2013. szeptember 23., hétfő

32. fejezet

32. fejezet

*Reggel*
-Louis!- hallottam meg Harry hangját a folyosóról. Engem keresett.
-Igen?- néztem ki félve az ajtón.
-Hát te mit csinálsz itt?- mosolygott, majd odalépett hozzám, de én elkezdtem hátrálni. Félek tőle.- Mi a baj?- lepődött meg.
-Semmi. Hagyjál!- csuktam be az ajtót és lihegve neki nyomtam a homlokom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám puszta jelenléte. Rettegek tőle! Mikor hallottam, hogy lemegy kilopóztam és a lépcsőn állva hallgattam őket, ahogy a konyhában beszélgettek.
-Mi van Louisval?- fordult Haz Liamhez.- És mit keres a szobádban?
-Nem emlékszel semmire?- sóhajtott Niall.
-Nem sok mindenre. Este bulizni mentem, de utána minden kiesett.- rántotta meg a vállait.
-Harry.- nézett a szemébe Li.- Te megerőszakoltad Lout!
-Mi?- kerekedtek ki barátom szemei.- Jó vicc!- nevetett erőltetetten.- Ezt nem fogom bevenni.
-Hazza. Ez az igazság!- veregette meg a vállát a szöszi.
-Nem!- ellenkezett a göndörke.- Soha nem tennék ilyet. Be voltam rúgva, de ennyire nem! Ez lehetetlen!
-Vajon miért fél tőled?- vett elő tányérokat Liam.
-Ne!- kezdett sírni Harry.- Miért vagyok ekkora köcsög?- markolt hajába. Nem bírtam tovább és lementem hozzájuk.
-Beszélhetünk?- néztem szerelmemre.
-Persze.- csuklott el hangja.- Menjünk a nappaliba.
-Nem.- ellenkeztem hevesen. Nem szeretnék vele kettesben maradni.- Itt is jó. Csak azt szeretném mondani, hogy szerintem szünetet kéne tartanunk.- néztem gyönyörű, zöld szemeibe.
-Louis.- suttogta könnyeit nyelve.- Tudod, hogy nem akartam. Tudod, hogy soha nem lennék képes rá!
-De mégis megtetted.- mondtam halkan. Ez volt számára a legszörnyűbb, amit mondhattam. Kivételesen nem én sírtam. Hazza felfutott a szobájába és bevágta az ajtót.
-Jól döntöttél.- ölelte át a vállam Liam.
-De akkor miért érzem magam szarul?- néztem fel barna szemeibe.
-Louis! Ha megint megbocsátasz neki, attól nem lesz jobb. Megint csinálna valami hülyeséget. Hidd el, akkor már teljesen összetörnél. Ez nem tesz jót neked!- adott egy puszit.- Ne engedj neki ilyen könnyen, mert úgy értelmezi, hogy akkor megint megteheti!
-Értem.- sóhajtottam és felmentem a szobánkba. Harry az ágyon ülve zokogott.
-Annyira sajnálom Lou. Én soha nem akartam, hogy neked fájjon!- nézett fel rám vörös szemeivel.
-Elhiszem.- mosolyodtam el halványan.- De ezt most muszáj feldolgoznom. Bocsi.- vettem elő tiszta ruhákat és bezárkóztam a mosdóba. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Kellemes volt.
-Nagyon fájt?- hallottam meg egy mély hangot a zuhanyfülke mellől.
-Hazza! Nem használtál síkosítót!- csuktam be szemeimet, mivel már az is fájdalmat okozott, ha visszagondoltam a tegnap estére.
-Én nem akartam. Be voltam rúgva.- kezdett szipogni.
-Tudom Haz. Érts meg, hogy ez nekem nagyon nehéz. Tegnap este sírva ordítottam, de te az ágyékomba térdeltél és folytattad.- Elkezdett bömbölni.
-Lou! Én nagyon imádlak és az életben nem tudnám ezt megtenni! Szeretlek.- lépett be mellém ruhástól.
-Harry, még is te voltál az, aki ezt tette!- fordultam felé. Nem zavarta, hogy tiszta víz lett.
-De Louis! Az nem én voltam! Csak a pia!- ölelt magához. Meztelen férfiasságom az ő ágyékához nyomódott, mire felnyögött.- Sajnálom!- tolt el magától ijedten.- Véletlen volt! Csak ösztönösen jött!
-Nyugi.- simítottam végig arcát.- De most kérlek menj ki és szárítkozz meg, nehogy megfázz! Egyszerűen biztos, hogy még nem leszek képes veled aludni, sajnálom! Ahhoz túl frissek az emlékek!- léptem ki vele együtt. Magamra csavartam egy törülközőt, egyet pedig Harry vállára terítettem.- Tudom, hogy szeretsz, de akkor kérlek érts meg! Ez muszáj lesz és mindkettőnknek jót fog tenni!- kezdtem el öltözni, ő pedig vetkőzni. Visszamentünk a szobába, ahol Hazza is felöltözött.- Akkor így oké?
-Igen.- sóhajtott.- És tényleg nagyon sajnálom!- szorított magához. Aprót bólintottam, hogy megértettem, majd lementünk a nappaliba.
-Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk a vízi parkba!- állt elő az ötlettel Liam. Semmi kedvem nem volt, így én inkább letettem az ajánlatról. Harry sem akart menni, így ketten maradtunk itthon. Én kicsit rendet raktam a nappaliban, mert mindenhol üres sörös és pizzás dobozok voltak. Nem vagyok tisztaság mániás, sőt, de akkor is! Már a szőnyeg színére sem emlékszek! Harry addig a szobáinkat tette rendbe.
-Louis!- üvöltött az emeletről.- Segítenél egy kicsit?- nézett rám a lépcsőről. Felfutottam, mire a szennyes kosárra mutatott. Hihetetlen mennyi koszos ruha magasodott benne.- Egyedül nem tudom levinni.- fogta meg az egyik oldalát, én pedig a másikat. Komolyan, honnan van nekünk tiszta ruhánk, ha soha senki nem mos?
-Köszi.- mosolygott, mikor leértünk a mosókonyhába.
-Nincs mit.- viszonoztam gesztusát és megtámadtam a konyhát. Itt valamivel gyorsabban végeztem, mivel ezt a helységet nem sokszor használjuk.- Mit kérsz ebédre?- kiáltottam fel a göndörkének.
-Amit te!- hallottam hangját. Na most, mivel főzni nem tudok, felkaptam a kocsi kulcsokat és felhúztam a cipőmet.
-Mindjárt jövök, elmegyek kajáért.- szóltam fel az emeletre.
-Oké.- jött a beleegyező válasz. Kikocogtam Harry fekete Range Roveréhez és elkocsikáztam a legközelebbi McDonald's- ba. 2 hatalmas szatyorral értem haza.
-Kész az ebéd!- mosolyogtam Harryre, aki immáron itt lent szorgoskodott.
-Isten vagy!- kapta ki a kezemből az egyiket. Csöndben megkajáltunk, majd ledőltünk a TV elé és kapcsolgattunk a csatornák között. Harry bealudt.
-Haz.- mormogtam fülébe, hogy megnézzem mennyire mélyen alszik. Semmire nem reagált. Tovább keresgéltem a TV-ben, mire egy pornó csatornához értem. A hatalmas nyögésekre, felkapta a fejét Hazza.- Bezzeg erre felébredsz!- kuncogtam és elkezdtem csikizni. Nevetve fordultunk és ő volt felül. Lefogta kezeimet, mire akaratlanul a tegnap este jutott eszembe. Riadtan néztem csillogó szemeibe. Nagyon megijedt és leugrott rólam.
-Sajnálom.- mentegetőzött.- Én nem akartam. Csak elragadott a hév.- ült le távolabb tőlem. Mikor normalizálódott a légzésem, közelebb húzódtam hozzá.
-Semmi baj Haz!- suttogtam közel hajolva hozzá. Becsukta a szemeit, majd rám pillantott. Íriszei majdnem feketén csillogtak.
-Ne csináld ezt velem Lou!- hajtotta le fejét. Ölébe ültem és csöndben figyeltem gyönyörű arcát.- Bazd meg Louis!- ugrott fel, így én a földre estem.- Időt kértél! Akkor meg mi a fasznak készítesz ki? Tudod, hogy baromi nehezen tudok neked ellenállni, de ha sikerül, akkor is fáj! De te direkt provokálsz! Te voltál, az aki azt mondta, hogy várjunk! Akkor meg ne izgass fel! Megértetted?- nézett rám dühösen. Farmerján hatalmas dudor bizonyította szavait. Felizgattam.
-Nem ez volt a célom.- mondtam halkan, de elrohant. Na most én rontottam el! Ma egyszerűen semmi nem jön össze! Nem is csak ma! Ezen a héten!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem szoktam ide írni, de most megteszem! Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm az összes olvasómnak, főleg, azoknak, akik mindig kommentelnek! Emellett ez volt életem legjobb napja! :D Egyszerűen imádom ezt a napot! Minden passzolt! Arra is rájöttem, hogy alig tudok rólatok valamit, így írhatnátok magatokról pár szót. Hányadikosak vagytok, kedvenc tantárgy, eddigi jegyek, suli, tanárok, család.... :D Bármit! Ismerkedjünk meg egy kicsit! :)

3 megjegyzés:

  1. nagynon de nagyon de nagyon de nagyon ááááááá!!:DXD nah érted!:DXD louis a kis huncut :3 (jóvan perverz vagyokXD:P ez természetesxd.P) imádom mint mindig :DDgyors kövit:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, köszi, köszi! :D Annyira boldog vagyok, hogy tetszik! :) Kövi ma este lesz! :D

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! :D Remélem Louis gyorsan túlteszi magát rajta mert már hiányoznak a perverz szórakozásaik! :D
    Várom a kövit izgatottan! :D
    K

    VálaszTörlés