*Reggel*
Mikor felkeltem fura érzésem volt. Nem olyan, mikor tudod, hogy valami jó fog történni, hanem olyan, mint amilyen a rossz dolgok előtt szokott lenni. Kinyitottam a szemem. Meg is találtam az okát. Harry a fotelben ült összegömbölyödve és sírt. Mi történt?
-Akkora egy fasz vagyok!- szipogott. Gondolom azért nem üvöltözött, hogy ne ébredjek föl.
-Harry. Ne mondj ilyet! Egyszerűen férfiból vagy!- simogatta a hátát Liam.
-Mi történt?- néztem ijedten szerelmemre. Vörös szemeivel rám nézett. Felkelt és odajött hozzám. Karjaiba zárt és némán ölelt egy darabig.
-Louis.- suttogta.- Lehet, hogy most egy életre megutálsz. És igazad van! Akkora egy paraszt vagyok, hogy az hihetetlen! Nagyon sajnálom!
-Hazza! Nyögd már ki, hogy mi van!- fordítottam magam felé az arcát.
-Jó reggelt.- lépett be egy fekete hajú lány a szobába. Lemerevedtem. Csak bámultam őt. Harry pólója volt rajta. Az, amiben este elaludt. Lelöktem magamról Hazza kezeit és felrohantam a szobámba. Még hallottam, hogy "szerelmem" levágódik az ágyra és üvölt. Hogy tehetett ilyet? Este még mellettem szuszogott. Egyáltalán, hogy történt? Rajta aludtam el. Mikor történt? Lefeküdtem az ágyamra. Nem sírtam. Miért tenném? Nem ez az első, hogy Harry összetöri a szívem. Kopogtak.
-Gyere be.- sóhajtottam. Az sem baj ha Hazza az. Leszarom! Nem érdekel a nyomora!
-Jól vagy?- lépett be Zayn.
-Kitűnően. Végül is csak annyi van, hogy amíg alszok az állítólagos szerelmem összefekszik fűvel-fával. Baromi jó érzés.- nézem a plafont.
-Sajnálom. És hidd el, hogy Ő is sajnálja.- ült le mellém és átölelte a vállam.
-Ja. Persze. Tudod mi fáj a legjobban Zayn?- fordultam felé.- Az, hogy teljesen józan volt és előtte én még a vállán aludtam. Szóval amikor felkelt látott engem és így is képes volt megtenni!
-Elismerem, hogy Harry nagyon szemét volt. Nem is értem a srácot. Liam is mondta, hogy igen, persze, férfiból van, de a rohadt életbe! Ha van már valakije akkor nem kéne mással hemperegnie!- adott egy puszit.
-Ja.- ennyit tudtam kinyögni és elsírtam magam. De most miért? Én nem akarok Hazza miatt sírni egy percet sem! És mégis. Hihetetlenül fáj.
-Gyere le.- kelt fel pakisztáni barátom. Lementünk. Harry nem volt ott.
-Minden oké?- ölelt át Niall és Liam.
-Minden szuper.- éreztem, hogy megint könnyezni kezdek. Sírva borultam a nyakukba. Egy ideig így álldogáltunk. Mikor elengedtem őket, megláttam őt. Kisírt szemekkel bámult maga elé. A kanapén ült.
-Annyira sajnálom.- nézett föl rám.
-Kérlek, csak annyit mondj el, hogy hogyan történt.- néztem őt könnyeimen keresztül.
-Hajnalban kopogásra ébredtem. Az a lány állt az ajtóban. Azt mondta, hogy eltévedt. Itt lakik valahol Londonban, csak nem találja az utcát. Behívtam, hogy segítsek neki. Kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy pornósztár.- csuklott el a hangja.
-Elég!- üvöltöttem rá.- Akkora egy seggfej vagy!- futottam ki a konyhába. Kirántottam a hűtőt és egy whisky-s üveget vettem magamhoz. Nem a legjobb megoldás, de pillanatnyilag megteszi. Nagy kortyokkal nyeltem az italt, ami végigmarta a torkom. Liam kikapta a kezemből.
-Louis! Ettől semmi nem lesz jobb!- ölelt át szorosan. Sírtam. Sőt, üvöltöttem. Én szeretem Hazzát! Vagyis... szerettem. Összeestem a konyha hideg kövén. Elsötétült minden.
