-Lulu.- éreztem, hogy Harry lágyan csókolgatja fedetlen mellkasom. Libabőrös lettem, mire aprót kuncogott. -Igen?- nyitottam ki a szemem.
-Kész a reggeli.- csókolt meg. Mosolyogva felkeltem és követtem a konyhába a meztelen Hazzát. Leültem az asztalhoz, ahol már a többiek várakoztak. Megreggeliztünk, majd összekészülődtünk és elindultunk interjúra. Útközben jól elszórakoztunk. Csak a szokásos kérdések voltak, semmi érdekes. Volt egy pillanat, mikor azt hittem elsírom magam. Mikor Harryre néztem éppen Niallel szórakozott. Úgy néztek ki, mint egy igazi szerelmespár. Ez a műsorvezetőnek is feltűnt.
-Látom Harry, jóban vagytok Niallel.- mosolygott.- Baráti kapcsolat vagy esetleg több?
-Kizárólag nagyon jó barátok vagyunk.- vigyorgott rám barátom, hogy lenyugtasson. Nem nagyon sikerült neki. Mi van ha neki Niall tetszik? Lehet, hogy én csak azért kellettem, hogy a srácok megtudják, hogy buzi és most ráhajt a szöszire! Azt nem élném túl. Azt vettem észre, hogy Zayn az arcomat ütögeti.
-Elnézést.- eszméltem föl.
-Mi a baj Louis?- nézett rám a műsorvezető, akit Conornak hívtak.
-Semmi.- hajtottam le a fejem.
-Ugyan! Nekem elmondhatod!- dőlt felém. Nem akartam senkinek elmondani, miért pont neki mondanám el?
-Nem, tényleg semmi, csak elbambultam.- erőltettem az arcomra egy mosolyt. Hazza idegesen méregetett. Vége lett és beültünk a kocsiba. Harry hozzám sem szólt. Csöndben néztem az ablakot. Úgy tűnt, mintha kifele nézegetnék, de Harry visszatükröződött és őt csodáltam. Annyira tökéletes! Mindig azt kívántam bárcsak olyan lehetnék, mint ő. Ő hibátlan.
-Louis.- nézett rám Liam.- Te is jössz a partra?
-Persze.- csillant fel a szemem.- Ki nem hagynám!- Hogy kihagyjam a lehetőséget, hogy Harryt félmeztelenül lássam? Soha! Már jobban éreztem magam! Elég gyorsan odaértünk. Niall és Zayn rohant előre Harryvel a nyomukban. Én Liammel sétáltam lassan. Mikor mind leértünk lefeküdtünk és csak pihentünk. Zayn rágyújtott és gondoltam egyszer már én is kipróbálom. Harry idegesen figyelt.
-Louis!- szólt rám. A szemei szikrákat szórtak.
-Nyugi Hazz!- mosolyogtam biztatóan.- Csak egy szál!
-Nem érdekel! Azt csinálsz, amit akarsz! 21 éves vagy! Felnőtt férfi! A te életed és én nem szólok bele!- vágta a földre a törülközőjét és inkább elment Zaynnel jat-skizni.
-Harry.- suttogtam megbánóan. Nem akartam, hogy ideges legyen rám. Eldobtam a cigit és utána mentem, de már késő volt. Elmentek kettesben. Néztem ahogy száguldanak. És akkor olyan történt, amit még az ellenségemnek sem kívánok! Harry elvesztette a hatalmát a gép fölött és egy sziklának csapódva elmerült a vízben. Összeestem a rémülettől. A földön ülve bámultam a helyet ahol eltűnt. Láttam, hogy Liam és Niall beugranak a vízbe és felhúzzák őt. Folytak a könnyek a szememből. Ordítottam fájdalmamban. Miért ő?! Zayn odarohant hozzám és átölelte a vállam.
-Louis!- ölelt erősen magához.- Nem lesz semmi baja!- húzta fejemet az övéhez.
-Ne!- üvöltöttem, mikor megláttam a mentősöket. Hordágyra rakták.- Ne!- egyre csak kiáltoztam.
-Lou! Nyugodj meg!- simogatta a hajam egyre csak Zayn. Nem tudtam megnyugodni! Azt sem tudtam, hogy él-e még a szerelmem! Kitéptem a kezem Zaynéből és odarohantam az orvosokhoz.
-Harry!- dőltem rá meztelen mellkasára.
-Menjen arrébb!- húzott el egy mentős. Próbáltam kiszabadulni karjaiból, de csak annyit értem el, hogy elhagyott az erőm és a földre rogytam. Zokogva figyeltem, ahogy elviszik Hazzát. Nem éreztem semmit, csak azt a hihetetlen fájdalmat, ami belülről felemésztett. Végigterültem a földön és csak sírtam. Mind a hárman körém gyűltek és próbáltak megnyugtatni. Nem sikerült! Fél óra múlva rám adták a pólóm és elindultunk a kórházba. Félve léptem be Harry kórtermébe. A szám elé kaptam a kezem, mikor megláttam. Mindenhol csövek lógtak ki belőle és az arcát is egy maszk takarta. Egyenletes csipogás töltötte be a szobát. Hatalmas sebek éktelenkedtek barátom gyönyörű arcán. Zokogva magamba zuhantam. Miattam történt!
-Annyira sajnálom.- mentem közel hozzá és a fülébe suttogtam.- Fel fog épülni?- néztem az orvosára.
-Nem tudjuk. Holnap már többet fogunk tudni. Ha fel is épül nagy eséllyel nem fog emlékezni dolgokra, mert nagyon súlyos agyrázkódása volt. Sajnálom. Holnap minden eldől.- ment el. Sokkot kaptam! Lehet, hogy fel sem épül! Elmosódva láttam alakját a könnyeimen keresztül. Nem! Ő nem halhat meg! Nála jobb embert nem ismerek! Miért pont ő?
-Louis! Mennünk kell.- ölelte át a vállam Niall.- Holnap jövünk be újra.- húzott el Harrytől. Mellkasába fúrtam az arcom és sírtam. Megnyugtatott a közelsége. Kellemes Niall illata volt, amitől egy kicsit megnyugodtam. Tiszta könny lett zöld pólója. Hazamentünk.
-Srácok!- suttogtam, de mind a hárman meghallották.- Alszotok velem?- néztem rájuk.
-Persze!- vágták rá egyszerre. Mind lezuhanyoztunk, majd áthozták a párnájukat a szobámba és elhelyezkedtünk a 2 személyes ágyon 4-en. Nagyon jól esett a fiúk közelsége és, hogy ennyire támogatnak és segítenek mindenben egyszerűen felemelő érzés. De Harry hiányzik. Szörnyen hiányzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése