebéd közben is folytatódott.
-Nekem lassan mennem kell.- nézte meg a telefonját.
-Persze. Hazaviszlek.- rendeztem a számlát és elindultunk haza. Odaértünk a házuk elé.
-Köszönöm Louis. Nagyon jó volt veled. Meg kéne ismételnünk valamikor.- adott egy puszit az arcomra. Kicsit belepirultam.
-Igen, természetesen. Én is jól éreztem magam.- dadogtam.- Szia.- mentem vissza a kocsihoz, amibe beülve hatalmasat sóhajtottam. Istenem, de jó ebéd volt! Hihetetlen mennyi közös van bennünk!
-Szia Lou!- köszöntött Harry az ajtóban mikor hazaértem.
-Szia Haz. Mizu?- öleltem át a vállát.
-Csak gondoltam mikor hazaérsz megnézhetnénk egy filmet.- nézte a földet.
-Oké. Klassz ötlet.- dobtam le a ruháim és alsógatyában beültem a kanapéra. Harry is követte a példám. Furán néztem rá.- Mi ez a túlöltözöttség?- utaltam arra, hogy általában meztelenül lófrál egész nap a házban.
-Semmi. Ilyen kedvem van.- sóhajtott. Valami nem oké vele.
-Mi a baj? Miért sírtál ma?- láttam rajta, hogy sírt. Túl jól ismerem őt.
-Mi van? Én nem sírtam!- nem nézett a szemembe.
-Harry. Ismerlek. Nekem nem tudsz hazudni!- simogattam meg a haját. Rám emelte tekintetét.
-Milyen volt Eleanorral?- kérdezte halkan. Szóval ez a baj.
-Liam mondta?- tértem át háta simogatására.
-Nem. Hallottam mikor mesélted neki.
-Értem. Jó volt. De nem olyan, mint veled. Az utánozhatatlan.- néztem a TV-re, ami halkan szólt. A Fűrész 5-öt néztük. Semmi extra. Néhány liter vér, pár halott és a kirakós gyilkos. Örök kedvenc.
-Értem.- megláttam egy halvány mosolyt az ajkain. Örülök, hogy egy kicsit feldobtam. Folytattuk a filmezést. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry keze lecsúszott az ágyékomra. Azt hittem, hogy elaludt, de megéreztem, hogy elkezdett simogatni. Mivel tenyere igen érzékeny területet fedett le, aprót nyögtem, mire Hazza egy kaján vigyorral a képén rám nézett.
-Nem lehet!- húztam el a kezét. Megijedt és kicsit arrébb húzódott tőlem. Csöndben bámultuk a filmet. Nem emlékszem mikor, de elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése