41. fejezet

*Louis Tomlinson*

-Akkor szólok Paulnak.- sóhajtott és elindult.

-Miért? Te erről beszéltél vele?- kerekedtek ki a szemeim.

-Igen.- hajtotta le a fejét elszégyellve magát.

-Ugye most csak hülyéskedsz?- emeltem fel a hangom. Megrázta a fejét.- Azt nem beszéltétek meg, hogy mennyi idő alatt megyek el, bassza meg!- akadtam ki teljesen. Most ezt komolyan is gondolta?- Te ismered azt a szót, hogy magánélet?- hadonásztam.

-Kérlek ne üvölts velem. Ő ajánlott egy szakembert.- gyűltek könnyek a szemébe. Hajamat markolva sétáltam föl és le a szobájában.

-Menj!- mutattam az ajtóra. Értette, így el is indult. Feldúltan terültem el ágyán, de 10 percen belül már vissza is ért.

-Holnap már mehetünk is.- nézett rám félénken.

-Miért félsz tőlem?- fogtam meg karjait és ölembe ültettem őt úgy, hogy arca szemben legyen az enyémmel.

-Nem félek.- játszott zavartan ujjaival. Óvatosan felemeltem állánál tartva a fejét, hogy a szemembe nézzen.

-Látom rajtad.- simítottam ki puha tincseit szeméből.

-Igen, félek! Nem is! Rettegek tőled.- sírta el magát újra.- Tudod miért? Mert soha nem voltál még mérges rám. Megijedtem. Egyszerűen nem voltam képes egyedül feldolgozni.

-Annyira sajnálom.- bújtam közel hozzá és eldőltünk oldalra, így, némán, egymás karjaiban aludtunk el.

*Reggel*

-Kelj fel Boo.- lehelt apró csókot ajkaimra Harry.- Mennünk kell.

-Fent vagyok.- ültem fel kómásan és kimásztam az ágyból és mindketten összekészülődtünk.- Mehetünk?- vettem föl a cipőimet. Bólogatva kapta magára bokacsizmáit. Némán tettük meg a terapeutához vezető 5 perces utat gyalog. Hatalmasat nyelve léptem be a nagy üveg ajtón.

-Á!- jött elénk mosolyogva egy elég fiatal, szőke hajú lány. Nagyon fiatal volt, nem képzeltem volna róla, hogy doki.- Mr. Styles, Mr. Tomlinson.- terelt be minket egy elég modernül berendezett szobába.- Dr. Robertson vagyok, de szólítsatok csak Jessinek.- ültünk le egy kanapéra, ő pedig velünk szembe egy fotelba.- Az első feladat igen egyszerű lesz.- tett elénk egy-egy lapot.- Rajzoljátok le a másikat.- adott a kezünkbe tollat is. Felhúzott szemöldökkel néztem Hazra, de ő már nagyban dolgozott. Gátlásokkal ugyan de nekiálltam a képnek. Nem tudom. Leginkább egy lufi fejű, bozontos, japán hastáncosra hasonlított az elkészült "Harrym".

-Mutasd csak Louis.- vette el a képet.- Nem lett rossz.- vigyorgott és megmutatta szerelmemnek.- Ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy Harry szerinted okos és vidám fiú. Az sem elhanyagolandó, hogy elég jól dudorodó ágyékot rajzoltál neki.- adta vissza mosolyogva a lapot. Hazza kuncogva teljesen elpirult.- Harold.- nyúlt az ő rajzáért. Sokáig figyelte, majd összeráncolt szemöldökkel felnézett rá.- A képeden az látszik, hogy egyszerűen imádod Louist. Nélküle nem tudnál élni.- mosolyodott el.

-Ez igaz.- fordult felém Hazza, majd gyönyörű, zöld szemeivel elmerült az én kék íriszeimbe. Vigyorogva bólintottam.

-Nagyon jó.- tapsolt a csaj.- Következő az lesz, hogy mondjátok el, hogy mit nem szerettek a másikban. Kezdd, Harry!

-Azt nem szeretem, amikor ordítasz velem.- hajtotta le a fejét szégyenlősen.

-Én mindent szeretek benned.- fogtam meg az állát és felemeltem, hogy rám nézzen.- Szeretem ha boldog vagy, szeretem ha rossz napod van. Természetesen nem azt hogy rosszul érzed magad, hanem azt, hogy ez mind Te vagy! Ha mással történik az nem érdekel! Ezeket csak miattad szeretem!- csókoltam meg gyengéden. A doki boldogan figyelt minket.

-Akkor most meséljetek nekem az ágybeli kapcsolatotokról.- nézett ránk. Kikerekedett szemekkel figyeltük.

-Aha. Utána meg vonjuk is be?- kuncogtam, de ő egyáltalán nem tartotta viccesnek.

-Ne poénkodjon Tomlinson!- nézett kissé mérgesen. Harry csak halkan nevetett.- Szóval, éltek rendes szexuális életet?

-Persze. Pont, mint a normális kapcsolatokban.- előzött be Harry, mielőtt megint mondtam volna valami nem túl modorosat.

-Értem. Akkor a probléma nem ezzel van.- jegyzetelt a noteszébe. Kissé feszült voltam. Harry azt mondta, hogy, mint a normális kapcsolatokban. Akkor szerinte a miénk nem normális? Ez egy kicsit elgondolkodtatott. Fura, mi? Én is szoktam gondolkozni! Hazza biztatóan megfogta a kezem.

-Szerintem mára végeztünk. Holnap újra találkozunk.- csukta be a füzetkéjét. Elköszöntünk, majd távoztunk.

*Este*

Egy törülközővel a vállamon sétáltam a fürdő felé, majd nagy lendülettel léptem be a helységbe. Harry ijedten kapta fel a fejét. Meztelenül állt a tükör előtt és éppen a fogát mosta. Egy kanos vigyor jelent meg a képemen, mire Haz elpirult. Röhögve figyeltem, ahogy pillantásom kereszttüzében igencsak merevedik. Oda mentem mögé és átkaroltam a derekát. Apró puszikat nyomtam a nyakára.

-Csak rád néztem.- suttogtam fülcimpáját harapdálva.

-Pont elég indok.- vezette kezét hátra alhasamra és pólóm alá benyúlva elkezdte simogatni. Vágytól euforikus állapotban nyöszörögtem.

-Ne, Haz!- fogtam le csuklóját.- Ma már ne.- tapadtam ajkaira, majd lezuhanyoztam. Mikor visszamentem a szobánkba, Harry már édesen aludt. Boldogan bújtam be mellé és az oldalát ölelve aludtam el.