2013. július 21., vasárnap

15. fejezet

15. fejezet

*Reggel*
-Ne!- nyögtem, mikor megéreztem, hogy Harry mocorog alattam.- Álmos vagyok.
-Talán máskor nem hajnali 4-ig kellene horrort nézni.- hallottam meg Liam hangját mellőlem.
-Louis! Nyomod a hasam a könyököddel!- fészkalódott Hazza.
-Sajnálom.- simítottam végig boxere fölött. Érintésem nyomán megfeszültek az izmai. Lemásztam róla és mellé ültem.
-Louis, az isten áldjon meg!- ugrott föl Liam.- Azzal a nagy seggeddel ráültél a karomra! Visszahajlott a csuklóm!- masszírozta a fájó pontot.
-Nincs is seggem! Nekem formás popóm van.- kértem ki magamnak. Harry elröhögte magát.
-Igen, persze! Pont olyan formás, mint egy vízilónak!- ment el a konyhába.
-Én is kérek reggelit!- kiáltottam még Li után.
-Akkor kijössz ide a formás popóddal együtt és ügyesen csináltok magatoknak reggelit.- humorizált.
-Nem szeretlek!- nyújtottam ki rá a nyelvem, mikor visszanézett a nappaliba.
-Azt akarod, hogy levágjam?- mutatta fel a kezében lévő kést. Gyorsan visszahúztam a nyelvem.- Én is így gondoltam.- ment vissza.
-Reggeli nélkül maradtunk.- néztem szomorúan Harryre. Mosolyogva átölelt.
-Megoldom.- követte Liamet. Ahogy ment akaratlanul is a fenekét néztem. Istenem, milyen formás! Egyedül maradtam. Levettem az alsógatyám és eldobtam a szoba másik sarkába. Meztelenül üldögéltem és benyomtam a TV-t. Pont rólunk ment egy hír.
"A One Direction legidősebb tagja nem magányos többé. Louist tegnap egy vendéglőben kapták lencsevégre, miközben egy ismeretlen lánnyal ebédelt. Louisnak láthatóan bejött a lány. Ábrándos pillantással figyelte párját. Lehet, hogy komolyabbra is fordul majd idővel a dolog? Mi szurkolunk."
Ez aztán gyors volt. Az ominózus eset tegnap történt. Ekkor belépett a szobába Harry. Már volt rajta egy póló, de gatyát még mindig nem talált. Ledöbbenve bámult rám.
-Louis...- nyelt egy hatalmasat.
-Igen?- keltem föl. Elé álltam. Idegesen igazgatta a fölsőjét.
-Hol van az alsógatyád?- próbált az arcomra koncentrálni, de mindig letévedt a pillantása.
-Valahol a sarokban. Miért? Tőled tanulok!- mosolyodtam el.
-Aha. Én... aszt hiszem elmegyek... mármint... mosdóba.- nyújtogatta a pólót. tiszta vörös volt a feje.
-Ne már. Éhes vagyok! Kész a reggeli?- fogtam meg a vállát. Az ajkát rágva nézett végig a testemen. Mi van vele? Lekoptattam, de mégis próbálkozik? Ez megbolondult? Ekkor megláttam az alsóját. Durván szűk volt rá.- Hm... Hazza.- nevettem el magam.- Lehet, hogy előbb tényleg mosdóba kéne menned.
-Kösz Lou! Én is imádlak.- takarta el magát gyorsan.
-Ugyan. Mint mindenki.- indultam alsóm keresésére. Á! Meg is van. Harry egyik lábáról  másikra állva méregetett.- Igen?- vigyorogtam rá.
-Semmi.- fordult el gyorsan.- Csak megpróbálom elraktározni a képed a fejemben, hogy legyen mire kivernem, mert jelenleg nincs egy újságom sem. Zayn elcsórta mindet.- indult kifele. Hatalmasat röhögtem. Mosolyogva visszafordult hozzám.- A reggelid ott van az asztalon, ha Niall még nem jött le.
-Köszi.- rohantam be a konyhába. Há! Érintetlen a kajám! Siker! Gyorsan magamhoz vettem a tükör tojásokat. A TV előtt benyomtam mind a hatot. Harry visszajött.
-Te meg mit csináltál?- röhögte el magát.- Az nem...- kezdte volna de...
-Louis!- üvöltött Liam.- Megöllek! Az hármunk reggelije volt!
-A miénk a tejbedara volt, te majom! Most bezabáltad a 3/5 One Direction reggelijét.- vetette le magát mellém.
-Hoppá.- néztem le az üres tányérra.
-Te barom!- rohant be Niall.- Most mit fogok enni?
-Ott van a tejbedara?- ajánlottam. Kicsit lenyugodott.
-Szerencséd.- ment ki és az én kajámmal jött ki. Kopogtak.
-Nyitom.- ugrottam, de Liam lefogott a vállaimnál.
-Inkább majd én. Lehet, hogy elijedne.- célzott fedetlen testemre. Harry vigyorogva figyelt. Hova lett az alsóm? Fel akartam venni, de aztán ettem, majd most nem tudom hol van.
-Louis! Téged keresnek!- jött vissza Liam, mintha egy szellemet látott volna. Felkaptam egy párnát és azt magam elé rakva mentem az ajtóba.
-Öhm... Szia.- mosolyogtam Eleanorra.
-Hello.- nevette el magát.- Csak gondoltam szólok, hogy tegnap nálam maradt a telefonod. Tessék.- nyomta a kezembe.
-Köszi.- néztem a készülékre.- Nincs kedved bejönni?
-Hát... nem is tudom. Sietek. Talán majd máskor. Amúgy tetszik a párnád.- kuncogott.
-Ja.- néztem le rá.- Amúgy asszem Zayné.
-Louis!- ordított pakisztáni barátom.- Jól gondolod.- rohant hozzám.
-El ne merd venni!- néztem rá mérgesen. Nyúlt érte.- Zayn!- szóltam rá erélyesen.
-De bazd meg Louis! Azon én aludni szoktam!- röhögött.
-Jó. Akkor szólj ha megvan az alsógatyám és visszaadom.- fordultam vissza Eleanorhoz. Halkan nevetett.
-Azta!- állt meg Niall mögöttem.
-Szia.- integetett neki El. Mit csinál ez a barom szőke? Csúnyán néztem rá.
-Niall.- fogott vele kezet.
-Örülök. Eleanor. Látom csak neked nincs ruhád.- nézett rám.
-Tessék.- jött oda hozzám Harry kezében a boxeremmel.- Megfázol.- csapott a fenekemre.
-Hazza!- lepődtem meg. Eleanor majd megfulladt a röhögéstől.- Bocsi.- mentem a konyhába és felkaptam a fekete ruhaneműt. Addigra El már elment. Mérgesen mentem be a srácokhoz, akik a TV-t bámulták.- Kösz, hogy mindent elszúrtatok!- néztem végig rajtuk.
-Hol szedtél fel egy ilyen csajt?- ugrott fel mellém Niall.- Nincs testvére?
-Semmi közöd Horan!- ültem le Harry mellé. Ölébe hajtottam a fejem. Gyöngéden simogatta a hajam. Apró köröket írtam le meztelen combján. Kirázta a hideg. Aprót nevettem.
-Ne szórakozz velem Tomlinson.- vigyorgott rám.
-Miért ne? Szeretlek.- néztem gyönyörű zöld szemibe.
-Én is téged.- sóhajtott egy hatalmasat.- Klassz csajt fogtál ki.- nézett ki az ablakon.- Mit keres Zayn a medencében?- ugrott fel ezáltal én leestem a földre. Fájdalmasat nyögve felkeltem.
-Na!- nyavajogtam.- Megütöttem a fejem!- simogattam a fájó pontot.
-Mindjárt megfullad!- rohant ki a kertbe. Követtem őt egészen a medencéig.- Zayn!- üvöltött neki. Ő éppen megfulladni készült. Csapkolódott és köhögve nyelte a vizet.
-Figyelj már te barom!- néztem rá mérgesen.- Nyakig ér a víz!
-Óh...- állt meg normálisan.- Tényleg. De azért még megölöm Niallt. Fuss szőke vagy estére eggyel kevesebb végtagod lesz!- mászott ki a vízből. Úgy nézett ki, mint egy vízi szörny. Hatalmas léptekkel vette üldözőbe az ír manót. Ezzel ellesznek egy darabig. Harryvel bementünk és egymás mellé leültünk. Mosolyogva nézett rám és elkezdett mesélni egy tök jó új filmről és, hogy megnézhetnénk. Szégyellem magam, de nem nagyon figyeltem arra amit mond. Az arcát néztem.
Néha benyögtem, hogy aha, de csak azt figyeltem ahogyan néz rám a hihetetlen zöld szemeivel. Én még mindig szeretem!
-Szerinted?- kérdezte, mire visszazuhantam a valóságba. 
-Mi?- ráztam meg a fejem.
-Te figyelsz egyáltalán rám?- nevette el magát.
-Persze.- vágtam rá.
-Akkor melyik filmről beszéltem?- kulcsolta össze a karjait mellkasa előtt. Nehéz kérdés...
-Hát... Másnaposok 3?- próbálkoztam.
-Ja, végül is csak 1 hete láttuk.- kuncogott.- Nagyfiúk 2. Nem nézzük meg? 
-De, persze.- egyeztem bele rögtön. 
-Akkor holnap elmehetnénk. Csekkolom mikor adják.- ment fel a szobájába. 10 perc után eluntam magam. Mit csinál ennyi ideig? Felfutottam utána.
-Harry!- kiáltottam, mikor a szobájában nem találtam.
-Fürdőben vagyok, gyere be.- hallottam meg a hangját a nagy, fehér ajtó mögül. Berontottam hozzá. Lesokkolva álltam meg az ajtóban. Harry meztelenül állt a szoba közepén a tükör előtt és a haját csinálta. Apró lépésekkel hátráltam az ajtóig, majd kinyitottam.- Nem kell kimenned.- mosolygott.
-De! Most ki kell!- rohantam a szobámig. Nem hiszem el! Felizgultam a saját barátomra! Pedig elhihetném, mivel a gatyámból kitörni készülő férfiasságom bizonyítja is ezt. 
-Mit láttál?- röhögte el magát Zayn, aki az ágyamon ült Liam társaságában. Halálra vált arccal bámultam őket. 
-Nyugi már Louis!- nevetett Li.- Megtaláltad Zayn újságait?
-Hé!- lökte meg Liam vállát az említett srác.
-Nem.- nyeltem egy hatalmasat.
-Srácok, ezt nem fogjátok elhinni.- jött be röhögve Niall.- Louis az előbb Harry szobájából rohant ki álló far... Ó!- ért be.- Szia Louis!- vakarta idegesen a tarkóját. 
-Harry, mi?- nézett rám Zayn. 
-Én ezt nem bírom!- vágódtam be közéjük.- Én szeretem őt! És ezen nem tudok változtatni! De sajnos bízni már nem annyira vagyok képes. Annyira hiányzik! Az érintése, a csókjai, a...
-Jó! Értjük!- állított le Niall.- Vissza kell szerezned! Ő is szeret téged! Azok a bakik véletlenek voltak! Mindenkivel előfordul! Bízz benne!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése