47. fejezet

*Louis Tomlinson*

Egész testem remegett a vágytól. Kezeimmel vadul túrtam göndör hajába, miközben puha tenyereit alsógatya fedte fenekemre vezette. Mikor erőteljesen bele markolt, egy kéjes nyögés szökött ki számon. Ahogy áttért számról a nyakamra, valami nagyon erős vágy kerített hatalmába. Ilyet még soha nem éreztem, de hihetetlen érzés volt. Úgy éreztem, hogy Harry egyetlen érintésétől képes lettem volna elmenni. Lassan haladt lefele fedetlen felsőtestemen, majd elérkezett alsóm széléhez. Hangosan lihegve figyeltem minden apró tettét. Ujjait a fekete anyagba akasztotta és egy gyors rántással lehúzta. Ahogy a ruhadarab végigsimította már ágaskodó férfiasságom egy olyan hullám söpört végig rajtam, hogy egyszerűen fájdalmat okozott az orgazmusom visszatartása. Szuszogva próbáltam lehiggadni valamennyire, de Hazza nem hagyott erre időt. Istenem, Tomlinson! Légy már férfi! Jó ha 3 perce kezdtük! Apró puszit lehelt az ágyékomra és egyre nehezebben fogtam vissza magamat. Már így is olyan közel voltam a gyönyörhöz, hogy ha hozzám ér, biztos, hogy végem van. De én nem szeretnék ezzel beégni Haz előtt! Letoltam magamról és felülve próbáltam rendbe tenni a légzésemet. Furcsán figyelte, hogy mit csinálok. Hasamnál átkulcsolt a karjaival, így merev büszkeségem, miközben levegőt vettem, hozzá ért az alkarjához. Fejemet hátra hajtottam a vállára és egyszerűen minden erő elszállt a testemből. Nyögve markoltam göndör tincseibe, mire mosolyogva egy puszit nyomott az orromra. Megéreztem, hogy egyik kezével óvatosan körbe fogja erekcióm. Ordítva feszültem meg ölében, de nem voltam képes tovább tartani magamat. Minden méltóságomat elvesztve adtam át magamat az élvezetnek. Olyan kéjes érzés volt, mint még soha. Leizzadva, remegve öleltem a nyakát, mire maga felé fordított. Még nem voltam képes kinyitni szemeimet.

-Mi a baj?- bökte meg orrával a vállamat, miközben fáradtan lihegett.

-Ez baromi gáz.- hajtottam le a fejemet.- 2 percig nem bírtam.- simogattam gyengéden mellkasát.

-Lou!- fogta meg az arcomat.- Én is elmentem.- adott egy apró csókot. Meglepődve konstalláltam, hogy igazat mondott.

-De hát mikor?- néztem kikerekedett szemekkel szerelmem hibátlan arcát.

-Majdnem egyszerre veled. Miközben próbáltad késleltetni magad, igen rendesen ugráltál az ölemben.- kuncogta el magát, majd elkezdte szívni a nyakamat. Egymással szemben elfeküdtünk és csak csodáltuk egymást.

-Srácok.- kopogott Zayn.- Remélem végeztetek, mert mennünk kell fotózásra.- nevetett.

-Mindjárt megyünk.- szóltam vissza, majd kiugrottam Hazza mellől és őt is kihúztam az ágyból. Kitoltam a szobámból, majd becsuktam az ajtómat. Gyorsan felöltöztem és lerohantam a srácokhoz. A többiek már készen vártak, kivéve Harryt. Mikor ő is leért, már indultunk is.

*Este*

Fáradtan estünk haza és mindenki beesett a nappaliba.

-Holnap indulás van gyerekek.- nézett végig rajtunk Zayn. Mindenki fájdalmasan sóhajtott.

-Ugyan már!- mosolyogtam.- 1 és fél hónapig együtt fogunk lakni!

-Ne már!- nézett rám megrökönyödve Liam.- Nem akarom ennyi ideig a hülye vicceidet hallgatni!

-Mi?- tátottam el a számat.- Te utálsz?- néztem rá mérgesen. Kikerekedett szemekkel figyelt.

-Csak hülyéskedtem!- csuklott el a hangja.

-Nyugi már Li!- rúgtam sípcsontba.- Vicceltem. Lassanként mindenki kidőlt.

*Reggel*

-Adja már valaki oda az alsómat!- rohangált Harry idegesen meztelenül. Mindenki kapkodott. Valaki szerelmemhez vágott egy boxert. Mikor úgy tűnt, hogy mindenki kész van bepakoltunk a buszba és már indultunk is. Első állomás Spanyolország. Hosszú út lesz. 2 óra múlva viszont már meg is kellett állnunk, mivel tankolni kellett. Kicsit kiszálltunk, majd már vissza is a buszra. Mentünk tovább.

-Niall!- kopogtam be Liamék közös szobájába.

-Ni nincs itt!- jelent meg Liam feje.- Azt hittem veletek van!- ijedt meg. Átmentünk Zaynhez. Ott sem volt. Már mindenhol megnéztük, sehol nem volt. Idegesen rohantam előre Paulhoz.

-Niall nincs meg!- markoltam a hajamba üvöltve.- Vissza kell mennünk!

-Nincs időnk Louis! El fogtok késni.- vigyorgott. Mi van vele?

-De Paul! Niall nélkül nem fogunk fellépni!- jelent meg Liam vörös szemekkel.

-Hát pedig muszáj lesz. Aláírtátok a szerződést! Niall a legjobb helyen van!- küldött vissza minket hátra. Mindenki ledöbbenve ült le a közös helységbe. Liam halkan szipogott.

-Paul elárult minket...

46. fejezet

*6 hét múlva*

Fáradt vagyok. Úgy érzem magam, mintha szültem volna egy kisbuszt. Remegő karokkal ülök Harry mellett és bőröndjébe pakolok. Végre hazaengedik. Szemeinek édes csillogása visszatért és perverz humora is.

-Annyira szeretlek.- tapadt ajkaimra.

-Na! Csibéim! Először érjünk haza.- jött be mosolyogva Zayn.- Ne itt essetek egymásnak!- Mióta Hazza állapota javul senki nem beszél a betegségéről és ez így van jól. Mindenki tudja, hogy bármikor bekövetkezhetek a tragédia, de senki nem szeretne tudomást venni róla. Hatalmasat sóhajtva kaptam fel a táskáit és lecipeltem a kocsihoz.

-Kicsim.- simította végig a karom, mire kirázott a hideg.- Én is elbírom.- mosolygott aranyosan.

-Jó, de te ugyan nem fogod cipelni! Most én szolgállak ki téged!- loptam tőle egy puszit.

-Annyira imádlak.- markolt a fenekembe. Aprót nyögtem, válaszul kuncogva a nyakamba nyomott egy nyálas puszit.

-6 hét, Haz. Most ne szórakozz velem!- csuktam be a szemeim és gyorsan bepakoltam a kocsi hátuljába. Remegve fogtam a kormányt és úgy éreztem, hogy menten elalszok. Gyorsan hazaértünk, de semmi erőm nem volt kipakolni, így a srácok hozták a cuccokat. Felmásztam a szobámba és, mint egy hulla bedőltem az ágyamba. Harry mosolyogva mellém feküdt, majd átölelte a derekam és hüvelyk ujjával a hasfalamat simogatta. Tiszta libabőrös lettem, mire szerelmem felkuncogott. Puha ajkait lágyan enyémeknek nyomta, de nem mélyítettük el a csókot. Ez most így volt tökéletes. Az álom karjai erősen ragadnak magukkal az ő világukba.

*Reggel*

-Annyira unatkozom!- hallottam meg Hazza vontatott nyavajgását.- Kelj már fel!- kezdte el pöckölgetni a fülemet.

-Korán van.- húztam a fejemre a takarómat.

-Korán?- mászott a hasamra.- Fél 2 van Lou!- bújt mellkasomhoz. Ágyéka az enyémhez ért, ami egy apró nyögést váltott ki belőlem. Huncutul mosolyogva kezdte el mozgatni a csípőjét, mire megmarkoltam a vállait és csukott szemekkel nyöszörögtem.

-Kérlek, Haz!- suttogtam nyakába.- 6 hete nem... Ah!- tolta teljes erővel nekem magát. Alsógatyám fájdalmasan tartott ellent kitörni készülő férfiasságomnak.

-Paul keres minket...- jelent meg az ajtóban Niall, de elakadt a szava. Kanosan vigyorogva csípőre tette karjait.- Látom elvagytok, de ezt nektek is hallanotok kell.- indult el lefele. Hatalmasat sóhajtva kelt fel rólam Haz és együtt vánszorogtunk le a nappaliba.

-Most, hogy mind itt vagytok, azt szeretném mondani, hogy turnézni megyünk.- nézett végig rajtunk.- 1 és fél hónapig csak menni fogunk és nyomjuk!- csapott a vállamra. Ha tudná, hogy én mit szeretnék nyomni...- Holnap indulunk, pakoljatok össze mindent, ami kell. Busszal megyünk, ott is fogtok aludni.

-Rendben.- bólogattunk egyszerre majd mindenki eltűnt a saját szobájában. Kirámoltam az egész szekrényemet és benyomkodtam két bőröndbe, majd egy hátizsákba raktam a laptopomat, a töltőket és az elsősegély csomagot is. Fő a biztonság!

-Lulu!- ölelt át hátulról, morogva Hazza. Éreztem, hogy kemény férfiassága fenekembe nyomódik, mire hevesen fordultam szembe vele és vadul letámadtam ajkait. Belemosolygott csókunkba, majd lelökött az ágyra és kezét levezetve gyengéden férfiasságomra markolt. Szemeim kikerekedtek a rég nem érzett érintéstől. Nagyon vágytam már Harryre és ma végre az enyém.

*Taylor Swift*

-Sikerült?- mosolyogtam gonoszul a magas férfialakra előttem.

-Sajnálom, de kiszabadították.- hajtotta le a fejét bűnbánóan a több, mint 2 méter magas férfi.

-Ezt most komolyan mondod? Nem bírtál el pár tinédzser fiúval?- kezdtem el dörzsölni halántékomat. A hegyomlás méretű ember csak megrázta, kerek, busa fejét.- Inkább menj, és etesd meg a kutyát te szerencsés!- csuktam le szemeimet fújtatva.

-Értettem.- indult el a raktárba a kutyakajáért.

-Addig kitalálok egy új tervet.- ültem le sóhajtva a fotelbe.- Holnap turnéra mennek. Nem tudom mit fognak szólni, ha a kis szöszi nem tart velük...

45. fejezet

Remegve nyúltam a készülékért, majd hatalmasat sóhajtva olvastam el a nevet. Niall.

Gyorsan visszahívtam.

-Louis! Segíts!- hallottam meg ahogy sír a telefonba.

-Niall!- ijedtem meg.- Hol vagy?

-Itt. Taylor házában.- zokogott.

-5 perc és ott vagyok!- raktam zsebre a telóm és lerohantam, majd kabátomat felkapva a kocsiba ugrottam és már indultam is. Még láttam Zayn halálra vált arcát. Nem sokkal később már Swift háza előtt álltam. Erősen dörömböltem az ajtaján, de nem nyitotta ki senki. Hatalmas lendületet véve betörtem és a sírás hangjának irányába kezdtem futni. A szobába érve egy hatalmas alakot pillantottam meg, ki Niallt szögezte egy falhoz késsel a kezében. Akkora adrenalin löket érte a testem, hogy nem gondolkozva az ismeretlennek ugrottam, aki elveszítve egyensúlyát nekiesett az üveg falnak, azt darabokra törve kizuhant a házból. Hatalmas csattanással ért földet. Remélem nem élte túl.

-Lou.- csuklott el a szöszi hangja.

-Nini!- ugrottam hozzá és erősen karjaim közé szorítottam. Remegve bújt a nyakamba. Könnyei átáztatták pólómat, de örültem neki.- Gyere. Haza megyünk.- fogtam meg csuklóját és másik kezemet derekán tartva levezettem a kocsihoz. Óvatosan besegítettem és hazamentünk.

-Niall!- rohant ki Liam könnyes szemekkel.- Istenem, mennyire aggódtam!- tapadt a szöszi ajkaira hevesen.- Taylor mindent elmondott.- sírt barátja vállán. Betereltem őket a házba.

-Louis.- nézett rám Zayn vörös, kisírt szemekkel.- Harry...- törölte meg az arcát.

-Nem!- kerekedtek ki a szemeim, miközben suttogtam.

-Lou!- ölelt magához erősen Liam és Zayn egyszerre.

-Nem lehet!- tőrt ki belőlem a zokogás.

-Nyugodj meg Louis!- simogatta az arcom Zayn.- Javul az állapota!- nevette el magát boldogan. Mintha egy sziklát emeltek volna le a szívemről. Örömömben sírva szorítottam magamhoz őket.

-Be akarok menni hozzá! Most!- kaptam fel a kabátomat levakarhatatlan mosollyal az arcomon. Nedves arcomat letörölve rohantam ki az éjszakába. Már elég késő volt, de nem érdekelt. Én látni akarom a szerelmemet! Nem volt kedvem vezetni és a kórház sincs messze ezért futni kezdtem. Egy kocsi lassított le mellettem.

-Mit csinálsz?- vigyorgott Liam.

-Megkeresem az életemet.- lihegtem, de nem lassítottam a tempón. Mikor a kórházhoz értem berontottam és rögtön Harry kórterméhez rohantam. Mikor benyitottam egy lélegeztető maszkkal az arcán aludt. Annyira törékenynek nézett ki. Legszívesebben karjaimba zártam volna és soha többé nem engedtem volna el. Csöndben mellé sétáltam és óvatosan hajába túrtam.

-Mr. Tomlinson?!- jött be egy orvos.- Maga nem lehet itt! Azonnal hagyja el az intenzív osztályt!- terelt ki az ajtón, de jó kedvem ettől sem lankadt. A srácok a folyosón vártak és egyszerre öleltek át. Mindenki mosolyogva, némán állt. Leültem egy műanyag kórházi székre. A srácok furán figyeltek.

-Nem fogok hazamenni. Csak Harryvel vagyok kilépni azon az ajtón.- mosolyogtam.

-De Lou! Lehet, hogy még hetekig nem fog kijönni!- ült mellém Liam.

-Nem baj. Én megvárom. Soha többé nem hagyom egyedül.- ráztam a fejemet.- Ti menjetek haza. Én elleszek itt.

-Biztos vagy benne?- kérdezte kissé idegesen Niall.

-Persze.- adtam egy-egy puszit mindegyikőjüknek.- Nagyon vigyázz magadra.- súgtam a szöszi fülébe. Mikor elmentek lecsúsztam a fal mentén és egy halvány mosollyal az arcomon álomba merültem.

*Reggel*

Kinyitottam a szemem, de a fehér falak vakítólag hatottak. Hunyorogva ültem fel, de fájdalmasan összegörnyedtem, mert a hátam teljesen el volt zsibbadva. Mikor már rendesen láttam észrevettem egy lányt a széken.

-Szia Louis.- mosolygott.

-Eleanor?- lepődtem meg és boldogan felugrottam hozzá, majd mellkasomhoz húztam és egy puszit nyomtam a fejére.- Te mit keresel itt?

-Haza látogattam a szüleimhez, de holnap után már megyek is vissza. Gondoltam meglátogatlak. A fiúk már mindent elmondtak.- mosolygott kissé szomorúan.

-Köszönöm.- sóhajtottam és fel-alá kezdtem sétálni.

-Nemrég ment be hozzá egy orvos.- fogta meg a kezemet vigyorogva.

-Oké.- ültem le mellé. Ekkor azonban ki is jött a doki.

-Láttam Mr. Tomlinson nem volt valami kényelmes éjszakája.- mosolygott gúnyosan.- Mr. Styles percről-percre jobban van, de még életveszélyes állapotban van. Már levettük róla az oxigén maszkot, de infúziót még kap. Ha szeretne bemehet hozzá, mivel nemrég ébredt fel. Ne nagyon fárassza ki.

-Köszönöm.- pattantam fel és beléptem a szobába. Hazza szemei résnyire voltak nyitva és hatalmas karikák húzódtak alatta. Mikor meglátott egy apró mosoly jelent meg ajkain.- Istenem, Harry!- rohantam hozzá és nagyon lágyan ajkaira tapadtam. Gyengéden viszonozta, majd fáradtan hunyta le szemeit.

-Annyira hiányoztál.- fogta meg a kezem. Érintése nyomán libabőrös lettem, mivel tenyere jég hideg volt.

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire szenvedtem, amíg nem voltam veled.- bújtam hozzá.

-Haza szeretnék menni.- sóhajtott.

-Nem tudom mikor engednek ki, de addig itt leszek veled.- ígértem meg neki.- Most kimegyek, de amikor akarod bejövök. Akármikor hívhatsz. Itt a telefonod.- nyomtam a kezébe.- Csörgess meg és már bent is vagyok.- tettem le mellé a készüléket.- Most pedig pihenj.- leheltem egy csókot szájára és kimentem. A falnak dőlve lecsúsztam a földre. Ennyire még soha nem volt hatással rám egyetlen csókja sem. Igaz, egyikben sem volt ennyi érzelem mint ebben. Mintha a szívét rakta volna ebbe.

44. fejezet

*Liam Payne*

"Készüljetek fel, hogy Louis szörnyű állapotban van. Nemsokára hazamegyünk, de kérlek valahogy Niallt tüntesd el a házból. Tudod milyen tud lenni. Nagyon kedves és csak segíteni próbál, de Louisnak csöndre van szüksége. Majd otthon elmondok mindent." 

-Ugye nem?- suttogtam magamban. Remegő kezekkel írtam be egy számot. Hallgattam, hogy kicsöng. Vedd már fel!

-Szia Liam.- hallottam meg Taylor hangját. Nemrég ment el vásárolni, de most ő az egyetlen, aki eszembe jutott.

-Figyelj, hatalmas segítség kéne! El kéne vinned Niallt valahova, de egész estére. Szervezzetek valami bulit, vagy mit tudom én, csak segíts!- csuklott el a hangom.

-Nekem ebből mi hasznom?- kérdezte gúnyosan.

-Az, hogy nem raklak ki a házból!- szorítottam össze fogaimat, hogy ne üvöltsek.

-Rendben, 1 perc és elviszem.- tette le és egy percen belül már itt is volt. Aprót bólintva köszönetemet kinyilvánítva becsuktam mögöttük az ajtót. Némán ültem a nappaliban. Ekkor kopogtak és rögtön ugrottam. Zayn volt az Louisval a karjaiban. Sírva nézett rám, haja kócosan meredezett mindenfelé és szemei teljesen vörösek voltak. Zayn szomorúan, lehajtott fejjel a karjaimba adta Lout és halkan megkért, hogy vigyem fel a szobájába.

-Minden rendben lesz.- suttogtam nyugtatólag a srácnak, de ekkor már az én könnyeim is potyogtak. Bevittem a szobájába és leraktam az ágyára. Össze gömbölyödve rázkódott a háta. Lágyan simogattam és dúdoltam neki. Lassan lenyugodott a légzése és elaludt. Teljesen összetörten mentem le Zaynhez. Maga elé meredve ült a kanapén. Mellé telepedtem és erősen hozzá bújtam.- Vége?

-Nem.- hajtotta le a fejét.- De az orvosok letettek róla. Az éjszakát túlélte, ami már magában is hatalmas csoda. De a mai napot már nem fogja. Ezt az orvos belemondta Louis szemébe!- üvöltött könnyes szemekkel.- Hogy lehet ilyen tapintatlan bunkó?- markolt a hajába. Derekát átölelve húztam magamhoz.

-Jól lesz. Biztos, hogy jól lesz.- bizonygattam inkább magamnak, mint Zaynnek.

-Értsd már meg, hogy az esélye egyenlő a nullával!- ordított.

-Fel fog ébredni Lou.- simogattam oldalát.- Nyugodj meg.

-Hogyan.- nézett a szemembe elkeseredetten.- Lehet, hogy már nem is él. Csak azért jöttünk el, mert az orvos nem engedte Louisnak, hogy bent legyen Harryvel és inkább haza küldött minket. Mi lesz velünk ha Harry nem lesz? Mi lesz Louisval?- törölte meg pólójában könnyes szemeit.

-Tudod mi lesz? Egy hatalmas űr. De sajnos az élet megy tovább.- tört ki belőlem is a zokogás. Álomba sírtuk magunkat.

*Délután* *Niall Horan*

Annyira fura, hogy Taylor elhívott bulizni, de nem mondtam nemet, mert érdekelt, hogy mit tervez. Egy elég klassz helyre hozott, de nem sokáig élvezhettem társaságát, ami személy szerint nem túlságosan zavar. Találtam magamnak társaságot, mivel nem egy csinosabbnál csinosabb lány jött az asztalomhoz. Elég jól elbeszélgettem velük, de a piát sem vetettem meg. Néha csak azt vettem észre hogy megint mással táncolok. Egyre jobb kedvem lett és legszívesebben haza sem mentem volna, de Taylor elkapta a kezemet és a kocsiba rángatott.

-Ezt most miért?- lepődtem meg.

-Mert teljesen kikészített ahogy a fenekedet ráztad.- nyalta meg az ajkát.- Nagyon akarlak.- nyalta meg a fülcimpámat. Hatalmasat nyeltem és éreztem, hogy valami megmozdul a lábaim között. Lenéztem a lány gyönyörű szemeibe és vadul ajkaira tapadtam.

*Louis Tomlinson*

Nyűgösen keltem fel és amikor tükörbe néztem egyszerre minden eszembe jutott. Megint egy könnycsepp futott le arcomon, de valahogy lejutottam a nappaliba, könnyeimen keresztül nézve. A kanapén Liamet és Zaynt láttam aludni, így közéjük másztam és csöndben zokogtam. Annyira fájdalom járta át a testemet, mint még soha.

-Nem hagyunk egyedül.- hallottam meg Liam hangját és magához húzott. Jó érzés volt szíve dobogását hallgatni. Ekkor megéreztem, hogy Zayn hátulról karol át, így biztonságban éreztem magam.

-Szeretünk.- suttogta a fülembe. Hatalmasat sóhajtottam és becsuktam a szemeim. Akaratlanul is Harry jutott eszembe. Puha, göndör tincsei, csillogó, zöld szemei és felejthetetlen mosolya. Azt szeretném, hogy mellettem legyen és minden rendben legyen. Ne érezzünk fájdalmat, haragot, dühöt. Csak a jót. Minden olyan szép lenne.

*Este*

Idegesen járkáltam a konyhában és vacsorát próbáltam csinálni magamnak, de semmi nem jött össze. A só kiborult, a tej kifutott és egybevéve minden tönkre ment.

-Miért vagyok ilyen kibaszott szerencsétlen?- vágtam egy tányért a földhöz és lerogytam egy székre.

-Louis!- rohant be Zayn.- Mit csinálsz?

-Minden rossz! Engem utál Isten! Nem látod mit tesz velünk?- téptem a hajamat.

-Nyugi.- ölelt magához szorosan.- Csinálok neked kaját.

-Már nem is vagyok éhes.- ráztam meg a fejem és felrohantam a szobámba. Megláttam a telefonomat az éjjeliszekrényemen, ami egy nem fogadott hívást mutatott. Kérlek, ne...

43. fejezet

*Louis Tomlinson*

-Hol van? Mikor ment el?- borultam Niall a vállára zokogva.

-Még délelőtt. De azt kérte, hogy ne engedjünk be hozzá.- tört elő belőle megint.- Nagyon rosszul volt.- ölelt át szorosan.

-Muszáj bemennem!- rohantam a cipőmhöz és a kocsikulcsot felkapva rohantam a garázsba. Meglepődve vettem észre, hogy a kocsi nincs a helyén. Ordítva dobtam el a kulcsokat és elkezdtem rohanni. Meg sem álltam a legközelebbi kórházig. Lihegve löktem be az ajtót és az információs pulthoz szaladtam. Mikor megtudtam, hogy hol van Harry, tovább rohantam a kórteremhez. Megláttam Zaynt, aki a folyosón ült.

-Ne.- suttogta, mikor felnézett rám, vörös, kisírt szemeivel.- Megmondtam Niallnek, hogy ne engedjen be!- kelt fel a székről és mellkasához húzott.

-Hogy van? Bemehetek hozzá?- szorítottam Zayn karjait. Bömbölve megrázta a fejét.

-Senki nem mehet be.- törölte meg az arcát.- Emlékszel a 10%-ra?- nézett a szemembe. Aprót bólintottam.- Most már nincs annyi.- nyomta fejét nyakamba. Lemerevedve bámultam magam elé.- Szerencsés, ha túléli az estét.- dőlt vissza a kórházi, műanyag székre. Leültem mellé és a hátára dőlve zokogtam.

-Én annyira szeretem őt.- csuklott el a hangom.

-Tudom. Ő is tudja. Nem lesz semmi baj.- simogatta az oldalamat nyugtatólag.

-Mr. Tomlinson?- jelent meg egy orvos. Remegve keltem fel.

-Igen?- dadogtam.

-Mr. Styles azt szeretné, hogy mondjuk meg, szereti önt.- nézte meg a papírjait, majd fájdalmasan felnézett rám.

-Nem!- üvöltöttem.- Be akarok menni hozzá!- törtem utat magamnak és berontottam a kórterembe. Zokogva estem össze az ajtóban. Soha nem láttam még Harryt ennyire rossz passzban. Arca teljesen beesett volt, sápadt. Olyan volt, mint egy porcelán baba. Egy nagyon szép porcelán baba. Nem láttam semmit, csak őt. Lecsukott szemhéjai ellenére is láttam gyönyörű, csillogó, zöld szemeit. Úgy éreztem, hogy megszűnt a világ. Egyszerűen tudtam, hogy mától minden más lesz. Sajnos nem biztos, hogy pozitív irányba fog változni. Egész testem reszketett, de valahogy felálltam. Némán figyeltem szerelmemet. Mikor levegőt vett, alig emelkedett mellkasa. Csontomig hatolt a félelem. Igen. Ekkor tudatosult bennem, hogy elveszíthetem. Minden elsötétült és csak azt éreztem, hogy kivisznek tőle. Az utolsó, amit láttam, hogy Harry elmosolyodott. Nagyon halványan, de egy mosoly jelent meg ajkain.

*Reggel*

Csipogó hangra ébredtem fel. Kórházban voltam. Mikor felültem az ágyban megláttam Zaynt. A kanapén fekve aludt. Elkapott a sírógörcs, mikor felrémlettek a tegnap történtek.

-Harry!- üvöltöttem el magam. Zayn riadtan ugrott fel, majd rám nézve tisztázódott előtte minden. Lemerevedve bámult rám.

-Lou...

*Liam Payne*

-Hol vagy Babe?- futottam le a lépcsőn Niallt keresve.

-Itt.- lépett elő a konyhából könnyes szemekkel.

-Mi a baj?- húztam karjaim közé.

-Harry.- akadozott a hangja.

-Nyugi. Minden rendben lesz vele.- adtam egy puszit a fejére, majd elkezdtem simogatni a mellkasát.- Felvidíthatlak?- emeltem fel fejét és gyengéd csókot nyomtam ajkaira, mire elvigyorodott.- Na azért! Nem akarom látni a szomorú Niallt!- húztam végig mutató ujjam alhasán, mire halkan nyöszörgött.- Tudom, hogy te is szeretnéd.- nyaltam meg fülcimpáját. Remegő lábakkal állt előttem.

-Nagyon.- szólt sokkal mélyebb hangján, mire megnyaltam az alsó ajkamat. Morogva rámarkolt a gatyámra, mire megfogtam a kezét és elkezdtem fölráncigálni a szobámba. Egymás ajkait tépve estünk be az ágyamba és rögtön lekaptam a pólóját, majd a nadrágjától is megszabadítottam. Hihetetlen hévvel csókoltam végig egész felsőtestét. Hangosan szuszogva tűrte egy ideig, majd fennhangon rám szólt.

-Ha nem csinálsz velem valamit most azonnal, esküszöm neked esek.- markolt az elég rövid hajamba. Nevetve lehúztam alsógatyáját és ráérősen rámarkoltam büszkeségére. Lassan kezdtem el mozgatni rajta kezem, miközben óvatosan megnyaltam makkját. Nyögve próbált segíteni magán, de ez semmit nem ért. 5 percen belül már nagyon közel járt.

-Tartsd még! Légy férfi!- leheltem férfiasságára. Ordítva szorította meg saját magának és lihegve próbált lenyugodni. Sikerült visszatartania előtörni készülő orgazmusát, ezért folytattam a kényeztetését. Már elérte a 10 percet, mire leizzadva, nyögve, morogva próbálta tovább késleltetni magát, de elérte azt a szintet, amikor már nem bírja visszafogni magát az ember. A takarót tépve érte el a csúcsot, miközben én még mindig dolgoztam rajta. Mikor lenyugodott elengedtem és mellé feküdtem.- Szép volt Nini.- böktem meg az orrommal az állát.

-Minek mérted?- nevette el magát. Megrántottam a vállaim és lágyan elkezdtem simogatni mellkasát. Csöndben feküdtünk, de hirtelen felült.- Te?- nézett a szemembe. Mosolyogva lenéztem alsómra. Elég szűknek bizonyult.

-Nyugi.- húztam vissza magam mellé. Most csak azt szerettem volna, hogy Niall elfelejtse azt, amiért szomorú volt. Némán hallgattuk egymás légzését, de egy idő után a szöszi megunta.

-Éhes vagyok.- kelt fel és meztelenül elindult az ajtó felé. Elnevettem magam.- Mi bajod van?- nézett vissza rám.

-Megölted a romantikus pillanatunkat.- vigyorogtam és elindultam utána. A konyhába mentünk és Niall nekiállt a szendvicsek készítésének.- Légyszíves vegyél fel valamit.- csuklott el a hangom.

