60. fejezet

*Harry szülinapja*

Tortával az anyósülésen róttam London utcáit, majd beálltam a kórház előtti parkolóba és megfogtam az összes szükséges kelléket és becipekedtem Harry kórtermébe, aki halvány mosollyal, majd egy gyenge csókkal köszöntött. Vigyorogva figyelte a színes lufikat, amik a fejem körül repkedtek, majd ágyához kötöztem őket. 

-Tetszenek.- simította végig a karomat. A süteményt ölébe raktam és meggyújtottam rajta mind a 22 gyertyát. Nagyon irigylem, hogy még ilyen fiatal, főleg az én 24 évem mellett. Túl fiatal egy ilyen betegséghez. Nem is a betegséghez, hanem a végéhez... 

Lassan sikerült elfújnia az összeset. Még csak 2 hónapja van bent, de mindketten teljesen ki vagyunk készülve. Akkora karikák vannak a szemeim alatt, hogy egy kiló sminkkel nem lehetne eltüntetni Őket. 

-Istenem, mindig az a hülye Taylor Swift szám jut eszembe!- nevettem el magam, mire Haz is kuncogott. 

-"I know a lot about you but im feeling 22, everything will be alright if you keep me next to you."- énekelte mély, rekedt hangján, amitől ugyanúgy libabőrös lettem akár 3 éve. Hihetetlen, hogy már több, mint 1 éve nincs One Direction, de mi még mindig legjobb barátok vagyunk négyen. Három és fél évet végig dolgoztunk, majd az álmunk egy másodperc alatt ment tönkre, de már nem tudunk mit tenni. 

-Az eleje nem is így van!- simogattam a kézfejét. 

-Szerintem meg igen. Ez az én verzióm!- ült fel és felvágta a tortáját, ami a kedvence volt, joghurtos. Egy kis szeletet tett magának és aranyosan elkezdett falatozni, én pedig az én részemmel a kezemben figyeltem Őt. 

-Nagyon sokat gondolkoztam az ajándékodon.- jelentettem ki hirtelen, mire mérgesen nézett rám. 

-Megbeszéltük, hogy nem veszel nekem semmit!- fonta össze karjait mellkasa előtt. 

-Féltem tőle, hogy nem fogod értékelni, de úgy éreztem, hogy neked is annyira fog tetszeni, mint nekem.- motyogtam és az egyik szatyorból előhúztam egy kis tároló dobozt. Lassan ereszkedtem le féltérdre az ágya elé, mire mindkét kezét szája elé kapta és csak meredt hihetetlenül hatalmas szemeivel.
-Louis! Ugye nem?- nyögte halkan.
-De.- bólintottam hatalmas mosollyal, mire elsírta magát és eltakarta a szemit, hogy ne lássam. Hangosan zokogott, mire felpattintottam a gyűrűt rejtő dobozkát és megfogtam Harry bal kezét.- Tudom, hogy ezt nem ilyen körülmények között kéne, de nem bírom tovább. Az, hogy szeretlek már nem is elég, hogy leírjam mit érzek irántad. Veled voltam a boldog pillanatokban, de a legrosszabb helyzetekben is. Soha nem tudnék mást szeretni, de ezt Te is tudod. Igen, voltak nehéz napok, de Haz, lennél a férjem?
-Persze!- dadogott a sírástól, azonban ekkor már nekem is potyogtak a könnyeim. Felhúztam a gyűrűs ujjára a karikagyűrűt és felkeltem, majd felé másztam és csak csókoltam édes ajkait. Vadul túrt barna tincseim közé és éreztem, hogy a sós cseppek egyre csak csordogálnak arcán.- Miért tetted ezt, Lou? Lehet, hogy egy nap múlva már özvegy is lesz...- kezdte, de befogtam a száját enyémmel.
-Nem, Harry! Ezzel most magamhoz láncoltalak örökre! Nem mész Te sehova, maximum a házunktól 2 utcára lévő kisboltba. Rohadtul velem maradsz kibaszott öregkorodig!- bömböltem a végét.- Nem hagyhatsz egyedül!- szívtam nyakát kétségbeesetten.
-Hihetetlenül imádlak!- nyöszörgött az érzéstől. Felültem, szemben vele, combjain kényelmesen elhelyezkedtem és csak figyeltem Őt. Arca olyan beesett és sápadt volt, hogy úgy tűnt, mintha csak két, óriási, csillogó, smaragd zöld szemből állna, amik nedvesen csillogtak. Óvatosan lehúzta ujjáról a gyűrűt és alaposan megvizsgálta.- Bassza meg!- takarta el újra száját és megint sírni kezdett. Tudtam, hogy megtalálta az apró kis meglepit. Ujjait újra és újra végighúzta a feliraton. Nem volt hosszú, vagy lényeges, de tudtam, hogy neki tetszeni fog. Csupán annyi állt benne, hogy "H+L", neki mégis sokat jelentett.
-Csak, hogy soha ne felejtsd el kitől kaptad.- vigyorogtam, mire felhúzta térdét, ami ágyékomba nyomódott, így tátogva, elkerekedett szemekkel bámultam Őt.
-Csak, hogy ne felejtsd el, hogy ki a vőlegényed.- küldött egy puszit a levegőben, majd elkezdte mozgatni lábát, én pedig nyöszörögve tűrtem a kínzást.- Miattad van, hogy a nővérke kacsintással szokott köszönteni reggelente, ugyanis nem egyszer jött be hozzám, mikor fél perce még rád gondoltam és nem bírtam lelohadni miattad. Próbáltam eltakarni, de mindig kiszúrta. Kurva életbe, Louis! Engedd már el magad!- nyögött hatalmasat és a takaró azon része, ahol ágyékát véltem egyre növekedett.
-Bocsi.- tettem magam mellé a kezeim, amik eddig büszkeségemet simogatták, bár nem feltűnően, csak úgy tettem, mintha ölemben lennének kezeim, de Harry kiszúrta. Lélegzete felgyorsult, a szívritmusmérő pedig rettenetes csipogásba kezdett, ezért leszálltam róla és már meg is jelent az emlegetett nővérke.
-Mr. Styles.- mondta a nő incselkedve, mélyebb, de nőies hangon, amit én a fürdőből hallgattam, ahova elbújtam, mert nekem is voltak problémáim. Valamit nyomkodott a gépeken, így abbamaradt az idegesítő pittyegés.- Ha valamire szüksége van, csak szóljon.- távozott végre a csaj, így újra szerelmem mellé ültem és csak beszélgettünk értelmetlen témákról, így mindketten lenyugodtunk. Láttam, hogy Harry meghatározatlan időközönként ujjára pillant, amin a kis gyűrű fénylett, ez engem pedig hihetetlen boldoggá tett.
-Én szerettem volna megkérni a Te kezed.- nézett rám kissé szomorú arccal, de egy félmosolyt megengedett magának. Szeretetteljesen simogattam a kézfejét, majd egy puszit leheltem rá.
-Mennem kell Alicért Liamékhez. Nem szeretnéd, hogy behozzam holnap?- keltem fel, mire fájdalmasan megrázta fejét.
-Nem szeretném, hogy így lásson.- suttogta megtörten, mire csak bólintottam.
-Napról napra egyre jobban hasonlít rád. Egyre hosszabbak a göndör fürtjei és nevetés közben édes gödröcskék vannak az arcán. Olyan, mint egy kis tündér.- léptem közel hozzá és lehajoltam, hogy összenyomhassuk homlokainkat, végül pedig forró csókban kötöttünk ki, de ennek gyorsan véget vetett, majd mosolyogva elbúcsúzott Tőlem.- Holnap is jövök. Nem kell valami?
-Boo! Hozol nekem barackos Nesteát?- vigyorgott, mire csak nevetve bólogattam, majd elindultam.

*Fél év múlva*

-Mi legyen holnap?- mosolyogtam miközben Harry oldalát simogattam ahogy kis kifli, nagy kifli pózban feküdtünk a kanapén és valami horrort bámultunk.
-El sem hiszem, hogy a mi kis hercegnőnk már 1 éves lesz.- sóhajtott boldogan, miközben a szőnyegen békésen szundikáló kislányt figyeltük, aki elaludt játék közben.
-Én sem.- túrtam rövid, tüsi hajába, mire elégedetten kezdett nyöszörögni.
-Ennyitől felizgultam.- kuncogott én pedig lassan vezettem másik kezem oldaláról egészen ágyékáig és megbizonyosodtam, hogy igazat mond, ugyanis férfiassága keményen lüktetett pamut nadrágja rabságában.- Ennyitől meg el tudnék menni.- fogta le kalandozó tenyeremet és szembe fordult velem. Lassan nyúltam be alsójába, de rögtön leállított.- Az angyalka egy szobában van velünk.- csukta be szemeit és keményen markolt ágyékára. Hatalmas hörgés szakadt fel torka mélyéről és egész teste remegett.
-Minden oké, Haz?- néztem Őt riadtan, majd lihegve felült.
-Majdnem elélveztem.- lélegzett mélyeket, mire elnevettem magam.
-Nem kérsz egy teát?- keltem fel mellőle, mielőtt meggondolatlanul cselekednénk és a konyha felé vettem az irányt. Nem érkezett válasz, így visszasiettem hozzá és láttam, hogy alsó ajkát beharapva, csukott szemekkel szorítja kezét alhasára.- Mi a baj, Harry?- ültem mellé gyengéden magamhoz ölelve.
-Túl közel voltam és nem engedtem. Kibaszott szar.- sziszegte és egy hatalmas levegővétellel rám nézett.- Te főzöd a teát?- mosolygott fájdalmasan.
-Kérlek, baba! Ugye most nem a gyomrod fáj? Mondd meg, ha megint azzal van baj.- adtam apró puszikat ajkaira.
-Nem.- kapta el a kezemet és ágyékára rakta, ami annyira megfeszült csupán az érintésemtől, hogy szerelmem fájdalmasan csukta össze térdeit és elhúzta a karom.- El sem tudod képzelni, hogy milyen kanos vagyok! Több, mint fél éve szinte magamhoz sem nyúltam és elképzelhetetlenül fel vagyok most izgulva.
-Tudom mit érzel, igaz, nekem itthon egy kicsivel könnyebb volt elvonulni és...- pirultam el teljesen.
-Ki ne mondd!- fogta be a számat kezével, majd feltolt a kanapéról.
-Hozzak teát? Nem én csinálom, üveges.- vigyorogtam gonoszan, mire a fenekemre csapott.
-Akkor kérek.- bólintott, mire mérgesen fűztem össze karjaimat mellkasom előtt.
-Szóval az én teám nem finom?- ültem az ölébe, mire kikerekedtek a szemei és visszatartott egy üvöltést.
-Imádom a teád, de most azt kívánom!- lökött le és hátravetett fejjel nyöszörgött.
-Máris hozom.- indultam el és hallottam, hogy vőlegényem elégedetten sóhajt. Direkt lassan szedtem elő a poharakat, hogy le tudjunk higgadni mindketten. Mikor már éreztem, hogy minden oké, egy tálcával a kezemben mentem vissza Hazhoz, aki ugyan olyan állapotban volt, mint 10 perce, így odaadtam az italát és leültem a másik ülő alkalmatosságra, ahonnan figyeltem küzdelmét merevedése ellen, de nagyon úgy tűnt, hogy férfiassága "áll" nyerésre, ugyanis bizonyos időközönként végigsimított ölén és olyankor mélyeket nyögött.
-Jó a tea.- nézett rám mosolyt erőltetve arcára, majd a hideg üdítőt kezdte figyelni.- Most legszívesebben a nadrágomba önteném.
-Apa.- hallottam meg a szőnyeg felől és Harryvel egyszerre kaptuk oda a fejünket.- Apa!- sétált hozzám Alice és felmászott az ölembe, majd mellkasomra hajtotta a fejét és a TV felé mutogatott, amit szerelmem bekapcsolt neki a gyerekcsatornán, ahol a Vízi pók csoda pók ment, ami az egyik kedvence, így boldogan figyelte. Hazza kiosont a szobából, mire majdnem felnevettem, majd 7 perc múlva megjelent boldogan és lenyugodva. Sokáig néztük a meséket, ezért Harry és Alice is elaludt a képernyő bámulása közben. A picit az ágyába cipeltem, Harryt pedig betakargattam, majd felsétáltam a szobánkba és én is álomra hajtottam a fejem. 

59. fejezet

*Másnap reggel*

Tegnap Alice felébredt ránk, de Harry meg sem mozdult, így a kicsit felvittem és leraktam és én is lefeküdtem, de reggel sehol nem találtam szerelmemet, nem volt a házban. Idegesen keltettem fel Zaynt, aki elaludt a fotelben. 

-Tegnap elmentek Liammel sétálni miután felmentetek és szerintem nem is jöttek vissza.- rántotta meg a vállát és felment a kislányunkért, majd vele együtt tért vissza. Tisztába tette, megetette, majd játszott vele. 

-Elmegyek Liamhez, megnézem ott vannak-e.- kaptam fel a kabátomat.- Vigyáznál rá egy kicsit?- rohantam, meg sem vártam a válaszát, féltettem Hazt. Futva 2 perc alatt elértem a srácok házát. Liam nyitott ajtót, de sokkot kaptam arcától. Szemei teljesen vörösek voltak, arcán látszottak a megszáradt könny csíkok. 

-Louis!- ölelt magához. 

-Mi van Harryvel? Hol van? Ugye nem esett baja?- hadartam és csak simogattam társam hátát. Ekkor megjelentek a göndör fürtök látóteremben, így boldogan engedtem ki az eddig benntartott levegőmet. 

-Annyira hiányzik Niall!- suttogta a nyakamban Li, így még erősebben tartottam.

-Nekem is.- toltam el óvatosan és gyengéd puszit nyomtam arcára, mire halvány mosoly jelent meg ajkain.
-Arra gondoltunk Zaynnel tegnap amikor még nem értetek haza, hogy el kéne mennetek valahova kettesben, mi meg addig vigyáznánk a kicsire. Csak egy hétvégére, hogy végre kiélhessétek magatokat, mert a gyerekre is kezd átragadni ez a frusztráltság.- veregette meg a vállam és odatolt szerelmemhez, aki édes csókkal köszöntött.
-Köszönjük.- fordultam újra felé.- De nem lenne baj?- néztem félve Li szemébe, de Ő csak kedvesen megrázta a fejét.
-2 és fél napig csak kefélni foglak, de ha szeretnéd akkor néha le is szoplak.- suttogta hátulról a fülembe Harry, mire szinte egy pillanat alatt nőtt tekintélyes dudor nadrágomban és haraptam be alsó ajkamat.- Vagy kezdjük már ma?- fedte le hatalmas tenyerével egész ágyékomat.
-Inkább menjetek haza!- lökött minket ki az ajtón Liam nevetve és gyorsan becsapta utánunk, így hazasétáltunk, de nekem elég nehezen ment. Otthon senkit nem találtunk, így Haz idegesség nélkül esett nekem és meg sem álltunk a hálóig. Tudtam, hogy Zayn elment Aliccel sétálni, mert a babkocsi sem volt itthon. Berúgtam a szobánk ajtaját és egyszerre ugrottunk el egymástól riadtan, ugyanis Eleanor nézett velünk farkasszemet. Lihegve igazítottam el merevedésemet, hogy ne nyomja a nadrág annyira, de barátom észrevette és nyüszítve adta a tudtomra, hogy hagyjam abba, pedig igazán kellemes volt érezni saját érintésemet.
-Sziasztok!- vigyorgott El mindentudóan. Olyan ideges voltam, hogy egész testem remegett és nem csak a vágytól. Nem igaz, hogy nem lehet egy nyugodt percem kettesben Harryvel!- Nem baj ha áthívtam pár ismerősötöket egy csajos délutánra? Csak néhány órára!- húzott le mindkettőnket maga mellé az ágyunkra, majd lerohant és beengedte a lányokat. Összesen csak öten ültünk a szobában és kitalálták, hogy felelsz vagy merszezzünk. Persze, mert mi mást is csinálhatnánk!
-Harry!- pörgetett egy 10 perc után Jessica, az egyik ismerősünk.- Te már csak merhetsz, így cserélj ruhát Eleanorral.
-Oké.- kelt fel az említett srác és indult kifele a mosdóba, de Jess elkapta a lábát.
-Itt, mindenki előtt és MINDENT át kell vennetek!- vigyorgott gonoszan a nőszemély, mire kicsit feldobódtam.
-Nem!- ellenkezett Harry, amitől meglepődtem, mert nem az a szégyenlős típus.

*Harry szemszöge*

Biztos, hogy nem fogom megtenni, mert farkam még mindig keményen feszült combomnak a farmer szorítása végett.
-Hang vagy!- nézett rám Beca, Eleanor barátnője.
-Hang?- lepődtem meg.
-Aha. Aki csak dumál, de nem cselekszik.- segített ki a magyarázattal. Idegesen doboltam a lábammal, de sehogy sem lohadtam le.
-Nem vagyok hang, de ezt nem fogom megcsinálni!- ellenkeztem és próbáltam semleges dolgokra koncentrálni. Jessica körömlakkjának színe, hogyan fogja lemosni, Louis szeméhez illik az a szín, Louis gatyája is olyan színű, Louis gatyáján a visszafogott dudor... Bassza meg! Ez biztos, hogy nem fog sikerülni! Faszom bele, hogy nem lehetek végre Louisval kettesben!
-Mondtam, hogy hang vagy!- röhögött a csaj idiótán, én pedig kezdtem bepöccenni. Nem szerettem volna ennyire lejáratni magam, akkor sem ha mindenki bátornak tart.
-Mi történik ha nem csinálom meg?- jutott eszembe hirtelen.
-Vetkőznöd kell. Teljesen!- vigyorogtak gonoszul, Louis pedig csak elpirulva nézegette a földet. Ebből sehogy nem jövök ki jól. Hirtelen szemembe nézett szerelmem és láttam tekintetén, hogy akkor esett le neki minden, ezt igazolta is, hogy rögtön utána ágyékomra tévedt pillantása. Alsó ajkamat beszívva figyeltem Őt, de Ő csak a kitörni készülő röhögésével volt elfoglalva.
-Szerintem ez unalmas feladat. Találj ki valami mást!- szedte össze magát Lou és megpróbált segíteni. Hálás voltam neki, de a csajok nem tágítottak.
-Jó, rendben, megcsinálom!- adtam be a derekam és mérges tekintettel figyelve őket gomboltam ki a nadrágom, majd húztam le a sliccem. Mikor letoltam a farmer anyagot éreztem, hogy ágyékom kellemesen lüktetett, nehéz volt megállnom, hogy ne érjek magamhoz. Rohadtul látszott, hogy valami nem oké az alsómban, ugyanis az összes közül ma kellett felvennem a legtesthezállóbb darabot! A pólómat nyújtogatva egyenesedtem ki, de tudtam, hogy most azt kell levennem. Egy mozdulattal eldobtam az anyagot és abban a pillanatban rámarkoltam büszkeségemre.
-Ugyan már! A nagy Harry Styles szégyenlősködik? Ez valami párhuzamos univerzum?- röhögött Eleanor.
-Az! Na passzold a ruháid!- morogtam és egyre csak takartam magam.
-Hé, nagyfiú! A feladat az összes ruha volt!- vigyorgott gonoszan a három lány, mire idegességemben letoltam a boxerem és széttárt karokkal megálltam előttük.
-Megfelel?- vesztettem el a fejem teljesen. Akkora nevetés tört ki az összes csajból, hogy beleremegett a ház.- Remélem boldogok vagytok!- rángattam magamra Eleanor ruháit, természetesen a cicagatyával együtt.
-Baszod, Harry!- dőlt nekem Jessica könnyeit törölgetve.- Erre aztán nem számítottunk! Nem akarsz esetleg kimenni a mosdóba, hogy rendbe szedd magad?- böködte a hasamat, de már kezdtem érezni, hogy lassan lenyugodok.
-Nem, mindjárt oké vagyok.- hajtottam le a fejem szégyenkezve.
Egy fél óra múlva meguntuk, így vissza öltözhettem a saját gönceimbe. Leültünk a TV elé, azonban akkor már szarul éreztem magam, szédültem és hányingerem volt. Louis nyakába nyomtam az arcom, de sehogy nem lett jobb és egyszer csak minden elsötétült.

*Louis szemszöge*

Riadtan vettem észre, hogy Harry elájult, leesett volna az ágyról, ha nem kapom el.
-Hívjátok a mentőket!- ordítottam a lányokra, akik csak bámultak minket.
-Csak egy ájulás. Nem hiszem, hogy ezért mentőt kéne rögtön hívni.- legyintett Jessica.
-Kibaszott módon kell, mivel rákos és a szíve is rossz!- fektettem el a kanapén óvatosan és azonnal tárcsáztam. Gyorsan kiértek szerencsére és hordágyra tették Harryt, de akkor már magánál volt és sírva nézett rám. Egész úton gyenge testét figyeltem és ahogy engem néz átható, zöld szemeivel. A könnyei nem álltak el, folyamatosan potyogtak.
-Vége.- formálta az egyetlen, fájdalmas szót némán, de értettem. Olyan hevesen ráztam a fejem és egyre csak azt hajtogattam, hogy nem, hogy az orvos megkérdezte, hogy jól vagyok-e.
-Igen, remekül vagyok. Végül is csak a szerelmem haldoklik, de semmi gáz. Maga?- néztem idegesen a mentősre. Ekkor Harry halkan elnevette magát, mire boldogan kaptam rá a tekintetem, de látszott, hogy hatalmas fájdalmai vannak. A következő néhány órára azonban nem emlékszem tisztán, leginkább a kórház folyosóján ültem, könnyeimet visszatartva, mivel nem szerettem volna kislányunk előtt sírni, akit behoztak utánunk a srácok.
-Louis Tomlinson?- fordult felém egy orvos, aki Harrytől lépdelt ki.
-Igen, én vagyok.- ugrottam fel és kezet fogtam vele.
-A barátja visszaesett. Kiújult a rák, de még van remény, ha nem is sok.- mosolygott biztatóan.- Egy jó ideig biztos, hogy bent fog maradni és készüljön fel, Mr. Tomlinson. Nehéz időszak vár magukra! Nyugodtan menjen be hozzá, még nem kötötték infúzióra.
-Köszönöm.- töröltem le vizes arcom és halkan nyitottam ki az ajtót. Harry az ágyon ült, nem vette észre, hogy Őt nézem. A falra meredt könnyes szemekkel, majd lehajtotta fejét és válla rázkódásából láttam, hogy elkezdett zokogni. Észrevétlenül lépdeltem mellé, leültem közel hozzá és gyengéden magamhoz szorítottam.
-Nálam nagyobb balfasz nincsen!- szipogott és arcát nyakhajlatomba fúrta, mélyen szívta magába a levegőt.
-Ilyet még csak ne is gondolj! Van egy gyönyörű, egészséges kislányod, szerető családod és rengeteg igaz barátod! Kell ennél több Haz? Mindened megvan, ami kell! Egy hihetetlenül mázlista srác vagy, de gondolj bele, hát még én! Ilyen barátom van, Harry! Nálam boldogabb embert sehol nem találnál! Te vagy az oka, hogy én ennyire szerencsésnek érzem magam, ugyanis Te vagy az én mindenem! Az életemet is odaadnám Érted, ha tudnám. Kérlek ne veszítsd el a hited, oké Haz?- csókoltam meg hatalmas szenvedéllyel a beszédem végén és könnyeink egybefolytak.
-Nem fogom.- csuklott el a hangja.- Érted küzdeni fogok a végsőkig.- fogta meg a kezem és lágyan simogatta a kézfejem.
-Istenem, fiúk!- nyelte a sós cseppeket Liam és Zayn egyszerre, majd egy hatalmas ölelésben forrtunk össze mind.
-Elnézést, de most ki kell menniük. Holnap természetesen újra jöhetnek látogatni.- mosolygott kedvesen Harry orvosa.- Készen áll, Mr. Styles?- fektette le az ágyra a doki barátomat és rögtön be is szúrta neki az infúziót. Leültem a folyosón és rögtön karjaimba vettem Alicet. Ölelve apró kis testét gyorsan megnyugodtam és sikerült hazamennünk, de egész este csak forgolódtam és hallgattam a pici lány lélegzetvételeit. 

58. fejezet

Mosolyogva figyeltem Harryt, aki Alicet etette, de a kislány több tejet prüszkölt Hazra, mint amennyit lenyelt. 

-Ne már, picur! Apád tiszta kaja lesz!- próbálkozott, de a kicsi csak nevetett rajta.- Úgy látom már nem is vagy éhes.- rakta le a cumisüveget és felvitte a szobánkba Alicet és lefektette. Kifáradva lépkedett mellém és kényelmesen leült ölembe, majd nyakamat átkarolva ajkaimra tapadt. 

-Csak nem elfáradtál?- markoltam hajába, hátradöntöttem fejét és erőteljesen kezdtem el szívni torkát, amitől hatalmas, férfias nyögések hagyták el száját. 

-A farkadat akarom, Lou!- nyüszített és keményen nyomta fenekét ágyékomba. 

-Mit ne mondjak, marha romantikus vagy!- forgattam meg a szemeim és felnevettem. 

-Ha akarsz akkor szerzek neked gyertyákat, rózsát meg minden nyálas szart, de először had basszalak már meg!- tépte le rólam a pólót és egyszerűen beleharapott mellkasomba. 

-Hé!- lepődtem meg.- Tudom, hogy még nem ebédeltünk, de azért ne egyél meg!

-Segíts, Louis!- lökte magát hasamnak fájdalmas arccal.- Felrobbanok, ha nem elégítesz ki!- nyalta és szívta mellbimbómat én pedig egyre jobban morogtam, lassan az őrületbe kergetett. 

-Hali srácok!- hallottuk meg Zayn hangját, mire egyszerre ugrottunk fel, de mindketten fájdalmasan görnyedtünk össze. Olyan erőteljesen lüktetett férfiasságom, hogy úgy éreztem spontán nadrágomban fogok elélvezni pusztán az anyag szorítása miatt. 

-Istenem!- sziszegtem és Harry karját markoltam erőteljesen, de nem sokat segített.
-Engem szólítottál hívem?- jelent meg a fekete hajkorona az ajtóban. Egyszerre egyenesedtünk fel, haraptunk az ajkunkra az érzés miatt és tettük magunk elé a kezünket.
-Nem.- nyújtottam ki a nyelvem és inkább visszaültem az asztal mellé, mert olyan kényelmetlen volt a szorító érzés, hogy alig bírtam visszafogni magam, nehogy letépjem magamról a farmeranyagot. Zayn csak beszélt és beszélt. Arra eszméltem fel, hogy Harry nem hogy nincs már felizgulva, de lassan el is alszik. Ekkor babasírás hallatszott fentről, így mindketten elindultunk és a fekete is követett minket. Gyorsan lenyomtuk a tisztába tévős procedúrát, így Alice boldogan játszott Zaynnel, aki kuncogva dobálta a levegőbe a picit.
-Nincs kedved elvinni sétálni?- csillantak fel Haz szemei és egyből megértettem, hogy miért is kell eltüntetni szegény kicsit.
-De, persze. Gyere tündérke, Zayn bácsi elvisz levegőzni.- rakta a babakocsiba és már el is mentek.
-Vedd a cipőd, Lou!- kapta fel a csizmáit Harry és már indult is a kocsikulcsért. Olyan ledöbbent fejet vágtam mint még soha.- Most miért nézel így? Megyünk vásárolni, nincs itthon semmi és farkas éhes vagyok.- vette fel pulcsiját és már kint is volt.
-Én azt hittem...- rohantam utána elvörösödve, cipőmet magamra rángatva.
-Hogy neked esek, ha elmennek?- kuncogott.- Baba, az üres hassal nem olyan jó.- húzott be a kocsiba én pedig még mindig lepetten pislogtam. Már a boltban köröztünk a polcok körül, de szerelmem minden egyes mozdulata kínzásként hatott. Voltak egész nyugis pillanatok is, mondjuk amikor elküldött tejért és így fél perig nem láttam, de voltak kemények is, például mikor két kígyóuborkával a kezeiben állt és kérdő tekintettel figyelt, hogy melyiket vegyük meg. Neki fel sem tűnt, mennyire szenvedek, de végül ráböktem a jobb kezében lévőre és folytathattuk a vásárlást.
-Harry.- nyöszörögtem, mert már egyszerűen nem bírtam tovább sétálni.
-Szerinted van otthon elég tojás?- gondolkozott.
-Nem tudom, nem érdekel, leszarom!- akadtam ki és idegesen markoltam a hajamba.
-Mi a baj, Louis?- ölelt magához Harry és lágyan simogatta a felkarom.
-Semmi, minden rendben van!- löktem el magamtól és simán leültem a földre, eldöntve, hogy megvárom amíg végez.
-Jó, akkor duzzogj itt, mindjárt jövök.- tolta el a bevásárló kosarat dühösen, majd 10 perc múlva visszajött hozzám.- Mehetünk, Őfelsége?- kérdezte gúnyosan és tovább is ment, de most követtem.
-Inkább fogd be!- rivalltam rá és teljesen feldúltan lépkedtem mellette.
-Nem tudom hirtelen miért lettél ilyen, de erre nem vagyok vevő. Mondd meg ha bajod van velem és akkor békén hagylak!- emelte fel a hangját, mire teljesen felhúztam magam.
-Te vagy az oka mindennek...- nem tudtam folytatni, mert Harry elment és beállt a pénztárhoz.
-Máskor szólj és akkor nem rontom el a napod!- nézett rám reményvesztetten, de ekkor elkaptam a kezét és ágyékomhoz szorítottam, mire kikerekedtek a szemei.
-Mióta elindultunk.- néztem mélyen íriszeibe.- A kabát eltakarja, de hihetetlen szar így menni és sehogy nem lett jobb, mert végig láttalak és...
-Sajnálom.- vágott közbe.- Teljesen félreértettelek. Hazamegyünk és este ha Alice elaludt megoldom minden gondod.- suttogta és gyengéden harapott fülcimpámra.
-Ezzel most viszont nem segítesz.- fordítottam a futószalag felé és elkezdtünk kipakolni.
-Milyet szeretnél? Epreset vagy simát?- hallottam hangját, de éppen lefele néztem a kosárba és amikor felpillantottam azt láttam, hogy két csomag óvszerrel a kezében mosolyog rám édesen.
-Haz!- vörösödtem el teljesen.
-Igaz is, mindegy, úgyis kell tartalék.- dobta a cuccunkra mindkettőt, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna, mivel sokan bámultak minket. Elég gyorsan kint is voltunk az autónál és Harry elpakolt én pedig visszatoltam a kocsit. Már úton voltunk és éppen egy piros lámpánál álltunk.
-Még mindig?- mosolygott rám kanosan barátom ágyékom felé pillantva.
-Igen, de Te csak ne stíröld a farkam!- csaptam a karjára gyengéden, mire felnevetett.
-Akkor mégis ki csinálja?- nyalta meg alsó ajkát, majd rá is harapott.
-Te láttad már a szemben lakó srácot?- ugrattam és álmodozó tekintettel bámultam a távolba.- Azok az izmok, az a felsőtest és az a V vonal, amit volt alkalmam nyáron jól megnézni, mivel a házuk előtt napozott.
-Igen?- fogta a kormányt egyre erősebben, majd egy mozdulattal combomra tette kezét és gyengéden kezdett simogatni. Jó érzéssel töltött el és már el is felejtettem, hogy mit mondtam az előbb. Azt hiszem Ő nem, mert olyan erővel markolt hirtelen büszkeségemre, hogy hatalmasat ordítva kaptam el kézfejét és próbáltam elhúzni, de nem tudtam.
-Harr...- néztem szemébe komolyan, de Ő csak huncutul mosolygott. Annyira keményen kezdett el masszírozni, hogy majdnem elmentem az első pillanatban, de szerencsére sikerült visszatartanom, így nem veszítettem el teljes méltóságomat.- Hagyd abba!- szorítottam a kocsi ajtaját és barátom egyre gyorsabban tevékenykedő kezét egyszerre. Minden pillanatban attól féltem, hogy robbanok, mivel tudtam, hogy akkor egy ideig nézhetném Harry önelégült fejét, de gonosz módon nem akartam.
-Engedd el magad. Érzem, hogy már nehezen tudod tartani, ha hagyod, akkor megkönnyebbülsz.- suttogta a legerotikusabb hangján a fülembe, így éreztem, hogy már nincs sok vissza és nem fogom tudni kontrollálni magam.- Gyerünk, Boo! Érezni szeretném, ahogy forró nedved elönti gatyádat és a tenyeremet.- nyalogatta nyakamat. Tudtam, hogy lassan itt a vég, de nagyon nem szerettem volna, hogy Hazz nyerjen, így szenvedtem.- Lou, ne csináld!

*Harry szemszöge*

Annyira lüktetett az ágyéka, hogy én biztos nem bírtam volna már az Ő helyében, de már sokáig az enyémben sem. Erőteljesen löktem a csípőmet előre, így a farmer piszkosul ingerlően szorított és tudtam, ha Louis elmegy, akkor nekem is végem, de lehet, hogy még előbb, ha ilyen makacs.
-Bassza meg!- fogtam meg magamnak szabad kezemmel. Lou nem látott, nem hallott, csak arra figyelt, hogy ne menjen el. Nem mertem vezetni, így egy elkerülő, elhagyott úton álltunk. Megpróbáltam más módon hatni rá.- Olyan keményen feszül farkam a farmeromnak, hogy minden egyes mozdulat, amit teszek egyre csak izgat és annyira mámoros érzés, hogy lassan elájulok.- nyöszörögtem nyakába és néha meg is haraptam a legérzékenyebb pontját, így olyanokat hörgött, hogy szerintem a srácok is hallották otthon. Ekkor nem bírtam tovább és teljes erőből nyomtam tenyeremet ágyékába, majd mélyet ordítva adtam át magam az élvezetnek. Olyan lehengerlő volt végre érezni az orgazmust ennyi idő után, hogy alig bírtam lenyugodni. Ilyen hosszan még soha nem élveztem, de hihetetlen élmény volt. Kapkodva a levegőt néztem Louisra, aki remegve görnyedt össze és gyengéden simogatta magát. Mikor végre kiegyenesedett az ülésben hatalmas mosoly kúszott az arcomra, ugyanis világos farmerén egy igen nagy folt éktelenkedett. Boldogan bújtam kulcscsontjához és magamba szívtam mámorító illatát.
-Köszönöm.- dadogta és hevesen tapadt ajkaimra, majd ölembe mászott, miközben egyre csak tépte a számat.
-Szállj le rólam, mert kezdhetjük előröl!- ültettem vissza a helyére és mély levegőkkel kordában tartottam magamat, igaz, már megint kellemesen bizsergett ágyékom. Elég gyorsan hazaértünk szerencsére.
-Én így nem megyek be!- kerekedtek ki szerelmem szemei, mikor meglátta Liam kocsiját és már Zayn is itt volt. Lepillantottam ölébe és elég durván látszott, hogy korábban mi is történt vele, azonban az enyémen egyáltalán nem volt észrevehető, hála a fekete anyagnak, de így is eléggé irritált a nedvesség.
-Pedig muszáj lesz, vagy bejöhetsz alsóban.- nyaltam meg alsó ajkam, mire kipattant a járműből és takarva a foltot ment be a házba, én pedig hűségesen követtem. Megpróbált észrevétlenül felosonni a szobánkba, de Liam elkapta és egyből kiszúrta, hogy valami nem oké.
-Öltözz át.- tolta a lépcső felé Louist egy sejtelmes mosollyal, mire barátom nem tétlenkedett, felrohant és bezárkózott a fürdőbe, így én csak átvedlettem tiszta ruhába. Alicel üldögéltem a kanapén és figyeltem, hogy Zayn és Liam milyen odaadással gyilkolják egymást, de lassan elnehezedtek a szemhéjaim és egy idő után nem tudtam nyitva tartani szemeimet, így oldalra fekve, gyengéden magamhoz szorítva, hasamon tartva a picit aludtam el.

*Louis szemszöge*

Mire leértem Harry elaludt a kislányunkkal az ölében, így mosolyogva nyomtam egy-egy puszit mindkettejük arcára és csatlakoztam a srácokhoz. 

57. fejezet

*Reggel*

Annyira éreztem, hogy nem kellett volna Harrynek meztelenül aludni és igazam is lett, ugyanis anya jött minket ébreszteni, neki pedig van egy bevált módszere, miszerint lerántja rólam a takarót, mivel amikor még itthon laktam erre mindig felébredtem. A vicces nem ez volt, hanem, hogy Hazznál még ezt sem kellett alkalmaznia, szegényről éjszaka lehúztam az egész takarót, így mikor anyu belépett a szobába szerelmem fehér fenekével találta szembe magát. Olyan röhögés lett úrrá rajta, hogy miután felébredtem rá én sem bírtam abbahagyni a nevetést. Harry csak lerántotta rólam a meleg anyagot és maga köré csavarta. Még szerencse, hogy ez a majom hason alszik! Egyre csak fetrengtünk, de egy idő után kikászálódtam az ágyból és beálltam Alice kiságya fölé, aki csak hatalmas szemekkel nézett fel rám. 

-Te aztán nyugodt gyerek vagy.- emeltem ki és kicseréltem pelenkáját, majd besereglett az összes tesóm. Szegény Haz még mindig a paplannal ölelkezve üldögélt.
-Gyere velünk játszani!- ugrott be Haz mellé az ágyba Daisy és Phoebe, majd kezénél fogva próbálták kihúzni onnan barátomat, aki elég riadt arccal próbált ellenszegülni és engem figyelt, hogy segítsek már neki, azonban én csak nevettem.
-Menjetek le, csajok. Harry is mindjárt megy, csak fel kell öltöztetnünk Alicet!- kuncogtam, mert a göndörke mérgesen nézett rám, de amikor meghallotta a mondat végét fellélegzett. A lányok lerohantak, szerelmem pedig hihetetlen sebességgel kapott magára egy alsógatyát, aminek én személy szerint nem nagyon örültem, mert meg sem tudtam bámulni rendesen. Teljesen felöltözött, hogy én is.
-Köszönöm.- tapadt ajkaimra gyengéden és átvette a picit.
-Nem miattad csináltam. Ne nézegessék a tesóim a barátom farkát, azt csak én tehetem!- markoltam említett testrészére gyengéden, mire aprót morgott és mosolyogva kiment a szobából. Követtem őket a nappaliba, ahol már mindenki ott volt és éppen reggeliztek a kanapén ülve.
-Gyere, Boo.- húzott anya maga mellé és a kezembe nyomott egy tányért, amin egy halom palacsinta volt.
-Fel akarsz hizlalni?- néztem a rengeteg édességet.
-Nem.- kapta ki a kezemből, mire egy kicsit meglepődtem.- Azért adtam, hogy add oda Harrynek.- nyújtotta a srácnak, de mindketten elnevették magukat és visszakerült hozzám a reggeli.- Persze, hogy a tiéd, pupák! Aztán megenni mindet!- kócolta össze a hajamat anya.
-Gonoszak vagytok! Mindketten!- néztem egyszer anyára, egyszer Harryre, majd kivonultam a konyhába és ott kezdtem el falatozni, de 10 másodpercen belül göndörke is megjelent a picur nélkül.
-Most mérges vagy rám?- bújt a nyakamba kiscica módjára, amitől jóleső nyögés szakadt fel torkomból, ugyanis elég régen nem voltunk együtt és ennek kezdtem érezni a hatásait.
-Persze, hogy nem.- fordultam vele szembe és indulatosan vettem birtokba száját miközben kezemmel hasfalát simogattam egyre erősebben.
-Állj le, mert a konyhátok padlójába foglak beledöngölni.- morgott, de elengedtem és kajámra koncentrálva próbáltam lehiggadni, de nagyon nem ment.
-Nincs dolgod valahol máshol?- kérdeztem hirtelen, mivel ágyékomat vizslató szemei nem tettek semmit annak érdekében, hogy megnyugodjak.
-Persze, megígértem, hogy játszok a húgaiddal.- állt fel teljesen vörös arccal és kirohant a mosdóba.
-Szerintem nem ott lesznek!- kiáltottam utána.
-Azért megnézem!- hallottam hangját, majd lassan újra csatlakoztam a többiekhez és magamhoz vettem kislányunkat.

*1 hónap múlva*

Minden rendben megy, Alice nődögél, Harryvel pedig nincs egy szabad percünk sem. Fáradtan keltem fel reggel és lassan tudatosult bennem, hogy a kisgyerek Haz anyukájával alszik a mellettünk lévő szobában. Nyűgösen figyeltem reggeli merevedésemet, amit az elmúlt hetekben minden nap üdvözölhettem.
-Bassza meg!- hallottam meg szerelmem suttogását. Lassan megfordult, így csillogó, zöld szemeivel találtam szemben magam, amik ijedtséget tükröztek.- Öh... Te fent vagy?- nyelt egy hatalmasat, amivel felettébb felkeltette érdeklődésemet. Mi baja lehet?
-Mint látod.- mosolyogtam és hozzá szerettem volna bújni, de nem engedte. Mi van ezzel a sráccal?

*Harry szemszöge*

Nem a legjobb érzés nedves alsógatyával ébredni, főleg, hogy Louis is mellettem feküdt.
-Bassza meg!- motyogtam és csak abban reménykedtem, hogy barátom még alszik, de amikor megfordulva szemeibe néztem megijedtem. Nem hagytam, hogy átöleljen és próbáltam valami megoldást találni, de kilátástalan volt a helyzetem, mivel a lepedő is átázott alattam. Nem tehetek róla! Felnőtt férfi vagyok, vannak szükségleteim, amik durván el lettek hanyagolva, szóval, tessék, itt az eredménye.

*Louis szemszöge*

Ekkor minden leesett! Este Haz valami nagyon pajzánt álmodhatott, mert nyögve lökte magát egyre csak a lábamhoz, de én azt hittem, hogy csak álmodtam. Akkor az tényleg megtörtént.
-Nyugi.- mosolyogtam és apró puszit nyomtam ajkaira.- Valamikor most már be kéne pótolnunk ezt a rengeteg időt, hogy ne történjen többet ez.- húztam le takaróját, majd kirángattam alóla a lepedőt, miközben derekamon tartottam a sajátomat.
-Köszönöm.- ölelt magához Harry és kisietett a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyozott, addig én új ágyneműt húztam fel. Vizesen, egy száll törölközőben jött vissza, amitől aprót nyüszítettem, de nem hallotta meg. Ő úgy nézett ki, mint egy igazi szexisten, én meg mint egy szerencsétlen.- Féltem, hogy ki fogsz nevetni.- bújt hozzám hátulról. Ahogy megéreztem férfiasságát fenekemhez nyomódni az összes izmom összeugrott a hasamban és remegve tartottam magam az ágy támláján. Nem, nem volt felizgulva, azonban én már nagyon durván.- Megnézem anyát és a kis csajt.- lépkedett el és amikor kiért a szobából szabályosan rohantam a fürdőbe.
-Anyám!- téptem le magamról az alsógatyámat, mert rohadt módon szorított és leültem a WC fedelére. A zuhanyfülke felé pillantottam, de már attól kirázott a hideg, ha csak rá gondoltam, hogy egy hideg zuhanyt vegyek. Na nem! Most keltem fel, nem szeretném ezzel kezdeni a napot!
-Hol vagy baba?- hallottam meg Hazt. Nem válaszoltam, nem szerettem volna, hogy így lásson.- Ha megtalállak, felfallak!- kuncogott, miközben gyengéden simogattam hasfalamat. Büszkeségem már szinte ordított az érintésért, amit már nagyon régen kapott meg. Lassan vezettem kezemet egyre lejjebb, majd körbe fogtam magam és csak lágyan masszíroztam azt a részt, amit elértem ujjaimmal, úgy, hogy kezemet nem mozdítottam.- Louis!- kopogott a fürdő ajtón szerelmem, de nem szólaltam meg.- Itt állok 2 perce és esküszöm elmegyek, ha nem engedsz be!
-Jézusom!- nyögtem egy hatalmasat és erősen szorítottam magam. Jó, nem volt "olyan" az, amit mondott, de én csak arra tudtam gondolni. Áll az ajtó előtt.... és elmegy.... Istenem!
-Mit csinálsz?- hallottam hangján, hogy meglepődött. Egyre gyorsabban kényeztettem magam és egyszerűen nem bírtam megszólalni, egyre csak nyöszörögtem.- Minden rendben?- dörömbölt egyre erősebben.- Ha nem válaszolsz esküszöm berúgom az ajtót! Jól vagy, Louis?
-Igen.- suttogtam, majd éreztem, hogy lassan elvesztem az uralmamat testem fölött és egyre csak Harry nevét hajtogattam.
-Nincs semmi baj? Istenem, mondj már valamit! Mit csinálsz? Jól vagy?- ordított idegesen Haz.
-Kurva jól vagyok.- morogtam és hatalmasat üvöltve elélveztem. Sokáig csak hörögtem, majd amikor kezdett lenyugodni testem erősen zihálva a csaphoz léptem és lemostam kezeimet, felvettem alsómat, azután kinyitottam az ajtót és kiléptem, ahol szerelmem aggódó pillantásával találtam szemben magam.- Muszáj volt.- bújtam közel hozzá és nyakát kezdtem puszilgatni.
-Mi volt muszáj? Mit tettél?- ijedt meg, mire kuncogva beleharaptam érzékeny bőrébe.
-Magamhoz nyúltam.- súgtam fülébe, mire hatalmasat nyögött és férfiasságomra markolt.
-Hm...- kuncogott és elhúzta kezét és elindult kifele.- Kész van a reggeli, Te kanos állat.- nevetett és lefutott a lépcsőn, ahonnan hallottam anyukája hangját ahogy Alicehez beszél. Tudtam, hogy fontos neki a családja és egyszer már megszívattam előttük, így ma inkább hagytam azzal, hogy visszahívom magamhoz, éreztem, hogy szeretné, de nem most. Felöltöztem és csatlakoztam hozzájuk, majd elmentünk sétálni a parkba, de oda Anne már nem jött.
-Reggel rád gondoltam miközben...- hajoltam közel hozzá és láttam, hogy kezei megremegnek a babakocsin.
-Ne csináld, Lou! Nem elég, hogy az utcán fogom rád vetni magam még az ígéretünket is megszegem. Mit fog rólunk gondolni a lányunk?- kulcsolta össze ujjainkat és csak andalogtunk a csípős, téli hidegben. Alice hatalmas szemekkel figyelt minket, majd csak úgy felnevetett.
-Mi van ha érti, amit mondunk?- suttogtam, hogy csak szerelmem hallja.
-Lehetetlen! Szerinted tudja mit jelent az, hogy rád vetem magam?- húzta fel a szemöldökét aranyosan, de a kicsi újra röhögött.
-Megvan a legfőbb tulajdonság, amit tőled örökölt. Ugyanolyan perverz, mint Te!- öleltem át oldalát és egy gyors puszit nyomtam arcára.- Vigyázzunk, hogy mit mondunk a közelében.- mentünk tovább. Persze egyikünk sem gondolta komolyan, hogy a lányunk értette beszélgetésünket, de aranyos gondolat volt. Vagy inkább rémisztő? 

56. fejezet

*1 hónap múlva*

-Harry!- kuncogtam a göndör tincsek csiklandozó érintései miatt, de szerelmem nem tágított nyakamtól. 

-Nem hiszem el, Lou!- tért vissza ajkaimhoz, mire csak boldogan arrébb toltam fejét.- Nem tudom felfogni! Nem vagyok rá képes!- esett újra nekem, de megint gyengéden eltoltam.- Olyan boldog vagyok, baba!- húzta lejjebb pólóm nyakát és kulcscsontomat kezdte kényezteti. 

-Haz!- próbáltam normálisan rászólni, de inkább hallatszott nyögésnek.- Nem lehetne, hogy egy pohár pezsgővel ünneplünk, mint a normális emberek?- vezettem kezeimet mellkasára, hogy ne tudjon még közelebb férkőzni. 

-Ne viccelj, Louis. Tudom, hogy nem is szereted a pezsgőt.- vigyorgott.- Jézusom, Boo! Nekünk gyerekünk lesz!- ordított boldogan, azonban már megszoktam kitöréseit és hihetetlen édesnek találtam, ugyanis lassan fél órája, 5 percenként csinálja. 

-Hm... Elég jól ismersz.- engedtem közelebb magamhoz. Halkan nevetve hirtelen elrohantam tőle, amire csak lepetten pislogott, amikor hátranéztem rá. Már elég messze voltam tőle, így megálltam és csak figyeltem értetlen arcát. Hihetetlen édesen nézett ki, ahogy egyik szemöldökét felhúzta, majd egy huncut mosoly jelent meg ajkain. Komótos léptekkel indult meg felém, mire csak boldogan kacagva futottam fel a lépcsőn. Nem sietett, lassan közelített felém, tudta, hogy el fog tudni kapni. Mielőtt megláthatott volna bebújtam az ágy alá és néma csöndben figyeltem. Belépkedett az ajtón és láttam, hogy körbenéz, de gyorsan szám elé kellett szorítanom a kezeimet, mert majdnem elröhögtem magam.
-Úgyis megleszel!- járkált körbe, majd kiment az ajtón, így én fellélegezhettem. Néha hallottam kiáltásait, amint nevemet üvöltözi szerte a házban, de nem bújtam elő rejtekhelyemről. Egy jó fél óra múlva újra megpillantottam lábait. Az ágyhoz sétált és ledőlt rá, majd megláttam pólóját a földön landolni.
-Mit csinálsz?- suttogtam, de ekkor eszembe jutott, hogy én bujkálok, így gyorsan befogtam számat, de szerencsére Haz nem hallotta meg hangom.
-Hm... Louis.- morogta kéjesen, amitől kikerekedtek a szemeim. Nem! Most fölöttem fogja kielégíteni magát? Nem szerettem volna lebukni, így továbbra is mélyen hallgattam.- Bassza meg!- káromkodott és leesett egy papírlap mellém. Ahogy földet ért, láttam, hogy az én félmeztelen képem az, amitől akaratlanul is egy sóhaj szökött ki ajkaimon. Nem, persze, hogy nem saját testem látványától, hanem a tudattól, hogy Harry rám könnyít magán. Nem bírtam tovább, mert már nagyon kellemetlen volt hason feküdni merevedésem miatt. Gyorsan másztam ki és szerelmem mosolygós arcával találtam szemben magam.
-Mi a sz...?- döbbentem le teljesen, ugyanis félmeztelenül üldögélt az ágyán a telefonjával a kezében és Twitterezett, de korántsem volt olyan állapotban, mint én.
-Látom tetszettek a hangeffektek.- rakta el a zsebébe a készüléket ágyékomat figyelve.- Szerinted nem tudtam, hogy az ágy alatt vagy? Láttam a lábadat amikor bebújtál.
-Te egy nagyon gonosz ember vagy!- néztem rá mérges arccal, de majdnem elnevettem magam, ugyanis kiskutya szemekkel jött hozzám közel.
-Ne durcizz! Attól jobban leszel ha segítek a problémádban?- puszilt bele a fülembe és belemarkolt a dudorba a nadrágomon.
-Ki tudja? Szerintem megér egy próbát.- mosolyogtam, mire vadul esett nekem...

*8 hónap múlva*

-Most mit csináljunk? Bemenjünk? Istenem, Lou, megszületik a gyerekünk!- ugrált megállíthatatlanul, amit felettébb mulatságosnak találtam volna más esetben, de most én is ideges voltam, ugyanis hívtak minket egy 10 perce, hogy Bella, a béranya, még ma szülni fog.
-Nem tudom!- öleltem magamhoz, hogy ne pattogjon már annyira, de ekkor felkapott és velem együtt kezdett el rugózni.- Esküszöm, ha most azonnal nem teszel le, akkor lehánylak!- fenyegettem meg, mert tényleg eléggé fel volt keveredve a gyomrom.
-Én látni szeretném! Menjünk, Louis!- kapta el a karomat és elkezdett az ajtó felé húzni.

*5 nap múlva/Éjfél*

Álmosan, de boldogan álltunk a hálószobánkban és figyeltük az apró kis életet az ágyunkban, ahogy édesen szuszogva alszik.
-Most mit csináljunk?- kérdezte hirtelen Harry, mire akaratlanul is kitört belőlem egy apró kacaj.
-Gőzöm sincs.- mosolyogtam és szenvedélyesen forrtunk össze egy csókban.- Egy tündér fekszik tőlünk 20 centire, szerintem ne rontsuk el az első pillanatban.- váltam el tőle és óvatosan a kicsi mellé feküdtem.
-Előbb-utóbb úgyis olyan lesz, mint az apjai, szerintem nem számít!- kuncogott szerelmem és nagyon figyelve a picire rám mászott.
-Hazz! Most azonnal szállj le rólam!- figyeltem mérgesen az arcát.- Még ráesel!
-Nyugi, Boo!- adott egy lágy puszit, de Ő is tudta, hogy igazából nem vagyok rá mérges. Egy ideig csak feküdtünk, közöttünk pedig a kisbaba aludt édesen. Hirtelen a kicsi felébredt és fáradt kis szemeit rám emelte. Kikerekedett szemekkel figyeltem.
-Te tiszta apád vagy!- simogattam meg óvatosan aprócska orcáját.
-Most melyik?- nézett rám érdekesen Harry.
-Nem is tudom. Hatalmas, csillogó, zöld szemek, amikor mosolyog gödröcskék az arcán... Tiszta Te!- ujjongtam boldogan. Még mielőtt megfogant volna, megbeszéltük, hogy a sorsra bízzuk, így összekevertük spermáinkat és azt adtuk a béranyának. Én nagyon szerettem volna, hogy Haz legyen a vér szerinti apuka, de Ő makacskodott, így ehhez a módszerhez folyamodtunk, de imáim meghallgatásra találtak.
-Lehet, hogy Bellától örökölte.- próbálkozott, de semmi értelme nem volt. Ebben a gyerekben bizony Styles vér csordogál.
-Igen, biztos.- mondtam enyhe cinizmussal a hangomban, de ekkor a baba elkezdett sírni, így karjaimba vettem és halkan énekelgetve neki ringattam, amíg meg nem nyugodott. Mikor újra elaludt beraktam a saját ágyába, Harryvel pedig befeküdtünk a miénkbe.
-Mit fogunk csinálni vele, ha megnő?- fogta át idegesen a derekamat Haz.
-Ő lesz a legcsinosabb lány, akit valaha láttam, biztos, hogy nehéz lesz róla levakarni a srácokat.- bújtam még közelebb a göndörkéhez.
-Igen, de a mi lányunk és ketten bármilyen kisfiúval elbánunk.- puszilgatta a nyakamat gyengéden.
-Harry. Ígérjük meg, hogy soha nem esünk egymásnak Alice előtt. Rendben? Sőt mi több, nem fekszünk le abban a szobában, ahol Ő is ott van, akármilyen kicsi is.- másztam hasára.
-Oké, de akkor szállj le rólam, mert 2 percen belül megszegem, ha nem teszed.- lökött maga mellé és mindketten szinte azonnal elaludtunk.

*Reggel*

-Nyugalom pici!- simogattam a hasát nyugtatólag, mert egyre csak sírt hajnali 6 óra ellenére.- Látod? Nem is olyan rossz ha csönd van.- ásítottam hatalmasat, amikor végre abbahagyta. Lefektettem Harry mellé, aki édesdeden aludt, fel sem ébredt az ordításra. Nagy szemeivel meglepődve pislogott rám, mire apró kacaj tört elő belőlem.- Ne ijedj meg! Az apukád mellett vagy, az nem egy bokor.- kuncogtam.
-Hallottam ám.- dörmögött Hazza, reggeli, rekedt hangján, mire hangosan kezdtem el nevetni.
-Le ne lökd!- ijedtem meg, nehogy ne vegye észre a picurt.
-Nyugodj meg!- ült fel és az ölébe vette Alicet.- Ugye nem is félsz tőlem?- gügyögött aranyosan, mire tüsszentett egyet a kislányunk.
-Lehet, hogy allergiás rád. Vagy a sörényedre.- mutattam rá a problémára, mire csak kinyújtotta rám a nyelvét.
-Szerinted is meg kéne verni apádat ma reggel?- suttogta a kicsinek, de én is hallottam.
-Csak irigy vagy, mert nem rám allergiás!- másztam mellé és csak figyeltük a szépséget, aki értetlenül bámult minket, de tekintetem gyorsan elkalandozott Harry meztelen felsőtestén.
-Ha abbahagytad a mellkasom stírölését akár le is mehetnénk kajálni.- lökött oldalba és felkelt a karjaiban a kis csajjal.
-Ne hidd azt, hogy mindig csak Téged bámullak, mert nem vagy egy nagy szám!- húztam az agyát.
-A farkad nem ezt mondja!- lépdelt ki a szobából. Lepette néztem le az alsógatyámra és tényleg eléggé fel voltam izgulva.
-Szemét.- sziszegtem és utánuk indultam egy melegítő nadrágot magamra rángatva. Mikorra a konyhába értem Haz már tisztába rakta Alicet és éppen cumisüvegből etette az angyalkát.
-Így is látszik.- bökött szerelmem az ágyékom felé kaján vigyorral a képén.
-Ó, Istenem, fogd már be!- nevettem erőltetetten és egy csókkal meggátoltam további hozzáfűznivalóit.
-Reggelt.- jött le Zayn boldogan és rögtön Harryhez lépett, majd csak figyelte kislányunkat.- Zayn. Zayn Malik.- fogta meg kezecskéjét és óvatosan megrázta.- Örülök, hogy találkoztunk, hercegnő.- mosolygott.- Hála az égnek, hogy itt vagy végre, mert ha 2 napig még nem születsz meg, esküszöm belebolondulok apukáid idegesítő várakozásába.- beszélt egyre csak a picihez, mire mérgesen arrébb löktem.
-Úristen, de aranyos!- lelkesedett be teljesen Liam, amikor meglátta a konyhaajtóból a kicsike lányt.- Mikor értetek haza?- kapta ki Haz kezeiből, ugyanis éppen befejezte a reggelijét a pici, így nyugodtan cincálhatta.
-Éjfél fele.- vigyorogtam.
-Ez a csajszi tiszta Harry.- kuncogott elámulva Zayn, amire Liam is egyetértően bólogatott.
-Én megmondtam.- csaptam barátom feszes fenekére, mire csak morgott egyet.
-Állva el tudnék aludni.- csukta be szemeit és fejét a vállamra hajtotta.
-Bizony nem fogsz, mert megyünk nagyikat látogatni.- ugrottam ölébe, de nem számított rá, így majdnem elvágódtunk a konyhapadlón, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia a pultban.
-Már várom.- nyögött fájdalmasan, de tudtam, hogy ez csak azért van, mert fáradt, ha meglátja boldog családtagjaink arcait rögtön jobban lesz. Összekészülődtünk és már indultunk is Harry szüleihez.
-Kicsim!- ölelte boldogan magához Anne a fiát, ami szerintem irtó cuki volt.
-Hiányoztál, anya.- szorította boldogan a nőt, aki ekkor rám nézett, így megláthatta karjaim közt unokáját.
-Úristen!- kapta szája elé kezeit és rögtön célba vett engem, én pedig természetesen azonnal kezeibe adtam a picit.- Istenem, sajnálom, Louis, de ez a kislány tiszta Harry!- mosolygott rá kedvesen.
-Tudom, én is ezt mondtam neki, de Ő nem akarja elhinni.- vigyorogtam és Haz oldalához bújtam.
-Gyertek csak be! Gemma is itthon van, de Des dolgozik.- lépkedett be a lányunkkal, mi pedig egymást ölelve követtük.
-Jézusom!- sikított Gem, mikor anyukájuk beért a nappaliba.- Mennyire édes!- ujjongott és rögtön magához vette.- Szia, csöppség. Én vagyok a te nagynénid.- beszélgetett vele.- Sok sikert a szüleidhez. Mind a kettő egy kanos állat. Nehéz dolgod lesz velük, de látom, hogy erős vagy, elbánsz majd velük. Harrynek csak húzd meg a haját, Louist meg rúgd seggbe.- kuncogott, mire mintha Alice is egy aprót kacagott volna, mire mindenki felröhögött.
-Szerintem rossz hatással vagy a gyerekünkre.- kapta ki a kezeiből Harry és visszaadta nekem.
-Mikor vittétek haza?- ült le a kanapéra Anne és mi is körben helyet foglaltunk, ölemben lassan elaludt a szépség.
-Tegnap éjfél előtt értünk haza.- szórakozott nővérével szerelmem. Nevetve figyeltem őket, mivel Gemma egyre csak Haz haját piszkálta, amitől a srác tiszta ideg lett és próbálta lefogni a testvérét, nem sok sikerrel.
-Gyerekek!- nézett mérgesen az anyuka, én pedig csak röhögtem a két majmon. Gyorsan elment a délelőtt beszélgetéssel, majd Anne marasztalt minket ebédre is, amire nem mondtunk nemet, így fél 2 körül indultunk el anyumékhoz. Alice nagyon jól bírta az utat, Harryvel üldögélt hátul, amíg én a lehető legóvatosabban vezettem, de így is féltettem életeimet a hátsó ülésen. Zökkenőmentesen értünk a nagy családi ház elé, ami felettébb hangos volt a sok lány hangtól, amik a kertből jöttek.
-Csajok!- ordítottam, mire a kicsi kezemben picit megugrott, de nem nagyon zavarta a hangos kiáltás, de húgaim hatalmas vigyorral rohantak hozzám és egyből körbeálltak mind a négyen.
-Megfoghatom?- pattogott boldogan egyszerre az összes tesóm, de egy szóval lenyugtattam őket és mindenki foghatta egy kicsit, majd ekkor anya is megjelent az ajtóban és boldogan futott hozzám, majd egy öleléssel üdvözölt, amiből úgy váltunk el, hogy már nála volt lányunk, így sétált Harryhez és két puszival köszöntötte.
-Nehéz szülés volt, nagyfiú?- vigyorgott rám szülő anyám, mire csak tátogtam. Tudtam, hogy anyunak jó a humorérzéke, de erre nem számítottam, Haz viszont megállíthatatlanul röhögött. Oké, nem rontom el a játékot.
-Nem, igazán kellemes volt 5 órát vajúdni.- mondtam teljesen komolyan, mire mindketten felnevettek, ekkorra a lányok már bementek a házba játszani.- Még érzem egy kicsit, de már sokkal jobb, mint volt.- simogattam a hasam. Anya hangosan kacagva ment be a többiek után, de útközben rácsapott a fenekemre.- Héj! Fáj ám! Sokat dolgoztunk azért a gyerekért!- szóltam utána, mire anya lefagyott és olyan hatalmas röhögés tört elő belőle, amit öröm volt hallgatni. Harry is fulladozott a hasát fogva.
-Fiam, te perverz!- nézett rám anya, a nevetéstől könnyes szemekkel és bement. Kezemet még mindig hasamon tartottam, de amikor ketten maradtunk barátommal "véletlenül" lejjebb vezettem és gyöngéden gatyámra markoltam.
-Louis, Te vadállat!- morgott és gyorsan behúzott az ajtón, mielőtt folytathattam volna a játékot. Észre sem vettük, de máris 8 óra volt, így nem szerettünk volna elindulni a sötétben, mivel novemberben már nincs túl világos ilyen későn, így anya marasztalt minket, mi pedig el is foglaltuk a helyünket régi szobámban, ahova felcipeltem az összecsukható kiságyat, mivel készültünk erre az esetre, szerencsére. Alice már aludt, így óvatosan tettem bele, amíg Harry zuhanyozott. Hatalmas sikítást hallottam a fürdő felől, mire rögtön odarohantam, az ajtóban pedig megláttam Lottiet, aki nem bírta abbahagyni a nevetést és Harryt, aki egyre csak dörzsölte a szemét meztelenül.
-Boo!- rohant hozzám, én pedig gyorsan elé raktam egy törülközőt, ami a kezem ügyében volt, ugyanis nem szerettem volna, ha húgom a szerelmemet nézegetné.- Csíp! Belement a szemembe!- sipákolt, mint egy hisztis picsa, amitől nekem is kuncognom kellett és segítettem rajta, óvatosan töröltem meg szemeit, amitől sokkal jobban érezte magát.
-Most már siess, Te óriás bébi.- küldtem vissza a zuhany alá.
-Köszönöm én hősöm.- szólt még utánam.
-Te meg menj vissza a szobádba!- néztem mérgesen Lottiera, aki mosolyogva tűnt el az ajtaja mögött. Fejemet rázva léptem be a szobámba, ahol a pici aludt. Én már Haz előtt zuhanyoztam, így boxerban feküdtem be a franciaágyba és vártam a göndört, aki néhány percen belül megérkezett, természetesen anyaszült meztelenül, amiért rászóltam, de úgy tett, mintha elaludt volna, így inkább hagytam a fenébe. Elég gyorsan elaludtunk mindketten. 

55. fejezet

-Hol vagy Harry?- sétáltam a nappaliba farmeromat markolva, de nem azzal találtam szemben magam, akire számítottam, ugyanis a vágytól égő, zöld szemek helyett egy kék szempárral néztem farkasszemet.- Nem láttad Hazt, Sophia?- kérdeztem az előttem elhelyezkedő lánytól.
-Nem, bocsi.- mosolygott és besasszézott Liamhez a konyhába. Lehet, hogy már nem is olyan, mint amilyennek megismertük?
-Megtalállak, esküszöm kinyírlak!- ordítottam, de ekkor hátulról ágyékomra vezette tenyereit és vadul tapadt nyakamra.
-Tedd azt!- fordított szembe magával huncutul vigyorogva.- Egyébként én találtalak meg téged!- vezette kezét gondolkodás nélkül nadrágomba és könyörtelenül elkezdett dörzsölni.- Hm... Még le sem sikerült higgadnod? Ez hízelgő.- kulcsolta össze ujjait körülöttem, nem is törődve alsógatyámmal. Egy ügyes mozdulattal karjaiba kapott és le sem szállva nyakamról cipelt fel az emeletre, egyenesen a hálószobánkba.- Úristen, baba! Készülj fel rá, hogy nem sokat fogsz aludni este!- morgott a nyakamba, de ekkor mindent abbahagyott és ellépett tőlem.- Addig pedig gondoskodni fogok róla, hogy bármikor készen állj bármire!- kuncogott és még utoljára végigsimította nadrágom.
-Egyszer biztos, hogy meg fogsz ölni!- szuszogtam még hangosan utána, de ő kuncogva kiment. Gondoltam egy kicsit szórakozok vele, így ugyan fájdalmasan, de felkeltem és merevedésemmel nem törődve lementem a nappaliba. Zayn ott ült a TV-t nézte én pedig leültem az ölébe és átöleltem a nyakát, pont szembe Harryvel, aki gyilkos tekintettel figyelt engem.- Segíts nekem!- néztem a fekete srác szemébe, mire ő csak kételkedve épelméjűségemben vizslatott.- Haz nem elégített ki.- nyafogtam neki.- Segítesz nekem, ha már ő ilyen szívtelen volt?- kaptam el kezét és durván szorítottam magamhoz, amitől teljesen kikerekedtek a szemei.
-Szállj le róla!- kapott el Hazza és karjaim alatt fogva rángatott el a sráctól, aki még mindig csak döbbenten bámult.- Rendben, Louis. Te csináltad magadnak!- vitt fel az emeletre és újra az ágyon kötöttem ki. Vadul tépte ajkaimat, miközben a mellettünk lévő éjjeliszekrény fiókjában matatott valamit, de gyorsan megtalálta, gondolom előre bekészítette. Csókjával elvonta a figyelmemet, így nem vettem észre, hogy csuklóim már az ágy támlájához vannak bilincselve.
-Lábaim is vannak Harry.- mosolyogtam és felvezettem az említett testrészemet ágyékához, mire morogva elkapta és az ágyra nyomta.
-Én meg le tudom őket fogni.- mászott fölém vigyorogva és ráült combjaimra, a lehető legközelebb sliccemhez, de még véletlenül sem ért gyenge pontomhoz.- Hm... Elég kiszolgáltatottnak tűnsz, baba! Neked nem tűnt fel?- támaszkodott meg mellkasomon és kegyetlenül kezdte el szívni nyakamat, de egy hangot sem adtam ki, annak ellenére, hogy ordítani tudtam volna a kéjtől.- Gyerünk, Lou! Hallani akarom a hangod, ahogy egyre csak szenvedsz miattam.- nyomott egy puszit a kivörösödött területre, majd egyre haladt lefele felsőtestemen. Erősen szorítottam össze szemeim mikor elérte mellbimbóim és ráérősen kényeztette őket.- Mi az, drága? Némasági fogadalmat kötöttél?- vezette kezét V vonalamra és gyengéden kezdte el simogatni.- Felőlem így is csinálhatjuk!- hintett puszikat ujjai helyére, majd lejjebb vándorolt fejével és keményen megszívta a dudort nadrágomon. Hatalmas üvöltés hagyta el ajkaimat, de gyorsan csuktam be azokat és egyre csak szerelmemet figyeltem.- Bassza meg!- nyalta meg száját, miközben gyorsan kapkodta a levegőt.- Kurva életbe!- sziszegett és egyre csak saját magát markolta, majd lágyan kezdte magát dörzsölni.- Imádom a hangod! Annyira izgató, amikor miattam veszíted el az uralmadat tested felett.
-Te egy kiéhezett, perverz állat vagy!- próbáltam szabadulni alóla, de keményen tartott és még szemeiben is jobban látszott a vágy szikrája.
-Azaz, Louis! Beszélj velem mocskosul, mert hidd el, hogy ez baromira felizgat! Érzem, hogy szavaidtól keményebben feszül a farkam a nadrágomban.- végszóra combomnak lökte magát, így éreztem, hogy bizony nem hazudik, bár nem is feltételeztem. Tudtam, hogy nagyon igényli már a törődést és éreztem kisugárzásán a vadságot, mégsem ijedtem meg. Tudtam, hogy szeret és nem tenne velem olyat, amit én sem akarok igazán, vagy amivel fájdalmat okozna hosszabb időre. Akármennyire is tűnik úgy, hogy már rég elvette az eszét az élvezet, én tudtam és láttam rajta, hogy ha látná, hogy nem élvezem egy pillanat alatt leállna, lehiggadna.
-Akkor most beszélgetni fogunk?- piszkáltam továbbra is, amit láttam, hogy kifejezetten élvez.
-Szerintem érdekesebb dolgokra is használhatnád a szádat.- dobta le magáról a pólóját, majd farmerjától is megszabadult és azt rólam is lehúzta. Egy fokkal kényelmesebb volt, de alsónadrágom még mindig kényelmetlenül szorított, ugyan ezt nem mutattam Harrynek.
-Igazad van. Elég éhes vagyok, nem viszel el vacsizni valahova?- mosolyogtam.
-Jó próbálkozás, Kicsi, de ez elől már nem menekülsz!- kuncogott és lerántotta alsógatyám, amitől egy kicsit felszisszentem.
-Állok elébe!- csuktam le szemeimet szorosan, amint megéreztem a hideg levegőt, meztelen férfiasságomhoz érni. Lehengerlő érzés volt.
-Na mi történt? Csak nem kezdi átvenni feletted az uralmat a kéj?- húzta végig mutatóujját egész hosszomon, mire összeszorított fogakkal megráztam a fejemet.
-Semmi bajom.- nyöszörögtem, amin Harry csak nevetett. Lemászott lábaim közé és apró puszit nyomott makkomra, amibe beleremegett egész testem, de tartottam magam. Lassan kezdte el benyelni egész méretemet, amiből annyit érzékeltem, hogy egyre több tűnik el szájában belőlem, de mikor tövig benne voltam nem bírtam tovább, hatalmasat morogtam. Szemei tükrözték mosolyát. Gyengéden engedett ki apránként, majd egy gyors mozdulattal újra magába fogadott. Itt már nem figyeltem oda tetteimre, csak őt éreztem és puha, nedves száját. Ekkor fogaival karcolt végig, ahogy elengedett, de sikerült visszatartanom kitörni készülő orgazmusom.- Haz!- morogtam egyre hangosabban nevét. Nem is figyelve figyelmeztetéseimre nyelt egyet, amitől ordítva feszültem meg, de mielőtt elmentem volna visszaengedett szájüregébe. Minden izmom megfeszült és csak a mámoros érzést voltam képes felfogni.
-Úgy látszik mégis tetszett.- nyelte le örömnedvemet jókedvűen.
-Szedd le rólam a bilincset!- kezdtem el rázni a kezeimet, mire mosolyogva eloldozott. Még nem tűnt el teljesen a kéjes érzés testemből, így teljes erővel estem Hazza ajkainak, aki hatalmasat nyögött a hirtelen cselekedetemtől.
-Hagyjál!- tolt el magától indulatosan, mire teljesen összezavarodtam.
-Mi a baj?- tisztult ki a fejem teljesen és ijedten magamra kaptam egy alsógatyát. Csak megrázta a fejét és kisétált a fürdőbe.- Harry.- suttogtam utána, de csak becsapta az ajtót. Hiánya miatt kirázott a hideg, így felkaptam az egyik pulcsiját, de az ujja egy kicsit hosszú volt és leért a combom közepéig, nem foglalkoztam vele. Magamat ölelve sétáltam le a nappaliba mezítláb, boxerben, majd leültem a TV elé és csak figyeltem Zaynt, aki nyitott szájjal, horkolva aludt a készülék előtt. Erősen magam köré fontam a Harry illatú felsőt és éreztem, hogy előtörnek belőlem az első könnycseppek, majd lassan az anyag egyre nedvesebb lett. Ekkor viszont két erős kar fonódott körém, amitől erőteljesebben zokogtam, mivel nem az volt, akire vártam, Liam ölelt nyugtatólag.
-Engedd el!- hallottam meg az utánozhatatlan, mély, rekedt hangot, mire szívem nagyot dobbant, de közben a félelem is átjárta testem. Nem bírtam abbahagyni a sírást, már teljes erőmből potyogtattam a könnyeket.- Meg kell értened, Boo!- kezdte el simogatni a hátamat, de eltoltam kezét és inkább figyeltem a TV-t, mintha észre sem venném.- Hadd magyarázzam meg!- ült mellém és combomon pihentette kezét.
-Tudom, hogy miért csináltad.- morogtam.- Még a gondolattól is rosszul vagy, hogy hozzád érek.
-Te  beteg vagy!- nevette el magát idegesen.- Gyere.- ölelt magához, majd felemelt és mellkasánál tartva cipelt fel a szobánkba. Gyengéden tett le, én pedig gyorsan nyaka köré fontam karjaim, hogy ne tudjon elmenni, így közel bújt hozzám.- Tudod, hogy mennyire hihetetlen érzés az orgazmus.- jelentette ki egyszerűen, amitől teljesen vörös lett az arcom. A gyomrom beleremegett ebbe az egyetlen szóba, hogy "orgazmus" és ágyékom elkezdett bizseregni.
-Igen.- suttogtam az oldalába, mire folytatta.
-Tudod, hogy olyankor a szíved baromi gyorsan ver és nagyon nehezen tudsz lehiggadni.- simogatta a felkaromat lágyan.
-Tudom.- nyüszítettem, ugyanis egyből a 10 perccel ezelőtti események ugrottak be. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy Haz ne vegye észre dudorodó boxeremet és sikerült is, mivel tovább beszélt.
-Ez nagyon megterhelő a szívednek, nekem pedig baj van a szívemmel.- hajtotta le a fejét, így göndör tincsei szemébe omlottak.
-Harry, nem. Neked csak a gyomroddal volt baj, de annak már vége.- bizonygattam inkább magamnak, mint neki.
-Nem, Lou. Röntgenen voltam a rák miatt és akkor vették észre, hogy egy lyuk van a szívemen.- mosolygott keserűen.- Akkora egy balfasz vagyok!- törölte le sebesen könnyeit, nem akarta, hogy gyengének lássam.
-Istenem, Harry!- ültem az ölébe, mire kitört belőle a röhögés.
-Két mondattól felizgultál?- kuncogott és hátamra döntött.- Még nem is végeztünk a büntetéssel!- jutott eszébe és vigyorogva simogatta alhasam, amitől fájdalmasan szűkült az alsóm.- Kibaszott szexi vagy a pulóveremben.- kezdte el levenni az anyagot.
-Légyszíves, ne!- ültem fel.- Nem akarom, hogy csak én élvezzem. Kibírom.- szorítottam magamhoz és csak hallgattam lélegzet vételeit.
-Engem viszont kiakaszt, hogy bököd a hasamat.- szuszogott hangosan, így elengedtem és csak egymás mellett feküdtünk.- Találtam egy béranyát.- jelentette ki átlagosan, mire felugrottam és hatalmas örömmel tapadtam ajkaira.
-Ez komoly?- ugráltam hasán boldogan, mire nevetve lelökött magáról.- Hol és mikor? Hány éves, hogy hívják, hol lakik?- mutogattam teljesen felpörögve, de Harry lefogta kezeimet és magához húzott.
-Mindent meg fogsz tudni, mivel elviszlek hozzá. Öltözz és kérlek szolgáltasd vissza a felsőm!- mosolygott és aprócska puszit nyomott orromra, majd a szekrényhez sétált.
-Most megyünk is?- dadogtam és merevedésemre raktam kezeim, mert eléggé frusztrált, hogy Hazza folyamatosan figyel.
-Ha nincs ellenedre.- simított végig arcélemen kedvesen, majd gyors csókba hívta ajkaimat.- Louis, én szeretnék gyereket.- húzott fel állásba és lekapta rólam a pulcsiját. Hatalmas örömmel ugráltam a ruháimhoz és rekordsebességgel átöltöztem és lehiggadtam.
-Basszus, Haz! Nálad jobb barátot elképzelni sem lehet!- csüngtem a nyakába kapaszkodva, miközben mosolyogva méregettem arcát. Hálásan döntötte homlokát az enyémnek, majd orrát az enyémhez dörgölte, mire felnevettem.
-Menjünk.- fogta meg a kezemet és levezetett az előtérbe, majd cipőinket felkapva mentünk ki a kellemes napsütésbe. Elfeledkeztem Harry betegségeiről és ahogy láttam Ő is, így felhőtlen volt boldogságom. 

54. fejezet

Senki nem mozdult, nem szerettük volna megbántani barátunkat, mert végre boldognak láttuk, de éreztem, hogy Harry mellettem majdnem felpattant és elfutott. Oké, én is majdnem lebarmoztam Liamet, de senki nem tette. 

-Sziasztok fiúk!- mosolygott az ajtóban Sophia, Liam ex barátnője. Még karrierünk kezdetén járt vele és hát... érdekes egy lány. Szerintem ha azt mondom, hogy szakításuk után végigment rajta az egész banda, akkor mindent elárultam. Igen, nekem is megvolt, de ez nem túl nagy dicsőség ha azt nézzük, hogy ezt fél London elmondhatja magáról. 

-Srácok, újra együtt vagyunk Sophiaval.- ültette le maga mellé a lányt. Lány? Nem nevezném annak. Mindhárman erőltetetten mosolyogtunk, majd sok sikert kívántunk nekik. Niall után ekkora visszaesés? Kétségbe ejtő! Harryvel felvonultunk a szobánkba és az ágyon ülve csak figyeltük egymást. 

-Megőrült.- nyögtük ki egyszerre, majd nevetve eldőltünk egymás mellett. 

-Nincs kedved filmezni?- termett is a CD-k előtt.

-Oké, de akkor Karib tenger kalózait szeretnék!- helyezkedtem el kényelmesen. 

-Parancs értettem, kapitány.- nyomta be és már el is indult a negyedik része a sorozatnak. Egy ideig csöndben néztük, majd az a rész jött, amikor Jacket ledönti a csaj a hajón és teljesen lázba jöttem.

-Ezt játsszuk el!- ugrottam az ölébe, mire hatalmasat nyögött. Az ágyba nyomtam és összedöntöttem a homlokunkat.- Szar színész lennél.- kuncogtam.- Jacknek nem is áll közben a farka.- húztam fel ülésbe, mert a filmben is ez történt. 

-Nem, de neki nem is ugrott rá a világ legsármosabb pasija.- tapadt ajkaimra.

-Ez nincs is a filmben, amúgy meg Angelica vagyok, nem egy pasi!- másztam le róla és tovább néztem a filmet. Elég sokszor megmozgattam Harryt, mert az összes csata jelenetet eljátszattam vele, majd a végén is megtetszett a majdnem csók jelenet, így azt is.- Tekerd vissza az elejére! Azt muszáj eljátszanunk, amikor Angelica és Jack harcolnak, majd Jack lekapja Angelicát!- pörögtem be teljesen. Haz dünnyögve ugyan, de megtette és megcsináltuk. Boldogan dőltem hátra.- Kalóz szeretnék lenni! 

-Én meg ha tudom, hogy ilyen utánozós, eljátszós kedvedben vagy, tuti valami pornót rakok be.- vigyorgott rám kanosan, mire hasba vágtam.- Mi a bajod? Már nem is kívánsz?- figyelte a gatyámat szomorúan.