*Délután*
Párnákat éreztem a fejem körül. Hol vagyok? Óvatosan kinyitottam a szemeim. Ez az én szobám. Meg akartam fordulni, hogy a hátamon feküdjek, de valakibe beleütköztem. Megláttam a békésen alvó Harryt. Átjárta a testem a düh. Lelöktem az ágyról. Nagyot koppanva ért földet. Nyöszörögve tápászkodott fel.
-Normális vagy?- nézett rám mérgesen.
-Oh... szóval én nem vagyok normális?- álltam fel az ágyon.- Az normális, hogy te lefekszel egy pornósztárral, majd befekszel mellém az ágyba, mintha mi sem történt volna? Ez szerinted normális?- ordítottam vele.
-Sajnálom.- láttam, hogy megint ellepik a könnyek a szemét, ahogy nekem is. Kisétált én pedig az immáron csukott ajtóhoz vágtam egy párnát.
-ELEGEM VAN BELŐLED!- kiáltottam még utána, majd lerohantam a nappaliba és Niall karjaiba vetettem magam. Tudta, hogy most nem kell semmit mondani, csak ölelt és nekem ez pont elég volt.
-Megyünk srácok.- hallottam meg Zayn hangját. El is felejtettem, hogy ma felvétel van. Beültünk a buszba. Mindenki nevetett és próbáltak engem is bevonni, meg Harryt, de nem sikerült nekik. Én csak bámultam ki az ablakon, Hazza pedig engem nézett. Leszartam. Végre odaértünk. Leszálltunk és amint beértünk, nekiálltunk a munkának. 4 órán keresztül nyomtuk, mikor kaptunk egy kis szünetet. Rögtön kimentünk az udvarra.
*Harry szemszöge*
Kimentünk. A srácok fociztak. Én csöndben üldögéltem egy arrébb lévő padon. Louis Zaynnel dumált. Hirtelen benyúlt a gatyájába. Mit csinál? Tudja, hogy őt nézem? Dehogyis! Hiszen le sem szar! De ah... Mi a szar? Nagyon szűk a gatyám! Ez a majom meg még mindig a gatyájában matat! Ha nem hagyja abba fél percen belül le fogom támadni! Bassza meg! Zayn meg le sem szarja! Na jó! Elegem van! Miért használom ennyiszer azt, hogy szar? Kivagyok! Louis, az isten áldjon meg! Kibaszottúl fáj. Nagyon szorít! Végre abbahagyta! De ettől én még igen kellemetlen helyzetben vagyok. Komolyan mondom, fizikai fájdalmat okoz a merevedésem. Nem fogok tudni menni! Indultunk haza. Ekkor Niall is elkezdte! Mi van ma mindenkivel?Otthon akarok lenni! Most! A buszon takarva a gatyámat üldögéltem. Nem igaz, hogy sehogy sem lohadok le. Ahogy nézem Louist, nem tudok másra gondolni, csak arra, ahogy kényeztetett. Ah... Ez egyre rosszabb és rosszabb! Ki fog szakadni a farmerom. Nekem ez túl sok!
*Louis*
Mi baja van Harrynek? Egész úton csak bámul engem és olyan mintha fájna valamije. Furcsa nekem ez a srác. Nem lehetek vele rosszban örökké.
-Mi a baj Haz?- ültem mellé.
-Semmi.- néz ki gyorsan az ablakon.
-Nem lehetne, hogy barátok maradjunk?- mosolygok rá.
-Én örülnék neki a legjobban.- suttogja rám sem nézve. Fura. Nagyon.
-Mi van veled?- próbálom magam felé fordítani. Sikerül is. Nagyon takargatja a gatyáját. Csak nem...?
-Semmi Lou! Hagyjál!- sóhajt egy hatalmasat. Szóval de.
-Nem kell, hogy takard. Tudom mi a baj. Csak nem mocskos dolgok mászkálnak a pici Hazza fejében?- kócoltam össze nevetve a haját.
-Louis.- suttogja, hogy csak én halljam.- Fáj. Szörnyen.
-Úh... Az kellemetlen.- vakarom a tarkóm.- Menj ki a WC-re.
-De nem tudok. Nem bírok.- sziszeg.
-Takarjalak?- ajánlom fel.
-Nem, köszi.- néz rám hálásan. Hazaértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése