2013. szeptember 24., kedd

33. fejezet

33. fejezet

-Haz!- nyitottam be halkan a szobájába.
-Igen?- nézett fel rám kifújva a levegőt.
-Én nem szerettelek volna ilyen helyzetbe hozni. Nagyon sajnálom.- vakartam meg tarkóm.
-Semmi baj.- mosolygott.- De kérlek inkább kerüljük egymást, amennyire csak lehet!- nézett maga elé.
-Mi?- lepődtem meg.
-Jól értetted! Nem akarlak látni!- csukta le szemeit.
-De Harry!- kezdtem könnyezni.
-Nyugodj meg Lou! Nem arról van szó, hogy utállak. Csak már az illatodra beindulok és kurva szar, hogy nem tehetek veled semmit. Csak próbáljunk meg egymás mellett élni úgy, hogy elkerüljük egymást.- sóhajtott.
-De Haz!- próbáltam ellenkezni.
-Nincs semmi de. Azt szeretnéd, hogy nekem fájjon?- nézett rám idegesen.- Mert akkor nyugodtan! Sztriptizelhetsz is nekem!- harapott az ajkába. Láttam ahogy lelki szemei előtt megjelennek a képek a vetkőzésemről.- Menj innen!- nyögött aprót.- Most!- mondta kicsit idegesebben.
-Nem szeretném, hogy neked rossz legyen.- simítottam végig kezem combján, nyugtató jelleggel.
-Takarodj!- kelt ki magából és szemei szikrákat szórtak.- Menj a picsába Tomlinson!- csapott ököllel a falba.- Húzz már el a kurva életbe!- üvöltött. Ijedten menekültem ki a szobából. Becsuktam az ajtót, de még utoljára láttam Harry szemeit. Mindenféle érzelem kavargott tekintetében. Sajnálat, keserűség, magány, fájdalom, de harag nem, se düh. Mint egy kisgyerek, aki rosszat tett és sajnálja azt. Lekullogtam a nappaliba. Utálom magam! És Harry is utál! Mindenki utál!

*1 hét múlva*
Egyszerűen ez volt életem legszörnyűbb hete! Általában, mikor én lent voltam, Harry az emeleten. Meg fordítva. Próbáltuk megoldani, hogy soha ne legyünk egy légtérben. Esténként általában álomba sírtam magam, de Hazza ajtaja előtt elsétálva, tőle is hallottam szipogást. Tudom, hogy magamnak csináltam, de nem miattam történt minden.

*1 hét múlva*
-Elegem van!- öleltem át Liamet.- Érted? Nem bírom tovább! 2 hete szinte rám sem néz! Nem is szól hozzám! Koncerteken is csak elsétál mellettem! A felvételeken sem pillant rám!- kezdtem sírni.
-De azt nem kérdezted egyszer sem, hogy miért.- hallottam meg az utánozhatatlan, rekedtes hangot hátam mögül. Félve Harryre pillantottam. Arcán semmilyen érzést nem tudtam felfedezni.- Érdekel?- mosolyodott el halványan. Ez tudom mit jelentett. Éreztem. Ennek az egyetlen szónak sokkal nagyobb jelentése volt. Ez a kérdés nem csak ennyi jelentéssel bírt. Ez a kérdés, arról szólt, hogy képes vagyok-e újra bízni benne?
-Nagyon.- vigyorogtam és nyakába vetettem magam.- Mintha egy éve nem láttalak volna.- suttogtam nyakába.
-Felvihetlek?- kérdezte félénken.
-Már alig várom.- haraptam gyengéden nyakába.
-Lou!- markolt a fenekembe erősen.- Kérlek az igazat mondd! Akarod? Mert most nem leszek képes leállni! 2 hete nem csináltam. Még kézzel se!- nyalta meg a kulcscsontom. Kikerekedett szemekkel néztem a szemébe.
-Kézzel se?- nyeltem egy nagyot. Megrázta a fejét.- Majd én!- markoltam óvatosan gatyájába. Hatalmasat nyögött.
-Akkor biztos vagy benne?- túrt erőteljesen hajamba.
-Teljesen.- húztam meg alsó ajkát.
-Imádlak.- kapott az ölébe és felvitt a szobájába. Gyöngéden lerakott az ágyra.- Szerintem várnunk kéne még.
-Nem tudom. Lehet.- hajtottam le fejem.- Nem így kéne újrakezdeni a kapcsolatunkat.
-Szerintem sem.- markolt dudorodó farmerjára. Aprót morogtam, mire felkapta a fejét.- Ez tetszett?- vigyorgott kajánul. Elpirulva bólintottam.- Nagyon édes vagy, mikor zavarban vagy!- emelte fel fejem állam alá nyúlva és egy apró csókot hintett ajkaimra.- De ne szégyenkezz. Engem mikor levegőt veszel, már felizgat! Ha tudnád mennyi merevedésem volt az elmúlt 2 hétben! Nem láttad, hogy mindig kosaras gatyában voltam? Mert a farmer folyamatosan szorított! Egyáltalán nem szégyen ez! Ez csak azt jelenti, hogy szeretjük egymást!- ült mellém és egymást átölelve beszélgettünk. Nem volt olyan, hogy tabu téma.
-Miért nem verted ki?- kérdeztem félénken.
-Mert úgy éreztem, hogy akkor veled tennék rosszat. Nem tudom miért, akkor úgy éreztem.- rántotta meg a vállait.
-És én kiverhetem? Mármint neked!- néztem fel esetlenül az arcára. Hirtelen elkapta tekintetét és mereven figyelte gatyáját. Elkezdett megint növekedni a dudor a farmer anyag alatt.
-Bazd meg!- suttogott.- Hogy csinálod azt, hogy egy szóval beindítasz?- mosolygott rám vágyakozva. Kuncogva elterültem az ágyán, Harry pedig mellém dőlt.
-Haz. Segítsek?- vezettem kezem ágyékára.
-Ne.- csóválta meg a fejét és elhúzta kezem. Kérdőn néztem rá.- Csak beszélgessünk.- tapadt ajkaimra. Sokáig csak feküdtünk egymással szemben és minden lényegtelen témát kiveséztünk. Éreztem, hogy megint jó úton haladunk afelé, hogy egy pár legyünk. Remélem minden jól alakul!

6 megjegyzés:

  1. Imádom *--------* most kövit *-* baszod te királyul irsz *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi, de szerintem egyre rosszabbak! :/ :D De azért örülök, hogy tetszik!

      Törlés
  2. hááháhháháháh meg ismétlem: louis a kis huncut:3 XD jáj de jóXD! imádom nagyon tetszik:DD ááá egy istennő vagy!XD jáj jáj jáj jáj ....meg gajdultamXd ááááááá gyors kövit:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D XD XD XD Köszi! Én úgy érzem, hogy egyre rosszabbul írok, de nagyon szépen köszönöm! :) Ti adtok nekem önbizalmat! :D

      Törlés
  3. Imádom! :D jót nevettem, " kézzel se?" XD imádom őket, aranyosak :3 ja és nagyon jól írsz! :D gyorsan kövit :D
    nem lehetne h még egy részt kapjunk ma? :3
    K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi! XD
      Ma már teljesen kivagyok! :( Bocsi. De ki tudja! :D Megpróbálom, de semmit nem ígérek! :)

      Törlés