2013. december 25., szerda

51. fejezet

Tudom, nem valami Karácsonyi hangulatú, de ennek is meg kellett lennie és sajnálom, hogy pont Karácsony napján. Remélem mindenkinek szépen telik az ünnep és Boldog Karácsonyt mindenkinek! :')

***

*1 hét múlva*
*Harry Styles*

Egy barátot elveszteni hatalmas kínokkal jár, hát még egy szerelmet! Az elmúlt 1 hétben nagyon sokat voltam depresszió közeli állapotban, de egy apró fényes pont kihúzott belőle. Louison még a gyász is édes módon jelentkezik, így Ő volt az, aki túlsegített életem eddigi legszörnyűbb időszakán. Nagyon sokat sírtunk, kivéve szerelmemet, aki csak az első napokban hullajtott könnyeket, azután pedig folyamatosan mosolygott. Igen, mosolygott, mivel Niallre gondolva csak a boldog közös pillanataik jutottak az eszébe, igaz láttam néha, hogy közben egy-egy kósza könnycsepp is megjelent orcáján, mégis a mosolya nekem így is gyönyörűnek tűnt. Liam teljesen összetört, már nem is sír, csak üveges tekintettel jár-kel a házban, néha kinyög pár szót, de teljesen magába roskadt, természetesen megértem. 

***

Mind a négyen teljesen feketében feszítettünk a nappaliban ácsorogva és csak bambultunk magunk elé. Ma van a temetés, mely annyi érzelmet indít meg bennem, hogy legszívesebben ordítanék. Niallnél jobb embert soha nem ismertem és mégis őt vette el a sors, bár biztos megvolt az indoka. 
-Mehetünk? - vezettem tenyeremet kedvesen Liam hátára, aki csak egy aprót bólintott. Egész úton némán figyeltük a tájat, egy pisszenés sem hallatszott.
-Annyira hiányzik.- suttogta alig hallhatóan Liam, mire Zayn szorosan magához ölelte őt, így mikor Li könnyei elkezdtek hullani, azok Zayn pólóján kötöttek ki, de ez nem érdekelte a feketét, csak csöndben simogatta. Hatalmas fájdalom telepedett a mellkasomra és nedvessé váltak a szemeim.
-Nyugi.- hajtotta a fejemet mellkasára Louis, így hallgattam szíve dobogását, ami nagyon jól esett.
-Annyira fáj.- markoltam meg a mellkasomnál az inget, mire csitítgatva szétfeszítette öklömet.
-Tudom, nekem is, de sajnos semmit nem tehetünk.- sóhajtott és egy apró puszit nyomott a számra, melybe összes kínját belevegyítette, így szemeim egyre vizesebbek lettek.
-Nem akarok senkivel sem beszélni.- ordított Liam egyre csak Zaynt szorongatva.
-Cs... Li, nyugi. Senkivel nem kell.- törölte le könnyeit gyorsan a fekete. Észre sem vettük, de megérkeztünk, így mind a négyen karikás szemekkel kivánszorogtunk a kocsiból.
-Sziasztok.- mosolyodott el elkeseredetten Gemma, a nővérem, majd kezeibe temette arcát és elsírta magát, amint meglátta Liamet.
-Utálom ha sírsz.- szorítottam a mellkasomhoz és Louis is csatlakozott az ölelésbe. Hárman hullajtottuk a könnyeinket egymásra, mikor megéreztem egy kezet a hátamon. Megfordulva egy hihetetlen kék szempárral találtam szembe magam, pont mint Niallnek volt.
-Köszönöm, hogy ilyen széppé tettétek az életét.- vont karjai közé Greg, Niall bátyja.
-Nem mi voltunk. Ő csinálta nekünk. Mindig a szépet és a jót látta, ezért mindig mindenki boldog volt körülötte.- szipogtam, egyre csak az idősebb Horant szorongatva.
-Nagyon szeretem őt. Vele nőttem fel.- bújt a nyakhajlatomba és háta egyre csak rázkódott.
-Greg.- hallottam meg egy vékony, női hangot, ami Maurához tartozott, Niallék anyukájához. Szemei üvegesek voltak a rengeteg sírástól, kezei remegtek, ahogy fia felé nyúlt velük.
-Bocs, srácok.- mentek el egymást támogatva, de még láttam Maura tekintetét, mely meggyötörten nézett az én szemembe, így újra elkapott a fájdalom és Louis vállára borultam.
-Gyere, Haz, mennünk kell.- csúsztatta a kezét a tenyerembe, így indultunk el a temetőben.
-Nem vagyok képes odamenni.- álltam meg, mikor megpillantottam a tömeget, volt köztük lesifotós is, így nagyon ideges lettem, aminek az lett az eredménye, hogy a düh ellepte az agyam és odarohantam az emberek közé és elkezdtem ordítani.- Ennél nagyobb taplóság nincs a földön!- pillantottam végig a fotósokon.- Szerintem maguknak még nem kellett átélniük, hogy milyen elveszíteni a legjobb barátjukat, de ha mégis, akkor viszont tudják, hogy az egyik legszörnyűbb érzés a világon.- törölgettem a szemem folyamatosan.- Az, hogy ma már egy temetést sem lehet tiszteletben tartani, felháborító! Niallnél nem sok jobb embert ismerek, szóval szerintem megérdemli, hogy méltóképp búcsúzzunk el tőle.- éreztem, hogy könnyeim folyamatosan potyognak le arcomról. Ahogy láttam a sok ember arcát, volt, aki sírt, de volt, aki lehajtott fejjel állva szipogott.- Csak annyi lenne kérésem, hogy ezt a napot ne piszkítsák be, mivel ez életünk egyik legszörnyűbb napja és nem kell, hogy még jobban elrontsák.- fejeztem be a mondandómat, mire Lou rohant hozzám és arrébb húzott.
-Nálad jobb embert még nem láttam.- tapadt hanyagul ajkaimra és éreztem, hogy könnyeink eggyé válnak. - Kérlek, Harry, soha ne hagyj egyedül!- nézett szemembe gyönyörű szemeivel, melyek enyhén vörösek voltak.
-Ígérem.- simogattam a hátát nyugtatólag, majd elindultunk vissza a tömegbe, ahol megtaláltuk Liamet és Zaynt, akik zokogva álltak a koporsó előtt és mereven bámulták azt.
-Itt van előttem és mégsem.- vezette végig ujjait a kemény fán, mely mintha kiröhögött volna minket.
-Ő mindig velünk lesz.- bújt a hátához Louis édesen, hogy megnyugtassa, de ez lehetetlennek bizonyult. Mikor a pap elkezdett beszélni megláttam a sok ember között anyát, aki némán sírt és egyre csak engem figyelt. Gyorsan odamentem hozzá és átöleltem, olyan erősen ahogy csak tudtam, mégis gyengéden. Nem kellettek szavak, tudtam, hogy mit érez. Féltett engem, mivel velem is megtörténhetett volna és nagyon sajnálta Niallt.
-Nem jössz oda a többiekhez?- simítottam végig arcán, mire csak megrázta a fejét egy halvány mosollyal, ami nagyon erőltetett volt, de miattam tette. Ekkor azonban két kezet éreztem meg a hasam körül összefonódni, az ingem pedig egyre nedvesebb lett hátul. Megfordulva Lottieval találtam szembe magam, Louis húgával. Remegve nézett fel rám. Tudtam, hogy nagyon jó barátok voltak Niallel, így teljesen megértettem őt. Némán öleltük egymást, majd hátrébb húzódott.
-Szeretem őt.- fordított hátat és elindult az anyukája felé.
-Hé.- kaptam el a vállát.- Ő is téged.- suttogtam a fülébe, mire adott egy puszit és elment. Nem mentem vissza a srácokhoz, innen figyeltem őket. Louis távolabbról figyelte, hogy Zayn csitítgatja Liamet. Szerelmem egyre csak a földet kémlelte, így nem vette észre mikor mögé léptem és egy puszit nyomtam a nyakára, mire kisírt szemeivel az én szemembe nézett.
-Vége mindennek.- csuklott el a hangja. Nem sokkal később befejeződött a ceremónia és már csak négyen álltunk a temetőben a sötét kő mellett. Egy kép volt rajta, ami tökéletesen bemutatta, hogy milyen volt Niall. Mosolygott rajta.
-Ő volt a legvidámabb a világon, akármi történt.- mosolyodott el Zayn.
-Mindenkiben a szépet látta.- figyeltem egyre csak a képet.
-Gyönyörűen énekelt, mégis piszkálták mindenért, akármilyen tökéletes is volt.- ölelte át a derekam Louis.
-Most már nem fáj neki semmi. Most már gondtalan és biztos gitározik.- kuncogott a fekete.
-Egyszer mindennek vége lesz. De Niall örökké bennem fog élni.- hajtotta le a fejét Li, miközben halkan szipogott.
-Mindegyikünkben ott fog élni.- simítottam végig a hátát, mire szeretetteljesen rám nézett.
-Csak az hal meg, akit elfelejtenek.- suttogta Lou.
-Ő már egy szép helyen van és soha ne feledd, örökké velünk lesz.- mondtam halkan Liam fülébe.- Niall örökké fiatal marad.
-Ez volt életem legszebb időszaka és a legszörnyűbb is.- sóhajtott Zayn.
-De ennek vége és egy új kezdődik.- néztem végig a srácokon. A hideg kőre helyeztem a kezem, mely alatt Niall nyugodott. Egy hatalmas levegőt vettem és felnéztem a fiúkra, akik ugyanúgy tettek, mint én. Egymás kezét fogtuk, így hullottak könnyeink a fekete táblára. Egyszerre lendült a kezünk a magasba és felkiáltottunk, éreztük, hogy most utoljára.
-One Direction! 

12 megjegyzés:

  1. imáádom!!! *o* nagyon jó lett! mikor lesz kövi ha egyáltalán lesz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, lesz még, ezzel nem lezárni szerettem volna a történetet. :) Köszi. Nem tudom még előre, hogy mikor. :/

      Törlés
  2. uristen...ez rohadt jó lett. áá fojton könynek gyültek a szememben, e nem sirtam..ez rosszab mikor sirva olvas az ember TT-TT jaj Niall...TT-TT
    nagyon jó lett...uyge nem most lesz vége? gyors kövit, imdom az irásod:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Nem, még nem terveztem, hogy ez lesz a vége. :) Köszönöm és nem tudom mikor lesz kövi. :/

      Törlés
  3. Te jó ég! Potyogtak a könnyeim, szegény Niall! :/ Szegèny Fiúk! :/
    Amúgy iszonyat jó lett! :) Gyorsan kövit :)

    VálaszTörlés
  4. Meglepi a blogon! :D http://beethoven-lilyparker.blogspot.hu/2014/01/1-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nagyon szépen köszönöm! Nagyon boldoggá tettél! :3

      Törlés
  5. Szegény Niall! :( Nagyon szépen megírtad a temetést :') már alig várom a következő részt :) nagyon ügyes vagy :) csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :') Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy ennyit kell várni a részekre, de ígérem, hogy nemsokára lesz rész. :) Nagyon kedves vagy! :3

      Törlés
  6. http://larrystylinsonvampire.blogspot.sk/2014/01/dij_31.html meglepiiii! :D

    VálaszTörlés