-Hidd el, hogy lesz még dolgod vele ma.- markoltam a farmeromra, mire barátom felugrott és kirohant a szobából, egyenesen a fürdőbe. Óvatosan benyitottam utána, majd hatalmas nevetésbe törtem ki, ugyanis a felajzott állapotban lévő szerelmem háton feküdt a mosdó padlóján, ugyan fájdalmasan dörzsölgette a fejét, de nevetett, Zayn pedig a hasát fogva röhögött szerencsétlenen.
-Ki volt az a barom, aki vizesen hagyta a padlót?- nézett a pakisztánira Harry, de ő nem volt képes abbahagyni a viháncolást.
-Jól vagy, baba?- ültem mellé és gyengéden simogattam fejét.- Nem ütötted meg nagyon?- nyomtam apró puszit ajkaira.
-Minden oké, Lou.- pattant fel és engem is felhúzott. Már teljesen lenyugodott, így mentünk le hármasban a nappaliba, de Liamék sehol nem voltak, csak egy cetlit találtunk, ami szerint elmentek sétálni. Ekkor megcsörrent Haz telefonja, a kijelzőn pedig láttuk, hogy anyukája volt az.
-Szia anyu!- szólt bele boldogan.
-Szia Anne!- ordítottam a készülékbe, mire barátom befogta a számat és inkább kihangosította a telefont.
-Én is örülök neked Louis.- kuncogott a nő a vonal végén.- Csak azért hívtalak, hogy meghívjalak titeket ebédre. Ráértek? Áthívtam Gemmát is és Jayt, de a lányok barátnőzni vannak.
-Persze, szívesen megyünk, ugye Lou?- engedte el az arcomat, mire csak bólogattam.- Mikorra menjünk?
-Most már jöhettek is, mert a többiek már itt vannak.- válaszolt, majd elköszöntünk és már össze is készülődtünk.
-Nem baj, ha egyedül hagyunk, Zayn?- öleltem át a srácot, aki a TV-t nézte.
-Dehogyis, menjetek nyugodtan.- mosolygott és már indultunk is. Elég gyorsan odaértünk, bár lehet, hogy nekem azért tűnt gyorsnak, mert egész úton aludtam. Mindenki puszival és öleléssel köszöntött mindenkit és helyet foglaltunk az asztalnál. Szembe kerültem Harryvel, mellette nővére ült, másik oldalán anyukám, mellettem pedig Haz anyukája és apukája. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, de a kaja befejeztével én valahogy kimaradtam, mindenki mással dumált, így csak az előttem helyet foglaló angyalt figyeltem és gonosz kis terv jutott eszembe. Észrevétlenül lerúgtam a cipőmet és lassan Harry combja felé kezdtem lábammal kalandozni. Mikor megérezte kikerekedtek szemei és hirtelen abbahagyta a kommunikálást testvérével. Kitapogattam sliccét és elkezdtem simogatni lágyan, mire szája kissé elnyílt és némán szaladt ki rajta a levegő.
-Egyébként Liam hogy van? Jobban érzi magát?- fordult Anne a fia felé, aki mélyeket lélegezve próbálta kontrollálni magát, de éreztem, hogy egyre csak keményedik lábujjaim alatt.
-Mostanában jóban van Sop... Ah.- nyögött egyet visszafoghatatlanul. Gemma érdekesen méregette öccse arcát, majd aggódva magára vonta a figyelmét.
-Mi a baj?- simogatta meg felkarját. Tudtam mi a dolgom, így erősen nyomtam lábfejemet ágyékába, amitől csak tátogott, mint egy hal.
-Semmi. Csak. Kicsit. Fáj. A. Hasam.- törtek elő belőle apró sóhajok, amiket képtelen volt magában tartani. Alig bírtam visszatartani az előtörni készülő nevetésemet, de valahogy sikerült megelőznöm, hogy lebuktassam magunkat. Szerelmem eredménytelenül próbálta letolni magáról lábamat és láttam rajta, hogy elég közel van a gyönyörhöz, kezei remegtek és az arckifejezései megfizethetetlenek voltak. Természetesen az én gatyám is kellemetlenül szűk volt, de közel sem voltam olyan állapotban, mint Haz. Szegénnyel nagyon kicsesztem, mert még a mosdóba sem tud kimenni.
-Gemma, segítesz bevinni a tálakat?- mosolygott rá Anne, mire mindketten eltűntek és Jay is követte őket, így hárman maradtunk férfiak. Harry mindkét kezével az asztal alatt matatott és próbált küzdeni ellenem, de egyre fogyott az ereje.
-Mi van veletek srácok? Alig hallunk rólatok.- csapott a vállamra mosolyogva az idősebb férfi.
-Megvagyunk.- vigyorogtam szélesen és egy időben ezzel erőteljesen kezdtem dörzsölni barátom férfiasságát. Állatias morgás tört fel belőle, mire már képtelen voltam megállni a nevetést, így Des elég érdekesen méregetett engem, majd Hazt is.
-Biztos, hogy nincs semmi baj, Harry?- nézte féltőn a bongyort, aki hátra vetett fejjel próbált uralkodni teste felett, de ezt a pozíciót már én elfoglaltam, így nem volt képes magában tartani hörgéseit, nyögéseit.
-De van!- morgott és éreztem, hogy néhány mozdulat és elélvez, ezért elhúztam tőle lábamat és csak mosolyogva figyeltem, ahogy gyilkos tekintettel méreget, egyre csak levegő után kapkodva.- Ezt még nagyon megbánod.- tátogta nekem, amikor apukája éppen ivott, így ő nem láthatta.
-Már várom.- incselkedtem vele.
-Egyébként egy meleg pár, hogy tud szeretkezni?- nézett fiára Des, mire azt hittem, hogy szerelmem megfullad, úgy köhögött.- Persze tudom, hogy milyen módjai vannak, de ti, hogy szoktátok?
-Hát.- vörösödött el teljesen Harry, mire gyorsan kaptam kezeimet szám elé, nehogy előbukjon belőlem egy hatalmas röhögés.- Muszáj ezt itt megbeszélni?- köhintett.
-Most miért? Ha apukádat érdekli.- mosolyogtam segítőkészen, mire Haz sípcsonton rúgott, de könnyen elhallgattattam azzal, hogy lábamat visszavezettem combjai közé és kemény ágyékát kezdtem el stimulálni.- Pont, mint a többi meleg pár.- néztem közben a férfira, de nem hagytam abba a munkát kicsi Harryvel.- Személyes kedvenceim Haz óriási tenyerei és puha ajkai.
-Baszódj meg, Louis!- sziszegte a göndör srác az asztal szélét markolva és láttam Desen, hogy kezdi sejteni, hogy mi folyik a terítő takarásában, de még nem teljesen jött rá mesteri kis játékomra. Láttam Harryn, hogy már fáj neki visszatartania orgazmusát és már nem is lesz képes tartani sokáig, így felgyorsítottam a folyamatot és erőkifejtésemtől mélyet, mégis hatalmasat nyögött, pont mikor a lányok kiértek. Éreztem nadrágján a nedves foltot, majd tekintetét rám emelte, szemei bosszúsan csillogtak.
-Nem szeretnétek felmenni Harry volt szobájába?- kuncogott Gemma, mire Haz az asztalra vágta a telefonját, amit eddig kezében szorongatott és dühösen, takarva farmerját, hosszú léptekkel indult meg a ház felé.
-Veled még számolok.- suttogta a fülembe, mikor mellém ért. Szerencsére addigra lenyugodtam, mikorra Gem lehuppant mellém.
-Lábbal? Egy dög vagy, Tomlinson.- vigyorgott, majd elismerően megveregette a hátam.
-Sokan mondták már.- nézegettem körmeimet igazi ribanc módjára, mire Gemma csak nevetve rám dőlt.
-Hékás, Louis! Elégedj meg a fiammal!- húzta el féltőn lányát Anne, de láttam szája sarkában egy apró mosolyt. Kuncogva emeltem kezeimet mellkasom elé védekezésképpen.
-Talán most elég lesz Ő is. Egyébként is inkább fiúkban utazom.- öleltem magamhoz az idősebb Styles gyereket.- Azért ha megunnám Harryt állj készen! Nem tágítók a Styles vértől!
-Louis, te beteg állat!- lökött meg óvatosan Gem, majd inkább elült mellőlem.
-Ezt a ma este után szerintem kétszer is meg fogod gondolni, szépfiú.- éreztem meg Haz leheletét a fülemnél, aki tiszta nadrágban feszített mögöttem.- Könyörögni fogsz te azokért az óriási tenyerekért.- nevetett ördögien és vészjóslóan mosolyogva ült le szemben velem.
-Meglátjuk, Babe.- cukkoltam, majd lassan elindultunk hazafele, de a előre tudtam, hogy a kocsiban sem lehet már nyugtom és milyen igazam lett! Amint kifordultunk az utcájukból keményen markolt büszkeségembe, mire fájdalmasan ordítottam fel.
-Én figyelmeztettelek, William!- figyelt vágytól sötét szemeivel.- Azt hitted, hogy megúszod szólás nélkül, hogy a családom és az anyukád előtt felizgattál? Bánni fogod még, hogy ezt tetted, Tomlinson!- kacagott és kezével egyre csak masszírozott, majd mikor már éreztem, hogy irtó közel vagyok elhúzta a kezét és kiszállt a kocsiból. Remegve nyögtem egyet, mire visszanézett rám.- Ó, sajnálom. Pont hazaértünk!- mosolygott és bement a házba. Nagyot sóhajtva követtem, de nem bántam meg amit tettem és soha nem is fogom. 

53. fejezet

*1 hét múlva*

Mosolyogva ültem a konyhapulton és egyre csak Harryt figyeltem ahogy készíti a reggelinket. Édesen kidugta a nyelvét miközben erősen koncentrált, hogy szakszerűen vajazza meg a pirítósokat. Apró kacaj tört elő belőlem, mire vigyorogva megrázta nekem a fenekét.

-Tudod, Babe, nekem nagyon bejönnek a szakácsok.- lépkedtem mögé és gyengéden hátsójába markoltam. Apró sóhaj bukott ki belőle, mire hatalmas nevetésben törtem ki.

-Mit szeretnél?- fordította felém fejét és lágy csókot nyomott ajkaimra. 

-Gondolkoztam ezen a gyerek témán.- billegtem idegesen, mivel nem voltam biztos benne, hogy Harry egyet fog érteni velem. Meglepetten emelte rám tekintetét, mire csak elpirulva lehajtottam a fejem. 

-Mire jutottál?- folytatta az étel gyártást. 

-Én nagyon szeretnék egy gyereket.- fújtam ki az eddig benntartott levegőmet. Hatalmas mosoly jelent meg ajkain, amiből tudtam, hogy ebben a témában egyet értünk. A csempe a lábam alatt hihetetlen hidegnek hatott, de abban a pillanatban még az is felmelegedett.
-Ajjaj.- kuncogott, mire a gyomrom a torkomba ugrott, édes nevetése ellenére is.
-Mi a baj?- nyeltem egy nagyot, majd a következő másodpercben már Harry ölelő karjai közt voltam.
-Akkor el kéne kezdenünk próbálkozni ezzel a témában kapcsolatban.- lehelte a nyakamra, ahova apró puszit hintette, mire egész testemben megremegtem.- Nehéz lesz, de megpróbálni szabad.- simította kezét alhasamra, amitől kicsit előre löktem a csípőmet, így újra hallhattam csilingelő kacaját.- Itt van a reggelid.- nyomta a kezembe a tányért, mire csak becsukott szemekkel sóhajtottam egy hatalmasat. Lassan foglaltam el a helyem és próbáltam nem barátomra nézni, mert tudtam, hogy engem figyel én viszont elég instabil állapotban voltam, így meleg, zöld tekintete nem tett volna jót.
-Köszi.- emeltem rá tekintetemet végül, majd együtt mentünk fel a szobánkba és elkezdtünk készülődni, mivel megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vásárolni Zaynnel, mert új ruhákra van szüksége. Nem tartott sokáig a procedúra, de éreztem, hogy Zaynnek kell a támogatásunk. Már hazafelé mentünk, mikor szorítást éreztem az ágyékomban. Óvatosan férfiasságomra markoltam, mire Harry hatalmasat nyelt.
-Mit csinálsz? Meg akarsz ölni? Engedd el magad!- próbált az útra koncentrálni, de mindig rám tévedt pillantása.
-Hazz, pisilni kell.- nevettem, mire hatalmasat röhögött.
-Minek nekünk gyerek? Itt vagy te!- rázta meg a fejét mosolyogva, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra, mikor a piros lámpánál álltunk.
-Álljunk meg valahol.- doboltam a lábammal, mivel tényleg eléggé kellett, ugyanis reggel óta nem voltam WC-n és most 2 óra van, méghozzá az a Fanta sem segített a büfében, ahol ebédeltünk.
-Édes, észrevetted, hogy a londoni dugó kellős közepén állunk?- sóhajtott, majd kezét az enyémre vezette, amivel még mindig magamat fogtam.- Ezt pedig hagyd abba, mert nem lesz jó vége.
-Ne már Harry! Bepisilek!- nyöszörögtem, de nem nagyon hatotta meg, csak araszoltunk tovább. Kezeimet összekulcsoltam a mellkasom előtt és csak duzzogtam. Már nem voltunk messze az otthonunktól szerencsére, mikor egy baleset miatt elakadtunk.- Én hazasétálok.- akadtam ki, de barátom megfogta a kezem és gyöngéd csókot váltottunk.
-Nyugodj meg. 2 perc és otthon vagyunk.- suttogta fülembe amitől kirázott a hideg és hihetetlen vágy járta át testem. Valahogy alhasam sokkal jobban bizsergett, mint normális esetben szokott és sokkal gyorsabban felizgultam.
-Addig nem bírom.- emeltem el csípőmet az üléstől amire Harry hirtelen felnyögött.
-Ülj vissza!- nézett rám szinte fekete szemekkel. Nem értettem, hogy hirtelen miért lett ilyen mérges, de gyorsan megkaptam a választ.- Honnan van ez a gatyád?
-Tőled.- néztem érdekesen az anyagot, mikor rájöttem mi a baja. A fekete farmer természetesen szűk szabású volt, Harrynek szinte csak ilyen nadrágjai vannak, most viszont ahogy felemelkedtem az ülésből tökéletesen kirajzolódtak benne a domborulataim... és nem csak hátul.
-Kibaszottul jól áll.- harapott alsó ajkába és akkor észrevettem kellemetlenül szűk nadrágját. 10 percig csak némán ültünk egymás mellett és hallgattuk egymás egyenletlen lélegzetvételeit, de egyikünknek sem sikerült lenyugodni.- Elegem van!- fejelte le a kormányt szerelmem, mire csak mosolyogva hozzábújtam. Puha nyakára tapadtam és néha óvatosan megharaptam, amivel azt értem el, hogy remegve simogatta magát nadrágon keresztül, majd az én farmeremre vezette tenyerét, de rögtön elkaptam onnan kezét.- Mi bajod?- lepődött meg, amitől elpirultam.
-WC-re kell mennem, most ne piszkálj!- mosolyogtam lehajtott fejjel, majd inkább a hátsó ülésre másztam, mivel mindkettőnkre túl nagy volt a kísértés.
-Lou!- nyüszögött Harry édesen, de tudtam, hogy mi a baja. Hihetetlenül gyűlöli, ha a nadrágja szorítja merevedését, amit természetesen megértek, én sem rajongok az érzésért.
-Mi a baj, baba?- kuncogtam, majd inkább az utat figyeltem, de Haz nyögései egyre csak sokszorozódtak.
-Megőrülök!- csapott a dudára, de a sor csak nem akart megmozdulni.
-Nyugi.- sóhajtottam és előkaptam a telefonom, mivel csörgött.
-Hol vagytok már, Louis?- szólt bele köszönés nélkül Zayn, mire csak reménytelenül elnevettem magam.
-Itt ülünk a házunktól 3 utcára a kocsiban, egy dugóban és mindketten szenvedünk.- fogtam meg barátom kezét, hogy még egy kicsit tartson ki. Ekkor viszont Harry egy visszafoghatatlan, hatalmas nyögést hallatott, mire Zayn elnémult.
-Harry most élvezett el?- kérdezte meg halkan, mire hatalmas röhögés tört elő belőlem, amire Haz csak értetlenül bámult.
-Nem tudom.- ziháltam a nevetéstől.- Miért nem kérdezzük meg tőle?- hangosítottam ki a készüléket és visszamásztam szerelmem mellé.- Zayn azt szeretné tudni, hogy most élveztél-e el?- vigyorogtam rá, mire kaptam egy nyaklevest.
-Add át Zaynnek.- nyújtotta ki a nyelvét, én pedig durcásan elfordultam tőle.
-Nem hiszem, még áll a farka.- mondtam a telefonba bosszú gyanánt, mire Hazza nadrágomra vezette kezét és erősen belemarkolt férfiasságomba. Mély morgás szakadt fel torkomból, amitől Zayn csak annyit mondott:
-Jó szórakozást.- majd lecsapta.
-Haz...- markoltam rá magamnak, egyrészt mivel fájt a szorítás, de hihetetlen élvezet járta át tőle testem, másrészt viszont majdnem bepisiltem.- Én mentem haza.- ugrottam ki volna a kocsiból, de eszembe jutott egy kis baki, ugyanis gatyámon szép kis dudor éktelenkedett.
-Én meggondolnám.- vigyorgott a göndör hajú szépség.
-Egyszer megverlek és...- gondolkoztam el valami hatásos befejezésen.- És fájni fog!- fenyegettem, de nem nagyon jött össze, ugyanis nem azt a reakciót vártam tőle, amit kaptam, mivel diszkréten kiröhögött.
-Nagyon félelmetes vagy, Boo.- mosolygott és gyengéden tapadt ajkaimra. Miközben még mindig számat kényeztette észrevétlenül célba vette sliccemet, így mikor váratlanul hozzám ért, erőteljesen löktem előre csípőmet és reménytelenül próbáltam kibontani övemet, de túlságosan remegtek kezeim.- Ne segítsek?- kuncogott, mire csak ordítottam egyet és kezét férfiasságomhoz nyomtam.
-Nem akarok elmenni, Haz!- szuszogtam egyre hangosabban.- Engedj el!
-De Lou! Te tartod ott a kezem!- nevetett édesen, majd hihetetlen sebességgel másztam újra hátra. Néma csöndben figyeltem a mellettünk álló autót, de reménytelen volt a helyzetem. Tudtam, hogy nem fogok lenyugodni segítség nélkül. Áldottam az eget, amikor végre megmozdult a kocsi, mert lassan eljutottam arra a szintre, hogy majdnem kiszakadt a nadrágom. El sem hittem, hogy végre hazaértünk, így rohantam a fürdőbe. Mikor kimentem és szembe találtam magam Harryvel, éreztem, másmilyen törődésre is szükségem van, így közel bújtam hozzá és gyengéden nyakára tapadtam.
-Van egy kis gondom.- suttogtam fülébe és óvatosan rá is haraptam.
-Úgy veszem észre, hogy nem is olyan kicsi ez a gond.- kuncogott, miközben gatyámon járt a keze.
-Gyertek már ti töketlenek!- jelent meg Zayn kissé feldúltan.
-Töketlen?- néztem le nadrágomra, amin ott díszelgett az a bizonyos dudor. Erre a fekete is elröhögte magát, nem tudta megtartani mérges kinézetét.
-Jó, ez tényleg hülyén jött ki.- nevetett megállíthatatlanul, mire mi is hatalmas kacajban törtünk ki. Besétáltunk a nappaliba, ahol Liam várt minket mosolyogva és látszott, hogy ezt most nem csak erőlteti.
-Gyere tökös Lou.- szórakozott és lehúzott maga mellé a kanapéra. Csak kinyújtottam rá a nyelvem, de mivel becsuktam a szemeim, nem vettem észre, hogy valaki közel hajolt hozzám és beleharapott. Riadtan néztem az illetőre, azt hittem Liam az, de Hazz smaragdzöld szemeivel találtam szemben magam, mire mindenki csak kuncogva figyelt minket, majd leültünk körbe.
-Szeretnék bemutatni nektek valakit.- vigyorgott Liam gyanúsan, mire tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Igazam is lett abban a pillanatban, amikor kinyílt a bejárati ajtó...

52. fejezet

*2 hónap múlva*

Magam elé meredve ültem a bőr fotelben. Semmit nem voltam képes felfogni a környezetemből, csak Josh, a testőrünk beszédének dallamát hallottam. Semmi nem volt olyan, mint régen, mivel Niall csilingelő nevetése nem aranyozta be a beszélgetéseinket. Tekintetemet óvatosan Liamre emeltem, aki próbált mosolyt erőltetni magára Josh egyik viccének hatására, de szemei belátást engedtek lelkébe. Természetesen csak azoknak, akik ismerik őt. Mindenki maga alatt volt, ugyanis egy újabb interjúra készítettek fel minket, amihez semmi kedvünk nem volt. A One Directionnek vége, akkor miért nem lehet minket békén hagyni? Szerencsére egyik alkalmával sem kérdeztek Niallre, csak azt akarták tudni, hogy mi lesz a bandával. Semmi. A banda Niallel ment el.
-Minden rendben?- jelent meg előttem Harry, aki eddig öltözködött. Felemeltem rá a tekintetemet és végignéztem tökéletes alakján. Aprót mosolyogva leült mellém és fejét vállamra hajtotta. Ahogy férfias tusfürdőjének illata megcsapta az orrom teljesen elbódultam. Szemeimet szorosan lehunytam, légzésem felgyorsult. Kellemes bizsergést éreztem meg ágyékomban, így tudtam, ha továbbra is így maradunk, akkor lassan szűk lesz rám a nadrág. Szégyelltem magam, mert Liam éppen a sírás határán állt, mivel Josh arra készítette fel, hogy mit tegyen ha a szösziről kérdeznék, én pedig felizgulok. Harry magához ölelt és elkezdte simogatni az oldalamat, így bekövetkezett amitől féltem. Éreztem, hogy egyre merevedek. Lábaimat felhúztam és átkulcsoltam őket, így el tudtam rejteni a vágyaim jelét.
-Mi a baj?- ijedt meg barátom és ha lehetséges, akkor még közelebb húzott magához. Istenem, ha te azt tudnád!
-Semmi. Fáradt vagyok.- néztem csodaszép, zöld szemeibe, amik féltően csillogtak. Arrébb csúszott, hogy a kanapé karfájára tudjon támaszkodni és engem is magával húzott, amitől viszont a gatyám megfeszült férfiasságomon, minek hatására egy igen apró nyögés hagyta el ajkaim. Arcomat Hazza pólójába fúrtam és próbáltam lassítani légzésemen, de mintha testem önálló életre kelt volna, lassan a csípőmet előre és hátra ringattam, így a nadrágom egyre csak dörzsölte ágyékom. Próbáltam leállni, de 2 hónap után egyszerűen képtelen voltam rá. Ahogy éreztem Haz kezét az oldalamon, izmos hasát a kezem alatt, émelyítő illatát, tudtam, hogy nem tudok mit tenni. Túlságosan régóta nem voltam senkivel.
-Mi van veled, Lou? Nem tetszel te nekem.- simította kezét arcomra szerelmem, mire kellemes borzongás járta át testem.
-Nincs velem semmi. Pisilnem kell csak.- mosolyogtam hamisan, de a mozgást nem voltam képes abbahagyni. Ennél hülyébb kifogást ki sem találhattam volna.
-Miért nem mész ki a WC-re?- kuncogott, mire csak megráztam a fejem és egy morgás kíséretében megmarkoltam a pólót a mellkasánál, ugyanis túl erősen löktem előre magam, így fájdalmasan, mégis hihetetlenül hatalmas élvezetet okozva szorította büszkeségemet a farmer anyag.
-Mert itt most olyan kényelmes.- dadogtam az érzéstől kábultan.
-Jó, de ha oldalba pisilsz, akkor megjárod.- vigyorgott Haz és kezét az enyémre vezette. A levegő gyorsan áramlott ki tüdőmből és éreztem, hogy hihetetlen közel vagyok a gyönyörhöz. Nem tudtam mikor mentek ki a többiek, de már csak ketten maradtunk Harryvel a szobában. Riadtan nyögtem egy hatalmasat, ugyanis pont egyszer többször löktem előre a csípőmet, mint kellett volna, így fejemet hátra hajtva átléptem a gyönyör kapuján és szerelmem mellkasát szorítva ordítottam a nevét. Mellkasom egyenletlenül emelkedett és süllyedt, majd egy perc elteltével már képes voltam kinyitni a szememet és Harry sziluettjével találtam szemben magamat. Édesen mosolyogva figyelt, majd lágyan ajkaimra tapadt.
-Elképzelhetetlenül gyönyörű vagy, miközben elélvezel.- kuncogott és áttért nyakamra.- Habár, igazán szólhattál volna nekem is, hogy tudjak a dolgokról.- vezette kezét gatyámra, ami nedvesen tapadt rám.
-Ne haragudj.- leheltem fülébe, majd óvatosan beleharaptam.- Egyébként sem végeztem még.- dobtam át rajta a lábam, így szemben ültem vele. Egy takarón ült, aminek megfogtam az egyik oldalát és óvatosan meghúztam, mire mosolyogva felmorgott, ugyanis az anyag lábai közt volt.
-Bármikor visszajöhetnek.- vigyorgott Harry a pólómat áthúzva a fejemen.
-Én meg bármikor elmehetek.- kuncogtam.
-Itt hagynál?- lepődött meg barátom, mire hangos nevetés tört fel belőlem, amiből rájött, hogy nem így értettem. Erősen megmarkoltam a takarót és nagyot rántottam rajta, mire Hazza felordított.- Lou.- harapott a kulcs csontomba.- Kibaszottúl akarlak.- vezette saját kezét az ágyékára.
-Nem, bébi!- húztam fel a csuklójánál fogva.- Úgy fogsz szenvedni, hogy még évekig emlékezni fogsz rá.
-Az összes együtt töltött percünkre emlékezni fogok, mert felírom a naplómba.- mosolygott, miközben egyre hangosabban szuszogott. Felhúzott szemöldökkel figyeltem őt, mire elnevette magát.- Csak hülyültem.
-Reméltem.- indultam el mellkasán lefele csókokat hagyva. Megpróbáltam lehúzni a gatyáját, de annyira mozgott, hogy le kellett fognom, mire nagyot nyögött, ugyanis rossz helyen nyomtam le csípőjét.
-Hogy lehettek ennyire parasztok?- sírt Liam az ajtóban állva, majd elrohant. Szomorúan figyeltem Harry gyönyörű arcát és hatalmasat sóhajtottam.
-Utána megyek.- simítottam végig felkarját és felkeltem róla, majd pólómat felkapva megkerestem szegény Lit.- Nagyon sajnálom, amit tettünk. Ezért ne Harryt hibáztasd. Én voltam az, aki kezdeményezett.- vakartam a tarkómat idegesen.
-Annyira sajnálom Lou.- kapta el a felsőmet és közel bújt hozzám.- Bármit csináltok Harryvel, magunkat látom bennetek, ahogy Niallel tettük ugyanezt és ez kibaszottúl fáj. Én nem szerettelek volna szétválasztani benneteket, csak annyira szar érzés, hogy nekünk ez már nem adatik meg. Kérlek, ne utálj meg ez miatt!- mormogta a mellkasomba.
-Természetesen nem utállak. Nagyon sajnálom, Li.- öleltem át és csöndben hallgattuk egymás szívverését.
-Niall jól van?- tette fel hirtelen, mire elakadt a lélegzetem.
-Igen. Egy ilyen csodás fiú, csak csodás helyre kerülhetett.- nyugtattam meg.
-Akkor nem aggódok. Megérdemli, hogy jó helyen legyen.- csukta le szemeit és lassan elaludt. Ők igazán megérdemelték volna a boldogságot. Liamnél nagyobb szíve senkinek nincs, egyedül Niallé volt, akinek felért a szeretete Liamével.