-Miért?- nézett hátra lepetten, de mikor észrevette egyre jobban feszülő boxerem megértette. Gonosz mosollyal a képén mellém lépett és lassan az ölembe ült a tányérral a kezében. Aprót nyögtem, mire kuncogni kezdett. Nekiállt a szendvicsének és közben lassan mozgott előre és hátra ölemben. Azt hittem megőrülök, de ő csak evett nyugodtan. Néha leírt csípőjével egy kört, ilyenkor nagyot morogtam. Már a harmadik kenyér végénél járt, mikor éreztem, hogy már nagyon kicsi kell a gyönyörhöz. Ekkor teljes testsúlyát ágyékomba nyomta, amitől üvöltve dőltem hátára és olyan orgazmus söpört végig testemen, mint még soha. Lihegve markoltam a vállait, majd felkelt rólam és kezét végighúzta nedves alsómon.

-Ni...Nia...- néztem fel rá hálásan.

-Nem maradsz kanos.- adott egy lágy csókot ajkaimra. Ekkor meghallottam a telefonomat. SMS-em jött. Mikor megnyitottam ledöbbenve olvastam. Ilyen nincs...

42. fejezet

*Reggel*

-Boo. Nagyon fáradt vagyok.- nyöszörgött Harry, amikor próbáltam kiugrasztani az ágyból. Ráültem a hasára, mikor különös dologra figyeltem fel.

-Azt hiszem Hazza baba valami nagyon pajkosat álmodott.- kezdtem el mozogni úgy, hogy dörzsöltem már eleve merev férfiasságát.

-Lou!- lökött le magáról és kiugrott az ágyból, a takaróval a derekán. Hangosan nevettem. Ő is röhögött velem.- Inkább kimegyek a mosdóba.- nyúlt a kilincsért, de elkaptam a kezét. Hatalmasat nyelt.- Ne.- mondta vágytól elhaló hangon. Lassan lenyúltam és takarón keresztül rámarkoltam büszkeségére. Fejét nyakamba hajtotta és hangosan nyöszörgött. Gyengéden elkezdtem simogatni. Erősen markolta a vállaimat.

-Szeretlek.- suttogtam fülébe. Óriásit morgott, mire én is felnyögtem.

-Engedj el.- nézett a szemembe hirtelen. Nem tudtam mire vélni ezt a kitörését.- Louis! Most azonnal engedj el!- emelte fel a hangját. Ijedten elhúztam a kezem, mire leesett a takaró és Haz kis terpeszben állva, hátra hajtott fejjel mélyet üvöltött. Fehér alsógatyáján megjelent egy sötét folt, amitől úgy éreztem, hogy mentem elélvezek. Kétségbe esetten markoltam rá magamnak, de teljesen feleslegesen. Szememet becsukva éreztem, hogy testemet átjárja a gyönyör, majd nagyot nyögve elmentem. Ekkor döbbentem rá, hogy kezem még mindig alsógatyámon van. Hazza mosolyogva figyelt, majd elhúzta onnan a karomat és tenyeremet óvatosan lenyalta. Tudtam, hogy megint merevedek. Mikor megláttam Harry alsóját nyöszörögni kezdtem, mivel a fehér, nedves anyag tökéletesen engedte, hogy lássam büszkeségét. Mutató ujját végighúzta rajta saját magának, mire karjaiba omoltam. Minden erő elszállt a lábaimból. Ágyékomat erősen az övének nyomtam, mire ledőlt velem az ágyra.

-El sem tudod képzelni, hogy most mennyire akarlak.- harapdáltam fülcimpáját.

-Hidd el, hogy igenis eltudom.- nyalta meg az államat.

-Kérlek Haz! Muszáj!- próbáltam lemászni lábai közé, de nem engedett. Tovább puszilgatott.- Ne csináld!- nyúltam le kettőnk közé, de Harry felhúzta a kezeimet.

-Azt akarom, hogy kéz nélkül élvezz el!- suttogta, mire nyakába haraptam.

-Ne! Azt akarom, hogy érj hozzám!- kulcsoltam kezemet az alkarjára, de ellent tartott.

-Ne csináld Louis!- morgott dühösen, majd kirántotta kezét a szorításomból. Tovább folytatta a csókolgatást. Már nagyon közel voltam, de így nem voltam képes elmenni. Ezt Harry is érezte, így nekem lökte magát, mire elértem azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. Levegőt kapkodva feküdtünk egymás mellett, duplán kielégülve mindketten, boldogan.

-Nagyon makacs vagy.- ültem fel és elkezdtem levenni koszos boxerét. Mosolyogva figyelte mozdulataimat.

-Tudom.- emelte fel a csípőjét, hogy le tudjam húzni róla. Mikor már meztelenül ült előttem egy apró puszit nyomtam ágyékára, vészesen közel férfiasságához, mire belemarkolt a hajamba és felnyögött.- Ne kezdd megint!- tolt arrébb vigyorogva. Ő is megszabadított engem utolsó ruhadarabomtól.

-Szerintem zuhanyozzunk le.- kaptam fel két törülközőt, az egyiket magamra csavartam, a másikat pedig Hazzának dobtam, de ő csak a vállára terítette. Egymás derekát ölelve mentünk ki a folyosóra.

-Most, hogy végre le tudtatok szakadni egymás farkáról, igazán segíthetnétek!- jött szembe velünk mérgesen Liam.- Taylor nem hagy minket élni!- kapta el a vállaimat és megrázott.

-Hazza!- jelent meg az emlegetett, kikerekedett szemekkel.- Legyél figyelemmel arra, hogy nő is van a házban.- takarta el a szemét sipítozva. Harry csak megforgatta a szemeit és magára tekerte a törülközőt.

-Megfelel?- sóhajtott.- Olyan szar. Mintha fogságban lenne a kicsi.- nézett le ágyékára szomorúan. Hatalmasat nevettem.

-Amúgy is! Hol voltatok tegnap! Úgy unatkoztam!- fonta össze karjait mellkasa előtt. Utánozva mozdulatát elkezdtem nyávogni.

-Pont ott.- éreztem, hogy leesett a derekamról az anyag, ami eddig takart. Ekkor lépett ki Zayn a szobájából. Amikor rám nézett lemerevedett és megnyalta az alsó ajkát.

-Húzz vissza a szobádba, Malik!- mutatott az ajtajára szerelmem és elém tartotta a kék törülközőt. Mosolyogva adtam neki egy csókot és újra magamra csavartam.

-Swift, drága! Lassan lejár az a "kicsi"!- figyelmeztettem.- Jó lenne, ha inkább mennél és összepakolnád a cuccod, hogy útra kész legyél, ha véletlenül kidobnánk innen.

-Fogd be a pofádat, Tomlinson!- rohant le mérgesen.

-Imádlak.- bújt a mellkasomhoz Harry és behúzott a fürdőbe. Megnyitotta a kádban a vizet, ahova 5 perc múlva be is ültünk, egymással szemben. Egy ideig szótlanul vigyorogtunk egymásra, majd megtörtem a csendet.

-Ma nem kellett volna mennünk a csajhoz?- jutott eszembe.

-De.- rántotta meg a vállát Haz.- Na és? Nekem semmi kedvem nem volt. Szerintem nincs rá szükségünk.- húzott az ölébe, így háttal feküdtem a mellkasán. Lágyan simogatta az alhasamat. Éreztem, hogy nem felizgatni akar, hanem csak nyugtatólag teszi, így olyan kellemes volt! Elbóbiskoltam karjai közt. Arra eszméltem fel, hogy Harry próbál ébresztgetni.- Kelj már fel Boo!- pakolgatta az arcom.- Teljesen elzsibbadt a karom és a víz is kihűlt!

-Bocsi.- kaptam fel a tusfürdőt és gyorsan bekentem vele mindkettőnket, majd miután lemostuk magunkat kiszálltunk. Törülközőkkel felszerelkezve mentünk vissza a szobánkba, ahol kipakoltuk a fél ruhatárat és felöltöztünk.

-Mit csináljunk?- húzott közel magához Haz.

-Menjünk medencézni!- kezdtem el pattogni boldogan. Aprót bólintott és lekapta a pólómat, majd a sajátját is és a gatyáinkat is. Harry hibájából tanulva már fekete alsót viselt mindkettőnk, így mentünk ki a kertbe.

-Hideg van.- nyavajgott Haz.

-Nem is!- próbáltam nem mutatni fogaim vacogását. Inkább beugrottam a vízbe.- Á!- ordítottam.- Ez baromi hideg!- másztam ki hihetetlen gyorsasággal. Remegve álltam a fűben.- Lefagy a farkam.- kocogtak össze a fogaim.

-Inkább ne!- nézett riadtan szerelmem, majd odafutott hozzám és átölelt.- Menjünk be, te kis majom!- kapott fel a karjaiba, így cipelt be. A nappaliban letett a kanapéra és jól betakargatott. Olyan jó érzés volt, hogy törődött velem. Vállánál fogva magamhoz húztam és ráérősen egy csókot nyomtam ajkaira, amit rögtön el is mélyített. Mosolyogva oda feküdt mellém és mindketten elaludtunk.

*Délután*

Három óra körül keltem fel, de Haz már nem volt mellettem. Elindultam megkeresni, de csak Niallt találtam, aki sírva ült a konyhában.

-Mi történt?- ültem le mellé riadtan. Szipogva nézett fel rám.

-Ha...Harry.- kezdett újra zokogni.

-Mi történt Harryvel?- uralkodott el rajtam a pánik.

-Nincs remény.- suttogta a könnyeit nyelve.

-Ugye nem?- fagytam le. Niall csak aprót bólintott.

-Rák...

41. fejezet

*Louis Tomlinson*

-Akkor szólok Paulnak.- sóhajtott és elindult.

-Miért? Te erről beszéltél vele?- kerekedtek ki a szemeim.

-Igen.- hajtotta le a fejét elszégyellve magát.

-Ugye most csak hülyéskedsz?- emeltem fel a hangom. Megrázta a fejét.- Azt nem beszéltétek meg, hogy mennyi idő alatt megyek el, bassza meg!- akadtam ki teljesen. Most ezt komolyan is gondolta?- Te ismered azt a szót, hogy magánélet?- hadonásztam.

-Kérlek ne üvölts velem. Ő ajánlott egy szakembert.- gyűltek könnyek a szemébe. Hajamat markolva sétáltam föl és le a szobájában.

-Menj!- mutattam az ajtóra. Értette, így el is indult. Feldúltan terültem el ágyán, de 10 percen belül már vissza is ért.

-Holnap már mehetünk is.- nézett rám félénken.

-Miért félsz tőlem?- fogtam meg karjait és ölembe ültettem őt úgy, hogy arca szemben legyen az enyémmel.

-Nem félek.- játszott zavartan ujjaival. Óvatosan felemeltem állánál tartva a fejét, hogy a szemembe nézzen.

-Látom rajtad.- simítottam ki puha tincseit szeméből.

-Igen, félek! Nem is! Rettegek tőled.- sírta el magát újra.- Tudod miért? Mert soha nem voltál még mérges rám. Megijedtem. Egyszerűen nem voltam képes egyedül feldolgozni.

-Annyira sajnálom.- bújtam közel hozzá és eldőltünk oldalra, így, némán, egymás karjaiban aludtunk el.

*Reggel*

-Kelj fel Boo.- lehelt apró csókot ajkaimra Harry.- Mennünk kell.

-Fent vagyok.- ültem fel kómásan és kimásztam az ágyból és mindketten összekészülődtünk.- Mehetünk?- vettem föl a cipőimet. Bólogatva kapta magára bokacsizmáit. Némán tettük meg a terapeutához vezető 5 perces utat gyalog. Hatalmasat nyelve léptem be a nagy üveg ajtón.

-Á!- jött elénk mosolyogva egy elég fiatal, szőke hajú lány. Nagyon fiatal volt, nem képzeltem volna róla, hogy doki.- Mr. Styles, Mr. Tomlinson.- terelt be minket egy elég modernül berendezett szobába.- Dr. Robertson vagyok, de szólítsatok csak Jessinek.- ültünk le egy kanapéra, ő pedig velünk szembe egy fotelba.- Az első feladat igen egyszerű lesz.- tett elénk egy-egy lapot.- Rajzoljátok le a másikat.- adott a kezünkbe tollat is. Felhúzott szemöldökkel néztem Hazra, de ő már nagyban dolgozott. Gátlásokkal ugyan de nekiálltam a képnek. Nem tudom. Leginkább egy lufi fejű, bozontos, japán hastáncosra hasonlított az elkészült "Harrym".

-Mutasd csak Louis.- vette el a képet.- Nem lett rossz.- vigyorgott és megmutatta szerelmemnek.- Ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy Harry szerinted okos és vidám fiú. Az sem elhanyagolandó, hogy elég jól dudorodó ágyékot rajzoltál neki.- adta vissza mosolyogva a lapot. Hazza kuncogva teljesen elpirult.- Harold.- nyúlt az ő rajzáért. Sokáig figyelte, majd összeráncolt szemöldökkel felnézett rá.- A képeden az látszik, hogy egyszerűen imádod Louist. Nélküle nem tudnál élni.- mosolyodott el.

-Ez igaz.- fordult felém Hazza, majd gyönyörű, zöld szemeivel elmerült az én kék íriszeimbe. Vigyorogva bólintottam.

-Nagyon jó.- tapsolt a csaj.- Következő az lesz, hogy mondjátok el, hogy mit nem szerettek a másikban. Kezdd, Harry!

-Azt nem szeretem, amikor ordítasz velem.- hajtotta le a fejét szégyenlősen.

-Én mindent szeretek benned.- fogtam meg az állát és felemeltem, hogy rám nézzen.- Szeretem ha boldog vagy, szeretem ha rossz napod van. Természetesen nem azt hogy rosszul érzed magad, hanem azt, hogy ez mind Te vagy! Ha mással történik az nem érdekel! Ezeket csak miattad szeretem!- csókoltam meg gyengéden. A doki boldogan figyelt minket.

-Akkor most meséljetek nekem az ágybeli kapcsolatotokról.- nézett ránk. Kikerekedett szemekkel figyeltük.

-Aha. Utána meg vonjuk is be?- kuncogtam, de ő egyáltalán nem tartotta viccesnek.

-Ne poénkodjon Tomlinson!- nézett kissé mérgesen. Harry csak halkan nevetett.- Szóval, éltek rendes szexuális életet?

-Persze. Pont, mint a normális kapcsolatokban.- előzött be Harry, mielőtt megint mondtam volna valami nem túl modorosat.

-Értem. Akkor a probléma nem ezzel van.- jegyzetelt a noteszébe. Kissé feszült voltam. Harry azt mondta, hogy, mint a normális kapcsolatokban. Akkor szerinte a miénk nem normális? Ez egy kicsit elgondolkodtatott. Fura, mi? Én is szoktam gondolkozni! Hazza biztatóan megfogta a kezem.

-Szerintem mára végeztünk. Holnap újra találkozunk.- csukta be a füzetkéjét. Elköszöntünk, majd távoztunk.

*Este*

Egy törülközővel a vállamon sétáltam a fürdő felé, majd nagy lendülettel léptem be a helységbe. Harry ijedten kapta fel a fejét. Meztelenül állt a tükör előtt és éppen a fogát mosta. Egy kanos vigyor jelent meg a képemen, mire Haz elpirult. Röhögve figyeltem, ahogy pillantásom kereszttüzében igencsak merevedik. Oda mentem mögé és átkaroltam a derekát. Apró puszikat nyomtam a nyakára.

-Csak rád néztem.- suttogtam fülcimpáját harapdálva.

-Pont elég indok.- vezette kezét hátra alhasamra és pólóm alá benyúlva elkezdte simogatni. Vágytól euforikus állapotban nyöszörögtem.

-Ne, Haz!- fogtam le csuklóját.- Ma már ne.- tapadtam ajkaira, majd lezuhanyoztam. Mikor visszamentem a szobánkba, Harry már édesen aludt. Boldogan bújtam be mellé és az oldalát ölelve aludtam el.

40. fejezet

*Louis Tomlinson*

Mekkorát tévedtem... 

-Hazza!- lépett be a szobába a szőke hajú sátán.- Lenne egy kis gond.- intett szerelmemnek, hogy menjen vele. Harry morogva sétált Taylor után. Kissé szomorúan bámultam a falat. Hatalmasat sóhajtottam, majd inkább lementem a konyhába. Zayn éppen vacsorázott.

-Mit eszel?- feküdtem hátára, hogy átlássak a válla fölött.

-Mit tudom én.- nézte a tányérját.- A hűtőben találtam. Szerintem pizza, de ha jól érzem valaki ráborította a tejszínhabot.- elemezte az "ételt".

-Jól hangzik.- ültem le mellé fintorogva.- Maradt még abból a krémesből, amit tegnap vettünk?

-Asszem igen. Nézd meg.- mutatott a hűtőgépre. Amilyen mázlista vagyok, még pont volt egy szelet. Mosolyogva leültem mellé és elkezdtem falatozni.- Úgy eszel, mint egy kismalac.- törölte meg az arcom nevetve Zayn. Mérgesen ránéztem.

-Azt mondod, hogy kövér vagyok?- kulcsoltam össze karjaimat mellkasom előtt. Kikerekedett szemekkel bámult rám.

-Nem is ezt mondtam!- hebegett. Elröhögtem magam.

-Nyugi már!- ütöttem vállba barátilag.

-Te szemét!- húzott ölébe és elkezdett csikizni. Hangosan nevettem.

-Hagyd abba!- próbáltam eltolni magamtól kezeit. Ekkor megtalálta a gyenge pontom és ott folytatta a kínzásomat. Nagyot ugrottam és mikor visszaértem elég "rossz" helyre érkeztem, mivel hatalmasat nyögött.

-Louis.- nézett arcomra vágytól egyre sötétedő szemekkel. Hatalmasat nyeltem, mire hihetetlen gyengéden ajkaimra tapadt. Annyira édes volt a csókja, hogy azt akartam örökké tartson, de egy idő után el kellett válnunk a levegő hiány miatt.

-Zayn.- simítottam végig kissé borostás arcán.- Én... szeretném.- dadogtam. Becsukta szemeit és gyorsabban lélegzett. Éreztem, hogy egyre keményedik alattam.

-Biztos vagy benne?- nézett a szemembe, már-már fekete íriszeivel.

-Nem, de mit számít.- vigyorogtam, mire óvatosan gatyámba markolt. Rájöttem, hogy mi most mire is készülünk. Megcsalom Harryt, de egyszerűen nem voltam képes leállni. Akartam Zaynt, úgy éreztem, hogy muszáj megkapnom.

-Úgy meg foglak baszni, hogy nem fogsz tudni járni.- keltünk fel és felhúzott a szobájába. Mosolyogva figyeltem, hogy milyen hevesen lök az ágyra, miközben már a pólóját dobta le. Kicsit feljebb húzta a pólóm és az így felfedett területre nyomott egy nedves puszit. Egész testem beleremegett, mire elnevette magát.- Tetszik?- nézett fel a szemembe.

-Majd tetszeni fog, ha lejjebb mész!- túrtam hajába és megpróbáltam letolni.

-Ne türelmetlenkedj.- húzta végig mutató ujját bokszerem mentén. Legszívesebben megfojtottam volna. Elkezdte kikapcsolni az övemet, de direkt jó sokszor hozzám ért.

-Ne csináld már!- emeltem meg a csípőmet.

-Csak lazulj el.- nyomott le a derekamnál fogva.

-Zayn!- nyöszörögtem, mivel még mindig rajtam volt a farmer, ami már hihetetlenül idegesített.

-Louis!- röhögte el magát.- Rosszabb vagy, mint egy éhes óvodás.- simította tenyerét kemény férfiasságomra. Hatalmasat nyögtem, mire még hangosabban nevetett.

-Kérlek!- néztem rá fájdalmasan. Vigyorogva lerántotta a nadrágjaimat, majd pólómból is kibújtatott. Meztelenül feküdtem előtte rajta sem volt már semmi.- Istenem.- néztem le közénk, mikor ágyékát nekem lökte, így merev péniszeink egymásnak ütköztek.- Bazd meg!- tapasztottam tenyerem V vonalamra.

-Ah...- borult a nyakamba remegve.- Kérlek, érj magadhoz.- suttogta, majd felnézett a szemembe. Meglepődve lenyúltam és nagyon óvatosan rámarkoltam férfiasságomra. Egyszerre nyögtünk fel mindketten.-  Gyerünk!- biztatott mosolyogva, mire lassan elkezdtem mozgatni a kezemet. Valahogy olyan hihetetlen érzés volt, ahogy tudatában voltam annak, hogy Zayn figyel. Egyre gyorsítottam, miközben másik kezemmel Zayn vállát szorítottam.- Hé!- húzta el hirtelen a kezem, mikor meglátta, hogy már nagyon közel vagyok.- Bizony nem így fogsz elmenni.- nyalta meg az ajkait, majd lassan lemászott lábaim közé. Apró puszikat hintett ágyékomra, majd végignyalta egész hosszomat. Becsukott szemekkel szenvedtem. Egy hirtelen mozdulattal tövig bekapott és éreztem, hogy torkába ütközök. Felordítottam a hihetetlen érzéstől.

-Imádlak!- markoltam meg fekete haját. Feje a lehető legjobb tempóban mozgott rajtam.- Zayn!- lihegtem.- Mindjárt!- de mintha meg sem hallotta volna, folytatta. Én nem szeretnék a szájába! Gyorsított, de próbáltam tartani. Már fizikai fájdalmat okozott, hogy nem engedhettem a kitörni készülő orgazmusomnak. Fájdalmasan karmoltam végig hátát. Ekkor azonban megadta a végső löketet, ugyanis egyik herémre markolt, amitől rögtön a mennybe éreztem magamat. Megfeszült izmokkal markoltam a lepedőt. Mikor kezdett rendeződni légzésem, Zaynre néztem, aki éppen szája sarkából nyalta le örömnedvem. Aprót nyeltem a látványtól.- Ezt most miért csináltad?- tapadtam ajkaira.

-Mert tudni akartam milyen ízed van.- mosolygott csábítóan, majd fújtatva lenézett ágyékára. Büszkesége mereven állt combjai között.- Te nem vagy rá kíváncsi?- kérdezte reménykedve.

-Hogy milyen ízem van? Kihagynám.- húztam az agyát.

-Nem.- emelte tekintetét a plafon felé.

-Értelek.- adtam egy gyors puszit nyakára.

-Louis.- hallottam meg egy halk hangot. Riadtan néztem az ajtóra. Harry állt ott szomorúan.

-Kérlek Haz, ne.- csuklott el a hangom. Szerelmem elsírta magát és eltűnt a szemünk elől. Ijedten rohantam utána.- Harry!- fogtam volna meg vállát, de becsapta az orrom előtt az ajtót. Kétségbe esetten simítottam végig a sötét fát.- Légyszíves nyisd ki!- kezdtem el dörömbölni.

-Oké.- lépett az ajtóhoz és szélesre tárta.- Most ha azzal fogsz jönni, hogy kvittek vagyunk, közlöm, marhára nem.- ült az ágyára és könnyes szemekkel bámult maga elé.- De ha mégis, akkor sincs rendben semmi. Nem látod hogy mit csinálunk? Folyton megcsaljuk egymást. Valami nincs rendben velünk Lou és ezt te is jól tudod!- temette arcát kezeibe.

-Igen, érzem.- hajtottam le fejem megbánóan.

-Arra gondoltam, hogy pár terápiára kéne mennünk.- pillantott fel rám.

-Már bocs, de ez baromság.- nevettem el magam.

-Nem Louis. Nekünk szükségünk van rá és ezt te is tudod!- húzott le maga mellé az ágyra.- Kérlek! Tedd meg kettőnkért.- adott egy puszit.

-Legyen.- bólintottam rá. Na, hogy ebből mi fog kisülni!

39. fejezet

*Louis Tomlinson*

-Veszel nekem fagyit?- mosolyogtam édesen Zaynre.

-De csak mert kedves vagyok.- indultunk a fagyi árus felé. Zayn fizetett, majd leültünk egy padra, a kis tó partján.

-Köszi!- hajtottam fejem vállára.- Tudod, néha úgy érzem hogy minden olyan nehéz. Ma is. Elküldtem Taylort a búbánatba, erre Harry elment, hogy megvigasztalja pedig előtte nekem adott igazat.

-Hidd el, hogy Harry nagyon szeret téged és mindenben melletted áll, de volt egy Swift korszak az életében, ami a mai napig benne van, így Taylorért is ő vállal felelősséget.- simogatta nyugtatólag a combom.

-Ekkora marhaságot még az életben nem hallottam!- nevettem el magam.

-Szerintem sem volt túl sok értelme.- röhögött.- Van valami, amit el kell mondanom.- sóhajtott fel.

-Mit?- fordultam szembe vele hogy hatalmas, barna szemeibe tudjak nézni. Mosolyogva figyelt.

-Annyira nyálasak vagytok Harryvel, hogy hidd el, hogy nem fog elhagyni azért a ribancért.- kócolta össze a hajam kuncogva. Boldogan mellkasához bújtam.

-Néha úgy érzem, hogy neked kéne a legidősebbnek lenned. Sokkal érettebb vagy.- rajzoltam körbe mutató ujjammal feszes pólóján a kockáit.

-Lou.- emelte fel a fejem az államnál, majd puha ajkait gyengéden enyémekhez érintette. Nem gondolkodtam  csak hagytam, hogy tegye. Bekapcsolódtam a csókba.- Ezt azóta meg szeretném tenni, amióta lefeküdtünk.- vált el tőlem és kicsit hátrébb húzódott.

-De Zayn!- kerekedtek ki a szemeim.- Te nem vagy buzi!

-Nem is.- vigyorgott.- Biszex vagyok.- hajtotta le fejét.

-Mi van?- tátottam el a számat.- Ez most komoly? Komolyan bejövök neked?- fordítottam magam felé arcát.

-Hát... Eléggé.- pirult el. Nagyon édes volt, ahogy zavarban érezte magát. Miket beszélek én? Én Harryt szeretem! Nekem Hazza a mindenem! Nekem nem tetszik Zayn! Vagy mégis... ?

-Ne!- ugrottam fel és elmentem messzebb tőle, de hallottam, hogy már fut is utánam.

-Kérlek, Lou, most ne utálj meg!- fogta meg a vállam.

-Nem tudnálak megutálni.- mosolyogtam rá halványan.- Mindig is a barátom maradsz, de én Harryt szeretem, nagyon sajnálom.- folyt le egy könnycsepp arcomon.

-Ne sírj.- törölte le gyorsan hüvelyk ujjával.- Semmi baj. Én voltam olyan hülye, hogy beléd szerettem.- túrt lágyan hajamba.- De nyugodj meg! Tiszteletben tartom a döntésedet természetesen.- tette zsebre kezeit szomorúan.- Nem is tudom ezt, hogy képzelhettem.- rázta meg a fejét egy gyenge vigyorral az arcán.

-Hidd el, hogy bármelyik pasit megkaphatod a világon, és Perrie is ott van!- jutott eszembe hirtelen.

-Bármelyiket. Csak téged nem.- sóhajtott.- De szerintem erről ne is beszéljünk.- legyintett.- Menjünk haza?

-Igazából nekem még nincs sok kedvem. Nincs kedved esetleg hajókázni?- néztem a csillogó vízre.

-De, persze.- mentünk is a kis fabódéhoz, ahol béreltünk egy kis csónakot.

-Öhm...- vakartam meg a tarkóm.- Ez biztonságos?- kopogtattam meg a tákolmányt. Nem egy mai darab, az biztos.

-Nyugi már! Nem.- kuncogott Zayn.- Nincs túl hideg, a víz is kellemes.

-Biztató.- ültünk bele és elkezdtünk evezni. Már a tó közepén jártunk mikor feltűnt valami.- Te nem tudsz úszni!- néztem kissé félénken Zaynre.

-Na és?- húzta fel a vállait.

-Te tényleg ennyire felelőtlen vagy?- kerekedtek ki a szemeim.- Nem hoztunk mentőmellényt!

-Ki vagy te és mit csináltál Louisval?- rázott meg a vállaimnál fogva. Nevetve lefogtam és miután elengedett, tovább eveztünk.

-Tudod Zayn, igazából bennem is volt egy érzés, ami nem hagyott nyugodni, azután az este után.- néztem a hullámzó vízre.- Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Hiányzott az érintésed, de próbáltam elnyomni magamban, mert tudtam, hogy köcsögség lenne Harryvel szemben. Soha nem mondtam senkinek erről semmit.- játszottam az ujjaimmal.

-Annyira aranyos vagy.- harapott alsó ajkába. Lepetten pillantottam fel szemeibe, amik a barna egy sötétebb árnyalatában tündököltek.- Itt senki nem láthat minket.- nézett körbe. A fák körben benyúltak a víz fölé, így eltakartak egy kis részt, ami elég kihaltnak tűnt.

-Zayn, kérlek.- figyeltem ijedten alakját, ahogy közeledett felém.

-Louis. Én nem bírom tovább.- dobta le hirtelen pólóját. Fedetlen felsőtestét látva, valami összeroppant bennem. Tudtam, hogy mi volt. Az önuralmam. Úgy éreztem, ha most nem kapom meg Zaynt, akkor felrobbanok.

-Ne csináld ezt!- csuktam be szemeim reményvesztetten. Innen még menekülni sem tudok.

-Nem mondjuk el senkinek.- nyalta meg óvatosan ajkait. Egy pillanatra megremegtem és éreztem, hogy merevedek.

-Nem!- ordítottam és kiugrottam a csónakból. Becsukott szemekkel érkeztem a vízbe, majd levegőért kapkodva jöttem fel a felszínre és elkezdtem visszaúszni a partra. Zayn követett a hajóval.

-Te meg mit csinálsz?- nevetett.- Lehiggadtam.- sóhajtott.- Gyere vissza. Megfázol.

-Nem fogok. Kiúszok a partra.- folytattam a kartempót. Elég gyorsan elértem a partot, ahol kissé vacogva másztam ki. Amíg a napon próbáltam egy kicsit száradni, Zayn kifizette a csónakot majd odajött mellém.

-Annyira sajnálom. Egy állat vagyok.- ölelte át a vállam.- Induljunk.- mentünk hazafele. Otthon benyitottunk a házba és meglepődve konstalláltuk az ott lejátszódó jelenetet. Harry ordítva hadonászik Niall előtt, aki a haját tépve mutogat Taylorra Liam pedig némán simogatja a szöszi felkarját.

-Itt meg mi történt?- léptem be, mögöttem viszont meglátszódott a nyomom, mivel eléggé csöpögött belőlem a víz.

-Na és veled?- ijedt meg Harry.

-Csak beleestem a kis tóba.- legyintettem.- De ti mit csináltok?

-Ez a kurva megfenyegetett!- ordított Niall Swiftre mutatva.- Harry meg még őt védi!- simogatta meg a halántékát.

-Igen, mivel nincs rá bizonyítékod!- üvöltött Hazza is.

-Nincs?- szállt be Liam is a vitába.- Ott voltam vele!

-Na és? Szerintem ezt hagyjuk abba!- intette le a srácokat szerelmem, majd felráncigált magával a szobájába.- Miért nem segítettél?

-Mert mondjuk vak vagy!- kocogtattam meg a homlokát.- Vedd már észre, hogy a barátaidat lököd el magadtól, azért a ringyóért! Sőt mi több, a szerelmedet.- adtam neki egy apró puszit. Hatalmasat sóhajtott, majd leült az ágyára.

-Sajnálom, de megrendített ahogy láttam Taylort sírni az utcán. Úgy érzem, hogy meg kell védenem, mert olyan törékeny. Egyszerűen kötelességemnek érzem.- húzott az ölébe.- Annyira sajnálom. Mostantól veled foglalkozok csak.- lehelt egy apró puszit a nyakamra. Mosolyogva konstalláltam, hogy ebben nincs semmi perverz titkolt jelentés, egyszerűen szeretetből csinálja. Egymással szemben végigterültünk az ágyon és csak csodáltuk egymást.

-Tudod Haz, mai napig nem értek valamit.- gondolkoztam mosolyogva. Kérdő pillantással figyelte arcomat.- Hogy tudtál belém szeretni? Bárkit megkaphatnál az egész világon, te mégis velem vagy. Pedig én olyan más vagyok, mint te. Bennem semmi különleges sincs.

-Dehogynem Lou. Te beteg vagy!- csapott fejbe gyengéden.- Nálad jobb pasival még nem találkoztam. Úgy imádlak, ahogy vagy!- húzott közel magához.- Ne gondolkodj ilyen hülyeségeken. Egyszerűen fogadd el a tényeket.- fúrta fejét mellkasomba és egyenletesen szuszogott. Úgy éreztem, hogy minket már soha senki és semmi nem választhat el. Mekkorát tévedtem....

38. fejezet

*Zayn Malik*

Félve léptem be Taylorhoz.

-Mi az Zaynie?- mosolygott rám sejtelmesen.

-Fogadtunk Louisval és vesztettem, ezért veled kell aludnom.- sóhajtottam és befeküdtem mellé.

-Még fiatal az este. Szerintem még neked sincs kedved aludni.- emelkedett vigyorogva fölém és kezét rögtön levezette alsógatyámhoz. Mikor megéreztem kezét férfiasságomba markolva, kiugrottam mellőle és kikerekedett szemekkel álltam meg a falnak dőlve.

-Hagyj békén! Én nem akarok tőled semmit!- lihegtem idegesen. Felkelt mellém és keze megint megtalálta boxeremet.

-Úgy érzem ezt a kicsi Malik nem így gondolja.- túrt másik kezével hajamba. Bassza meg! Tényleg egyre csak merevedtem. De istenem! Egy csaj a farkamat tapizza! Kinek nem állna fel? Sőt, az a csaj nem is csúnya!

-De, egyre jár az agyunk.- toltam el kezét és ráfogtam saját magamnak. Becsukott szemekkel szenvedtem. Nagyon kívántam őt, de nekem ott van Perrie! Igaz, hogy már 2 hónapja nem láttam, de szeretem!

-Ugyan Zaynie!- éreztem meg nyelvét a nyakamon. Éreztem, hogy ez a vég! Nem fogom tudni leállítani magam.

-Taylor!- sziszegtem, majd fellöktem és kirohantam a helységből. A folyosón Harrybe futottam bele, szó szerint. Hátra esett, én pedig rá.

-Mi van veled?- lepődött meg.- Zayn! Le kell higgadnod!- kezdett el nevetni, mikor megérezte dudorodó alsómat.

-Na nem mondod cseszed!- ugrottam fel és berontottam a szobámba.

*Reggel*

*Louis Tomlinson*

-Te meg mit csinálsz?- ültem fel mosolyogva. Harry egy kirakós játékkal szenvedett.

-Nagyon untam, hogy átalszod az egész napot, ezért le kellett, hogy foglaljam magam valamivel.- nézett rám édesen. Haz annyira szerethető, legfőképpen ezekért a kis egyszerű, hülyeségeiért.

-Mást nem találtál?- másztam mellé és segítettem neki befejezni.

-Nem.- ölelt át szorosan.- Jössz reggelizni? Inkább ebéd.- nézett az órára. Fél 1 volt.

-Persze. Mit eszünk?- pattantam fel.

-Mit tudom én.- tárta szét a karjait, mire felnevettem.- Elmenjünk a KFC-be?- ajánlotta fel.

-Nekem megfelel.- kapkodtam fel a ruháim.- Vezethetek én?- pattogtam. Imádom Haz Range Roverét vezetni, de csak nagyon ritkán engedi meg.- Légyszí!- simultam mellkasához.

-Hát...- nézett kétségbe esetten.- Legyen!- adta be a derekát.

-Köszi!- nyomtam egy gyors csókot ajkaira. Hatalmas jókedvvel ültem be a kocsiba, majd miután beöveztük magunkat beindítottam a motort. Amint felbőgött, már száguldottunk is. Hamar a gyorsétteremhez értünk, majd megebédeltünk. Sehova nem siettünk. Olyan kellemes érzés volt. Annyi értelmetlen témát kiveséztünk, hogy az hihetetlen. Mikor befejeztük ráérősen hazamentünk.

-Hazza! Hol voltál?- jelent meg az ördög kölyke.

-Ebédelni. Vagy már az is baj?- sóhajtott szerelmem.

-Igen! Én mit fogok enni?- akadt ki teljesen.

-Oldd meg magadnak Tündérvirágszálam!- ütögettem meg az arcát.

-Harry! Szólj már rá!- vinnyogott.

-Nem Tay. Igaza van! Nem foglak szolgálni.- rázta meg a fejét Hazza mosolyogva. Swift kisasszony dühtől szikrázó szemekkel sikított egyet.

-Annyira szemetek vagytok!- csapott egyet a levegőbe.

-Ugyan cuncimókus! Miért vagy velünk ilyen szívtelen?- simogattam meg a haját, mire a kezemre csapott, majd a lábát lendítette ágyékom felé, de szerencsére az utolsó pillanatban elkaptam.- Na azt próbáld meg!- emeltem fel sípcsontjánál fogva, mire seggre ült. Remegve figyelt.- Na mi van? Most nincs akkora pofád? Soha nem tudnék bántani egy lányt, de neked röhögve törném be az orrod!

-Louis! Kérlek ne bánts!- kezdtek könnyek potyogni a szeméből.

-Hagyd Boo.- szorított magához Haz.

-Csak, hogy tudd, ha most eltaláltál volna, már az utcán lennél vérbe fagyva!- fenyegettem meg a lábát leengedve. Zokogva felment a szobájába.

-Azért nem kellett volna ennyire durvának lenned.- nézett rám meglepetten Harry.

-Ugye ezt most nem mondtad komolyan?- kerekedtek ki a szemeim.- Te láttad, hogy mit csinált? Egy hajszálon múlt, hogy nem trafált telibe!

-Tudom, de azért kicsit lehettél volna kedvesebb.- ment fel a csaj után. Most mi van? Harry Taylor pártját fogja? Nem úgy volt, hogy ő is utálja? Én már semmit nem értek!

-Na mizu?- jelent meg Zayn.- Ami a fogadást illeti, baszódj meg!- lökött meg óvatosan.

-Miért?- nevettem el magam. El is feledkeztem az egészről.- Mi történt?- léptem hozzá közelebb.

-Elkezdett simogatni alsón keresztül, mire inkább elmentem. Bocs, de én ezzel nem fogok eltölteni egy éjszakát!- vont a karjai közé.

-Oké, de akkor mást találok ki neked!- avattam be a megegyezésbe.- 1 hétig te takarítod a szobámat és el van felejtve az eset.- tartottam neki a kezem.

-Volt már valaha kitakarítva az a szoba?- nézett kissé gyanúsan.

-Nem tudom. Szerintem még nem. Legalábbis én még soha nem tettem.- rántottam meg a vállaim.

-De kurva jó!- sóhajtott, majd kezet ráztunk.- Nincs kedved kimenni a parkba?

-De, persze.- húztam fel a cipőim és vigyorogva Zayn hátára ugrottam.- Cipelsz?

-Persze, majd a fenekedet is fényesre nyalom!- dobott le magáról.

-Tényleg?- villanyozódtam fel.

-Nem.- húzott közel magához. Nevetve mentünk a parkba és minden hülyeségen nevettünk.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tudom, rövid rész, de vissza kell rázódnom, de inkább nem mentegetőzök. :/ Nagyon sajnálom, csak gyakorolok, mivel holnap nyelv vizsgázni megyek, de szerettem volna nektek részt hozni. Ígérem, hogy a következő jóval hosszabb lesz! :)

37. fejezet

37. fejezet

*Reggel*

-Louis William Tomlinson! Ha azonnal nem kelsz fel, egyszerűen tuti, hogy megverlek!- üvöltött idegesen Zayn.

-Mi bajod van már?!- löktem kicsit arrébb, mivel szemeimet kinyitva, képével találtam magam szemben.

-Ugyan, semmi! Tiszta nyál az egész párnám és ha eddig nem tűnt volna fel, rajtam fekszel!- tolt le magáról, majd kipattant az ágyból.- Nem lehetne, hogy ha máskor szeretet hiányos vagy átmész a Niam pároshoz?- kezdte el föltúrni a szekrényét használható ruha után kutatva.

-Nem. Én veled akartam aludni!- kezdtem nyavajogni.- Miért utálsz?- néztem morcosan barna szemeibe.

-Nem utállak.- sóhajtott fáradtan.- Légyszíves Tommo, ne fárassz le korán reggel!- dobott meg aznapi pólójával. Kissé mérgesen kicsattogtam szobájából és beestem a sajátomba. Nem volt jó kedvem. Harryt akarom! Karjaimat összefontam meztelen mellkasom előtt és leültem az ágyra.

-Mi van veled Boo?- jelent meg egy kócos fej az ajtómban. Grimaszolva felnéztem szerelmem őrjítő  zöld szemeibe.

-Itt hagytál!- nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Tudom és sajnálom, de muszáj volt! Bocsáss meg!- szökkent mellém és ajkait lágyan enyéimhez érintette.

-Megfontolom.- túrtam dús lóboncába. Hevesebben kezdte tépni számat, mire halkan nyöszörögni kezdtem.- El van felejtve.- húztam el fejem, hogy levegőhöz jussak.

-Hol voltál? Rád vártam.- nyomtuk össze homlokunkat.

-Zaynnél. Nála aludtam, mert valaki elment itthonról!- vigyorogtam.

-Zayn? Még féltékeny leszek!- húzta végig tenyerét alhasamon.

-Lelökött magáról! Többször nem próbálkozok!- rántottam meg a vállaimat, mire felröhögött.

-Te tényleg rámásztál?- kezdte el csókolgatni a nyakam.

-Nem.- kuncogtam halkan.- Csak álmomban próbáltam megerőszakolni.- gondolkoztam el.

-Hülye!- csikizett meg nevetve. Mosolyogva terültünk el egymás mellett.

-Hazza.- hallottam meg egy nyávogó hangot. Ilyen nincs! Ő mit keresne itt? Na ne már! Megjelent egy szőke hajzuhatag a szobámban.- Melyik lesz az én szobám?

-Menj jobbra, le a lépcsőn, ki az utcára és a sarkon találsz egy jó kis hidat! Tudom ajánlani!- utánoztam hangját.

-Taylor! Mondtam, hogy 2 perc és megyek!- dörzsölte meg a halántékát barátom.

-Mi a halál? Ezt te hoztad ide?- néztem rá meglepődve.

-Nyuszi! Szólj már rá! Velem ne beszéljen így!- picsáskodott.

-Jajj, fogd már be!- forgattam meg a szemeimet.- Nyuszi!- tettem hozzá fejhangon.- Neked szólt bébi!- toltam meg felé Harryt.

-Sajnálom Boo. Mindjárt elmesélek mindent, csak megmutatom őfelsége szobáját.- kelt fel kelletlenül. Értetlenkedve néztem utánuk, ahogy elmentek. Most ezt meg mi a fenének hozta ide? Nem szakítottak?

-Szóval?- húztam magam mellé Hazt, mikor visszaért.

-Mikor jöttem hazafele, megláttam az út szélén sírva. Nem hagyhattam ott. Kiderült, hogy elküldte a családja, mert valami rosszat tett. Nem mesélte el, hogy mit. Csak pár napra kell neki szállás, ezért meghívtam hozzánk. Ígérem nem lesz itt sokáig.- simogatta nyugtatólag az arcom.

-Na az biztos! Arról saját magam gondoskodok!- bújtam közel mellkasához.- Tök gyorsan dobog a szíved!- néztem fel kissé feszült arcába.

-Na nem mondod! A szád közelebb van az ágyékomhoz, mint a számhoz!- harapott alsó ajkába.

-Hazza!- jött megint ez a hihetetlenül idegesítő hang.

-Ha ez sokáig így lesz harakirit fogok végezni!- csuktam be a szemeim. Haz jót nevetett.

-Inkább ne!- adott egy puszit és elment Swift kisasszonyhoz.

-Mit keres ez a nő itt?- jött be Niall hűséges követőjével, Liammel.

-Állatmenhelyt nyitott Harry.- sóhajtottam. Mosolyogva leültek mellém.

-Nem lesz semmi baj!- fogta meg a kezem biztatóan a szöszi.

-Tudom.- túrtam idegesen hajamba.- De én nem bírok ki ez mellett a hárpia mellett 2 napnál többet.

-Majd kidobjuk!- ölelt át Li. Nevetve dőltünk el.

-Engem már meg sem vártok?- ugrott ránk Harry.

-Haz! Most nem csináltunk semmi olyat!- nevettem.

-Kár.- nézett szomorúan.

*Este*

-Én ezt nem bírom!- mentem idegesen a konyhába.- A szőke hajánál fogva fogom fellógatni egy fára!- kaptam ki egy üveg vizet és egyenesen a fejemre öntöttem.

-Jobb?- simogatta meg a felkarom Zayn.

-Kicsit. De mi az, hogy Harry kiszolgálja, de ez még nem elég! Vele akar aludni! Tudja már, hogy hol vannak a határok!- hadonásztam az immáron üres üveggel.

-Lulu! Nyugi!- ölelte át a derekam Hazza hátulról.- Már csak 4 nap!- puszilt bele a fülembe. Kellemes borzongás futott végig egész testemen.

-Na meg a halál! Max 2! Utána el kell mennie!- néztem idegesen szerelmemre.- Én nem vagyok képes egy házban lenni ezzel a boszorkával még 4 napig!

-Ó, az Isten szerelmére Tomlinson! Ne legyél már ilyen gyerekes!- jött le a lépcsőn Taylor.

-Emlegetett ribanc.- sziszegtem.

-Azt szamárral ismerem.- okoskodott.

-Ribanc szamár. Nekem tök nyolc!- vontam meg a vállaim, majd leültem az asztal mellé vizesen. Zayn alig bírta visszatartani az előtörni készülő nevetését.

-Tudod, ha nem lenne itt Harry, már rég felpofoztalak volna!- suttogta, hogy csak én halljam, ez sikeres is volt, mert Haz éppen szendvicset készített neki.

-Úgy megtépnélek, te szajha!- éreztem, hogy szemeim izzanak a dühtől.

-Ugyan már!- nevetett fel.- Pont te? Egy kisgyerekkel nem tudsz elbánni!- nézett lesajnálóan.- Hallottam hírét, hogy még Lux is simán lerúgott.

-Nem lerúgott, hanem rám ugrott! Amúgy meg most vagy felhúzod azt a víziló picsádat a szobádba, vagy páros lábbal rúglak ki az utcára és leszarom, hogy Harry mit szól hozzá.- mosolyogtam erőltetetten.

-Ch...- dobta félre haját, majd a seggét rázva felment.

-Szép volt.- pacsiztam le Zaynnel.

-Tudom.- töltöttem magamnak egy pohár almalevet. Mosolyogva megittam.

-Hova lett Swift?- jelent meg Haz, Taylor szendvicseivel.

-A szobájában van.- rántottam meg a vállaim. Hazza már el is tűnt.

-K-1 megy 10-től. Mehet?- vigyorgott a pakisztáni.

-Hajrá.- mentünk be a nappaliba. Üvöltve drukkoltunk a versenyzőknek, akik kíméletlenül püfölték az ellenfelüket.- A török fog nyerni.- néztem Zaynre.

-Ne csináld már! Ezt még te sem gondolhatod komolyan! Te láttad az ellenfelét? Fogadjunk, hogy KO-val kiüti a srácot.- legyintett.

-Fogadjunk! A vesztes egy estét Taylorral tölt!- vigyorogtam gonoszan. Ezt már nyertem! Ez a marha nem veszi észre, hogy ez ismétlés? 2 hete már láttam egyszer!

-Oké.- ráztunk kezet. 6 perc múlva Zayn a haját tépve siránkozott.

-Jó éjszakát a sátánnal!- veregettem meg a hátát.

-Nem teheted ezt velem!- nézett reményvesztetten rám.

-Gyerünk nagyfiú!- húztam fel a kanapéról és a lépcső felé toltam. Kelletlenül felvánszorgott. Hangosan elkezdtem nevetni.

-Ezt még nagyon megbánod!- nézett vissza rám.- Utállak.- nyitott be hozzá. Harry éppen akkor jött ki a fürdőből és meztelenül lefutott hozzám.

-Menj vissza és gyere le megint!- ugráltam kicsit felpörögve.

-Minek?- nézett értetlenül.

-Na vajon!- kuncogtam.- Egy Adonisz rohangál a lépcsőnkön Ádám kosztümben!- üvöltöttem el magam.

-Te beteg gyerek!- fogta be a számat gyorsan. Bevonszolt a nappaliba és lenyomott a kanapéra.

-Most megerőszakolsz?- néztem rá kanosan mosolyogva, mihelyst elengedte a képem.

-Az nem számít annak, ha te is benne vagy!- ült az ölembe, arccal szembe velem.- Nagyon szeretlek Lou.- húzta végig mutató ujját mellkasomon.

-Hazza!- jött megint az a hang!

-Most tuti, hogy megfojtom!- pattant fel Haz idegesen. Elnevettem magam, mire ő is vigyorogni kezdett, majd felment Taylorhoz. Én is felvánszorogtam és beestem az ágyamba. Majd holnap reggel zuhanyozok! Most már biztos nem! Gyorsan mély álomba zuhantam.