2013. június 6., csütörtök

1. fejezet

1. fejezet

Nem olyan vagyok, mint a többiek. De miért kéne, hogy olyan legyek? Hogy elfogadjanak mások? Nekem nem éri meg. Én így érzem jól magam! Nem érdekel, hogy ki mit gondol! Én mindig is más leszek! Én boldog vagyok! Ha nem is úgy mint mások, de boldog! Ezt az érzést a világon semmire nem cserélném el. Miért vagyok más? Szerelmes vagyok! Tudom, átlagosnak hangzik. Néha azt kívánom bár az lenne! De pár pillanat múlva rájövök, hogy nem! Ez így jó, ahogy van! Nem érted miről beszélek? Nem lényeges!
-Louis!- hallottam meg a nevem. Tudtam ki kiáltotta, mivel hangja hallatán lágy bizsergést éreztem a hasamban.
-Megyek.- suttogtam. Nem érezhetek ilyet! Lefutottam a lépcsőn Harryhez. Mosolyogva ránéztem és megjegyeztem magamnak, hogy ma is olyan dögös, mint minden nap. Én meg egy buzi. Nem, nem kell túlkomplikálni! A szó valódi értelmében. 14 éves koromban rájöttem, hogy én nem olyan vagyok mint a többi korombeli srác. Egyáltalán nem izgattak a lányok. Nagyon sokan próbálkoztak, de mind hidegen hagytak. Viszont mikor találkoztam Harryvel első látásra beleszerettem. Olyat éreztem, amit eddig még senki másnál. Göndör haja láttán úgy éreztem, hogy muszáj beletúrnom és mikor megpillantottam gyönyörű, rózsaszín ajkait nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne támadjam le azonnal.
-Mehetünk?- ölelte át a vállam.
-Persze.- erőltettem arcomra egy mosolyt. Beültünk fekete Range Roverébe. Imádom ezt a kocsit! Olyan illata van, mint Hazzának!
Mikor megérkeztünk a stúdióhoz a fiúk már idegesen vártak minket.
-Hol voltatok?- támadott le minket Liam.
-Csak hosszú volt az út!- próbáltam magyarázkodni.
-Louis.- sóhajtott.- Reggel direkt mondtátok, hogy később indultok, de mi szóltunk, hogy siessetek! UGYANABBAN A HÁZBAN LAKUNK!- üvöltött. 
-Jó, bocsi.- próbáltam lenyugtatni, kevés sikerrel.
-Siessünk!- rohantunk be az épületbe.
-Lám, lám.- tapsolt a menedzserünk.- Ma csak fél órát késtetek! Még soha nem értetek ide ilyen gyorsan.- vigyorgott.- Gratulálok.
-Köszönjük.- mosolyogtam. Elkezdtünk próbálni. Ma este lesz egy nagy koncertünk, itt Londonban. 

*Koncert*
Hihetetlen érzés volt a színpadon állni. Egyszerűen nem vagyok képes megszokni! Rámosolyogtam Harryre, majd belevágtunk az első számba, ami a Na na na volt.
Elképesztő volt figyelni a tömeg reakcióját. Sikítottak és üvöltöttek. Hirtelen megláttam egy plakátot. Nem volt túl nagy és szerintem ötünk közül csak nekem tűnt fel. Hihetetlenül rossz érzés volt. Én voltam rajta. Meg Harry. Egy kép volt. Tudtam, hogy minket ábrázol, mert nagyban alá volt írva, hogy Larry Stylinson. Majd még alatta ott volt, hogy Louis elveszi tőlünk Harryt. Nagyon mélyen megbántott. Meg azt is láttam egy másik táblán, hogy imádom a magas pasikat és egy kép amin ugyancsak mi állunk egymás mellett és eléggé látszik, hogy alacsonyabb vagyok Harrynél. És én egy nagy X-el át vagyok húzva. Az én szólóm következett. Egy pontnál nem bírtam és elsírtam magam. Miért utálnak az emberek? Odabújtam Liamhez. Harry és Niall folytatták a számot. Liam csöndben simogatott. 
-A táblák?- súgta a fülembe. Szóval látta. Ránéztem és bólintottam.- Ne figyelj rájuk!- törölte le a könnyeim.  Az arcomra erőltettem egy mosolyt és nyomtam egy puszit Liam arcára és folytattam az éneklést. Nem voltam túl jól, de be kellett fejeznünk a koncertet. Mikor végre végeztünk fáradtan estem be az öltözőnkbe. 
-Mi történt?- ült mellém Hazza és a fejét az ölembe hajtotta. 
-Semmi.- sóhajtottam. Megint bevillantak a táblák. Engem mindenki utál! Ki kéne lépnem a bandából.
-Louis.- ült az ölembe Harry.- A semmiért nem sír az ember.- adott egy puszit. 
-Harreh.- suttogtam.- Nem láttad a táblákat?
-Nem. Miért? Mik voltak rajtuk?- simogatta a kezeimet. Elmeséltem neki.- Istenem Boo Bear!- ölelt szorosan magához.- Ne is figyelj rájuk! Te vagy a világ második legjobb pasija!- vigyorgott.- Bocs, de az első hely foglalt. Zac Efront senki nem veri le!- nevette el magát. Nagyot nevettem. Boldogan dőltem a mellkasának. 
-Szeretlek.- suttogtam.
-Én is téged.- mosolygott. Nyomott egy puszit a fejemre és felkelt.- Na gyere! Dedikálás!- húzott fel és elindultunk. Mosolyogva leültünk az asztalhoz és beengedték a tömeget. Válaszolgattunk a kérdéseikre és osztogattuk a neveinket. Azt hittem leszakad a karom! Ekkor jött 5 lány. Barátnők lehettek, mert egymás közt nevettek. Rájuk mosolyogtam. Nem is vettek figyelembe. Én ültem az asztal végén. Mind a 4 srácot megölelgették és kedvesen beszélgettek velük. Előttem meg lazán elsétáltak. Mind az 5-en. Még soha nem éreztem ekkora fájdalmat. Zayn ült mellettem.
-Minden oké?- fordult felém.
-Persze.- töröltem le a könnyeim. 
-Ne is vedd tudomásul az ilyeneket!- veregetett hátba. Nem sokat segített, de örültem, hogy a srácok támogatnak. Elém állt egy 15 év körüli csaj. Egy boríték volt a kezében. Odatolta nekem. Mosolyogva elvettem és kibontottam. Nem hittem a szememnek! Növekedési hormon serkentő tabletta volt benne. Nem bírtam tovább. Elsírtam magam. Zayn erősen átölelt.- Nyugodj meg Tommo!- simogatta a hajam.- Ők nem látják, hogy neked ez mennyire fáj és bele sem gondolnak. Te így vagy tökéletes ahogy vagy!- törölte meg az  arcom.
-Ja. Persze!- ordítottam.- egy kislány megijedt tőlem, de azért megszólított. 
-Louis.- hangja félénk volt.
-Igen?- néztem rá. Rettegett tőlem.
-Aláírnád ezt nekem?- nyújtotta nekem a Louis poszterét. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Elvettem tőle.
-Mi a neved?- kérdeztem meg tőle halkan.
-Beca.- most már nem volt úgy megijedve.
-Gyönyörű neved van! Megölelhetlek?- vigyorogtam rá.
-Igen!- nevetett boldogan. Felkaptam az asztalra és sokáig ölelgettem.- Köszönöm.- integetett mikor elment.
-Nem.- mondtam még neki.- Én köszönöm Beca!- majd boldogan folytattam az írogatást. 

