57. fejezet

*Reggel*

Annyira éreztem, hogy nem kellett volna Harrynek meztelenül aludni és igazam is lett, ugyanis anya jött minket ébreszteni, neki pedig van egy bevált módszere, miszerint lerántja rólam a takarót, mivel amikor még itthon laktam erre mindig felébredtem. A vicces nem ez volt, hanem, hogy Hazznál még ezt sem kellett alkalmaznia, szegényről éjszaka lehúztam az egész takarót, így mikor anyu belépett a szobába szerelmem fehér fenekével találta szembe magát. Olyan röhögés lett úrrá rajta, hogy miután felébredtem rá én sem bírtam abbahagyni a nevetést. Harry csak lerántotta rólam a meleg anyagot és maga köré csavarta. Még szerencse, hogy ez a majom hason alszik! Egyre csak fetrengtünk, de egy idő után kikászálódtam az ágyból és beálltam Alice kiságya fölé, aki csak hatalmas szemekkel nézett fel rám. 

-Te aztán nyugodt gyerek vagy.- emeltem ki és kicseréltem pelenkáját, majd besereglett az összes tesóm. Szegény Haz még mindig a paplannal ölelkezve üldögélt.
-Gyere velünk játszani!- ugrott be Haz mellé az ágyba Daisy és Phoebe, majd kezénél fogva próbálták kihúzni onnan barátomat, aki elég riadt arccal próbált ellenszegülni és engem figyelt, hogy segítsek már neki, azonban én csak nevettem.
-Menjetek le, csajok. Harry is mindjárt megy, csak fel kell öltöztetnünk Alicet!- kuncogtam, mert a göndörke mérgesen nézett rám, de amikor meghallotta a mondat végét fellélegzett. A lányok lerohantak, szerelmem pedig hihetetlen sebességgel kapott magára egy alsógatyát, aminek én személy szerint nem nagyon örültem, mert meg sem tudtam bámulni rendesen. Teljesen felöltözött, hogy én is.
-Köszönöm.- tapadt ajkaimra gyengéden és átvette a picit.
-Nem miattad csináltam. Ne nézegessék a tesóim a barátom farkát, azt csak én tehetem!- markoltam említett testrészére gyengéden, mire aprót morgott és mosolyogva kiment a szobából. Követtem őket a nappaliba, ahol már mindenki ott volt és éppen reggeliztek a kanapén ülve.
-Gyere, Boo.- húzott anya maga mellé és a kezembe nyomott egy tányért, amin egy halom palacsinta volt.
-Fel akarsz hizlalni?- néztem a rengeteg édességet.
-Nem.- kapta ki a kezemből, mire egy kicsit meglepődtem.- Azért adtam, hogy add oda Harrynek.- nyújtotta a srácnak, de mindketten elnevették magukat és visszakerült hozzám a reggeli.- Persze, hogy a tiéd, pupák! Aztán megenni mindet!- kócolta össze a hajamat anya.
-Gonoszak vagytok! Mindketten!- néztem egyszer anyára, egyszer Harryre, majd kivonultam a konyhába és ott kezdtem el falatozni, de 10 másodpercen belül göndörke is megjelent a picur nélkül.
-Most mérges vagy rám?- bújt a nyakamba kiscica módjára, amitől jóleső nyögés szakadt fel torkomból, ugyanis elég régen nem voltunk együtt és ennek kezdtem érezni a hatásait.
-Persze, hogy nem.- fordultam vele szembe és indulatosan vettem birtokba száját miközben kezemmel hasfalát simogattam egyre erősebben.
-Állj le, mert a konyhátok padlójába foglak beledöngölni.- morgott, de elengedtem és kajámra koncentrálva próbáltam lehiggadni, de nagyon nem ment.
-Nincs dolgod valahol máshol?- kérdeztem hirtelen, mivel ágyékomat vizslató szemei nem tettek semmit annak érdekében, hogy megnyugodjak.
-Persze, megígértem, hogy játszok a húgaiddal.- állt fel teljesen vörös arccal és kirohant a mosdóba.
-Szerintem nem ott lesznek!- kiáltottam utána.
-Azért megnézem!- hallottam hangját, majd lassan újra csatlakoztam a többiekhez és magamhoz vettem kislányunkat.

*1 hónap múlva*

Minden rendben megy, Alice nődögél, Harryvel pedig nincs egy szabad percünk sem. Fáradtan keltem fel reggel és lassan tudatosult bennem, hogy a kisgyerek Haz anyukájával alszik a mellettünk lévő szobában. Nyűgösen figyeltem reggeli merevedésemet, amit az elmúlt hetekben minden nap üdvözölhettem.
-Bassza meg!- hallottam meg szerelmem suttogását. Lassan megfordult, így csillogó, zöld szemeivel találtam szemben magam, amik ijedtséget tükröztek.- Öh... Te fent vagy?- nyelt egy hatalmasat, amivel felettébb felkeltette érdeklődésemet. Mi baja lehet?
-Mint látod.- mosolyogtam és hozzá szerettem volna bújni, de nem engedte. Mi van ezzel a sráccal?

*Harry szemszöge*

Nem a legjobb érzés nedves alsógatyával ébredni, főleg, hogy Louis is mellettem feküdt.
-Bassza meg!- motyogtam és csak abban reménykedtem, hogy barátom még alszik, de amikor megfordulva szemeibe néztem megijedtem. Nem hagytam, hogy átöleljen és próbáltam valami megoldást találni, de kilátástalan volt a helyzetem, mivel a lepedő is átázott alattam. Nem tehetek róla! Felnőtt férfi vagyok, vannak szükségleteim, amik durván el lettek hanyagolva, szóval, tessék, itt az eredménye.

*Louis szemszöge*

Ekkor minden leesett! Este Haz valami nagyon pajzánt álmodhatott, mert nyögve lökte magát egyre csak a lábamhoz, de én azt hittem, hogy csak álmodtam. Akkor az tényleg megtörtént.
-Nyugi.- mosolyogtam és apró puszit nyomtam ajkaira.- Valamikor most már be kéne pótolnunk ezt a rengeteg időt, hogy ne történjen többet ez.- húztam le takaróját, majd kirángattam alóla a lepedőt, miközben derekamon tartottam a sajátomat.
-Köszönöm.- ölelt magához Harry és kisietett a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyozott, addig én új ágyneműt húztam fel. Vizesen, egy száll törölközőben jött vissza, amitől aprót nyüszítettem, de nem hallotta meg. Ő úgy nézett ki, mint egy igazi szexisten, én meg mint egy szerencsétlen.- Féltem, hogy ki fogsz nevetni.- bújt hozzám hátulról. Ahogy megéreztem férfiasságát fenekemhez nyomódni az összes izmom összeugrott a hasamban és remegve tartottam magam az ágy támláján. Nem, nem volt felizgulva, azonban én már nagyon durván.- Megnézem anyát és a kis csajt.- lépkedett el és amikor kiért a szobából szabályosan rohantam a fürdőbe.
-Anyám!- téptem le magamról az alsógatyámat, mert rohadt módon szorított és leültem a WC fedelére. A zuhanyfülke felé pillantottam, de már attól kirázott a hideg, ha csak rá gondoltam, hogy egy hideg zuhanyt vegyek. Na nem! Most keltem fel, nem szeretném ezzel kezdeni a napot!
-Hol vagy baba?- hallottam meg Hazt. Nem válaszoltam, nem szerettem volna, hogy így lásson.- Ha megtalállak, felfallak!- kuncogott, miközben gyengéden simogattam hasfalamat. Büszkeségem már szinte ordított az érintésért, amit már nagyon régen kapott meg. Lassan vezettem kezemet egyre lejjebb, majd körbe fogtam magam és csak lágyan masszíroztam azt a részt, amit elértem ujjaimmal, úgy, hogy kezemet nem mozdítottam.- Louis!- kopogott a fürdő ajtón szerelmem, de nem szólaltam meg.- Itt állok 2 perce és esküszöm elmegyek, ha nem engedsz be!
-Jézusom!- nyögtem egy hatalmasat és erősen szorítottam magam. Jó, nem volt "olyan" az, amit mondott, de én csak arra tudtam gondolni. Áll az ajtó előtt.... és elmegy.... Istenem!
-Mit csinálsz?- hallottam hangján, hogy meglepődött. Egyre gyorsabban kényeztettem magam és egyszerűen nem bírtam megszólalni, egyre csak nyöszörögtem.- Minden rendben?- dörömbölt egyre erősebben.- Ha nem válaszolsz esküszöm berúgom az ajtót! Jól vagy, Louis?
-Igen.- suttogtam, majd éreztem, hogy lassan elvesztem az uralmamat testem fölött és egyre csak Harry nevét hajtogattam.
-Nincs semmi baj? Istenem, mondj már valamit! Mit csinálsz? Jól vagy?- ordított idegesen Haz.
-Kurva jól vagyok.- morogtam és hatalmasat üvöltve elélveztem. Sokáig csak hörögtem, majd amikor kezdett lenyugodni testem erősen zihálva a csaphoz léptem és lemostam kezeimet, felvettem alsómat, azután kinyitottam az ajtót és kiléptem, ahol szerelmem aggódó pillantásával találtam szemben magam.- Muszáj volt.- bújtam közel hozzá és nyakát kezdtem puszilgatni.
-Mi volt muszáj? Mit tettél?- ijedt meg, mire kuncogva beleharaptam érzékeny bőrébe.
-Magamhoz nyúltam.- súgtam fülébe, mire hatalmasat nyögött és férfiasságomra markolt.
-Hm...- kuncogott és elhúzta kezét és elindult kifele.- Kész van a reggeli, Te kanos állat.- nevetett és lefutott a lépcsőn, ahonnan hallottam anyukája hangját ahogy Alicehez beszél. Tudtam, hogy fontos neki a családja és egyszer már megszívattam előttük, így ma inkább hagytam azzal, hogy visszahívom magamhoz, éreztem, hogy szeretné, de nem most. Felöltöztem és csatlakoztam hozzájuk, majd elmentünk sétálni a parkba, de oda Anne már nem jött.
-Reggel rád gondoltam miközben...- hajoltam közel hozzá és láttam, hogy kezei megremegnek a babakocsin.
-Ne csináld, Lou! Nem elég, hogy az utcán fogom rád vetni magam még az ígéretünket is megszegem. Mit fog rólunk gondolni a lányunk?- kulcsolta össze ujjainkat és csak andalogtunk a csípős, téli hidegben. Alice hatalmas szemekkel figyelt minket, majd csak úgy felnevetett.
-Mi van ha érti, amit mondunk?- suttogtam, hogy csak szerelmem hallja.
-Lehetetlen! Szerinted tudja mit jelent az, hogy rád vetem magam?- húzta fel a szemöldökét aranyosan, de a kicsi újra röhögött.
-Megvan a legfőbb tulajdonság, amit tőled örökölt. Ugyanolyan perverz, mint Te!- öleltem át oldalát és egy gyors puszit nyomtam arcára.- Vigyázzunk, hogy mit mondunk a közelében.- mentünk tovább. Persze egyikünk sem gondolta komolyan, hogy a lányunk értette beszélgetésünket, de aranyos gondolat volt. Vagy inkább rémisztő?