37. fejezet

37. fejezet

*Reggel*

-Louis William Tomlinson! Ha azonnal nem kelsz fel, egyszerűen tuti, hogy megverlek!- üvöltött idegesen Zayn.

-Mi bajod van már?!- löktem kicsit arrébb, mivel szemeimet kinyitva, képével találtam magam szemben.

-Ugyan, semmi! Tiszta nyál az egész párnám és ha eddig nem tűnt volna fel, rajtam fekszel!- tolt le magáról, majd kipattant az ágyból.- Nem lehetne, hogy ha máskor szeretet hiányos vagy átmész a Niam pároshoz?- kezdte el föltúrni a szekrényét használható ruha után kutatva.

-Nem. Én veled akartam aludni!- kezdtem nyavajogni.- Miért utálsz?- néztem morcosan barna szemeibe.

-Nem utállak.- sóhajtott fáradtan.- Légyszíves Tommo, ne fárassz le korán reggel!- dobott meg aznapi pólójával. Kissé mérgesen kicsattogtam szobájából és beestem a sajátomba. Nem volt jó kedvem. Harryt akarom! Karjaimat összefontam meztelen mellkasom előtt és leültem az ágyra.

-Mi van veled Boo?- jelent meg egy kócos fej az ajtómban. Grimaszolva felnéztem szerelmem őrjítő  zöld szemeibe.

-Itt hagytál!- nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Tudom és sajnálom, de muszáj volt! Bocsáss meg!- szökkent mellém és ajkait lágyan enyéimhez érintette.

-Megfontolom.- túrtam dús lóboncába. Hevesebben kezdte tépni számat, mire halkan nyöszörögni kezdtem.- El van felejtve.- húztam el fejem, hogy levegőhöz jussak.

-Hol voltál? Rád vártam.- nyomtuk össze homlokunkat.

-Zaynnél. Nála aludtam, mert valaki elment itthonról!- vigyorogtam.

-Zayn? Még féltékeny leszek!- húzta végig tenyerét alhasamon.

-Lelökött magáról! Többször nem próbálkozok!- rántottam meg a vállaimat, mire felröhögött.

-Te tényleg rámásztál?- kezdte el csókolgatni a nyakam.

-Nem.- kuncogtam halkan.- Csak álmomban próbáltam megerőszakolni.- gondolkoztam el.

-Hülye!- csikizett meg nevetve. Mosolyogva terültünk el egymás mellett.

-Hazza.- hallottam meg egy nyávogó hangot. Ilyen nincs! Ő mit keresne itt? Na ne már! Megjelent egy szőke hajzuhatag a szobámban.- Melyik lesz az én szobám?

-Menj jobbra, le a lépcsőn, ki az utcára és a sarkon találsz egy jó kis hidat! Tudom ajánlani!- utánoztam hangját.

-Taylor! Mondtam, hogy 2 perc és megyek!- dörzsölte meg a halántékát barátom.

-Mi a halál? Ezt te hoztad ide?- néztem rá meglepődve.

-Nyuszi! Szólj már rá! Velem ne beszéljen így!- picsáskodott.

-Jajj, fogd már be!- forgattam meg a szemeimet.- Nyuszi!- tettem hozzá fejhangon.- Neked szólt bébi!- toltam meg felé Harryt.

-Sajnálom Boo. Mindjárt elmesélek mindent, csak megmutatom őfelsége szobáját.- kelt fel kelletlenül. Értetlenkedve néztem utánuk, ahogy elmentek. Most ezt meg mi a fenének hozta ide? Nem szakítottak?

-Szóval?- húztam magam mellé Hazt, mikor visszaért.

-Mikor jöttem hazafele, megláttam az út szélén sírva. Nem hagyhattam ott. Kiderült, hogy elküldte a családja, mert valami rosszat tett. Nem mesélte el, hogy mit. Csak pár napra kell neki szállás, ezért meghívtam hozzánk. Ígérem nem lesz itt sokáig.- simogatta nyugtatólag az arcom.

-Na az biztos! Arról saját magam gondoskodok!- bújtam közel mellkasához.- Tök gyorsan dobog a szíved!- néztem fel kissé feszült arcába.

-Na nem mondod! A szád közelebb van az ágyékomhoz, mint a számhoz!- harapott alsó ajkába.

-Hazza!- jött megint ez a hihetetlenül idegesítő hang.

-Ha ez sokáig így lesz harakirit fogok végezni!- csuktam be a szemeim. Haz jót nevetett.

-Inkább ne!- adott egy puszit és elment Swift kisasszonyhoz.

-Mit keres ez a nő itt?- jött be Niall hűséges követőjével, Liammel.

-Állatmenhelyt nyitott Harry.- sóhajtottam. Mosolyogva leültek mellém.

-Nem lesz semmi baj!- fogta meg a kezem biztatóan a szöszi.

-Tudom.- túrtam idegesen hajamba.- De én nem bírok ki ez mellett a hárpia mellett 2 napnál többet.

-Majd kidobjuk!- ölelt át Li. Nevetve dőltünk el.

-Engem már meg sem vártok?- ugrott ránk Harry.

-Haz! Most nem csináltunk semmi olyat!- nevettem.

-Kár.- nézett szomorúan.

*Este*

-Én ezt nem bírom!- mentem idegesen a konyhába.- A szőke hajánál fogva fogom fellógatni egy fára!- kaptam ki egy üveg vizet és egyenesen a fejemre öntöttem.

-Jobb?- simogatta meg a felkarom Zayn.

-Kicsit. De mi az, hogy Harry kiszolgálja, de ez még nem elég! Vele akar aludni! Tudja már, hogy hol vannak a határok!- hadonásztam az immáron üres üveggel.

-Lulu! Nyugi!- ölelte át a derekam Hazza hátulról.- Már csak 4 nap!- puszilt bele a fülembe. Kellemes borzongás futott végig egész testemen.

-Na meg a halál! Max 2! Utána el kell mennie!- néztem idegesen szerelmemre.- Én nem vagyok képes egy házban lenni ezzel a boszorkával még 4 napig!

-Ó, az Isten szerelmére Tomlinson! Ne legyél már ilyen gyerekes!- jött le a lépcsőn Taylor.

-Emlegetett ribanc.- sziszegtem.

-Azt szamárral ismerem.- okoskodott.

-Ribanc szamár. Nekem tök nyolc!- vontam meg a vállaim, majd leültem az asztal mellé vizesen. Zayn alig bírta visszatartani az előtörni készülő nevetését.

-Tudod, ha nem lenne itt Harry, már rég felpofoztalak volna!- suttogta, hogy csak én halljam, ez sikeres is volt, mert Haz éppen szendvicset készített neki.

-Úgy megtépnélek, te szajha!- éreztem, hogy szemeim izzanak a dühtől.

-Ugyan már!- nevetett fel.- Pont te? Egy kisgyerekkel nem tudsz elbánni!- nézett lesajnálóan.- Hallottam hírét, hogy még Lux is simán lerúgott.

-Nem lerúgott, hanem rám ugrott! Amúgy meg most vagy felhúzod azt a víziló picsádat a szobádba, vagy páros lábbal rúglak ki az utcára és leszarom, hogy Harry mit szól hozzá.- mosolyogtam erőltetetten.

-Ch...- dobta félre haját, majd a seggét rázva felment.

-Szép volt.- pacsiztam le Zaynnel.

-Tudom.- töltöttem magamnak egy pohár almalevet. Mosolyogva megittam.

-Hova lett Swift?- jelent meg Haz, Taylor szendvicseivel.

-A szobájában van.- rántottam meg a vállaim. Hazza már el is tűnt.

-K-1 megy 10-től. Mehet?- vigyorgott a pakisztáni.

-Hajrá.- mentünk be a nappaliba. Üvöltve drukkoltunk a versenyzőknek, akik kíméletlenül püfölték az ellenfelüket.- A török fog nyerni.- néztem Zaynre.

-Ne csináld már! Ezt még te sem gondolhatod komolyan! Te láttad az ellenfelét? Fogadjunk, hogy KO-val kiüti a srácot.- legyintett.

-Fogadjunk! A vesztes egy estét Taylorral tölt!- vigyorogtam gonoszan. Ezt már nyertem! Ez a marha nem veszi észre, hogy ez ismétlés? 2 hete már láttam egyszer!

-Oké.- ráztunk kezet. 6 perc múlva Zayn a haját tépve siránkozott.

-Jó éjszakát a sátánnal!- veregettem meg a hátát.

-Nem teheted ezt velem!- nézett reményvesztetten rám.

-Gyerünk nagyfiú!- húztam fel a kanapéról és a lépcső felé toltam. Kelletlenül felvánszorgott. Hangosan elkezdtem nevetni.

-Ezt még nagyon megbánod!- nézett vissza rám.- Utállak.- nyitott be hozzá. Harry éppen akkor jött ki a fürdőből és meztelenül lefutott hozzám.

-Menj vissza és gyere le megint!- ugráltam kicsit felpörögve.

-Minek?- nézett értetlenül.

-Na vajon!- kuncogtam.- Egy Adonisz rohangál a lépcsőnkön Ádám kosztümben!- üvöltöttem el magam.

-Te beteg gyerek!- fogta be a számat gyorsan. Bevonszolt a nappaliba és lenyomott a kanapéra.

-Most megerőszakolsz?- néztem rá kanosan mosolyogva, mihelyst elengedte a képem.

-Az nem számít annak, ha te is benne vagy!- ült az ölembe, arccal szembe velem.- Nagyon szeretlek Lou.- húzta végig mutató ujját mellkasomon.

-Hazza!- jött megint az a hang!

-Most tuti, hogy megfojtom!- pattant fel Haz idegesen. Elnevettem magam, mire ő is vigyorogni kezdett, majd felment Taylorhoz. Én is felvánszorogtam és beestem az ágyamba. Majd holnap reggel zuhanyozok! Most már biztos nem! Gyorsan mély álomba zuhantam.