*Otthon*
-Mit kaptál Macikám?- kapott fel a karjaiban Hazza.  
-Tegyél le!- nevettem el magam. Mosolyogva maga elé rakott és maga felé fordított. Homlokunkat egymásnak döntöttük.- Én tényleg visszataszító vagyok?- suttogtam, hogy csak ő hallja.
-Nem, Louis. Te beteg vagy!- ültünk le a kanapéra.- Nálad tökéletesebb férfi nincs a világon!- adott egy puszit.
-Köszönöm.- öleltem át boldogan. Nekem csak az számított, hogy ő szeressen. 
-Na, jó! Zac Efron...- gondolkozott el.
-Hazz...- vágtam játékosan mellkasba. Nevetve magához húzott.
-Louis. Ne figyelj a rajongókra! Nem mindegyik teljesen normális!- puszilgatta a nyakam.
-Rendben.- keltem fel.- Én megyek zuhanyozni.- mentem fel a fürdőbe. Beálltam a zuhanykabinba. Magamra engedtem a vizet és hagytam, hogy végig follyon a testemen. Nagyon jól esett. Becsukott szemmel élveztem. 
-Oda adnád a tusfürdőt?- hallottam meg valaki hangját mögülem. 
-Basszameg!- üvöltöttem. Harry állt mögöttem meztelenül. Ő is zuhanyozott.- A szívbajt hozod rám!
-Bocs, nem akartam!- vigyorgott.
-Amúgy mi mióta használjuk közösen a fürdőt?- próbáltam takarni azt, amit takarni kell. 
-Ugyan Lulu! Nem egyszer láttalak már meztelenül!- puszilt meg.
-Én is láttalak már, mivel úgy mászkálsz itthon, de akkor is! Ez más!- pirultam el. 
-Lou. Ne csináld már! Így sokkal gyorsabb!- vette el a tusfürdőt. Sokáig kenegette magát. Én gyorsan végeztem és kiszálltam a kissé zsúfolt kabinból. Derekamra tekertem egy törülközőt. Harry is kiszállt. Tökéletes teste van! Gyorsan megtörülközött és meztelenül sétált le a nappaliba. Én magamra kaptam egy boxert és siettem utána. Ádám kosztümben nézte a TV-t. A többiek is ott voltak. Csatlakoztam hozzájuk. Valami elég szánalmas vígjátékot néztünk. Nem nagyon kötött le. Azt vettem észre, hogy a srácok sorban dőlnek ki. Az első Zayn volt, akit a párnájának használt Niall követett. Liam is bealudt, majd Harry is a vállamra dőlve horkolt. Mosolyogva figyeltem ahogy szuszog. Fedetlen mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Nem bírtam megállni és végignéztem egész meztelen testén. Nagyon beindultam tőle! Féltem, hogy felébred, mert az első amit látott volna, az az igen szűkös alsóm volt. De szerencsére senki nem kelt fel. Kinyomtam a TV-t és én is bealudtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése