2014. június 21., szombat

57. fejezet

*Reggel*

Annyira éreztem, hogy nem kellett volna Harrynek meztelenül aludni és igazam is lett, ugyanis anya jött minket ébreszteni, neki pedig van egy bevált módszere, miszerint lerántja rólam a takarót, mivel amikor még itthon laktam erre mindig felébredtem. A vicces nem ez volt, hanem, hogy Hazznál még ezt sem kellett alkalmaznia, szegényről éjszaka lehúztam az egész takarót, így mikor anyu belépett a szobába szerelmem fehér fenekével találta szembe magát. Olyan röhögés lett úrrá rajta, hogy miután felébredtem rá én sem bírtam abbahagyni a nevetést. Harry csak lerántotta rólam a meleg anyagot és maga köré csavarta. Még szerencse, hogy ez a majom hason alszik! Egyre csak fetrengtünk, de egy idő után kikászálódtam az ágyból és beálltam Alice kiságya fölé, aki csak hatalmas szemekkel nézett fel rám. 
-Te aztán nyugodt gyerek vagy.- emeltem ki és kicseréltem pelenkáját, majd besereglett az összes tesóm. Szegény Haz még mindig a paplannal ölelkezve üldögélt.
-Gyere velünk játszani!- ugrott be Haz mellé az ágyba Daisy és Phoebe, majd kezénél fogva próbálták kihúzni onnan barátomat, aki elég riadt arccal próbált ellenszegülni és engem figyelt, hogy segítsek már neki, azonban én csak nevettem.
-Menjetek le, csajok. Harry is mindjárt megy, csak fel kell öltöztetnünk Alicet!- kuncogtam, mert a göndörke mérgesen nézett rám, de amikor meghallotta a mondat végét fellélegzett. A lányok lerohantak, szerelmem pedig hihetetlen sebességgel kapott magára egy alsógatyát, aminek én személy szerint nem nagyon örültem, mert meg sem tudtam bámulni rendesen. Teljesen felöltözött, hogy én is.
-Köszönöm.- tapadt ajkaimra gyengéden és átvette a picit.
-Nem miattad csináltam. Ne nézegessék a tesóim a barátom farkát, azt csak én tehetem!- markoltam említett testrészére gyengéden, mire aprót morgott és mosolyogva kiment a szobából. Követtem őket a nappaliba, ahol már mindenki ott volt és éppen reggeliztek a kanapén ülve.
-Gyere, Boo.- húzott anya maga mellé és a kezembe nyomott egy tányért, amin egy halom palacsinta volt.
-Fel akarsz hizlalni?- néztem a rengeteg édességet.
-Nem.- kapta ki a kezemből, mire egy kicsit meglepődtem.- Azért adtam, hogy add oda Harrynek.- nyújtotta a srácnak, de mindketten elnevették magukat és visszakerült hozzám a reggeli.- Persze, hogy a tiéd, pupák! Aztán megenni mindet!- kócolta össze a hajamat anya.
-Gonoszak vagytok! Mindketten!- néztem egyszer anyára, egyszer Harryre, majd kivonultam a konyhába és ott kezdtem el falatozni, de 10 másodpercen belül göndörke is megjelent a picur nélkül.
-Most mérges vagy rám?- bújt a nyakamba kiscica módjára, amitől jóleső nyögés szakadt fel torkomból, ugyanis elég régen nem voltunk együtt és ennek kezdtem érezni a hatásait.
-Persze, hogy nem.- fordultam vele szembe és indulatosan vettem birtokba száját miközben kezemmel hasfalát simogattam egyre erősebben.
-Állj le, mert a konyhátok padlójába foglak beledöngölni.- morgott, de elengedtem és kajámra koncentrálva próbáltam lehiggadni, de nagyon nem ment.
-Nincs dolgod valahol máshol?- kérdeztem hirtelen, mivel ágyékomat vizslató szemei nem tettek semmit annak érdekében, hogy megnyugodjak.
-Persze, megígértem, hogy játszok a húgaiddal.- állt fel teljesen vörös arccal és kirohant a mosdóba.
-Szerintem nem ott lesznek!- kiáltottam utána.
-Azért megnézem!- hallottam hangját, majd lassan újra csatlakoztam a többiekhez és magamhoz vettem kislányunkat.

*1 hónap múlva*

Minden rendben megy, Alice nődögél, Harryvel pedig nincs egy szabad percünk sem. Fáradtan keltem fel reggel és lassan tudatosult bennem, hogy a kisgyerek Haz anyukájával alszik a mellettünk lévő szobában. Nyűgösen figyeltem reggeli merevedésemet, amit az elmúlt hetekben minden nap üdvözölhettem.
-Bassza meg!- hallottam meg szerelmem suttogását. Lassan megfordult, így csillogó, zöld szemeivel találtam szemben magam, amik ijedtséget tükröztek.- Öh... Te fent vagy?- nyelt egy hatalmasat, amivel felettébb felkeltette érdeklődésemet. Mi baja lehet?
-Mint látod.- mosolyogtam és hozzá szerettem volna bújni, de nem engedte. Mi van ezzel a sráccal?

*Harry szemszöge*

Nem a legjobb érzés nedves alsógatyával ébredni, főleg, hogy Louis is mellettem feküdt.
-Bassza meg!- motyogtam és csak abban reménykedtem, hogy barátom még alszik, de amikor megfordulva szemeibe néztem megijedtem. Nem hagytam, hogy átöleljen és próbáltam valami megoldást találni, de kilátástalan volt a helyzetem, mivel a lepedő is átázott alattam. Nem tehetek róla! Felnőtt férfi vagyok, vannak szükségleteim, amik durván el lettek hanyagolva, szóval, tessék, itt az eredménye.

*Louis szemszöge*

Ekkor minden leesett! Este Haz valami nagyon pajzánt álmodhatott, mert nyögve lökte magát egyre csak a lábamhoz, de én azt hittem, hogy csak álmodtam. Akkor az tényleg megtörtént.
-Nyugi.- mosolyogtam és apró puszit nyomtam ajkaira.- Valamikor most már be kéne pótolnunk ezt a rengeteg időt, hogy ne történjen többet ez.- húztam le takaróját, majd kirángattam alóla a lepedőt, miközben derekamon tartottam a sajátomat.
-Köszönöm.- ölelt magához Harry és kisietett a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyozott, addig én új ágyneműt húztam fel. Vizesen, egy száll törölközőben jött vissza, amitől aprót nyüszítettem, de nem hallotta meg. Ő úgy nézett ki, mint egy igazi szexisten, én meg mint egy szerencsétlen.- Féltem, hogy ki fogsz nevetni.- bújt hozzám hátulról. Ahogy megéreztem férfiasságát fenekemhez nyomódni az összes izmom összeugrott a hasamban és remegve tartottam magam az ágy támláján. Nem, nem volt felizgulva, azonban én már nagyon durván.- Megnézem anyát és a kis csajt.- lépkedett el és amikor kiért a szobából szabályosan rohantam a fürdőbe.
-Anyám!- téptem le magamról az alsógatyámat, mert rohadt módon szorított és leültem a WC fedelére. A zuhanyfülke felé pillantottam, de már attól kirázott a hideg, ha csak rá gondoltam, hogy egy hideg zuhanyt vegyek. Na nem! Most keltem fel, nem szeretném ezzel kezdeni a napot!
-Hol vagy baba?- hallottam meg Hazt. Nem válaszoltam, nem szerettem volna, hogy így lásson.- Ha megtalállak, felfallak!- kuncogott, miközben gyengéden simogattam hasfalamat. Büszkeségem már szinte ordított az érintésért, amit már nagyon régen kapott meg. Lassan vezettem kezemet egyre lejjebb, majd körbe fogtam magam és csak lágyan masszíroztam azt a részt, amit elértem ujjaimmal, úgy, hogy kezemet nem mozdítottam.- Louis!- kopogott a fürdő ajtón szerelmem, de nem szólaltam meg.- Itt állok 2 perce és esküszöm elmegyek, ha nem engedsz be!
-Jézusom!- nyögtem egy hatalmasat és erősen szorítottam magam. Jó, nem volt "olyan" az, amit mondott, de én csak arra tudtam gondolni. Áll az ajtó előtt.... és elmegy.... Istenem!
-Mit csinálsz?- hallottam hangján, hogy meglepődött. Egyre gyorsabban kényeztettem magam és egyszerűen nem bírtam megszólalni, egyre csak nyöszörögtem.- Minden rendben?- dörömbölt egyre erősebben.- Ha nem válaszolsz esküszöm berúgom az ajtót! Jól vagy, Louis?
-Igen.- suttogtam, majd éreztem, hogy lassan elvesztem az uralmamat testem fölött és egyre csak Harry nevét hajtogattam.
-Nincs semmi baj? Istenem, mondj már valamit! Mit csinálsz? Jól vagy?- ordított idegesen Haz.
-Kurva jól vagyok.- morogtam és hatalmasat üvöltve elélveztem. Sokáig csak hörögtem, majd amikor kezdett lenyugodni testem erősen zihálva a csaphoz léptem és lemostam kezeimet, felvettem alsómat, azután kinyitottam az ajtót és kiléptem, ahol szerelmem aggódó pillantásával találtam szemben magam.- Muszáj volt.- bújtam közel hozzá és nyakát kezdtem puszilgatni.
-Mi volt muszáj? Mit tettél?- ijedt meg, mire kuncogva beleharaptam érzékeny bőrébe.
-Magamhoz nyúltam.- súgtam fülébe, mire hatalmasat nyögött és férfiasságomra markolt.
-Hm...- kuncogott és elhúzta kezét és elindult kifele.- Kész van a reggeli, Te kanos állat.- nevetett és lefutott a lépcsőn, ahonnan hallottam anyukája hangját ahogy Alicehez beszél. Tudtam, hogy fontos neki a családja és egyszer már megszívattam előttük, így ma inkább hagytam azzal, hogy visszahívom magamhoz, éreztem, hogy szeretné, de nem most. Felöltöztem és csatlakoztam hozzájuk, majd elmentünk sétálni a parkba, de oda Anne már nem jött.
-Reggel rád gondoltam miközben...- hajoltam közel hozzá és láttam, hogy kezei megremegnek a babakocsin.
-Ne csináld, Lou! Nem elég, hogy az utcán fogom rád vetni magam még az ígéretünket is megszegem. Mit fog rólunk gondolni a lányunk?- kulcsolta össze ujjainkat és csak andalogtunk a csípős, téli hidegben. Alice hatalmas szemekkel figyelt minket, majd csak úgy felnevetett.
-Mi van ha érti, amit mondunk?- suttogtam, hogy csak szerelmem hallja.
-Lehetetlen! Szerinted tudja mit jelent az, hogy rád vetem magam?- húzta fel a szemöldökét aranyosan, de a kicsi újra röhögött.
-Megvan a legfőbb tulajdonság, amit tőled örökölt. Ugyanolyan perverz, mint Te!- öleltem át oldalát és egy gyors puszit nyomtam arcára.- Vigyázzunk, hogy mit mondunk a közelében.- mentünk tovább. Persze egyikünk sem gondolta komolyan, hogy a lányunk értette beszélgetésünket, de aranyos gondolat volt. Vagy inkább rémisztő? 

2014. június 8., vasárnap

56. fejezet

*1 hónap múlva*

-Harry!- kuncogtam a göndör tincsek csiklandozó érintései miatt, de szerelmem nem tágított nyakamtól. 
-Nem hiszem el, Lou!- tért vissza ajkaimhoz, mire csak boldogan arrébb toltam fejét.- Nem tudom felfogni! Nem vagyok rá képes!- esett újra nekem, de megint gyengéden eltoltam.- Olyan boldog vagyok, baba!- húzta lejjebb pólóm nyakát és kulcscsontomat kezdte kényezteti. 
-Haz!- próbáltam normálisan rászólni, de inkább hallatszott nyögésnek.- Nem lehetne, hogy egy pohár pezsgővel ünneplünk, mint a normális emberek?- vezettem kezeimet mellkasára, hogy ne tudjon még közelebb férkőzni. 
-Ne viccelj, Louis. Tudom, hogy nem is szereted a pezsgőt.- vigyorgott.- Jézusom, Boo! Nekünk gyerekünk lesz!- ordított boldogan, azonban már megszoktam kitöréseit és hihetetlen édesnek találtam, ugyanis lassan fél órája, 5 percenként csinálja. 
-Hm... Elég jól ismersz.- engedtem közelebb magamhoz. Halkan nevetve hirtelen elrohantam tőle, amire csak lepetten pislogott, amikor hátranéztem rá. Már elég messze voltam tőle, így megálltam és csak figyeltem értetlen arcát. Hihetetlen édesen nézett ki, ahogy egyik szemöldökét felhúzta, majd egy huncut mosoly jelent meg ajkain. Komótos léptekkel indult meg felém, mire csak boldogan kacagva futottam fel a lépcsőn. Nem sietett, lassan közelített felém, tudta, hogy el fog tudni kapni. Mielőtt megláthatott volna bebújtam az ágy alá és néma csöndben figyeltem. Belépkedett az ajtón és láttam, hogy körbenéz, de gyorsan szám elé kellett szorítanom a kezeimet, mert majdnem elröhögtem magam.
-Úgyis megleszel!- járkált körbe, majd kiment az ajtón, így én fellélegezhettem. Néha hallottam kiáltásait, amint nevemet üvöltözi szerte a házban, de nem bújtam elő rejtekhelyemről. Egy jó fél óra múlva újra megpillantottam lábait. Az ágyhoz sétált és ledőlt rá, majd megláttam pólóját a földön landolni.
-Mit csinálsz?- suttogtam, de ekkor eszembe jutott, hogy én bujkálok, így gyorsan befogtam számat, de szerencsére Haz nem hallotta meg hangom.
-Hm... Louis.- morogta kéjesen, amitől kikerekedtek a szemeim. Nem! Most fölöttem fogja kielégíteni magát? Nem szerettem volna lebukni, így továbbra is mélyen hallgattam.- Bassza meg!- káromkodott és leesett egy papírlap mellém. Ahogy földet ért, láttam, hogy az én félmeztelen képem az, amitől akaratlanul is egy sóhaj szökött ki ajkaimon. Nem, persze, hogy nem saját testem látványától, hanem a tudattól, hogy Harry rám könnyít magán. Nem bírtam tovább, mert már nagyon kellemetlen volt hason feküdni merevedésem miatt. Gyorsan másztam ki és szerelmem mosolygós arcával találtam szemben magam.
-Mi a sz...?- döbbentem le teljesen, ugyanis félmeztelenül üldögélt az ágyán a telefonjával a kezében és Twitterezett, de korántsem volt olyan állapotban, mint én.
-Látom tetszettek a hangeffektek.- rakta el a zsebébe a készüléket ágyékomat figyelve.- Szerinted nem tudtam, hogy az ágy alatt vagy? Láttam a lábadat amikor bebújtál.
-Te egy nagyon gonosz ember vagy!- néztem rá mérges arccal, de majdnem elnevettem magam, ugyanis kiskutya szemekkel jött hozzám közel.
-Ne durcizz! Attól jobban leszel ha segítek a problémádban?- puszilt bele a fülembe és belemarkolt a dudorba a nadrágomon.
-Ki tudja? Szerintem megér egy próbát.- mosolyogtam, mire vadul esett nekem...

*8 hónap múlva*

-Most mit csináljunk? Bemenjünk? Istenem, Lou, megszületik a gyerekünk!- ugrált megállíthatatlanul, amit felettébb mulatságosnak találtam volna más esetben, de most én is ideges voltam, ugyanis hívtak minket egy 10 perce, hogy Bella, a béranya, még ma szülni fog.
-Nem tudom!- öleltem magamhoz, hogy ne pattogjon már annyira, de ekkor felkapott és velem együtt kezdett el rugózni.- Esküszöm, ha most azonnal nem teszel le, akkor lehánylak!- fenyegettem meg, mert tényleg eléggé fel volt keveredve a gyomrom.
-Én látni szeretném! Menjünk, Louis!- kapta el a karomat és elkezdett az ajtó felé húzni.

*5 nap múlva/Éjfél*

Álmosan, de boldogan álltunk a hálószobánkban és figyeltük az apró kis életet az ágyunkban, ahogy édesen szuszogva alszik.
-Most mit csináljunk?- kérdezte hirtelen Harry, mire akaratlanul is kitört belőlem egy apró kacaj.
-Gőzöm sincs.- mosolyogtam és szenvedélyesen forrtunk össze egy csókban.- Egy tündér fekszik tőlünk 20 centire, szerintem ne rontsuk el az első pillanatban.- váltam el tőle és óvatosan a kicsi mellé feküdtem.
-Előbb-utóbb úgyis olyan lesz, mint az apjai, szerintem nem számít!- kuncogott szerelmem és nagyon figyelve a picire rám mászott.
-Hazz! Most azonnal szállj le rólam!- figyeltem mérgesen az arcát.- Még ráesel!
-Nyugi, Boo!- adott egy lágy puszit, de Ő is tudta, hogy igazából nem vagyok rá mérges. Egy ideig csak feküdtünk, közöttünk pedig a kisbaba aludt édesen. Hirtelen a kicsi felébredt és fáradt kis szemeit rám emelte. Kikerekedett szemekkel figyeltem.
-Te tiszta apád vagy!- simogattam meg óvatosan aprócska orcáját.
-Most melyik?- nézett rám érdekesen Harry.
-Nem is tudom. Hatalmas, csillogó, zöld szemek, amikor mosolyog gödröcskék az arcán... Tiszta Te!- ujjongtam boldogan. Még mielőtt megfogant volna, megbeszéltük, hogy a sorsra bízzuk, így összekevertük spermáinkat és azt adtuk a béranyának. Én nagyon szerettem volna, hogy Haz legyen a vér szerinti apuka, de Ő makacskodott, így ehhez a módszerhez folyamodtunk, de imáim meghallgatásra találtak.
-Lehet, hogy Bellától örökölte.- próbálkozott, de semmi értelme nem volt. Ebben a gyerekben bizony Styles vér csordogál.
-Igen, biztos.- mondtam enyhe cinizmussal a hangomban, de ekkor a baba elkezdett sírni, így karjaimba vettem és halkan énekelgetve neki ringattam, amíg meg nem nyugodott. Mikor újra elaludt beraktam a saját ágyába, Harryvel pedig befeküdtünk a miénkbe.
-Mit fogunk csinálni vele, ha megnő?- fogta át idegesen a derekamat Haz.
-Ő lesz a legcsinosabb lány, akit valaha láttam, biztos, hogy nehéz lesz róla levakarni a srácokat.- bújtam még közelebb a göndörkéhez.
-Igen, de a mi lányunk és ketten bármilyen kisfiúval elbánunk.- puszilgatta a nyakamat gyengéden.
-Harry. Ígérjük meg, hogy soha nem esünk egymásnak Alice előtt. Rendben? Sőt mi több, nem fekszünk le abban a szobában, ahol Ő is ott van, akármilyen kicsi is.- másztam hasára.
-Oké, de akkor szállj le rólam, mert 2 percen belül megszegem, ha nem teszed.- lökött maga mellé és mindketten szinte azonnal elaludtunk.

*Reggel*

-Nyugalom pici!- simogattam a hasát nyugtatólag, mert egyre csak sírt hajnali 6 óra ellenére.- Látod? Nem is olyan rossz ha csönd van.- ásítottam hatalmasat, amikor végre abbahagyta. Lefektettem Harry mellé, aki édesdeden aludt, fel sem ébredt az ordításra. Nagy szemeivel meglepődve pislogott rám, mire apró kacaj tört elő belőlem.- Ne ijedj meg! Az apukád mellett vagy, az nem egy bokor.- kuncogtam.
-Hallottam ám.- dörmögött Hazza, reggeli, rekedt hangján, mire hangosan kezdtem el nevetni.
-Le ne lökd!- ijedtem meg, nehogy ne vegye észre a picurt.
-Nyugodj meg!- ült fel és az ölébe vette Alicet.- Ugye nem is félsz tőlem?- gügyögött aranyosan, mire tüsszentett egyet a kislányunk.
-Lehet, hogy allergiás rád. Vagy a sörényedre.- mutattam rá a problémára, mire csak kinyújtotta rám a nyelvét.
-Szerinted is meg kéne verni apádat ma reggel?- suttogta a kicsinek, de én is hallottam.
-Csak irigy vagy, mert nem rám allergiás!- másztam mellé és csak figyeltük a szépséget, aki értetlenül bámult minket, de tekintetem gyorsan elkalandozott Harry meztelen felsőtestén.
-Ha abbahagytad a mellkasom stírölését akár le is mehetnénk kajálni.- lökött oldalba és felkelt a karjaiban a kis csajjal.
-Ne hidd azt, hogy mindig csak Téged bámullak, mert nem vagy egy nagy szám!- húztam az agyát.
-A farkad nem ezt mondja!- lépdelt ki a szobából. Lepette néztem le az alsógatyámra és tényleg eléggé fel voltam izgulva.
-Szemét.- sziszegtem és utánuk indultam egy melegítő nadrágot magamra rángatva. Mikorra a konyhába értem Haz már tisztába rakta Alicet és éppen cumisüvegből etette az angyalkát.
-Így is látszik.- bökött szerelmem az ágyékom felé kaján vigyorral a képén.
-Ó, Istenem, fogd már be!- nevettem erőltetetten és egy csókkal meggátoltam további hozzáfűznivalóit.
-Reggelt.- jött le Zayn boldogan és rögtön Harryhez lépett, majd csak figyelte kislányunkat.- Zayn. Zayn Malik.- fogta meg kezecskéjét és óvatosan megrázta.- Örülök, hogy találkoztunk, hercegnő.- mosolygott.- Hála az égnek, hogy itt vagy végre, mert ha 2 napig még nem születsz meg, esküszöm belebolondulok apukáid idegesítő várakozásába.- beszélt egyre csak a picihez, mire mérgesen arrébb löktem.
-Úristen, de aranyos!- lelkesedett be teljesen Liam, amikor meglátta a konyhaajtóból a kicsike lányt.- Mikor értetek haza?- kapta ki Haz kezeiből, ugyanis éppen befejezte a reggelijét a pici, így nyugodtan cincálhatta.
-Éjfél fele.- vigyorogtam.
-Ez a csajszi tiszta Harry.- kuncogott elámulva Zayn, amire Liam is egyetértően bólogatott.
-Én megmondtam.- csaptam barátom feszes fenekére, mire csak morgott egyet.
-Állva el tudnék aludni.- csukta be szemeit és fejét a vállamra hajtotta.
-Bizony nem fogsz, mert megyünk nagyikat látogatni.- ugrottam ölébe, de nem számított rá, így majdnem elvágódtunk a konyhapadlón, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia a pultban.
-Már várom.- nyögött fájdalmasan, de tudtam, hogy ez csak azért van, mert fáradt, ha meglátja boldog családtagjaink arcait rögtön jobban lesz. Összekészülődtünk és már indultunk is Harry szüleihez.
-Kicsim!- ölelte boldogan magához Anne a fiát, ami szerintem irtó cuki volt.
-Hiányoztál, anya.- szorította boldogan a nőt, aki ekkor rám nézett, így megláthatta karjaim közt unokáját.
-Úristen!- kapta szája elé kezeit és rögtön célba vett engem, én pedig természetesen azonnal kezeibe adtam a picit.- Istenem, sajnálom, Louis, de ez a kislány tiszta Harry!- mosolygott rá kedvesen.
-Tudom, én is ezt mondtam neki, de Ő nem akarja elhinni.- vigyorogtam és Haz oldalához bújtam.
-Gyertek csak be! Gemma is itthon van, de Des dolgozik.- lépkedett be a lányunkkal, mi pedig egymást ölelve követtük.
-Jézusom!- sikított Gem, mikor anyukájuk beért a nappaliba.- Mennyire édes!- ujjongott és rögtön magához vette.- Szia, csöppség. Én vagyok a te nagynénid.- beszélgetett vele.- Sok sikert a szüleidhez. Mind a kettő egy kanos állat. Nehéz dolgod lesz velük, de látom, hogy erős vagy, elbánsz majd velük. Harrynek csak húzd meg a haját, Louist meg rúgd seggbe.- kuncogott, mire mintha Alice is egy aprót kacagott volna, mire mindenki felröhögött.
-Szerintem rossz hatással vagy a gyerekünkre.- kapta ki a kezeiből Harry és visszaadta nekem.
-Mikor vittétek haza?- ült le a kanapéra Anne és mi is körben helyet foglaltunk, ölemben lassan elaludt a szépség.
-Tegnap éjfél előtt értünk haza.- szórakozott nővérével szerelmem. Nevetve figyeltem őket, mivel Gemma egyre csak Haz haját piszkálta, amitől a srác tiszta ideg lett és próbálta lefogni a testvérét, nem sok sikerrel.
-Gyerekek!- nézett mérgesen az anyuka, én pedig csak röhögtem a két majmon. Gyorsan elment a délelőtt beszélgetéssel, majd Anne marasztalt minket ebédre is, amire nem mondtunk nemet, így fél 2 körül indultunk el anyumékhoz. Alice nagyon jól bírta az utat, Harryvel üldögélt hátul, amíg én a lehető legóvatosabban vezettem, de így is féltettem életeimet a hátsó ülésen. Zökkenőmentesen értünk a nagy családi ház elé, ami felettébb hangos volt a sok lány hangtól, amik a kertből jöttek.
-Csajok!- ordítottam, mire a kicsi kezemben picit megugrott, de nem nagyon zavarta a hangos kiáltás, de húgaim hatalmas vigyorral rohantak hozzám és egyből körbeálltak mind a négyen.
-Megfoghatom?- pattogott boldogan egyszerre az összes tesóm, de egy szóval lenyugtattam őket és mindenki foghatta egy kicsit, majd ekkor anya is megjelent az ajtóban és boldogan futott hozzám, majd egy öleléssel üdvözölt, amiből úgy váltunk el, hogy már nála volt lányunk, így sétált Harryhez és két puszival köszöntötte.
-Nehéz szülés volt, nagyfiú?- vigyorgott rám szülő anyám, mire csak tátogtam. Tudtam, hogy anyunak jó a humorérzéke, de erre nem számítottam, Haz viszont megállíthatatlanul röhögött. Oké, nem rontom el a játékot.
-Nem, igazán kellemes volt 5 órát vajúdni.- mondtam teljesen komolyan, mire mindketten felnevettek, ekkorra a lányok már bementek a házba játszani.- Még érzem egy kicsit, de már sokkal jobb, mint volt.- simogattam a hasam. Anya hangosan kacagva ment be a többiek után, de útközben rácsapott a fenekemre.- Héj! Fáj ám! Sokat dolgoztunk azért a gyerekért!- szóltam utána, mire anya lefagyott és olyan hatalmas röhögés tört elő belőle, amit öröm volt hallgatni. Harry is fulladozott a hasát fogva.
-Fiam, te perverz!- nézett rám anya, a nevetéstől könnyes szemekkel és bement. Kezemet még mindig hasamon tartottam, de amikor ketten maradtunk barátommal "véletlenül" lejjebb vezettem és gyöngéden gatyámra markoltam.
-Louis, Te vadállat!- morgott és gyorsan behúzott az ajtón, mielőtt folytathattam volna a játékot. Észre sem vettük, de máris 8 óra volt, így nem szerettünk volna elindulni a sötétben, mivel novemberben már nincs túl világos ilyen későn, így anya marasztalt minket, mi pedig el is foglaltuk a helyünket régi szobámban, ahova felcipeltem az összecsukható kiságyat, mivel készültünk erre az esetre, szerencsére. Alice már aludt, így óvatosan tettem bele, amíg Harry zuhanyozott. Hatalmas sikítást hallottam a fürdő felől, mire rögtön odarohantam, az ajtóban pedig megláttam Lottiet, aki nem bírta abbahagyni a nevetést és Harryt, aki egyre csak dörzsölte a szemét meztelenül.
-Boo!- rohant hozzám, én pedig gyorsan elé raktam egy törülközőt, ami a kezem ügyében volt, ugyanis nem szerettem volna, ha húgom a szerelmemet nézegetné.- Csíp! Belement a szemembe!- sipákolt, mint egy hisztis picsa, amitől nekem is kuncognom kellett és segítettem rajta, óvatosan töröltem meg szemeit, amitől sokkal jobban érezte magát.
-Most már siess, Te óriás bébi.- küldtem vissza a zuhany alá.
-Köszönöm én hősöm.- szólt még utánam.
-Te meg menj vissza a szobádba!- néztem mérgesen Lottiera, aki mosolyogva tűnt el az ajtaja mögött. Fejemet rázva léptem be a szobámba, ahol a pici aludt. Én már Haz előtt zuhanyoztam, így boxerban feküdtem be a franciaágyba és vártam a göndört, aki néhány percen belül megérkezett, természetesen anyaszült meztelenül, amiért rászóltam, de úgy tett, mintha elaludt volna, így inkább hagytam a fenébe. Elég gyorsan elaludtunk mindketten.