2014. február 11., kedd

52. fejezet

*2 hónap múlva*

Magam elé meredve ültem a bőr fotelben. Semmit nem voltam képes felfogni a környezetemből, csak Josh, a testőrünk beszédének dallamát hallottam. Semmi nem volt olyan, mint régen, mivel Niall csilingelő nevetése nem aranyozta be a beszélgetéseinket. Tekintetemet óvatosan Liamre emeltem, aki próbált mosolyt erőltetni magára Josh egyik viccének hatására, de szemei belátást engedtek lelkébe. Természetesen csak azoknak, akik ismerik őt. Mindenki maga alatt volt, ugyanis egy újabb interjúra készítettek fel minket, amihez semmi kedvünk nem volt. A One Directionnek vége, akkor miért nem lehet minket békén hagyni? Szerencsére egyik alkalmával sem kérdeztek Niallre, csak azt akarták tudni, hogy mi lesz a bandával. Semmi. A banda Niallel ment el.
-Minden rendben?- jelent meg előttem Harry, aki eddig öltözködött. Felemeltem rá a tekintetemet és végignéztem tökéletes alakján. Aprót mosolyogva leült mellém és fejét vállamra hajtotta. Ahogy férfias tusfürdőjének illata megcsapta az orrom teljesen elbódultam. Szemeimet szorosan lehunytam, légzésem felgyorsult. Kellemes bizsergést éreztem meg ágyékomban, így tudtam, ha továbbra is így maradunk, akkor lassan szűk lesz rám a nadrág. Szégyelltem magam, mert Liam éppen a sírás határán állt, mivel Josh arra készítette fel, hogy mit tegyen ha a szösziről kérdeznék, én pedig felizgulok. Harry magához ölelt és elkezdte simogatni az oldalamat, így bekövetkezett amitől féltem. Éreztem, hogy egyre merevedek. Lábaimat felhúztam és átkulcsoltam őket, így el tudtam rejteni a vágyaim jelét.
-Mi a baj?- ijedt meg barátom és ha lehetséges, akkor még közelebb húzott magához. Istenem, ha te azt tudnád!
-Semmi. Fáradt vagyok.- néztem csodaszép, zöld szemeibe, amik féltően csillogtak. Arrébb csúszott, hogy a kanapé karfájára tudjon támaszkodni és engem is magával húzott, amitől viszont a gatyám megfeszült férfiasságomon, minek hatására egy igen apró nyögés hagyta el ajkaim. Arcomat Hazza pólójába fúrtam és próbáltam lassítani légzésemen, de mintha testem önálló életre kelt volna, lassan a csípőmet előre és hátra ringattam, így a nadrágom egyre csak dörzsölte ágyékom. Próbáltam leállni, de 2 hónap után egyszerűen képtelen voltam rá. Ahogy éreztem Haz kezét az oldalamon, izmos hasát a kezem alatt, émelyítő illatát, tudtam, hogy nem tudok mit tenni. Túlságosan régóta nem voltam senkivel.
-Mi van veled, Lou? Nem tetszel te nekem.- simította kezét arcomra szerelmem, mire kellemes borzongás járta át testem.
-Nincs velem semmi. Pisilnem kell csak.- mosolyogtam hamisan, de a mozgást nem voltam képes abbahagyni. Ennél hülyébb kifogást ki sem találhattam volna.
-Miért nem mész ki a WC-re?- kuncogott, mire csak megráztam a fejem és egy morgás kíséretében megmarkoltam a pólót a mellkasánál, ugyanis túl erősen löktem előre magam, így fájdalmasan, mégis hihetetlenül hatalmas élvezetet okozva szorította büszkeségemet a farmer anyag.
-Mert itt most olyan kényelmes.- dadogtam az érzéstől kábultan.
-Jó, de ha oldalba pisilsz, akkor megjárod.- vigyorgott Haz és kezét az enyémre vezette. A levegő gyorsan áramlott ki tüdőmből és éreztem, hogy hihetetlen közel vagyok a gyönyörhöz. Nem tudtam mikor mentek ki a többiek, de már csak ketten maradtunk Harryvel a szobában. Riadtan nyögtem egy hatalmasat, ugyanis pont egyszer többször löktem előre a csípőmet, mint kellett volna, így fejemet hátra hajtva átléptem a gyönyör kapuján és szerelmem mellkasát szorítva ordítottam a nevét. Mellkasom egyenletlenül emelkedett és süllyedt, majd egy perc elteltével már képes voltam kinyitni a szememet és Harry sziluettjével találtam szemben magamat. Édesen mosolyogva figyelt, majd lágyan ajkaimra tapadt.
-Elképzelhetetlenül gyönyörű vagy, miközben elélvezel.- kuncogott és áttért nyakamra.- Habár, igazán szólhattál volna nekem is, hogy tudjak a dolgokról.- vezette kezét gatyámra, ami nedvesen tapadt rám.
-Ne haragudj.- leheltem fülébe, majd óvatosan beleharaptam.- Egyébként sem végeztem még.- dobtam át rajta a lábam, így szemben ültem vele. Egy takarón ült, aminek megfogtam az egyik oldalát és óvatosan meghúztam, mire mosolyogva felmorgott, ugyanis az anyag lábai közt volt.
-Bármikor visszajöhetnek.- vigyorgott Harry a pólómat áthúzva a fejemen.
-Én meg bármikor elmehetek.- kuncogtam.
-Itt hagynál?- lepődött meg barátom, mire hangos nevetés tört fel belőlem, amiből rájött, hogy nem így értettem. Erősen megmarkoltam a takarót és nagyot rántottam rajta, mire Hazza felordított.- Lou.- harapott a kulcs csontomba.- Kibaszottúl akarlak.- vezette saját kezét az ágyékára.
-Nem, bébi!- húztam fel a csuklójánál fogva.- Úgy fogsz szenvedni, hogy még évekig emlékezni fogsz rá.
-Az összes együtt töltött percünkre emlékezni fogok, mert felírom a naplómba.- mosolygott, miközben egyre hangosabban szuszogott. Felhúzott szemöldökkel figyeltem őt, mire elnevette magát.- Csak hülyültem.
-Reméltem.- indultam el mellkasán lefele csókokat hagyva. Megpróbáltam lehúzni a gatyáját, de annyira mozgott, hogy le kellett fognom, mire nagyot nyögött, ugyanis rossz helyen nyomtam le csípőjét.
-Hogy lehettek ennyire parasztok?- sírt Liam az ajtóban állva, majd elrohant. Szomorúan figyeltem Harry gyönyörű arcát és hatalmasat sóhajtottam.
-Utána megyek.- simítottam végig felkarját és felkeltem róla, majd pólómat felkapva megkerestem szegény Lit.- Nagyon sajnálom, amit tettünk. Ezért ne Harryt hibáztasd. Én voltam az, aki kezdeményezett.- vakartam a tarkómat idegesen.
-Annyira sajnálom Lou.- kapta el a felsőmet és közel bújt hozzám.- Bármit csináltok Harryvel, magunkat látom bennetek, ahogy Niallel tettük ugyanezt és ez kibaszottúl fáj. Én nem szerettelek volna szétválasztani benneteket, csak annyira szar érzés, hogy nekünk ez már nem adatik meg. Kérlek, ne utálj meg ez miatt!- mormogta a mellkasomba.
-Természetesen nem utállak. Nagyon sajnálom, Li.- öleltem át és csöndben hallgattuk egymás szívverését.
-Niall jól van?- tette fel hirtelen, mire elakadt a lélegzetem.
-Igen. Egy ilyen csodás fiú, csak csodás helyre kerülhetett.- nyugtattam meg.
-Akkor nem aggódok. Megérdemli, hogy jó helyen legyen.- csukta le szemeit és lassan elaludt. Ők igazán megérdemelték volna a boldogságot. Liamnél nagyobb szíve senkinek nincs, egyedül Niallé volt, akinek felért a szeretete Liamével. 

8 megjegyzés:

  1. Ezt is imádom!! :D Ma már másodszorra lettem boldog, örülök, hogy ide is hoztál részt! :D Larryben nem csalódtam! :D XD Szegény Liam, nem lehet neki könnyű... még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs köztük Niall... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Olyan boldog vagyok, hogy az én blogom boldoggá tesz. (értelmes :D) :( Nekem is hiányzik Niall.

      Törlés
  2. Úriste!Nagypn jó a blogod!:) tegnap találtam meg és fú végig is olvastam. Most meg itt bőgök Niall miatt..
    ~Fruzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi. Nagyon aranyos vagy!
      :( Igen, mindenkinek hiányzik! :(((

      Törlés
  3. Szegény Liam :'( nem lehet könnyű neki ezt látni azok után, h elveszítette élete szerelmét :'( Kövit akarooooook! Most azonnal! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :( Én is sajnálom. Bocsi, de most teljesen kész vagyok. A héten volt 11 edzésem és jövőhéten is lesz 5 utána pedig megyek versenyre, de igyekszem. :)

      Törlés
  4. https://www.facebook.com/groups/729164927114155/

    VálaszTörlés